Itt a péntek és a várva várt buli. Minél közelebb érkeztünk ehhez az eseményhez, annál jobban vártam. Már éreztem az alkohol illatát és a hatását a szervezetemben, ahogy lebénítja a testem és elrepíti az agyam egy másik univerzumba. Éreztem a cigi égető szagát, ami friss levegőként terjed majd el a tüdőmben.

Mindenemet bepakoltam és késznek éreztem magam ahhoz, hogy elindulhassunk Derekkel. Nem csíptem ki magam nagyon, hisz feltűnő lett volna, bár őszintén szólva nem is volt kedvem tűsarkú cipőt húzni. Elmondtam a kocsiban Dereknek a címet és elvitt Sofia házához. Bementem a házba és vártunk fél órát, hogy eltűnjön a környékről. Sofinál még megigazítottam a sminkem és rádobáltam plusz dolgokat, de nem estem túlzásba. Késznek nyilvánítottuk magunkat és elindultunk gyalog a címre. Nem volt messze, talán 1 kilométert sétálhattunk, amikor megérkeztünk a nagy házibuliba. Gyönyörű volt a ház a kertel együtt és úgy tűnt, már senki nem szomjas. Mély levegőt vettem, hogy érezhessem az alkohol és a cigaretta keverékét.

- Ott van az a lány, akiről meséltem. - húzott közelebb magához és a lányra mutatott. Hosszú szőke haj és sportos,vékony alkat.

- Menj oda hozzá. - lökdöstem.

- Jól van! - ujjongott és elsietett mellőlem. Sofiával kiderítettük, hogy a lány már volt együtt lánnyal. Lehet, hogy pusztán csak kaland vágyból, de ki tudja. Lehet többet is érez a lányok iránt. Sóhajtottam egyet, majd rágyújtottam egy szál cigire és bementem a házba, hogy keressek magamnak egy kis alkoholos italt. Nem érdekelt mi az, csak felejteni akartam. Igazából egész éjszaka egyedül voltam. Sofiát nem sűrűn láttam, illetve ha láttam, akkor a lánnyal mulatott. Remélem sikerül megtalálnia a boldogságot. Én is megtaláltam ezen a bulin. Egy igazán finom BB pezsgőt szorongattam a kezemben és eszem ágában sem volt elengedni. A másik kezemben egy újabb szál cigaretta volt. Élveztem a zenét, amire mozgattam a csípőm, miközben bele- bele kortyolgattam az üvegbe. Szép lassan elfogyott, de addigra már csak egy pohár vizet tudtam volna a kezemben tartani. Kicsit szédelegve kerestem egy mosdót a földszinten. Mikor kinyitottam az ajtót reménykedtem, hogy nem nyitok rá senkire, főleg nem egy ismerősre. Szerencsémre teljesen üres volt a fürdő, így gyorsan bementem és magamra is zártam az ajtót. Kellett ez a fajta biztonság érzet egy pár percre. Elmentem pisilni, mert már nem bírtam magamban tartani a pezsgőt. Ez után megmostam a kezem és az arcomat is felfrissítettem egy kicsit. Befújtam magam egy méregdrága parfümmel, amit a tükör előtt találtam.

Kifelé menet jobban éreztem magam és megpróbáltam ismerős arcokat keresni a tömegben. Nem igazán találtam senkit, akivel szorosabb kapcsolatom lett volna, ezért hamar fel is adtam volna, ha nem látom meg Dereket a konyhapultnál. Ez meg mit keres itt?

Aztán átfutott az agyamon, hogy követhetett minket, mert John megkérte rá. Viszont ha ez így van, akkor nagyon nagy bajban vagyok..

A piáról lemondtam mára, mert pont elég volt az az egy üveg, amit lehúztam.

Valaki behúzott a tömegbe, és magához húzott. A hátam mögül megfogta a csípőmet és így mozgatta a sajátjával együtt. Felvettem vele az ütemet és megpróbáltam elengedni magam. Nem érdekelt, hogy ki az, csak jól akartam érezni magam. Vic halála óta nem engedhettem el magam. Most nem akarom magamban tartani..

Végig táncoltam a sráccal vagy nyolc számot úgy, hogy nem láttam az arcát. Élveztem meg nem is, hiszen nem azzal táncoltam, akivel szerettem volna. Egy lassúbb számnál csak magához ölelt és ringatni kezdett. Nekitámasztottam a fejem a mellkasának és élveztem a ringatózást. Egy idő után felemeltem a fejem, de nem kellett volna. Richárd velem szemben táncolt azzal a lánnyal, akit Vic temetésén is láttam. Lassúztak és baromira jól néztek ki együtt. A mellkasom összeszorult a látványtól, de nem tehettem semmit. Nem én voltam az, akit választott. Meg esik. Egy könnycseppet engedtem neki és egy elnézést motyogva a partneremnek bementem a konyhába. Szomjaztam egy pohár vízre és reménykedtem, hogy ettől majd jobban leszek. Tényleg nagyon reménykedtem benne, de úgy látszik ennyi nem elég.

Úgy éreztem az egész estém el lett rontva azzal, hogy megláttam Richárdot azzal a lánnyal. És hogy miért fájt ennyire? Mert tudtam, hogy az a lány különleges. Tudtam, hogy értékes okos és gyönyörű. Nem egy kibírhatatlan lány aki az egy éjszakás kalandokra megy. És mi fájt még ennél is jobban? Az, ahogyan Richárd ránézett. Ahogy megfogta a derekát és közelebb húzta a sajátjához. Ahogyan a tenyerébe fogta a lány arcát, majd egy csókot nyomott a homlokára.. Miért is gondolkozom én ezen? Haza kellene mennem.. De ha haza mennék, John rájönne, hogy egy buliban voltam.

Elindultam megkeresni Sofiát, akit hamar meg is találtam az egyik padon egyedül.

- Szia! Mi újság? Hogy alakul az este? - mosolyogtam rá.

- Amy! - örült meg - Remek! Képzeld. Megbeszéltük Annával, hogy vasárnap találkozunk. - ujjongott.

- Ez remek! - mosolyogtam és megöleltem.

Később hagytam, hogy tovább beszélgessenek. Nem akartam elrontani az estéjét, ezért inkább megvártam, hogy végre reggel legyen és megláthassam az első napsugarat.

Hajnali három fele már nem bírtam ébren maradni, ezért elindultam szobát keresni. Bolyongtam az emeleteken és alig vártam, hogy magamra zárhassak egy ajtót. Én a mosdóban is elalszom az egyik kádban, csak legyen az ajtóhoz kulcs. Óvatosan benyitottam az egyik szobába, de a látványra nem számítottam. Egy franciaágyon láthattam elterülni a lányt Richárd alatt. A fiú lassan hatolt a lányba, ezzel egyidejűleg nekem egy kés hatolt a szívembe. Levegő után kapkodtam. Olyan sokkos állapotba kerültem, hogy nem bírtam elkapni a tekintetemet róluk. Nagyjából végig néztem az egészet. Egy nagyobb, hangos csoport jött el az ajtó előtt, mire mindketten az ajtó irányába néztek. A tekintetem találkozott Richárdéval. Szerencsémre a nagy csapatból valaki megragadott és arrébb húzott. Utoljára hallottam, ahogyan Richárd a nevemet kiálltja, de utána minden elhomályosult. Csak is az járt a fejemben, hogy rohannom kell. Szedtem a lábaim ahogyan csak tudtam, le a lépcsőn, ki az udvarra, át a gáton. Az utcán is futottam, egészen hazáig sprinteltem. Nehéz volt úgy közlekedni, hogy a látásomat elhomályosították a könnyeim. Szörnyen fájt az egész testem. Éreztem, ahogyan felmegy a lázam, a tüdőmben egy tőr hever és a szívemet kitépték a helyéről. Mintha fojtogatnának és nem akarnának elengedni. Amikor csak azt üvöltöd, hogy valaki segítsen, de a belső fájdalmakban senki nem tud segíteni. Elvesztettem azt a fiút, akire egész életemben vágytam. Aki bár tönkre tett, még mindig képes vagyok szeretni.

Az utca végén muszáj volt megállnom egy ároknál hányni. Mindent kiadtam magamból, még azt is ami bennem sem volt. Miután végeztem újra nekieredtem a futásnak és hazáig meg sem álltam. Óvatosan kinyitottam az ajtót, de pechemre John a fotelben ült.

- Hát te? - kérdezte és letette az újságot az asztalra.

- Összevesztünk. - hazudtam - Megyek aludni. - siettem volna, ha nem kapja el a karom és ránt magához.

- A barátnődnél voltál mi? - kérdezte gúnyosan és megrántott - Válaszolj, ha hozzád beszélek Amy! - köpködte a szavakat.

- Igen, ott voltam! - üvöltettem fájdalmamban.

- Hazudsz. - engedett el, de azonnal éreztem egy hatalmas csattanást az arcomon, ami leterített a földre. Felnyögtem, mert egyáltalán nem volt kellemes érzés, mikor a térdeim találkoztak a csempével - Állj fel! - utasított. Megpróbáltam összeszedni magam a földről, de még a bőröm is fájt az eseményektől - Azt mondtam állj fel! - üvöltött rám, majd megragadott és felráncigált. Körmeit belevájja a húsomba és felkiáltottam. Üvöltöttem és zokogtam a lelki és tesi fájdalmaimtól.

- Sajnálom! - zokogtam a bocsánatáért.

- Most már sajnálod mi? Most legyél nagylány Amy. Az én házamban vagy és az én lányom vagy. Jogom van azt tenni veled, amit csak akarok. - Megragadta az arcomat, hogy a szemébe nézzek - És Amy.. Azt ajánlom, hogy nagyon félj tőlem a közeljövőben, mert lehet lesz még egy temetés! - azzal nekivágta a fejemet a padlónak. Egy éles fájdalom után csak melegséget éreztem. A fejem lüktetett és úgy éreztem, mintha betört volna a koponyám. A látásom homályosult, a fájdalmaim elmúltak. De egy képkocka nem hagyott nyugodni.. Mégpedig az a képkocka, amiben láthattam a csúcsra jutni valaki más testén Richárdot.