Felix fogait összeszorítva próbált felszállni a buszra - kikerülve a fiúkat -, hisz aggályai azonnal a tetőfokra hágtak; nem tudta eldönteni, hogy viselkedjen s mit tegyen ebben a kicsit sem megszokott helyzetben, de szerelmei azon nyomban döntöttek helyette, s kezénél fogva rántották vissza előző pozíciójába, melyre riadt szemekkel kezdte vizslatni a körülöttük kíváncsiskodó iskolatársakat.

- Mindenki minket néz - motyogta elhaló hangon, ahogy lyukat égettek hátába a megvető tekintetek. - Ha nem akartok közutálatnak örvendeni, akkor azonnal elengedtek - kicsit sem burkolt célzás hagyta el ajkait, de Changbin csak makacsul megrázta ében tincseit, s a többiek jelenléte előtt édes, nyálas puszit nyomott vörösen viruló orcájára.

- Én akkor is szeretlek, ha mások is itt vannak - jelentette ki az alacsony, melyre a magas fekete is bólintott egyet, s nyugodt szívvel engedte maga elé a két srácot, kik most már készségesen haladtak előre.

Lixet azonnal elöntötte a jeges pánik - elfeledve a néhány minutummal ezelőtt történteket -, amint látta, hogy az összes hármas hely le van foglalva, de Hyunjin addig taszigálta, amíg egy üres kettest nem találtak. A pasztell aggódva várta, mi lesz a következő lépés, ám álmában sem gondolta volna, hogy amint leülnek az idősebbek Hyu fogja, s ölébe húzva veti át rajta kezét; pedig pontosan így történt. Rengeteg susmus, suttogás hallatszott a környezetből, melyek alattomosan kúsztak a rózsaszín bőre alá, s ültettek el benne kétes gondolatokat, de szerelmeinek nyugtató érintései - sok idő múlva - feloldották a benne rejlő aggodalmakat. Majdnem el is aludt a halk hümmögés és sercegés - mely Bin irányából jött - hallatán, de a magas néhány kilométer megtétele után finoman felállította, s ezer wattos vigyorral nyomta meg a leszállásra utasító gombot. Majdnem elkezdett ellenkezni a pici, hogy rossz helyen vannak, ám amint realizálta, hogy az a híres-neves, sokat emlegetett megálló következik, szíve heves vágtába kezdett; egy olyan jelenet tanúja lehet, melyet eddig sosem látott, de mindig elképzelt.

Szeretett szabadidejében fantáziálni, s történeteket összerakni, így rendre papírra vetett olyan firkákat, melyekben a szerelmeseké volt a főszerep; sokszor jelentek meg elméjének vásznán a képek, hogy mik történhetnek egy-egy pangás közepette, de ahogy felfogta, hogy meg is fogja tapasztalni, gyermeki, igazi boldogságban úszó felhő lepte el.

- Leszállás, hercegnő - mosolygott Changbin, ahogy párjai kezeire fogott, s egymás mellett sétálva indult el a sulival ellentétes irányba, majd egy kétes sikátor felé fordult; érzékelte, hogy a kisebbnek előjön félős, bújós énje, így kezét szorító karját átvetette vállán, majd közelebb vonta magához, míg a mellette baktató két cigarettát halasztott elő a zsebében lapuló dobozból. - Nyugi kincsem, itt vagyunk veled - biztosította az alacsony a picit, s egy csókot is adott orcájára nyomatékosításképpen.

- Ne aggódj, baba - túrt bele hajába Hyu, ahogy a vele szemben álló ajkai köze helyezte a rákrudat, majd hangos sercegéssel gyújtotta meg a szálakat. Fehér füst gomolygott párnácskáikon, ahogy egyszerre lélegezték ki a dohányt, s egymásra pillantva, zavartan élvezték a kicsit sem hétköznapinak mondható csendet; a legkisebbnek is tetszett ezen helyzetet, így egy hirtelen ideától vezérelve fordult a magashoz, s motyogásra hajazó beszédbe kezdett.

- Ki—kipróbálhatom? - suttogta, melyre a fekete álla azonnal leesett - úgy, mint barátjáé -, de eleget téve a kérésnek bólintott egyet; ám nem adta azonnal Felixnek a cigit, hanem incselkedően hajolt hozzá közelebb, s ajkára fújta a zavaros, piszkosfehér ködöt; azonnal elnyíltak a kisebb párnái, így szinte egymás leheletét beszippantva hagyták, hogy ellepje őket a rózsaszín köd, mely egy gyengéd csókban teljesedett ki. Changbin hitetlenkedő görbülettel figyelte az előtte zajló jelenetet, s nagyot sóhajtva értette meg, mi is az igazi, feltétel nélküli szeretet.

Ám nem tarthat semmi sem örökké, s ezt ők is tudták, így kelletlenül, de elváltak egymástól, s kuncogva, középre vonva harmadik felüket indultak meg az undorítóan régi, ódon falak közé; kezdődhetett a móka!

Az ausztrál tudta, hogy sok szóbeszéd fog lénye körül keringeni - főleg, hogy az ide járók fele mindent látott reggel -, de fogalma sem volt róla, hogy ilyen "népszerűségnek" fog örvendeni. Félve ment oda szekrényéhez, amint egy-egy búcsúcsókkal elvált kedveseitől - kik másik fakultációra jártak -, s magában számolgatva, tépelődve próbált nem összeroppanni a vállán pihenő teher miatt.

Ám nem volt sok ideje ezeken a dolgokon agyalni, hisz egy nagy, egetrengető csattanás harsant fel mellőle, s az ismerős hangok végett belső szervei bukfencvetésbe kezdtek; Bang Chan tenyerének hangját bárhol felismeri.

- Kit látnak itt szemeim? Csak nem a kis díszhercegnőt? - kezdte el gúnyosan csavargatni a színes, baracktól illatozó tincseket, melyet a másik kelletlenül ugyan, de hagyott; testi ereje alulról súrolta a semmit, így magabiztosan kihúzva magát, szavakkal igyekezett megnyerni a harcot.

- Legalább nekem van koronám - vont vállat hanyagul, s kicsit oldalra fordulva vette fel a végzőssel a szemkontaktust. - Ha pedig megbocsátasz, mennem kéne órára - jelentette ki, s lépett is volna el, de háta erősen koppant neki a szekrénynek, ahogy a szőke neki lökte a fém lapnak, s sziszegve hajolt arcához közelebb.

- Vigyázz, mit mondasz - vicsorogta, nem foglalkozva a köréjük gyűlt tömeggel. - Most nincsenek itt a faszijaid - szűrte ki fogai közül, ám rögtön megrendült arrogáns magabiztossága, amint felcsendült füle mögött egy kicsit sem kedves, szívélyesnek cseppet sem mondható orgánum, s egy vad módjára ugrott előre állkapcsa.

- Ne bízd el magad, Bang - hidegvérrel, határozottan beszélt Hyu, ahogy bőszen figyelte az esetleges reakciókat. - Ha egy életre elfelejted, s békén hagyod, talán elnézem, amiket régen tettél - ecsetelte, de mögötte álló szerelme rászorított kezére, s finoman csöndre intette; ismerte Chant annyira, hogy tudta, nem a szép szavak embere.

- Ha annyira el akarod veretni magad, állok elébe. Mutasd meg, hogy nem csak a gyengék előtt nagy a pofád! - köpte az alacsony, mely azonnal felhergelte az idősebb ausztrált, s fogsorát eszelősen kivillantva pillantott Lixre; abban a pillanatban szakadt el elméjében az utolsó cérnaszál. Koszos bütykei erősen szakították fel a javában reszkető pici ajkát, ki fájdalmában összegörnyedve hajolt előre, s várta volna az újabb csapást, de már csak annyit vett észre a hirtelen kialakult katyvaszban, hogy Changbin Christ püföli a földön, a szőke fiú pedig össze-vissza rugdosódik, s meg sem áll a ficánkolásban, hiába nem ad le rendes találatot. Hyu felsőjénél fogva akarta elrángatni a helyszínről a kicsit, de az rögtön makacskodni kezdett; ám amint élesen mordult rá a magas, azonnal félre rakva követeléseit követte oda, ahova csak ment.

- Gyere már, baba - csípőjénél fogva kapta el a fiatalt, aki ellenkezését feladva követte zilált szerelmét.

- Mi lesz Changbinnal? - suttogta könnyei között Lixie, ahogy a mosdó padlójára hullott, s kitört belőle a keserves zokogás; túl ismerős volt ezen jelent számára - melyet végignézett -, s iszonyatosan szívszaggatónak hatott, ahogy az annyira szeretett fiú miatta néz szembe legnagyobb ellenségével; miatta kerül bajba, s lehet, még fel is függesztik.

Az alacsony fekete agyából azonban minden ilyesmi hiányzott, csak az alatta fetrengő fiatalra koncentrált, kinek néhány ütése sajnos elérte - vérző foltokkal tarkítva izmos testét -, de érdemleges munkához vajmi kevésnek bizonyultak karlendítései. Mikor már a körülöttük levő sereg is kezdett halkulni, s belső indulatai is kezdtek visszakúszni medrükbe, büszkén, mégis ijedten pillantott vörös folyadékban úszó kezeire. Össze-vissza kapkodta fejét, s eszeveszett tempóban tört utat magának, sietett a folyosó végén levő mellékhelyiség felé. Nyakát tette volna rá, hogy ott vannak kincsei, s nem is tévedett, amint benyitva megpillantotta Felixet, s az őt átkaroló Hyunjint.

- Bébi - pattant fel az előbb említett, ki azonnal két lábra szenvedte magát a sebesült látványára, s egy érzelmektől túlfűtött, szenvedélyes csókba hívta. - Úgy aggódtam érted - tűrt el egy izzadtságtól nedves tincset a fiú homlokából, ki kifújva levegőjét guggolt le a még mindig síró pici mellé, s szerelmét maga után rántva fogta ölelésbe őket.

- Velünk senki sem szórakozik. Sosem hagyom, hogy bárki így beszéljen veletek, hisz szeretlek titeket - szinte lehelte, ahogy az atmoszféra pillanatok alatt vált nyugodtá, valósággal varázslatossá, s mindhárom fél szívét átitta a szerelem által okozott mindent elsöprő, világokat rengető emóció-kavalkád.

hello, guys
sajnalom, hogy ennyit késtem, de holnap szalagavatom lesz, így rengeteg minden volt ezen a héten, ami miatt létezni sem tudtam.
kicsit töltelék resz, de nem tudom elengedni a cuccot lol - ha arra gondolok, hogy előttem van az egész vége, esku emo vagyok
remélem tetszett, véleményre kivancsi vagyok, mint mindig.
puszi, majd tala valamikor!