A napjaink nagy részét kividdicsezéssel töltöttük, vagy medencéztünk. Többször átjött Ily is Jam nagy örömére. Na meg persze az enyémre. Volt amikor én mentem át az Evans házba. Alic-szel, Marlene-nel, Molly-val és Lily-vel egyszer a nyáron egy teljes napot együtt töltöttünk. Elmentünk egyet fagyizni illetve piknikezni is voltunk. Sirius július második felében átjött és onnantól nem volt egy percünk se egyedül. Remus csak utolsó két hétre jött, de mindjárt említek fontosabb részleteket is. Anyuék itthon voltak, de attól még sokat mentek vendégségbe. Ha keresztanyuékhoz mentek, akkor kb. Egy hétig nem lehetett rájuk számítani, de ha nagyiékhoz akkor csak négy nap... Ja a mi rokonaink ilyen marasztalósok (szerintem nincs ilyen szó de keep going). Csak pár fontosabb napot fogok leírni illetve, hogy nagyrészt miket csináltunk. Szerintem az első és legfontosabb, hogy megtanultam gitározni. Igazából már a suliban is elkezdtem, de itthon több időm volt és szerintem egész jó lettem. A többiekkel egész nyáron leveleztem, de fogadni mernék, hogy amint találkozunk még mindig lesz mondanivalónk egymásnak. Így megy ez. Jamessel sokat kviddicseztünk, mert mindketten szeretnénk jelentkezni a csapatba. Én vagy őrzői vagy terelői posztra pályáznék. A többiek szerint mindenhol nagyon jól teljesítek, de nekem ez a kettő áll a legközelebb a szívemhez. Valószínűleg csak terelőnek fognak felvenni, oda is vonakodva, mivel megtaláltam a két helyet ami egy kicsit se lánynak való legalábbis a legtöbb ember nézőpontjából. Ha erre a két pozícióra nem vesznek fel akkor már hajtó lennék, mert az aranylabda kergetése nem hoz lázba. Remus nem szeretne jelentkezni, sőt kifejezetten megtiltotta, hogy ezzel nyaggassuk. James csak a hajkurászói posztra pályázik, még Ori egyértelműen terelő akar lenni. Egyszer mondta, mire megkérdeztem, hogy

- Max, szeretnél nem?- Erre jött a válasz:

- Nem, én nem szeretnék, hanem akarok és meg se próbáld előhozni a szólást, mondást,

aranyköpést vagy cikeszt engem már nem érdekel mi az de NE!

Úgyhogy ő nem szeretne, hanem akar. Ez van. Vissza a nyárra. Mind a hárman nagy reményekkel indulunk, de mostmár télleg nem húzom az időtöket.

1.:EMLÉK

Ori már egy hete nálunk rontja a levegőt, de legalább anyuék nincsenek most itthon, mert meg is nyúznának amiket csináltunk. Khmm khmm...(medence konfettizése, majdnem felgyújtottuk a házat, éjjeli szökések, kajacsata, párnacsata, vízicsata..... do not ask)Szóval ma reggel kipattantak a szemeim, és rápillantottam az órára. Húúúú ez fájdalmas. Hajnali négy? Juhú éljen a koránkelés, majd egy egész jó ötletem támadt. Gyors felkaptam egy vászontáskát, amire megkértem Marlene-t, hogy rajzoljon mindenfélét, mert az én rajztudásom az kegyetlen. Másolni tudok de az is nehézkes.... Szóóóvaal táska. Beletettem három törcsit, sok vizet, naptejet, pokrócot, könyveket illetve papucsokat. Felvettem a bikinimet narancs sárga virágos imádom...

- Keljetek fel álomszuszékok! Hasatokra süt a Nap.... Vagyis fog, de gyertek menjünk PIKNIKEZNIIIIII!!! Van kedvetek?

- Mennyi az idő?

- Ááááá az lényegtelen már késő van csak gyertek. – A kövi mozdulatommal kihajítottam az órákat az ablakon.... Hupsz?

- Jólvan adj tíz percet és lemegyünk de ha hat előtt van akkor ezt még visszakapod. – Hevesen bólogatva magamban vigyorogva somfordáltam ki és csaptam rájuk az ajtót, csak, hogy meg se próbáljanak visszaaludni.

Tíz perc múlva tényleg menetre készen álltunk, és öt perccel később már a közeli erdő határait róttuk, majd be is fordultunk, mert itt van az a bizonyos ösvény amit amúgy alig használnak rajtunk kívül. Én kb. Minden héten kijövök pláne ha feldúlt vagyok. Nagyon szeretem ezt az ösvényt, mert nagyon ritkán jutok el a végéig. Túl messze van, de ma időben vagyunk, és anyuék se mondják, hogy ne ezért itt vagyunk. A hangulat nagyon jó. A fiúk folyamatosan hülyéskednek, ennek hála egyszer Ori beleborult egy bokor rózsába. Ne kérdezzétek. Igazából kb. Mindene felszakadt, de így is röhög. Az a szerencse, hogy ahova megyünk ott van egy tó. Egy gyönyörű tó, mindenféle varázslatos részlettel. Majd itt tervezem jobban belevezetni őket abba amit Dumbli bával igazából csinálok. Még azt mondtam nekik, hogy csak jobb szeretnék lenni mindenből és ezért korrepetál. Szar hazudni? Igen. Érdekel? Nem. Ilyen egyszerű az élet. Najó ezt én se gondoltam komolyan. Sok állattal találkoznánk. Igen feltételes mód, mert drága fiúk viccesnek tarjták, hogy olyan hangosak mint a Roxfort összes diákja együtt. Már nagyon közel jártunk az úticélunkhoz, és a Nap is elkezdett komolyabban feljönni. Már csak egy kanyar. Végre már, amikor:

- Mikor érünk odaaaa? – Kezdett el kislányosan nyávogni a két srác félelmetesen egyszerre.

- Már csak egy kanyaaaaar. – Nyávogtam vissza nekik, bár szívesebben töröltem volna őket képen mert ez úgy hangzott mintha egy rossz ribizli mondta volna.

Megforgattam a szemem, és befordultam, majd megláttam a Roxfort után a legcsodálatosabb helyet amit el tudok képzelni. Kiterítettem a pokrócot, leraktam a cuccokat, és elkezdtünk reggelizni. Utána én gimnasztikáztam egy kicsit. Mugli sport de egyszerűen imádom. Aztán elmentem egy kicsit sétálgatni őket pedig otthagytam, hogy öljék meg egymást. Volt a tó mellett egy kis rét ide jöttem ki. Itt mindig odajött hozzám egy őzike. Tavaly találkoztunk először, és azóta amint tudok kijövök hozzá. Nagyon kis édibédi. Bella lett a neve, mint szépség. A kedvence az alma így hoztam neki egy pár almát. Leültem törökülésbe, és elkezdtem hívogatni. Gyorsan odaért, és megnyalta az arcom. Én odaadtam neki az almát, és köszöntem. Onnantól fogva be sem állt a szám. Elmondtam neki MINDENT. Mindent ami az alatt történt, hogy megjött Ori mivel nem volt időm kijönni. Természetesen szünet első napján idejöttem és az évet meséltem el neki. Nem tudom megérti-e de nekem könnyebb lesz a lelkiismeretem. Eszegeti az almáját, végighallgat és nekem pont ez kell. Ne szóljanak közbe, csak megértően támogasson akár a némaságával. Lefeküdt, én meg mellé. Már szerintem három éves lehet, és elég nagy. Befeküdtem mellé, a puha selymes szőrébe, és megrúgott. Mi? Ő sose tenne ilyet. Hátrapillantottam, de a lábai ugyanúgy voltak. Nem ő volt. Akkor csak képzelődöm. Megint megrúgták a hátam. Mi ez?! Nem hiszem el. Felkeltem az öléből, és rápillantottam. Csak akkor esett le amikor megláttam, hogy nagyobb a hasa, és MOZOG?! Akkor az rúgott meg de nem inkább Ő? Akkor viszont MERLIN! Anyuka leeeesz. Ez mennyire jó hír már? Nagyon örülök neked. Majdnem felsikítottam örömömben, mire rájöttem, hogy attól megijedne, így csak megölelgettem és sokkal óvatosabban feküdtem mellé és kezdtem el simizni a pociját. Ez nagyon jó! El sem hiszem. Ő csak feküdt, majd egy idő után felkelt és elment, én pedig elhatároztam, hogy amíg meg nem születik addig minden nap kijövök nehogy bajuk essen. Utána kiabáltam egy szia-t és visszaindultam. A fiúk már egy biztonságos tűzhelyet próbáltak készíteni. Igazából egész sikeresen. Odaálltam, egy kicsit figyeltem amit csinálnak, majd odamentem a szőnyeghez és elkezdtem levetkőzni. Levettem a szandim, a szoknyám, majd a felsőm. Elindultam a víz irányába, mire egy koppanást hallottam, egy szitkozódást, majd egy csattanás, újabb szitkozódás, de ezmár nem Ori hanem JAM?! He? Megfordultam, és Sherlock-I képességeim arra engednek következtetni, hogy Ori elbambult, leejtett valamit, káromkodott James lecsapta csak azt nem tudom miért meg miért bambult el. Eddig nem volt bajuk de mindegy is, majd James szitkozódott. Ja. Én megindultam futva a víz felé, és beleugrottam a kristálytiszta vízbe. Feljöttem, és félhangos veszekedést hallok mi a Merlin?

- Miért? Hmmm? Miért?

- Mit miért? Nem csináltam semmit.

- Dehogynem, úgy ....... – nem hallottam mit mondott James, de idegesnek hallatszottak.

- Nem jöttök be? – kiabáltam ki.

- Dede megyünk. – Szólt vissza Ori mint egy túlbuzgó kutya már jött is.

- Látod már megint. – Ciccegett Jam de azért ő is jött. Foggaalmaaam sincs mi történik, de tény, hogy furák.

Ennél több érdekesség nem nagyon történt. Egész nap fürödtünk, megsütöttük a kajákat, a tüzet teljesen eloltottuk, megint fürödtünk összepakoltunk és hazamentünk. Nagyon jó nap volt. Igazán örülök ennek.

2.:EMLÉK

Már egy hete járok ki naponta Bellához, de egyre nagyobb a hasa, nehezebb járnia és mintha fájdalmai lennének. Már tegnap észrevettem így ma el akartam hívni a fiúkat is nehogy baj legyen. Fél öt fele szoktam indulni, így benéztem negyedkor a szobába. James húzta a lóbőrt, anyuék még mindig vagyis már nem voltak itthon, de Ori az ablakpárkányon ült egy levelet szorongatott és mintha sírt volna. Odaléptam, és átkaroltam a hátát. Először összerezzent, de utána belesimult az ölelésbe, és ő is visszaölelt. Némán sírt, és pedig hagytam. Amikor kezdett csillapodni csak megfogtam a kezét, és óvatosak kihúztam a szobából.

- Van kedved velem jönni? – Kérdeztem rá rögtön, mert tudtam ha akarja elmondja ha nem akkor a Verita szérum se segít.

- Persze. Merre megyünk?

Elmondtam neki, majd felkaptam pár almár, meg magvakat és indultunk. Mi megeszegettük a diót, meg a mogyorót útközben. Egy ideig csöndben haladtunk, egyszer csak hirteleen megszólalt.

- Ez a levél. – Felmutatta a reggeli levelet. – Otthonról jött. Reggie írta. Azt írta, hogy fél, nem akar a Roxfortba menni, mert akkor választania kell. Fél és anyáék sose hagyják békén. Fél attól, hogy csalódást okoz valakinek, és nem lesz elég jó nekem. Gyűlölöm anyámékat amiért elérték, hogy az én kicsi öcsikém ne akarjon a világ második legjobb helyére menni, mer fél. Érted Jess? Fél. – Kezdett el újra könnyezni. – Én is félek, de én elrejtem. Elrejtem, átlépek rajta, és elfelejtem. Ő nem fog. Ő nem ilyen, de nem is mardekárba való. Neki ott nem lesz jó. Meg akarom győzni, de én is menekülök. Minden elől. Látod? Most sem mellette vagyok. Félre ne érts de akkor neki is itt kéne Lennie. – A végére újra zokogott, és nekem a szívem szakadt meg. Megöleltem, és hagytam, hogy sírja ki magát. – Látod, most is gyenge vagyok. Sírok.

- Ez nem igaz. Nézz rám. – Emeltem meg a fejét. – Nem vagy gyenge, hanem túl sokáig voltál erős. Néha jó kiadni. Ne aggódj nem kell más megtudja mi történt itt jó? – Mosolyogtam fel rá (a fránya már most magasabb mint én egyszerűen elfogadhatatlan, pedig eddig én voltam...) fátyolos szemeken keresztül. Segíteni akartam, de nem tudtam.

Tovább indultunk, és betértünk a rétre. Bella már ott feküdt, és összegömbölyödve egyenletesen szuszogott. Megijedtem, hogy baja van és azért van így, de ahogy közelebb értem megláttam a világon a legédesebb állatot. Egy kisgida aludt ott ahol kb egy hete én. Gyönyörő gesztenye színű szőrén fehér foltok vitítottak, és édesdeden szuszogott.

- Hát sziasztok szerelmeim. – Suttogtam magam elé, de ez is elég volt Bella-nak, hogy ilyedten felkapja a fejét. Amint észrevett megnyugvást véltem felfedezni a szemében, de Ori-t még mindig ellenszenvesen méregette. Egyébként ő is lesokkolódva állt, és figyelte a történéseket.

Én letérdeltem melléjük, és odaadtam neki az almákat. Bella egyébként nem volt nagy termetű sőt, olyan lehetett mint egy mugil golden retriever vagy mi. Talán icipicit nagyobb de nem sokkal. A kicsike pedig eszméletlen pirinyó volt. Azt hittem megeszem annyira édes volt. Lassan felkelt, és odajött hozzám. Odabújt hozzám, és megnyalogatott. Bella csak fáradtan lehajtotta a fejét. Biztos fárasztó lehet vigyázni egy mini magadra. Nevet még nem adtam neki, de már van egy pár esélyes.

Következő nap:

Megint Siriussal jövök ki, de van egy rossz előérzetem. Nem tudom miért, de megkértem, hogy siessünk. Nagyon hamar odaértünk de ha lehet azt kívánom bárcsak meg se ismertem volna Bella-t. Nagyon fájt ez így. Ahogy bepillantást nyertem a tisztásra felsikítottam. Kicsi közvetlen mellettünk állt, még egy farkas Bella-val küzdött. Bella már sok sebből vérzett, és akkor esett össze amikor odaértünk. A farkas a hangomra elszaladt, de utoljára belemart az én kicsikémbe, és morogva visszavonult. Ori mintha megérezte volna, hogy én erre képtelen vagyok kapta fel Bella-t és az én kezembe nyomta a törpét, majd elkezdett abban a helyzetben a lehető leggyorsabban visszafele húzni. Fél óra alatt hazaértünk, én pedig sikítva keltettem Jamest, hogy hozzon kötszert meg fertőtlenítőt meg anya bájitaltan szertárából valami erősítőt. Én vissza rohantam Bellaékhoz, de a feje már elernyedt. Én csak azt skandáltam, hogy nenene.... Tarts ki már itt vagyunk. Lefertőtlenítettem a sebeit, adtam neki erősítőt, bekötöztem, és odaengedtem a picinyét. Bella megnyalta az arcát, rámosolygott majd rámnézett. Mintha azt mondta volna "vigyázz rá", majd lehunyta a szemét és elaludt. Örökre. Én hisztérikus zokogásba kezdtem, és egyszerre szorítottam magamhoz az ő testét, és Stella-t. Ezt a nevet adtam neki, mert mindig be fogja ragyogni az életem, és azt hiszem Bella is kapott egy saját csillagot az égbolton. Szép temetést adtunk neki, majd elkezdődött a nehezebb rész. Hogy a bánatba neveljünk fel egy két, ismétlem KÉT napos gidát?! Jött az első ötlet fű. Kipróbbáltuk, egyenlőre gyűlöli. Majd jött a kövi tej meg cumis üveg. James elment a boltba cumis üvegért, és ez már bejött.

Az idő rohamosan telt, Stella nőtt de még mindig picike. Gingerrel megtalálták a közös hangot illetve írtam az iginek a helyzetről és, hogy mondhat akármit Stella velem jön, de az illem miatt ilyen félig kérdésre formáltam, amire csak egy gyönyörű vörös arany nyakörvet és egy mellékletet kaptam válaszul. A melléklet így hangzott:

Kedves Tulaj,

Ez a nyakörv egy griffendéles állatra lett tervezve, mint azt láthatod a színekből. Ezzel egyértelművé teszi, hogy melyik házé ha eltévedne. Van rajta egy Csillag alakú arany forma, abba van vésve az ő neve és a gazda neve. Egy egyszerű varázslattal : Ubi es. Megtalálhatod a kiskedvenced. Erre egy térkép fog előtted megjelenni, rajta piros pöttyel a tartózkodási helye. Kellemes használást.

Ennyi. Felcsatoltam, és anya kipróbálta a varázslatot. Működött. Nem örült feltétlen Stella-nak de elfogadta, hogy nem tágítok. A nyár eltelt, ezek az említésre méltó dolgok. Kövi bejegyzésben hallhatsz a további gondjaimról illetve kalandjaimról. Na mentem mert Stell éhes.