Már csütörtök van. Nagyon elszaladt az idő. A mágiatöri tényleg eszméletlen unalmas, amit az is bizonyít, hogy még a hollóhátasok között is voltak olyanok akik elaludtak, vagy simán mást csináltak. Az asztronómia annak ellenére, hogy nagyon kimerítő az egyik kedvenc tantárgyam less, és szerencsémre Sirius és Kev is nagyon nagyon jók belőle így lesz akivel tudok róla beszélgetni vagy segítséget kérni vele kapcsolatban. A fiúkkal is és Kevinnel is mindennap sokat beszéltünk. Nagyon jól összebarátkoztunk. Sokszínű egyéniség, sose unalmas vagy egyhangú. Bármiről lehet vele beszélgetni, ha kell ökörködik, de komoly is tud lenni. Nagyon jóban lettünk. Az SVK tanárunk maga Albus Dumbledore lett, tekintve, hogy van tanári végzettsége, és ő akarta tanítani. Azt híresztelik, hogy amíg mi Roxfortosok vagyunk addig szinte biztos, hogy végig ő lesz aminek amúgy nagyon örülök. Az első órán csak ismerkedés volt, de az is nagyon tetszett szinte mindenkinek. Még a mardekárosok nagyytöbbsége is szerette, kivétel ez alól Lucius. Az a fiú nagyon goromba és introvertált. Kiismerhetetlen személyiségével folyton szekál, és mindig kiszámíthatatlan lépéseket tesz. Mindegy is. Ma van a napja az első gyakorlásunknak. Nagyon izgulok, mert a csütörtök a legsűrűbb napunk. Öt óra plusz asztronómia éjjel. Fárasztó lesz az tuti biztos. A napot őszintén csak végig szenvedtem, és feszült várakozással ücsörögtem délután a többiekkel a megszokott helyünkön. Lassan Ily is a csapat része lesz. A többiekre is átragadt a hangulatom, és ezt Sirius és James úgy vezették le, hogy hangoskodtak, vagy vicceket mondtak, és a felsőbb évesekkel szórakoztak. Remus mégjobban belemerült a könyvébe, és akárhogy szólítgattuk nem nézett fel. Peter folyton evett a délután folyamán, Ily meg lehozta a kis kádat, megfürdette és ellátta az állatokat. Én pontban négykor felpattantam a székből, mintha megátkoztak volna. Elköszöntem a többiektől és neki vágtam a hosszadalmas útnak. A pálcámat még indulás előtt a talárujjamba süllyesztettem. Ahogy befordultam a Nagyterem előtti sarkon, négy erős kar ragadott meg. A kezeimet és a számat lefogták, és ahogy kitapitották a pálcám a talárujjamban, elkobozták. Ahogy engedtek felnézni, megpillantottam négy mardekárost. Perselus Pitont, Lucius Malfoyt, Avery Kirk-t és egy felsőbb évest. Az ő nevét nem tudtam. Malfoy és Piton egy-egy pálcaintésére kötelek gúzsba kötöttek, és felpeckelték a számat. Idegesen kapkodtam a fejem a négy mardekáros közt a tekintetem. Mit akarnak? Miért tették ezt? Közben a felsőbb éves felkapott, és bevonultak persze velem együtt – hurrááá – egy titkos szőnyeg mögötti járatba. Kezdett fogyni a türelmem, és tüzes tekintetekkel illettem őket. Ők csak vigyorogtak. Éreztem, ahogy egy ezüst kéz a fejemben matat. Gyorsan minden emlékem elzártam, és direkt olyanokhoz vezettem, amit látnia kellett. Éreztem, hogy ez a felsős, és nem a három évfolyamtársam. Direkt egy olyan emlékhez vezettem, ahol legyőztem még tavaly nyáron anya pálcájával "párbajban" apát hát csak vicc volt az egész, de ő annyit látott, hogy egy felnőttre szegezem a pálcám aki a földön fekszik "halálra" vált arccal és feltett kezekkel. Célt értem, és békén hagyta az emlékeim, ám közben hátrált tőlem egy lépést. Még mindig éreztem a legilimencián keresztüli kapcsolatot így kérdeztem. 'Mit akartok?' 'Megfélemlíteni' 'aha, nos sok sikert hozzá' A válaszommal nem csak őt de magamat is megleptem. 'Engedjetek el, és én nem bántalak titeket. Ígérem. '

- Azt mondja, hogy engedjük el és nem fog bántani minket. – Heherészett bután.

- Jajj nehogy a nagy Potter bekeményítsen, mert akkor nagy bajban leszünk. – Vinnyogott Malfoy.

Nekem itt lett elegem. Elégettem az összes köteleet magamon, és felpattantam. Visszahívtam magamhoz a pálcám, és mielőtt érzékeltek volna ebből bármit addig én szedtem el tőlük a pálcájukat.

- Vagy megadjátok magatokat, és békén hagyjuk egymást, vagy máshogy hatástalanítalak titeket.

- Sose adjuk meg magunkat neked te mocskos véráruló. – Mordult fel egyetlen Luciusunk.

- Hát ez nagyon szomorú hír.

Most rajtam volt a sor, hogy összekötözgessem őket. Nem hiszem, hogy értékelték, de örüljenek, hogy ennyivel megússzák. *James, James vagy? Hahhóóó* *Mi bajod?* *Néhány mardis évfolyamtársunk humorosnak találta, hogy elkapnak megfélemlítéskepp. Nos az elején így volt aztán gyors egymásutánban hátraarcot csináltak a történtek, és most ők vannak a fogságomban. Van egy tervem, de ahhoz elk ell dobnotok a Nagyterem előtti csarnokban egy trágyagránátot és utána tűnjetek el. Rohanjatok vissza a klubb-ba és este mindent elmondok. Kérlek tegyétek meg. * *Okés. Sietünk. * *Köszi* Nos a nagy tervem az, hogy amint eltűntek a srácok, megjelenik Frics és én bekormányozom ezt a négy jómadarat mintha ők lettek volna és én elkaptam volna őket. A történet felpörgött. Meghallottam a robbanást, és a pálcámmal sakkban tartva őket kilökdöstem a kvartettet a bűncselekmény helyszínére. Friccsel tökéletes kórusban léptünk be. Én rögtön elkezdtem óbégatni, hogy "gondnok úr itt vannak, megfogtam őket". Amíg idecsoszogott a vénség addig kiosztottam a pálcákat, és az ötletgazda Mafoy szemébe néztem.

- Hagyjatok békén. Értve vagyok? Máskor nem ússzátok meg ennyivel. Most pucoljatok mielőtt a nyavalyás ideér.

Én ellökdöstem őket a pince fele, majd megindultam az igazgatói fele futólépésben.Mindenki jegyezze meg, hogy milyen jófej és kedves vagyok, mert ez így van. Betoppantam az ajtón a jelszót benyögve. Amég a lépcső kúszott felfele, én kicsit rendeztem harci soraimat. Kopogtam, és beléptem a diri derűs hangjára.

- Jó napot Igazgató Úr! Elnézést a késésért, de volt egy apró fennakadás. Már el van rendezve. Hogyan kezdünk?

- Szervusz Jessica. Ma egyenlőre csak beszélgetni fogunk róla. A kis akciódat is át elemezzük, mert igazán szép munkát végeztél. – Kacsintott rám cinkos mosollyal. – Kellemetlen meglepetés érte ugye?

- Igen, de honnan tud erről Professzor?

- Tudod Jessica ez örök rejtély és ezért vagyok az igazgató. Még így is vannak dolgok amikről nem tudok, és mindig lesznek, de ez így van rendjén. Kezdjünk is neki.

Itt talán két órán át beszélgettünk az új képességemről, amit most nem írok le, mert a kezem egy az egyben leszakadna de nem is olyan érdekes, hogy tíz oldalon keresztül ezt olvassátok. Utána pedig

- A kis balesetről egy pár szót ejtsünk meg. Nagyon jól kivágtad magad, és ezért büszke vagyok rád. A terved nem volt összetett vagy bonyolult, kevés sőt szinte buktató nélküli volt é sez a kedvencem benne. Az emberek azt gondolják manapság, hogy ahhoz, hogy kitűnjenek valami bonyolultat, összetettet, buktatókkal telit kell kitalálniuk, hogy felmutassanak valamit. Létezik olyan eset is amikor nincs választásunk de ez a ritkábbik. Minél több buktató van a tervben, annál többet lehet magyarázkodni a miért és hogyan- okról. Az emberek szeretik ha rájuk és csak rájuk figyelnek. Ötletes megoldásoddal öt pontot szereztél a házadnak, és bebizonyítottad, hogy minden kétség nélkül oda tartozol, mivel nem adtad Frics úr kezére a beállított bűnösöket. Bátor és megfontolt döntés volt. Nehezebb helyzetben is nyugodtan gondolkodtál , a legilimencia ismereted és az okklumencia tudásod pedig minden elképzelhetőt és várhatót felül ír. Most viszont siess, hogy legyen időd enni asztronómia előtt.

Tényleg, hogy elszaladt az idő. Már nyolc óra. Sietve köszöntem, és piros arccal távoztam.

Sose dícsértek meg ennyire összetetten vagy akár ilyen hosszan. Jól esett. Rohantam le a lépcsőkön és lezuttyantam az asztalunkhoz. Már csak egy vagy két felsőbb éves volt az asztalnál. Belapátoltam a kajám, és visszabattyogtam a klubbhelységbe. A többiek kérdő arccal fordultak felém mire beszámoltam nekik mindenről. Sirius és James igen erős késztetést érzett arra, hogy abban a szent pillanatban lemenjenek a pincébe, hogy pálca nélkül elpüföljék a mardekárosokat. Mindenkire szükség volt, hohy ezt megakadályozzuk. Elég jól esett. Indulnunk kellett már órára úgy elszaladt az idő. Ma ki nem találjátok melyik csillaggal ismerkedtünk meg. Bizony ma a Siriussal és ezért még élvezetesebb volt. Utána hulla fáradtan vánszorogtuk be a szobáinkba, és minden nélkül estünk be az ágyba és ezzel együtt zuhantunk álomba.

Lucius Malfoy szemszöge:

Az a mocskos véráruló. Nagyon meg fogja ezt még keserülni. Így elbánni velünk. Felháborító. Szívem szerint abban a pillanatban crucioztam volna meg. Hogy meri?!! Este meg az a hülye asztronómia. Semmi kedvem hozzá. Pláne a két gorillával az oldalamon. Semmi szükségem rájuk de apám fontosnak tartja, hogy mellettem éljenek konkrétan. Még egyszer nem sikerült lerázni őket pedig elég keményen próbálkoztam. Lassan azon se csodálkoznék, ha amikor a fürdőt használom akkor az ajtó két oldalán ácsorognának. Katasztrófa. Asztronómiára viszont hamarabb felértünk mint a nyomorult griffendélesek. Ők is mire fel képzelik magukat olyan jónak?? Semmilyük sincs. Milyük lenne? Egyszerűen semmi, bátrak na és? Mi is azok vagyunk. Mindenki az valamilyen szinten. Ott tartottam, hogy mi hátra ültünk ezért nekik a tanár elé kellett nyomulniuk. Végig egy furcsa édeskés meghatározhatatlan illat kúszott fel az orromba, és egy barna hajkorona mindig a szemem elé kerül irritáló volt de valami eszméletlen szinten. Mintha ennyi lenne az agyam el sem hiszem. Elbénultam tőle és nem tudtam mással foglalkozni. Rátapadt a szemem, és az orrom is kívánta már azt az ismeretlen illatot tekintve, túl messze volt ahhoz hogy tisztán meghatározzam mi az. Ez ugyan az az illat amit a szőnyeg mögött éreztem. Az nem...nem nem nem nem nem nem nem nem lehet az lehetetlen. Nem. Az egyetlen baj, hogy minden egybevág. Barna haj, ugyan az az illat és az az irritálóan imádnivaló, veszélyes, idegesítő személyiség. Nem az nem, az lehetetlen. Az egyszerűen le-he-tet-len! Nem lehet igaz .Még, hogy nekem bejönne Ő? Nem, ő nem jöhet be. Azt hiszem nekem bejön .............

Halliiiii!!!! Nagyon szép estét kívánok mindenkinek. Remélem tetszett a rész. Majd írjatok véleményt meg bármi ötletet. Kíváncsian várom. Jól vagytok? Mi van veletek? Milyen a suli? Már csak kibírjuk a tavaszi szünetig! Hajrá mindnekinek. Nagyon vigyázzatok magatokra.

Pusszzziiiiiiiiii:

Beka