Sziasztok! 

 Nagyon sajnálom, hogy így kell kezdenem egy részt és nem, hogy sajnálom de annál jobban szégyellem. Egyszerűen elmondani nem tudom, elképzelni nem tudjátok, hogy mennyire de mennyire szégyellem magam. El tudnék süllyedni. Szörnyen sokat gondolkoztam ezen, hogy kiírjam-e, hogy szünetel a könyv vagy nem és hagyjam a levegőben lógni. Végül így a mai harmadik tanuló alkalmával hosszas rágódás után arra jutottam, hogy kiírom. Lehet, hogy senkit nem érdekelt és eszetekbe se jutott de példéául az is lehet, hogy mindennap vártátok, hogy mi történt Jessicával mint ahogyan azt és várom minden reggel, hogy milyen kalandokat élek át én és, hogy könyvet is hozzal Edwin, Margaret és Ana.(@Lizie8722  könyve- Három a Black igazság) keressetek rá, mindenkinek a legnagyobb szeretettel és lelkesedéssel ajánlom és ha eddig nem olvastátok volna olvassátok el ugyanúgy (@Lizie8722  -től az első részét ennek a könyvnek, méghozzá az ELizabeth-et) Nekem ez a két könyv és igazából drága barátném összes könyve olyan menekülést nyújtanak a hétköznapokból ami egy egészen új szintet lép meg. Most azért nosztalgiázok, mert ha nem teszem akkor ennél még jobban bőgni fogok a laptopom felett. Nekem nagyon nehéz kiírnom azt, hogy szünetel mert akkor az egész kézzelfogható lesz, és ez nagyon szomorúvá tesz. Nekem nagyon sokat jelent az írás és ez az egész ami vele jár, mégis abbahagyom a publikálást egy ideig már csak azért is mert az életem minden terén válságban vagyok. Írói, szerelmi és pályaválasztási. Kifejezetten nehéz volt ezt az egészet megfogalmaznom magamban és továbbra sem érzem azt, hogy el fogjátok olvasni nekem viszpnt muszáj kiírnom magamból amúgy meg tartozok nektek is és magamnak is egy magyarázattal és egy bocsánatkéréssel.  Igazából nem vagyok szomorú, csak egyszerűen nem érzem elég jónak azt a szintet amit eddig hoztam így most próbálom összesszedni magam és tenni valamit a javulás érdekében. Illetve kifejezetten nagy teher most a pályaválasztás és ott viszont tényleg fogalmam sincs illetve annyira kimerülök, hogy egyszerűen nem tudom rávenni magam az írásra. Elképesztően büszke vagyok @Lizie8722 -re aki rendíthetetlenül hozza a szintet a csodás páratlan és mndig hibátlan szintet. Ami nekem csak álmom, hogy egyszer fele ilyen jó lehetek. Azért hozom ennyiszer ferl, mert nekem egy nagyon fontos ember az életemben és tudom, hogy most kicsit nehéz neki is illetve amennyit ő segített nekem tudva és akarva illetve akaratlanul is az elmondhatatlan és mindig kommentel és támogst még az elásandó részek után is. Egyszerűen most nem voltam olyan elégedett mmagammal, hogy minősíthetőnek tituláljam az írásomat így a csak a mai napon a negyedik alkalom után, hogy elkezdtem írni és újra kitöröltem az egész fejezetet döntöttem így. Remélem megértitek és azért ha újra elkezdem vagy folytatom akkor lesz még valaki aki szívesen olvasná amit írok. Elég katyvaszos lett a magyarázat de akit érdekelt remélem érthető nagyjából és még egyszer bocsánatot kérek mindenért.

Csodásan szép estét és hetet mindenkinek! Kitartás már mindjárt itt a tavasz és a nyár. :].