Hmmm milyen jó illat van itt. Nem is tudtam, hogy Lily szerelt fel illatosítót. Mióta van menta illata az ágyamnak? Nembaj olyan puha és kényelmes. Milyen jó lenne ez minden reggel. Még ahhoz is hasonlít mintha valaki átölelne és hozzábújnék. Bárcsak minden reggel kelhetnék így. Na álljunk csak meg. Mi ez? Mi történt tegnap este? Öhmmm gondolkozz gondolkozz. Megvan. Edzés, Dumledorerral edzés és félúton elaludtam befele. De hallóóó akkor ugye nem a fiúk háló...

- Jessica Potter mégis mi a fészkes Merlin alsóját keresel itt? – Hallottam meg James rikácsolását. Hát akkor de a fiúknál kötöttem ki. Hurrá.

- Én semmit és te? – Erre csak fújtatott majd a mögöttem fekvő emberhez kezdett beszélni aki úgy 99% os valószínűséggel Sirius tekintve rajta kívül mindenki előttem tobzódott és zavarta a tökéletes pihenésem.

- Sirius Orion Black. Mi a faszt képzelsz? A húgommal alszol és barátnőd is van és meg se kérdeztél és még csak nem is zavartatod magad, hogy mindenki fölöttetek áll. Bár ez rád is igaz Jess. – Szerintem egyébként Sirius még aludt de nembaj keltsünk fel mindenkit.

- Jó figyelj Jam. Tegnap este hulla fáradt voltam és félúton a klubb-ba elaludtam. Biztos véletlen kerültem ide és Sirius is max reflexből karolt át. Nézd már nem is vagyok vele egy ágyban. Megfelel? – Pattantam ki Sirius mellől aki erre csak felmordult és magára húzta a takarót. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy éber mint egy vadászkutya csak kerüli a kínos helyzetek sokaságát meg megunta a vitát.

- Tegyük fel elhiszem ezt, és elfelejtődik ez az egész. DE. – Emeli fel az ujját az ikrem. – Jön a kövi kérdés. Miért mászkáltál éjjel egyedül hullafáradtan a kastélyban? – Jogos kérdés.

- Dumbledorenál voltam.

- He?

- Az igazgató. Tudod. Így hívják. Albus Percival Wulfric Bria.....

- Oké oké értem nem vagyok hülye de miért voltál nála ráadásul éjjel, edzés után és még csak nem is vacsiztál.

- Mi? Jess Dumbledorenál volt? És nem evett? Jessica. Ezt, hogy gondoltad? – Ült fel Black is.

- Pont így. Amúgy meg a varázskitörések miatt már régóta járok az igihez csak néha kevesebbet. Tegnap a pálca nélküli varázslást kezdtük el venni. Pár alkalom után ha jól haladok akkor nektek is megtaníthatom. – Erre három gyilkos tekintetet kaptam. – Persze csak ha akarjátok. – Tettem fel a kezem, mert úgy álltak ott mintha meg akarának ölni.

Peter csak ücsörgött az ágyán és bámult a semmibe. Így elkezdtem kioldalazni a szobából.

- Nehogy azt hidd, hogy ennyivel megúszod.

- Dehogy hiszem. – Léptem ki a szobából mielőtt tényleg meghalok a legjobb barátaim keze által.

Ma történetesen október harmincadika van így reggel felkelve elkészülődtem és extrém korán lementem reggelizni. Jake már lent ücsörgütt egy bögre kávé fölött így lehuppantam mellé.

- Reggelt. Mizu van valami baj?

- Jobbat. Nem igazából nincs csak már három órája ébren vagyok de amúgy semmi baj.

- Na akkor minden okés. Ne izgulj jók leszünk. Eddig a legjobb csk vagy. Ne aggódj. Megoldjuk nyerni fogunk. Erős kezdés lesz.

- Ha te mondod.

- SZÉP JÓ REGGELT MINDENKINEK! REMÉLEM TISZTÁBAN VANNAK VELE, HOGY MA A GRIFFENDÉL FERGETEGES GYŐZELMÉNEK LESZNEK SZEMTANÚI. – Vonult be James meg a többi csapattársunk. Alig páran lézengtek a Nagyteremben de azok is összerezzenve kapták fel a fejüket a nagy hangzavarra. James nem zavartatta magát és levágódott közém meg Jake közé.

- Jó reggelt jó reggelt drága elveszett báránykáim.

- Mivan te világ szamara. – Röhögtem bele a bátyám képébe és belebokszoltam a vállába mire magához húzva átölelt.

- Jók leszünk hugi. – Nyomott puszit a hajamba.

- Persze, hogy jók leszünk. Mi vagyunk a Potter ikrek. Ja meg a griffendéles csapat.

- Na drága ikerpár akkor reggelizzünk utána pedig söpörjük le a pályáról az ellenfeleinket.

- Mivan Black figyelemhiányos vagy? – Nézett rá vigyorogva James. Jó, hogy ilyen vidámak én azért kicsit izgulok de majd elmúlik ha fellépünk pályára.

A tömeg tombolt a két ház nevét visszhangozva az egész birtokon miközben mi szépen sorban felvonultunk a pályára. Ahogy azt sejtettem a stressz abban a pillanatban elhagyta az egész lényemet amint felléptünk a pályára. Az idei első meccs a Hugrabug-Griffendél lesz és annak ellenére, hogy bírjuk a borzokat muszáj döntő győzelmet aratnunk, hogy elkezdjük bebiztosítani a sikerünket. Illetve a kupát.

A két csapatkapitány kezet fogott, megszólalt a síp mi pedig fellőttünk az ég felé. Siriust kerestem a tekintetemmel, helyette csak a gurkót láttam amit valószínűleg a Hugrások küldtek az üdvözlésemre, mert Sirius ilyet nem üt. Ez egy gyenge irítatlan elveszett gurkó. Ezek szerint az ő terelőik újak lettek. Csak miután átpasszoltam Siriusnak a csodás labdát utána szántam egy percet arra, hogy megnézzem a csapatokat. Feljebb mentem mint a többiek és vidáman konstantáltam, hogy a Hugrások mindkét terelője, egy hajtója és az őrző is új. Ez hatalmas előny a számunkra. Visszaszálltam bele a játék kellős közepébe és elkezdtük a Hugrabug hajtó sorát folyamatosan rohamozni. A gurkók ma különösen hisztis kedvükben voltak így a karom a végére annyira fájt, hogy azt hittem leszakad. Na várjunk csak milyen vége ki beszél itt végéről. Még félidő sincs és leszakadnak a karjaim. Ez egy kemény menet lesz. Folyik rólam a víz de majdnem 120 ponttal vezetünk. A kvaff csak úgy száguld egyik helyről a másikra. A hajtók mindkét oldalon nagyon erősek, és mi az új taktikáinkat felhasználva jelentős előnyre tettünk szert.

James végre lebukott és zuhanórepülésben kezdi meg az útját a föld felé. A másik hajtó ezt észrevette és elkezdte üldözni Jamest. Eszméletlen tempóval közeledtek a föld felé. Már csak 15 méter már csak 10, 8, 7, 5, 3 Atyaég nekicsapódnak. DE NEM! Az utolsó pillanatban Jam felrántja a seprűjét, és elszáguld a cikesz felé amit most és is megláttam egy másodpercre. A Hugrás fogó (Amos Diggory) viszont sajnos nem járt ekkora szerencsével és teljes sebességgel csapódott a talajba. Csak akkor hallottam meg a tömeg őrjöngését és a kommentátor hagját amikor James végre elkapta a cikeszt és hatalmas előnnyel megnyertük ezt a mérkőzést. Egyszerűen csodás, hogy mennyire ki tudja zárni az agy azt ami zavarja és nincs rá szüksége.

A klubbhelység tele van emberekkel, már rég elmúlt éjfél és még mindig őrjöngve ünneplünk. Sikerült vajsört szerezni meg mindenféle finomságot a konyháról. Mondaanám, hogy huu és egy tipikus könyvkarakter vagyok és meguntam az ünneplést és most egy sarokba húzódva élvezem kicsit az egyedüllétet. Nyilván néha az is játszik de most semmiképp. Széthúztuk a bútorokat és egy ősöreg zenelejátszóról mennek a jobbnál jobb zenék mint egy buliban mi pedig egész este táncoltunk. Most épp a "Macklemore&Ryan Lewis-Can't hold us" dübörgött full hangerővel.

- Mizu Jess élvezed? – Sodródott mellém a tömegben Lily. Ő is teljesen kipirulva ugrálva táncolva kiabált bele a fülembe. Egyszerűen gyönyörű volt. Csodálkozni fogok ha James nem próbálkozik be nála.

- Persze de úgy látom te is. – Kacsintottam rá vigyorogva amikor megláttam a tömegen átfurakodó James felénk jönni és mint sejtettem átkarolta drága barátosném derekát mint ahogy azt sejtettem. Erre Ily ha lehet még vörösebb lett és szégyenkezve lökte el Jam kezét mire odaugráltam melléjük és James értetlen arcát megpaskolva fülig érő vigyorral löködtem őket közelebb egymáshoz és ugráltam boldogan tovább.

Simán elképzelhető, hogy ez semmi és majd elmúlik az ünneplés hevével együtt de attól örülnék nekik ha lenne valami majd akár később is. Két puha hatalmas tenyeret éreztem meg a derekamon és lehet a kis társasággal legurított pár lángnyelv whisky hatására de lehet amúgy is megtettem volna, -mert egyáltalán nem éreztem magamban az alkoholt- belesimultam az ölelésbe és úgy táncoltunk tovább. Tippem nem volt, hogy ki áll mögöttem amíg meg nem fordultam és néztem bele egy csodás mélykék szempárba. Na ettől se lettem okosabb de várjál te atyavilág szent merlin gyerele. Hát ez Alexander. A hollóhát egyik legnépszerűbb arca szinte az egész suli ismeri. Idén végzős de mit keres ez itt a griffendél buliján? – Ekkor vettem észre, hogy több olyan emberke is itt van aki nem Griffis.

- Hát ti hogyhogy itt vagytok? – Bukott ki belőlem a legelső kérdés miközben tovább táncoltunk és mázlimra egy lassú szám jött így még közelebb húzott magához én pedig átölelve a nyakát lépkedtünk lassan és egyre több pár alakult ki a tánctéren körülöttünk.

- Nem jöhettem át megünnepelni a legszebb lány és csapata győzelmét velük? – Kacsintott rám, mire a fejem olyan vörös lett mint a házunk színe.

Erre nem válaszoltam semmit csak mosolyogtam rá és élveztem, hogy végre valaki figyel rám és nem barátként. Lehet velem van a baj de mindig ezen gondolkoztam, hogy most ennyire ronda lennék vagy köcsög, mert mindenkinek szinte volt már egyszer legalább barátja de udvarlója fix és nekem még egyszer se volt semmilyen olyan kapcsolatom ahol azt érezném, hogy akarnak engem és kellek valakinek így ezen szörnyen sokat agyaltam már é sez végre jól esett.

- Lenne kedved valamikor még találkozni? – Nézett rám egy bugyiolvasztó mosollyal Alex amikor a számnak vége lett és a tömeg lassan kezdett elszállingózni.

- Édes Merlin már hogyne lenn....

- Dehogy van kedve. – Nézett rám oldalról James, mellette pedig ott állt Remus is mintha egy testőr szerepét vette volna magára.

- Miaz, hogy nincs. Nehogymár te mondd meg. – Akadtam ki és gyorsan kibújva Alex öleléséből előttük termettem.

- Szerintem el tudja dönteni egyedül is, nem kell balhé. – Szólt bele békítően drága hollónk mire három mérges szempárt és egy egyszerre megszólaló "Te maradj ki ebből!-t" kapott.

- James ne rendezzünk jelenetet. – Kezdtem el húzni egy sarok felé, mert a maradék ember már így is minket bámult mint valami showmajmokat.

- Na. Most figyelj ide. Én engedem, hogy te Lily körül legyeskedj és ne kezdj el mentegetőzni, teljesen egyértelmű és engem total hidegen hagy, max örülök nektek. Siriusnak is van barátnője, nem is egy és nem is hosszú ideig sőt ő még meg is bántja őket. Remus meg hát ő Remus. Érted amit mondok? Pont ugyan annyi jogom van azt érezni mint amit ti éreztek és kérlek ne fossz meg ettől. Nekem is meg kell tanulnom ezeket és ha pofára esek mi lesz? Nem lesztek mindig ott, hogy megvédjetek és nekem is szükségem van ilyen tapasztalatokra. Remélem megérted és nem kezdesz el vitatkozni. – Szerintem teljesen korrekten elmondtam neki, nem akadtam ki és nem ordítottam vele pedig meg lett volna rá minden jogom.

- Igazad van sajnálom, de eddig olyan jól el tudtuk küldeni őket. – Motyogta a mondat második felét magában.

- Hogy mit csináltatok?!

- Mi öhh mi semmit tényleg. – Kezdett el hátrálni és rémülten Remusra pillantott.

- Hogy mi a merlint csináltatok? – Néztem rájuk és nagyon a kiakadás szélén voltam.

- Tudod mit Alex? Holnap együtt megyünk a Halloweeni bulira ha neked is okés.

- Persze szupi. – Ezzel a lendülettel indult is meg kifele az egyre inkább elharapódzó vita elől menekülve.

- Miről van szó? – Lépett mellénk Sirius is vidáman a kis ribizlijével az oldalán akit már egyszer kiosztottam.

- Sirius szerinte... - Kezdte volna Jam de én belevágtam a mondókájába és elkezdtem a sajátom helyette.

- Arról van szó, drága Sirius Orion Black, - a teljes neve hallatán felszisszent, megsejtve, hogy nem bulit szerveztünk – hogy a hátam mögött sikerült egészen eddig az összes embert akia kart volna tőlem valamit, elijeszteni vagy megfélemlíteni. Tippem nincs mit csináltatok de azt biztosan tudom, hogy ha less még egyetlen egy ilyen akkor nem akartok találkozni velem egy jó darabig. – Sziszegtem, mert tudtam ha nem fogom vissza magam biztos, hogy felrobbanok.

- Most akkor mi van? Okék vagyunk? – Nézett rám James azzal az idióta fejével. Persze ttök okék vagyunk hogyne. Vetettem rá egy megsemmisítő pillantást és felvonultam a szobánkba.

A tusoló alatt állva rájöttem, hogy baromira büszke vagyok magamra, hogy nem ordítottam velük és jelenetet se rendeztem. A forró víz végigfolyt a testemen, égetve a bőröm mégis jóleső érzést hagyva maga után. Legalább fél óráig állhattam a hívogató nyugtató vízsugár alatt mire rászántam magam, hogy kikászálódjak alóla. A hajam felcsavartam a törcsimbe és már vettem volna a pizsimet csak rá kellett jönnöm, hogy azt bizony kint hagytam. A hajamból kibontva magamköré csavartam a jó meleg puha és kényelmes törölközőmet. Kilépve a szobába nem csak a hideg csapott meg, hanem négy nagyon kíváncsi szempár. Erre egy kicsit megszeppentem, hiszen mégiscsak egy szál törölközőben álltam Remus, James, Sirius és Lily előtt. Remu rögtön zavarba jött, és lehajtotta a vöröslő fejét, James és Lily már megszoktak így ők csak félre nézve nyugtázták, hogy igen Jessica ma is hülye volt majd visszanéztek rám. Egyedül Sirius volt az aki végig rantam tartotta a szemét ami kicsit zavaró volt. Nagyon próbáltam kontrollálni a fejem miközben a nagy kussban felkaptam a pizsamám és visszavonultam a fürdőbe.

- Jó akkor menj vele. De azért vigyázz jó?

- Persze, köszi Jam. – Öleltem meg mindnyájukat egyszer utoljára annak ellenére, hogy nekem volt igazam végig.

Egy hosszú bocsánatkérő-megbocsájtó beszélgetés után arra jutottunk, hogy hagyják békén a magán életemet és ebbe bele is egyeztek nagy meglepetésemre. Miután kiörömködték magukat, hogy sikerült megbeszélnünk és nem vagyok mérges, mindenki elvonult aluni hiszen holnap lesz a várj nem is holnap hanem ma lesz a halloweeni buli.

Már a kiválasztott rucimban próbáltam Lilyt is siettetni, tekintve késésben voltunk és már semmi kedvem nem volt tovább dilemmázni azon, hogy a gyönyörő vörös haja jó lesz e oldalt, vagy inkább dobja át a vállán és legyen hátul. Miután ezt a világmegváltó problémát tisztáztuk végre el tudtunk indulni. A nagyterem előtt ácsorogtak a fiúk Alexszel kiegészülve.

A csillagvizsgálóban ülve éreztem ahogy a lehelete csiklandozza a nyakam, és a karja az oldalam köré fonódik. Nagyon kellemes érzés volt, mégis valaki mással képzeltem volna el. Alex egyre közelebb jött és az állam alá nyúlva maga felé fordította a fejem.

- Nagyon jól éreztem magam ma este, köszönöm. – Cirógatta az állam és erőteljes fahéj illata felkúszott az orromba.

- Én is elmondhatom ugyan ezt. – Néztem fel rá, átkarolva a nyakát. Így pár piával a szervezetemben, nem úgy gondolkoztam ahogy kellett volna, vagy normális esetben tettem volna.

- Csókoltak már meg valaha? – Nézett mélyen a szemembe, mintha mindent látna ami a lelkem legmélyén lapul azt is. Enyhén megráztam a fejem.

- És szeretnéd? – Erre egy bólintás volt a válaszom és bemásztam az ölébe.

Átkaroltam a nyakát, egyre közelebb és közelebb kerültünk egymás ajkaihoz. Már éreztem a leheletét a számon, és egyre közeledve egyszer csak megéreztem az ajkait az ajkaimon. Finom volt, nem követelőző az ajkai puhák és édesek, és ahogy beletúrtam az előrehulló felgöndör hajába a maradék szorongásom is elmúlt. Nem volt olyan mint a könyvekben, hogy beleszédülne az ember, vagy a fejét is elvesztené tőle, de mindenképp valami jó volt. Nekem teljes mértékben pozitív emlék fog maradni. Miközben ezen gondolkoztam, ajkai felfedezték az enyéim, szorított magához, és mégis valami hiányzott. Amikor elhúzódtunk egymástól, csak pillantásokkal már megbeszéltük amire majd kerülni fog a sor, hogy szavakkal is kézzelfoghatóvá tegyük.

- Figyelj Alex. – Kezdtem továbbra is az ölében ücsörögve, ráfekve a vállára. – Ez egy nagyon jó élmény volt és köszönöm, hogy megcsókoltál, mert így szerintem mindketten éreztük, hogy jó volt de valami hiányzott.

- Én is pont ezt akartam mondani és remélem ennek ellenére ugyan úgy barátok tudunk maradni.

- Persze, annak én is örülnék.

Még egy fél órát beszélgettünk mindenféléről aztán elvonultunk aludni. A szobába visszaérve Lils ücsörgött az ágyon félálomban, de rám várva. A többiek már aludtak így az ő ágyába átmászva elmeséltem Lilynek az egészet és ő vidáman bólogatva helyeselt, hogy ő már úgyis másnak szán de örül, hogy megtapasztaltam és nem egy taplóval. Amikor rá került a sor, hogy meséljen, neki mint kiderült annyi mesélnivalója van, hogy megsértődött Jamesre és így összeveszetek. Miután megvígasztaltam, szerintem valahol a következő téma közepén elnyomott bennünket az álom, mert reggel összegabalyodva feküdtünk egymáson.