A nevem Ink. Nem tartozok egyik AU-hoz sem, valójában az AU-k őrzője vagyok. Őrző lévén megvédem őket egy bizonyos Sans-től. Error!Sans a neve. A terve az volt, hogy mindenáron elpusztít minden AU-t de másfél éve nem tett ennek érdekében semmit. Most meg itt van a házamban talán egy kis remény gyulladna bennem ha tudnám kedvel engem?

(Ink!Sans a képen látható... Épp sír... Error! Méért nem vagy itt, hogy megvigasztaljad?)

Ink's POV:

Mi lett volna ha nem hagyott volna el Error? Talán nem érezném ezt az elképesztő fájdalmat. Mi lett volna ha nem hagyta volna el Dream-et Cross? Talán nem látom ahogy szenved és törik darabokra a szíve és a lelke. A gondolataimba folyton ez tért vissza bármit tettem is. Most is az emlékektől szenvedtem amiket nem legszívesebben kitörölnék a fejemből. Miért fáj ez ennyire? Miközben össze voltam gömbölyödve folytak a könnyeim akaratlanul is a szememből. Bár ne látnám ahogy undorodva nézett rám Error és többi Sans a hátam mögött rám mered. Összébb görnyedtem. Annyira fájt a szúrós szemek pillantása. Miért? Talán csak meg kéne halnom de lélek nélkül elég nehéz, gondoltam szomorúan. Azt kívánom bárcsak elmúlnának ezek az érzések amik ellen tehetetlen voltam. 1 éve már, hogy itt volt Dream talán lehetne rosszabb is nem igaz? Lehetne mivel másfél év után lelépett minden szó nélkül közben a házamba engedte Error-t aki nem tudom, hogy talált meg de valahogy sikerült neki. Egyáltalán a házamat, hogy sikerült neki megtalálni? Pont egy ilyen állapotban talált rám.  

- Ink? Ink! - mondta a hang hol eltorzulva, hol kitisztulva. Két kar felemelt és egy testhez szorított. Még jobban rám tört a fájdalom és az az érzés, hogy nem vagyok más mint egy elhagyatott kisgyerek. Akit magára hagyott a nagyvilágban az anyja, az apja nem törődve vele el van magában és a barátaival iszogatva valahol. 

Ink...

Miért fájt ennyire? Miért fájt ez az üresség Error nélkül? Biztos voltam, hogy csak hallucináltam amikor két kar hozzámért és ringatott de amikor megmozdultam újraéreztem magamon.  Az egyik simogatta a hátam a másik meg a koponyám hátsó felén pihent. Felnéztem mert nem hittem magamnak, hogy ez megtörténhet velem. Lassan tettem mert ha felpillantok és csak a levegőt fogdosom akkor összetörtem volna jobban de amikor megtettem Error nézett vissza rám.

-Error? - károgás tört fel a sírástól kiszáradt torkomból. -De hogyan találtál meg? 

- Ink... Ez most egy kicsit nehéz elmesélnem, hosszú is lenne és én nem akarlak untatni vele.- mondta és szorosabban  magához húzott. Egy pillanatra éreztem ahogy a könnyek visszatérnek a szemembe de csak lecsorogtak és én átöleltem Error-t. Beletemettem az arcomat Error vállába és realizáltam, hogy ezek boldogság könnyek. 

ErRoR'S PoV:

Sokféleképpen elképzeltem hogyan szólítom meg Ink-et de nem mertem soha. Távolról néztem ahogy szenved gyötrődik és én is gyötrődtem. Egy emlék csúszott be a szemem elé és láttam magam előtt mintha csak tegnap történt volna.

"-Error! Várjál!- kiáltott utánam Ink meggyötörten és szeméből tinta könnyek folytak.

  -Ink... - nem mondtam többet ahogy ránéztem. Fájt ahogy összetört mikor elmondtam kell egy kis távolság. Egy kis idő. A lelkembe egy tőr fúródott és éreztem ahogy belül elvérezek de a halál nem jött. Inkább a belül összeomló lelkemet láttam ahogy végig fut rajta pár repedés. Álltam és Ink egyre jobban sírt azt hajtogatva, hogy: 'Ne menj el! Szeretlek, Error! Kérlek ne hagyj el!'

Én csak fájdalmasan elmosolyodtam és egy utolsó csókot leheltem a szájára majd egy portált nyitva eltűntem és még hallottam ahogy fájdalmasan felnyög Ink. Zokogásának hangja a portálon belül is visszhangzott és csak álltam a könnyeimet nyelve.-Sajnálom, Ink.
Hangomban fájdalom vegyült és ahogy földbe gyökerezett lábam felengedett ment a lábam. El a portáltól, el Inktől."

Elhatároztam magam és bekopogtam az ajtón. Dream nyitott ajtót nem túl lelkesen. Úgy tűnt mint aki távozni készül és én nem is akartam az útjába állni de ő elszaladt valami süteményért és teáért meg se várva a válaszomat. Sok ajtó volt a házban amibe nem néztem be mert lehet eltévedtem volna. Én csak a szívemre hallgatva elindultam valamerre és kinyitottam egy ajtót ahol egy lépcső lefelé vezetett. A lépcső rövid volt és egy barlang folyosóra jutottam ahol a falakat különböző képek voltak. 

Az egyik ez volt:

Meglepődésemben elpirultam és egész arcom sárgában égett. hangosan vettem egy mély levegőt és szerencsémre a folyosó végén voltam ahol egy következő ajtón nyitottam be. Az ajtó túloldalán egy elég nagy terem volt ahogy különböző medencék voltak. A legtöbb föld alatti meleg vízforrásból származott. 5 perc alatt sikerült a barlang termen át mennem. A következő ajtó nem egyszerű ajtó volt hanem szépen megmunkált tinta fekete vasajtó. Ahogy azt kinyitottam egy szobába jutottam ahol a  közepén egy alak összegörnyedt. Becsuktam az ajtót magam mögött és lépkedtem az alak felé ami egyre közelebbről Ink-nek tűnt. Mellé érve a térdre estem a döbbenetes látványtól. Ink a földön gubbasztott összekuporodva alatta egy nagy tinta tócsa ami egyre nagyobb és nagyobb lett a könnyeitől.Öntudatlanul és szólítgattam mintha csak ezzel is megszüntethetném a fájdalmat ami belém hasított.  Elszörnyedve a fájdalmas arckifejezésén átöleltem és ringatni kezdtem. Elsőre talán észre se vette a jelenlétemet. Egyik kezemmel a hátát simogattam, másikkal a koponyája tarkóján pihentettem mire éreztem, hogy még jobban rákezd a zokogása amivel teljesen eláztatta fekete pulcsimat a tinta könnyeivel de nem zavart. Én csak szorítottam magamhoz minél erősebben és ringattam magunkat. Aztán lassan felemelte a fejét mintha csak félne felnézni. Ahogy felnézett a mosolyomat látta és megdöbbent, hogy valóban én vagyok.

-Error?- károgás tört fel a torkából. -Hogyan találtál meg?

  - Ink... Ez most egy kicsit nehéz elmesélnem, hosszú is lenne és én nem akarlak untatni vele.- mondtam és szorosabban magamhoz húzott. Egy pillanatra mintha megállt volna az ütő benne és megmarkolta a vállam majd sírni kezdett. Nem olyan fájdalmasan mint előzőleg hanem mosolyogva majd ahogy abba hagyta ezeket is odahajoltam hozzá és szájon csókoltam. először nem is nyögött fel majd ahogy egyre hosszabbodott a nyelvünk tánca egyre hangosabb és hangosabb fojtott nyögések hagyták el. Mire feleszméltem az ágyban voltam vele és ő békésen szuszogott mellettem. 

A képek nem az enyémek szóval ha meg akarod tudni kié lehet google képkereső és kidobja. Az utolsó DevinArt-os szóval valószínűleg könnyebb megtalálni azt aki csinálta. Egyenlőre nincs kedvem megkeresni de majd valamikor megkeresem.