- Richárd.. - fagyott belém minden szó, ami ez előtt a fejemben volt - Te meg mit keresel itt? - tettem fel azt a kérdést, ami a legjobban izgatott.

- Amy.. Én annyira sajnálom. - nézett rám a könnyeivel küszködve. Mély levegőt vettem, de bent rekedt. Nem volt erőm kifújni - A baleseted után nem volt pofám odamenni a kórházba. Tudtam, hogy nem látnál szívesen.

- Ez nem igaz. - sütöttem le a szememet - Nem voltam mérges rád. - csóváltam a fejem és felnéztem rá - Csak fájt látni, hogy mással vagy. - ezt kimondva összeszorult a mellkasom és azt hittem ott helyben elájulok.

- Sajnálom. - szomorú mosolyra húztam a számat, majd kijjebb nyitottam előtte az ajtót.

Kimentünk a teraszra és leültünk a kanapéra, hogy beszélgessünk egy kicsit. Sosem tudtam rá haragudni, ő pedig sosem bírta túl sokáig nélkülem. Persze ez nem azt jelenti, hogy bármit is akart volna tőlem. Csak hiányzott neki valaki és az a valaki mindig én voltam..

- Mi történt miután megláttál minket? - nyelt nagyot Richárd, mire elfordítottam a fejemet.

- Nem szeretnék beszélni róla. - mondtam ki nehezen. Talán nem is a Johnnal való civakodás miatt nem akartam beszélni róla, hanem mert a kérdése hallatán eszembe jutott az az este. Pontosabban az, ahogyan ők ketten az ágyban kamatyolnak.

- Lisa miatt? - tette fel a kérdést, amire már szerintem tudta a választ. Óvatosan ránéztem és meg is kapta a válaszomat. Szemeimben csak a könnyek kaptak helyet és a tömérdek fájdalom, amit utánuk éreztem - Remélem barátok maradhatunk. - tette a tenyerét a térdemre, mire fájdalmasan felnevettem.

- Nem tudok a barátod lenni Richárd. - könnyeim utat engedtek maguknak és végig folytak az arcomon - Tudod, hogy mit érzek..

- És te is tudod, hogy én mit érzek.

- Akkor miért nem lehetsz velem?! - akadtam ki. Richárd nem tudott erre a kérdésemre választ adni - Gondoltam. - forgattam a szememet és felálltam, hogy a töltsek magamnak egy pohár bort. Őszintén szólva nem volt a kedvenc italom, de úgy éreztem, hogy most ezt kívánom a legjobban.

- Amy! - jött utánam Richárd - Mit vársz tőlem? - megálltam egy pillanatra, majd lassan szembefordultam vele.

- Semmit. - ingattam a fejemet - Tőled semmit. - befejezettnek nyilvánítottam ezt a beszélgetést, ezért folytattam az utamat a konyhába és töltöttem magamnak egy pohárral.

- Mit csinálsz? - hallottam magam mögül a hangját.

- Bort töltök magamnak. - mondtam egyhangúan.

- Ez lesz a megoldásod? Alkoholizmusba kezdesz, mert nem kaphatsz meg valamit, amit szeretnél. - mi a franc??

- Mi van? - fordultam meg mérgesen - Ezt a baromságot meg honnan szedted? - üvöltöztem vele.

- Nem kaphatsz meg mert mást szeretek, ezért inkább sárgaföldig iszod magad, hogy elfelejthesd a veszteséget. - esett nekem.

- Takarodj.. - suttogtam.

- Amy..

- Azt mondtam takarodj. - hunytam be a szemem és abban reménykedtem, hogy mire kinyitom nem fogom magam előtt látni. Ám az ajtó csapódása megelőzött, így megugrottam ijedtemben és leöntöttem magam a pohár borral. Természetesen fehér póló volt rajtam, amiből soha a büdös életbe nem fogom tudni kiszedni. Unottan kicsoszogtam a fürdőszobába és megpróbáltam kiszedni vízzel a foltot, ám ezzel csak azt értem el, hogy mégjobban elmaszatolom az egészet. A pólóm csurom víz lett és elkezdtem fázni. Egy gyors mozdulattal letéptem magamról és a mosdókagylóba hajítottam. Telenyomtam szappannal és ráengedtem a vizet, majd megpróbáltam kidörzsölni. Láttam, hogy lehetetlen küldetésbe ütköztem, ezért inkább hagytam az egészet. Csak egy alvós póló volt. Ennél most nagyobb bajom is van.

Mikor fáradtan és reményveszetten kiléptem a nappaliba James ijedt fejébe botlottam. Na meg a csupasz felső testébe.

- Mi történt? - mutatott az ajtóra - Hallottam a kiabálást.

- Lemaradtál róla. - vontam vállat - Csak Richárd érdeklődött, hogy jól vagyok -e.

- És jól vagy? - fürkészett.

- Úgy nézek ki? - kérdeztem gúnyosan.

- Nem. - szégyellte el magát - Mi a baj? - lépett oda hozzám és észre vettem valami nagyon érdekeset.

- Nincs rajtam póló. - közöltem, mintha ez nem lenne egyértelmű.

- Igen, észrevettem. - nézett a szemeimbe egész végig. Nektek ez nem furcsa?

- Hogyan lehetséges az, hogy a szemeid még nem estek ki a helyéről? - tettem fel a nagy kérdést - Semmi bambulás, semmi perverz megjegyzés. Meleg lettél? - döntöttem oldalra a fejem. Elég idiótán éreztem magam, már csak azért is mert feltettem ezt az idióta kérdést. Az a pár pohár pezsgő és bor nem tett túl jót a józanságomnak.

- Nem Amy, nem vagyok meleg. - mosolygott rám - Neked viszont a fejedbe szállt a sok alkohol, úgyhogy javaslom neked az ágyat. - kacsintott.

- Veled? - mutattam rá.

- Egyedül. - bólintott, majd megfogta a kezemet és felvezetett a szobámba. Kivett egy alvós pólót a szekrényemből és rám adta. Ezek után mögém lépett és felemelte a pólómat. Végig simította a hátamat és kikapcsolta a melltartómat és segített levenni. Nagy megkönnyebbülés volt elhagyni a kényelmetlen darabot, nem is értem miért nem vettem le azonnal, amikor betettem a házba a lábam.

James meleg ujjait még mindig magamon éreztem és kirázott tőle a hideg. Mi a fene van velem?

- Jó éjszakát Amy! - mire kinyitottam a szemem eltűnt a szobából. Újra egyedül éreztem magam. Ezer meg ezer gondolat járt a fejemben, mégsem éreztem semmit. Ez normális? Azt hiszem egy kiadós alvás segítene megoldani néhány problémámat. Lassan bevágódtam a hatalmas ágyba és megpróbáltam rávenni magamat az alvásra.

Valamikor hajnalban arra ébredtem, hogy lesüllyedt alattam az ágy. Vártam, hogy átkarol -e ez a valaki, de nem tette. Végül addig vártam, ameddig horkolásba nem kezdett..

- Hagyd már abba! - rúgtam bele a mellettem békésen alvó fiúba. Derek szinte kirepült az ágyból.

- Hé! Csodás álmom volt! - akadt ki és a látványa görbe mosolyt csalt az arcomra.

- Igen. Hallottam. - kacsintottam rá.

- Miért kellett belém rúgnod? - duzzogott.

- Mert úgy horkoltál, hogy még a szomszédot is felébresztetted.

- Ez nem volt nagy oltás. - gúnyolódott.

- Mit vársz tőlem hajnali háromkor? - mondtam ugyan olyan gúnyosan. Úgy civakodtunk mint az óvodások - Amúgy is.. Miért vagy itt? - tettem fel az igazi kérdést.

- Mint mondtam. Ameddig nem voltál itt megkaptam a szobádat.

- És előbb nem akartál engem is megkérdezni róla? Különben is a szoba tulajdonosa visszatért. - rebegtettem a pilláimat.

- Még szerencse, hogy két személyes az ágyad. - kacsintott, majd visszafeküdt az ágyba.

- Azt hittem, már nem kell máshol élned. Miért nem fogad vissza? - kérdeztem és én is vissza feküdtem az ágyba. Mindketten a plafonon lévő csillagokat bámultuk. Derek próbálta összeszedni egy mondatba, hogy mi is az oka annak, hogy nem költözhet vissza a családjához, én pedig vártam, hogy kimondja végre és megtudhassam.

- Azt hiszem mégsem haladnak annyira jól a dolgaink. - mondta ki fájdalmasan, majd felé fordítottam a fejem. Behunyta a szemét és azt hiszem nem akart erről többet beszélni.

- Sajnálom. - suttogtam, majd én is behunytam a szemem és megpróbáltam visszaaludni.

Reggel mindketten nagy zajra riadtunk fel. Lentről jött, a konyhából és valamiért biztos voltam abban, hogy anyáék balhéznak. Derekkel összenéztünk, majd egyszerre röpültünk ki az ágyból és mentünk a lépcsőhöz, ám valaki már beelőzött minket.

- Hát te? - kérdeztem Jamest, aki a lépcsőn ült és nézte a jelenetet.

- Elbeszélgettem velük. Most innen nézem a port, amit felkavartam. - mondta büszkén.

- Mégis mit csináltál? - ültem le mellé.

- Elmondtam nekik mindent.

- És anyám elhitte?

- Szerintem nem tudja, mit higgyen.. - ekkor eszembe jutott a felvétel. Gyorsan felpattantam és a szobámba futottam a telefonomért. Megragadtam a készüléket és lerohantam vele a lépcsőn. A fiúk semmit nem értettek, ezért ők is utánam rohantak, de csak a lépcső aljáig.

- Anya! - léptem oda hozzájuk és hírtelen akkora csend uralkodott el az egész házon, mint még soha - Ha nem tudod eldönteni, hogy kinek higgy, akkor talán meg kellene nézned egy felvételt. - mondtam idegesen.

- Rajta. - mondta idegesen. Azt hiszem még mindig nem tudott hinni nekem. Pedig a kezemben volt a bizonyítéka annak, hogy John felpofozott. Láttam Johnon, hogy ideges, bár próbálta leplezni. Én képtelen voltam leplezni az idegességemet. Gyorsan feloldottam a telefonomat és beléptem a galériába. Kétszer is átfutottam minden mappát, de rá kellett jönnöm, hogy minden hiába volt. Hátrafordultam a fiúkhoz, akik várták, hogy végre megmutassam a videót.

- Eltűnt.. - suttogtam az ájulás szélén állva.