Már október közepét tapossuk, és nagyban készülünk elő a Halloweenre illetve a másik eszméletlen fontos dátumra ami nem más mint November 3. Ki tudja mit takar ez a csodás dátum, aminek már a gondolatától is izgatott leszek? Pontosan eltaláltad. Sirius Orion Black születésnapja. Egy nagy nagy bulit szervezünk neki, hiszen annak ellenére, hogy fiú mégis csak a 16. születésnapja. A tortát közös megegyezés alapján én és Lily fogjuk sütni a manók segítségével, teremnek a Szükség Szobája lett kinevezve aminek a díszítése Remus és James feladata lett, viszont Peter kimaradt az egészből, mert nagyon izgulós fajta és féltünk, hogy elkotyogja.

Az idei Halloweeni bálra már mi is hivatalosak vagyunk mivel mindig ötödévtől lehet ezekre a bálokra menni de, hogy az alsóbb évesek ne vegyék magukra nekik tartanak más bálokat vagy épp olyat amire mindenki jöhet. Én is meséltem már talán róla. Most mehetünk először a nagyok báljára ami leginkább nekem meg Lilynek nagy szám a fiúk csak elvannak a tudattal. Már nagyban válogatjuk a ruháinkat és tervezgetjük Sirius születésnapjára a ruhákat.

A nagyteremben ülve megérkezik a bagolyposta és most kaptunk anyáéktól először levelet az idei évben. Mondanám, hogy aggódtam értük de nem. Nagyon időm se volt meg tudnak ők vigyázni magukra. Földig ér a lábuk.

Drága Jessica és James!

Ne haragudjatok meg amiért csak most küldünk levelet és, hogy csak úgy eltűntünk, de nagyon fontos küldetést kaptunk Dumbledoretól. Mint tudhatjátok mi is a Főnix rendjének tagjai vagyunk és ilyenkor van egy folyamatos készenlét ami most meg is történt. Mivel titkos így ennél jobban nem avathatunk be benneteket akár mennyire is szeretnénk. Kérünk titeket, hogy ezt a levelet csak ti ketten olvassátok, mert minden elővigyázatosság és titkolózás ellenére nem akarjuk, hogy kitudódjon váratlan eltűnésünk oka.

Már minden rendben, otthon vagyunk és várjuk, hogy újra találkozhassunk. Nagyon hiányoztok.

Hallottuk milyen találékonyak voltatok és ezért kifejezetten büszkék vagyunk rátok. Adjátok át ölelésünket Siriusnak Remusnak és Lilynek is. Lehet valamikor Roxmortsba látogatunk. Megpróbálunk időben szólni és nagy örömmel találkoznánk mindannyiatokkal ha nincs ellenetekre. Addig is vigyázzatok magatokra, ölelünk, puszilunk benneteket.

Euphemia&Fleamont.

Pont amikor végig olvastam a levelüket, jelent meg mögöttem James. A kezébe nyomtam a levelet, én meg előhúztam egy pennát és egy pergament a táskémból, hogy válaszoljunk nekik. A levelet lezártam és a türelmesen várakozó Lils lábára kötöttem. Ő elröppent mi meg befejeztük a reggelinket amikor egy hatalmas fekete madár elsüvített a fejünk felett egyenesen a belépő Sirius orra elé pottyantott egy levelet amit elkapott mielőtt leeshetett volna. Lassan odasétált hozzánk és leült mellém, mire a finom illata rögtön az orromba kúszott és hagytam magamnak egy másodpercet, hogy élvezzem és csak utána kérdeztem rá kitől jött a levél.

-Anyámtól. – Morcos képpel bontotta fel a levelet és egyre sötétülő szemekkel olvasta a sorokat egymás után. Amint a végére ért levágta közénk és felkapva a motyóját elviharzott. James felvette a levelet de én felpattanva rohantam utána ami még nekem is kihívás volt pedig elég gyors vagyok. Lihegve értem utol és utolsó erőmmel a hátára ugrottam ő pedig reflexesen fogott meg és még véletlenül sem lassított a tempón.

Inkább csak csöndben bújtam hozzá és szívtam magamba a jellegzetes Sirius illatot ami Jamesével vetekedett. A kellemes menta és mindenféle finom édes de mégis férfias illat felkúszott az orromba és azon kívül, hogy hozzásimultam és próbáltam a kapaszkodást is egy nagy ölelésnek éreztetni az agyam nem volt másra képes. Elfelejtettem mindent. Amikor végre elkezdett lassítani, engedtem a kapaszkodásból és finoman végig vezettem ujjaimat a puha tincsei között. Selymesek voltak és ébenfeketék. Elvarázsoltak. Éreztem ahogy kicsit megremeg az érintésemtől. Még egyszer átfuttattam benne a kezem, mert nem bírtam ellenállni a kísértésnek de nem játszadozhattam vele és nem simogathattam egész nap ami most a világ legnagyobb problémájának tűnt.

Megállt a tóparton és leült velem együtt. Én lemásztam a hátáról és mellé csüccsentem. Közelebb húzódtam és kicsit rádőltem. Hagytam, hogy elengedje magát és kicsit megnyugodjon. Nem kérdezősködtem majd úgyis elmondja ha akarja ha meg nem akkor felesleges erőlködnöm. Hallgatni fog mint a sír.

- Nagyon utálom őket. Nem is tudom én é..één mit tettem? Én mi m.miatt é.é.éredeme.ltem ezt ki? Hogy képzeli, h...hogy ennyi faszság után is azt fogom csinálni amit kér, bocsi parancsol?! – Az elején akadozva, elveszetten és értetlenül beszélt de egyre indulatosabb lett és egyre gyakrabban lángolt fel a szemeiben a düh, fájdalom és a hitetlenség.

- El sem hiszed. Azt akarja, hogy menjek haza a szülinapomon és válasszak végre feleséget magamnak és látta az aprócska botlásomat az állomáson veled. Milyen botlás? Én szándékosan öleltelek meg és eszemben sincs feleséget választanom magamnak. Főleg nem a hülye banya ajánlataiból. Mit képzel ez. Születésnapi bulit szervez ahol egy kényszerített házastársat kell eljegyezzek és még én legyek hálás, hogy egyáltalánt rám szánt öt percet az életéből meg a hülye parti szervezésére. Hihetetlen. Azt is hozzám vágta, hogy eszembe se jusson nem elmenni, mert nem elég, hogy az alja népséggel barátkozok, nem tisztelek senkit és a mardekárosokat se kezelem ahogy kellene. Milyen tisztelet? Tudod mennyi cruciot kellett elviseljek, hogy egyáltalán vacsorát kapjak egy-egy baklövés után? Baklövésnek értsd, hogy nem tudtam minden szót tökéletesen kiejteni franciául. Milyem alja népség?! Ti vagytok a családom a barátaim a mindenem. Ti semmi miatt nem taszítottatok ki nem bántottatok. Befogadtatok és szerettetek úgy ahogy ő soha egyszer sem egyetlen másodperc erejéig sem volt képes. Elfogadtátok a nevem, a származásom és az ő hülyeségeiket, ő pedig annyit nem nézett el, hogy hogy mondom ki a kibaszott francia szavakat. – Elkezdtek folyni a könnyei az arcán és csak dőlt belőle a szó. – Meg mit tiszteljek a mardekárosokban? Ők se tisztelnek minket. Senkit maximum magukat. Biztos, hogy nem megyek el arra a bulira. Annak parancsolgasson akinek akar de nem nekem. Amint lehet elköltözök és sosem látom őket újra. – Lassan kifogyott a szavakból és csak átölelve engem törölte le a maradék könnyet az arcáról.

- Nem kell elmenned, de írd meg neki. Ne hagyd teljesen felsülni amikor nem jelenik meg az ünnepelt a puccos buliján. – Egyenlőre ennyit tudtam kinyögni és próbáltam a megfelelő szavakat összedobni de ez nehezebbnek tűnt mint egy rendes nonverbális varázslat.

- Basszus neharagudj. Én nem akartam mindent rád zúdítani csak úgy jött minden és én nem is gondoltam végig és úgy sajnálom. – A végére már szerintem ő se tudta mit akar mondani de megértem. Annyi szörnyűséget mondott el egyetlen perc alatt, amit nekem egész életemben nem kellett átélnem, így most nekem eredtek el a könnyeim.

Csak felemelte az állam és letörölte a könnyeimet az arcomról.

- Ne sírj. Nem kell sírni. Mindketten kiborultunk kicsit. Megoldjuk együtt jó? Tényleg sajnálom, hogy így alakult és sok mindent elmondtam akaratomon kívül de már elegem lett ebből az egészből. Gyere menjünk vissza, mert elkésünk.

Amilyen gyorsan váltott érzelmesből sietősbe az meglepett de rögtön megláttam az okát. Egy szőke ribizli képében vágtázott felénk habzó szájjal nyolc kg sminkkel és szarvakkal meg füstölgő fülekkel. Jó nem nem túloztam, csak a szöszi meg a smink meg a ribizli igaz. A többi csak a képzeletem. Kicsit ideges lettem Siriusra, mert ne játszadozzon már velem folyton erre jön a hülye liba barátnője és annak ellenére, hogy csak barátok vagyunk itthagy. Úgy felidegesítettem magam, hogy amikor felálltam, hogy elmenjek és ideért libuskánk és elkezdett ütögetni meg mindent amit egy ilyentől el tudtok képzelni akkor fogtam és úgy kb tizedmásodperc alatt kirúgtam alóla a lábát és fölé hajoltam.

- Még egy ilyen, szivi és nem köszönöd meg amit kapsz. – Néztem rá angyali tekintettel ördögi mosollyal és egy gyilkos hangszínnel. – Te pedig. – Fordultam Sirius felé. – Vagy megneveled a barátnőcskédet vagy nagyon nem leszünk jóban. – Sziszegtem felé és elviharoztam a kastély felé.

Útközben az egy-két kibuggyanó könnycseppet erőszakosan letöröltem és berohantam egy mosdóba rendb szedni magam. Az a mosdó természetesen Myrtle lezárt wcje volt. Ami amúgy nem lezárt de a szellemlány miatt senki nem jön ide. Persze minket kivéve, hiszen itt fortyog a bájitalunk az egyik klotyóban. Nagyon reméljük, hogy senki nem talál rá de azért egy bűbáj védi ilyen fő a biztonsági okokból.

Amikor összeszedtem magam, kiléptem a mosdóból és elindultam órára. Történetesen ma SVK val kezdünk aminek örülök. A tanár jófej, jó tanár és haladunk az anyaggal. Már szinte mindenki tud nonverbálisan varázsolni és nemsokára jön a párbajozás ideje. Az alapokat már elmondta és elkezdtük tanulni a felállás meghajlást meg ilyenek, mire mit kell válaszolni de a hirtelen támadás helyzetéről is mesélt. Amikor végzett a suliban aurornak ment csak végül egy baleset miatt viszahúzódott és elkezdett tanítani, ezért történeteket és különleges eseteket is tud mesélni meg nagyon erős párbajozó.

Elfoglaltuk a helyünket a teremben és Sirius is belépett. A kis barátnője nem jött vele mivel ő hollóhátas ami nekem egy nagy megkönnyebbülés. Egyébként nincs bajom vele meg a barátnőivel csak azt nem bírom amikor egy nagyképű hülye liba az meg, hogy utána teljesen összetöri ezeket a lányokat egy újabb szintje a nyomorékságnak. Csak azért van velük, mert neki jó de igazából neki sem tudom miért jó. Csak kihasználja őket. Egyik kavarása/barátnője se tartott eddig tovább egy hétnél és közben velem meg úgy viselkedik mintha többek lennénk barátoknál legalábbis néha fixen. Utána pedig teljesen haverként kezel. Én ebbe kezdek beleőrülni. Minden alkalommal amikor ezt megteszi mintha összetörnék újra és újra. Csak az tart fent, hogy a többiek nem csinálnak ilyeneket. Szerencsére Sirius még nem próbálkozott a baráti társaságunkban a lányoknál szerencséjére. Amint összetöri valamelyik barátnőmet én is összetöröm és megátkozom őt.

- Jó napot kívánok mindenkinek, remélem jól tetszenek lenni és készen állnak tovább lépni mivel hivatalosan is befejeztük a nonverbális varázslást és kezdjük a párbajozást. – Nyitott be a prof mire izgatott morajlás futott végig a termen.

- Ma elkezdünk párokat alkotni és mivel ez erő kérdése less és tehetségé, nem a jelenlegi padtársuk marad egész évre. A legjobb eredményért a párok kötelesek egymás mellett ülni és lehetőleg több időt együtt tölteni. Kpézelem nem tudják mire vélni hiszen egymás ellen fognak harcolni mégis less sok együttműködést igénykő feladat. Mivel ez egy fő tárgy és nagy szerepe van egész életükben, sok órájuk van velem így kérem önöket és vegyék komolyan amit kérek.

Először a padtársainkkal kezdtünk és velük kellett lefegyverezzük egymást. Remust rögtön lefegyvereztem, Lilyt nehezebb volt de sikerült, Jamessel pont hajszálon múlt, hogy én voltam az első. Vele többet kellett gondolkodnom és szinte egyszerre lőttük ki a Capitulatust a másikra. Ha nem ugrok el, szerintem egymást fegyverezzük le. Az osztály többi része nem okozott kihívást. Utoljára Sirius maradt.

Felvettük a kezdőállást, meghajoltunk és szemeztünk. A többi pár már megvolt és most dőlt el, hogy változik e a felállítás így mindenki minket nézett. Csak egymásra összpontosítottunk. Szemeztünk figyeltük a másik legkisebb rezdülését, energiaáramlását(legalábbis én mindenképp az övét). Most.Éreztem belül, hogy hallgatnom kell erre a hangar bennem és így is tettem így pontosan egszerre lőttük ki az átkot és mindketten elugrottunk a másiké elől így újra támadtunk. "Támadtunk" már amennyire a Capitulatussal lehet annyira megtettük. Vagy tíz percig ugráltunk és lőttük ki a szabályokat betartva csak a Capitulatust egymásra. Az utolsó pillanatban viszont nem sikerült elugranom egyszer előle és a pálcám kecses mozdulattal landolt a kezében. Milyen jól áll a kezében a pálcám. Kíváncsi vagyok az övé is ilyen jól nézne e ki az én kezemben. Maradj már csöndben kezdtem el vitatkozni önmagammal. Most fegyverzett le minket nem gondolkozhatunk ilyeneken.

- Szép volt Miss Potter és Mr Black. Rendesen megküzdöttek és hajszál híján múlott a győzelme Mr Black. Teljesen világossá vált, hogy önöknél job pár régóta nem volt. – Erre Sirius visszadobta a pálcám és meg csak fújtattam egyet miközben magamban mint egy becukrozott ovis ugráltam és visongtam, hogy majdnem és nyertem és megdícsértek. És Sirius lesz a párod. Ennek ehhez semmi köze. Szívesebben lennék Jamessel.

- Az órának vége, jegyezzék meg a párjukat és mára nem adok semmi feladatot. Jól teljesítettek. Büszkék lehetnek magukra.

A könyvtárban ücsörögtem és a McGalagonytól kapott házifeladat erődítményt próbáltam eltüntetni magam elől amikor egy papírmadár repült az ölembe. Kihajtogatam és megláttam a rögtön felismerhető hurkolt gyönyörűséges gyöngybetűket amik összekeverhetetlenek voltak. Dumledore ma este nyolckor akar találkozni. Vagyisssss na nemár. Vagy nem kajálok vagy kések vagy elkéreckedek edzésről. Hmmm mérlegeljük lehetőségeinket.... Nemsokára meccs vagyis Jake(kapitány) idegbeteg less és egyben lenyel ha akár egy percről is el akarok lógni. Eza z opció akkor kizárva. Második lehetőségem, hogy Dumblitól kések. Mondhatom, hogy cuki meg megértő de mégiscsak a korunk leghatalmasabb varázslója és az igazgatóm és pontos időpontot adott meg. Vagyisss marad az uccsó lehetőség vagyis nem kajálok. Ezért annyira nem lelkesedek de majd szerzek max valami vacsit.

Rekordidő alatt befejeztem a házim átöltöztem és időben a pálya szélén ácsorogtam a többiekkel. Sirius mellettem állt és Jamessel poénkodtak a seprűjüket támasztva. Jake megérkezett és elkezdődött az edzés. Már a talajtól nem féltem annyira de továbbra is talált ki olyanokat, hogy összeestün. Ma persze, hogy pont ilyet talált ki. Csodálkozva nézett rám ahogy végig puffogva folytatom a lépcsőzést. Azt hittem megátkozom felkötöm és élve elásom amikor egy nehéz hét alatt Dumbledoreval való edzés előtt jónak látja azt, hogy menjünk le és fel a kilátó lépcsőin húszszor plusz a futás és utána edzés a levegőben.

Mindjárt megfulladok. – Csokitorta. – Nyögöm a szörnynek mire az elfordul és megjelenik a lépcső.

Kop kop kop. Semmi. Pukk. Valaki elhoppannált. De az lehetetlen. A Roxfort területén tilos hoppanálni.

- Jöjjön be Miss Potter. Ma elkezdjük a pálca nélküli varázslást.

Két órával és egy küldetéssel később vánszorogtam végig a kastély folyosóin, hogy visszaérjek a hálóba és végre aludhassak. Szerintem félúton elaludtam és már csak a sok évnyi ismertség miatt jutottam el az ágyamig.

Sziasztokkkkk. Remélem elégedettek vagytok és megfelel a rész. Én próbálkozok de nem ígérhetek semmit. Öhmm kis útba igazításként. Ami vastag betűvel van írva az Jessnek az az oldala aki majd pár hónap múlva teljesen ő lesz vagyisss obsessed drága Blackünkkel. Nagyon várom de még sok víz lefolyik a Feketetóba mire odaérünk. Nos remélem tetszik nagyon más hozzáfűznivalóm nincs. Lassan suli de én már kezdek pozitív mindsetet felvenni. Jó lesz minden és kommenteket várok szeretettel. Puszillak titekett.