Másnap reggel Richárd karjait éreztem magam körül. Biztonság érzetet adott, hogy ott szuszog mögöttem és átkarol. Még jobban hozzábújtam, ami sok mocorgással járt, így gondolom felébreszthettem, mivel felemelte a karját és elkezdte simogatni a hajam. Behunytam a szemem és így élveztem tovább ezt a csodálatos reggelt..

Később kimentünk reggelizni a többiekhez. A lányok elég feszülten viselkedtek, ami nem csak nekem tűnt fel, de nem akartak válaszolni a kérdéseinkre, úgyhogy annyiban hagytuk. Egyenlőre. Én úgyis kérdőre vonom őket. Ám az az egy probléma van, hogy engem is kérdőre fognak vonni, mivel mindenki látta, hogy Richárd szobájából jöttem ki vele együtt, kézen fogva. Victoriáék csak ejtettek egy kis mosolyt, viszont Ryan elég érdekes arcot vágott egész reggeli idő alatt. Azt hiszem neki többet kell majd meséljek, mint a csajoknak.

Reggeli után Vicék különcködni kezdtek, ahogyan Ryan is. Richárd kérdezte, hogy nem megyek -e be a szobájába, de visszautasítottam. Beszélnem kellett a többiekkel.. Benyitottam Vicékhez.

- Helló! Nem zavarok? - léptem beljebb.

- Nem dehogy is. - mosolyogtak.

- Minden rendben van? Olyan furán viselkedtetek a reggelinél. - ültem le törökülésbe a földre. Őket valahogy mindig ilyen pozícióban találom. Vic és Kayla egymásra néztek, mintha valami őrülten nagy titkot hallgatnának el előlem.

- Amy.. - kezdte Vic, de gondoltam, hogy ő lesz az aki elmondja, mivel ő közelebb áll hozzám - Kayla és én.. Együtt vagyunk. - fogta meg Kayla kezét. Szemükben félelem ült és megbánás.

- De hisz ez nagyszerű. - örültem meg nekik, mire úgy néztek rám mint a hülyére - Most miért néztek így rám? - kérdeztem érthetetlen fejet vágva.

- Azt hittük..

- Mit? Hogy ellenezni fogom? Vic hiszen tudok róla. Ha te Kaylát választod a párodnak, mert vele vagy boldog, elfogadom. Nem foglak elítélni titeket. - mosolyogtam rájuk - A fiúknak is elmondhatjátok. Ők sem fognak kiakadni, hisz tudnak róla.

- Köszönöm Amy. Szeretlek. - ölelt át Vic.

- Én is szeretlek.

- Most féltékeny vagyok. - duzzogott a háttérben Kayla, mire felnevettünk.

A lányok nem foglalkoztak a Richárddos dologgal, viszont tudtam, hogy Ryant nagyon is foglalkoztatni fogja, szóval csináltam egy kávét és benyitottam.

- Szia! Hoztam neked egy kávét. - mosolyogtam rá és a kezébe adtam a bögrét.

- Minek köszönhetem ezt a kedves látogatást? - nézett rám mosolyogva.

- Úgy néztél rám egész reggeli alatt, hogy gondoltam beszélni szeretnél velem egy kicsit. - nevettem fel.

- Igen, de inkább neked kellene beszélned. - kacsintott.

- Nem történt semmi. Csak nem akartam a húgodat zavarni szóval arrébb költöztem. Ennyi.

- Szereted igaz? - kérdezte pár perc néma csend után és belekortyolt a bögréjébe.

- Azt hiszem. - suttogtam.

Este értünk haza és azt hiszem semmi sem úgy alakult, ahogy terveztük. Nem voltak nagy bulis esténk, de ezek igazából a mi hibáink. Túl fáradtak voltunk bármit is kezdeni magunkkal, másokkal pedig főleg.

Én voltam az utolsó akit Ryan kidobott otthon. Amikor beléptem az ajtón, szinte mindenki a nyakamba vagy a nyakamnak ugrott. Semmi kedvem és erőm nem volt se mesélni, se veszekedni, szóval pár mondattal lerendeztem és felvánszorogtam az emeletre. Gyorsan lefürödtem, kimostam a hajamból a klórt és befeküdtem a jó meleg puha ágyba. Holnap suli és még csak a gondolatától is felment a lázam. Kopogásokra lettem figyelmes, majd kinyílt az ajtó és James jött be rajta.

- Zavarhatlak? - kérdezte.

- Mond. - ültem fel az ágyamban.

- Csak gondoltam beszélgethetnénk. - ült be mellém az ágyba.

- Mégis miről? - nevettem fel.

- Amy. Nem akarok rosszban lenni veled, nem akarok folyton veszekedni.. Azt akarom, hogy őszinte legyél velem. - suttogta.

- Na és te? - vontam szinte kérdőre.

- Mi én? - értetlenkedett.

- Te őszinte leszel velem? - néztem mélyen a szemébe.

- Nincsenek titkaim előtted. - vont vállat.

- Ezt kétlem. Miattatok van teli a ház hazugsággal, titokkal és sötétséggel..

- Remélem tudod, hogy ez a ház sosem volt tiszta. - sóhajtott

- Mégis miről beszélsz? - őszintén kíváncsi voltam.

- Jobb ha nem tudod. - kelt fel az ágyról.

- James! Most mondtad, hogy nincsenek titkaid előttem. - dühöngtem.

- Ez nem is az én titkom. - kacsintott, majd kiment az ajtón. Nem hagyhattam annyiban a dolgot. Elegem volt, hogy mindenkinek vannak titkai előttem. Mielőtt becsukta volna maga után az ajtót James, teljes erőmből meglöktem az ajtót.

- Mi a francot képzelsz magadról? - vont kérdőre James, amiért konkrétan rátörtem az ajtót.

- Most kurvára mesélni fogsz! - mutogattam rá - Elegem van, nem tudom ki titka és nem is

érdekel. De jogom van tudni.

- Miért lenne jogod kutakodni mások életében? - fonta keresztbe maga előtt a karját.

- Én nem kutakodok. - akadtam ki.

- Pedig de. Mást sem csinálsz. Tudni akarsz mindent rólam, Dominikról, az apádról, az anyádról. Feltételezem a szomszédról is tudni akarsz és tudni szeretnéd mikor megy le legközelebb a boltba. - viccelődött.

- Nem vagy vicces James. Te nem őrülsz bele a titkokba? Te nem akarnád tudni őket? - kérdeztem.

- Nem, Amy. A titkok fájnak. Sokszor jobb, ha nem tudsz róluk. Tönkretehetsz velük egy családot.

- Azért mert tudom? - nevettem fel.

- Pontosan drágám. - azonnal lehervadt a vigyor az arcomról. James lefeküdt, vagy inkább beugrott az ágyába. Mivel nem volt sok kedvem ott ácsorogni, leültem mellé az ágy szélére. Csak csendben ültem mellette és próbáltam megnyugodni. Próbáltam elfogadni, hogy semmit nem fogok megtudni. Talán soha. De egyszer minden titoknak ki kell derülnie nem igaz?

- Tudod.. Tudom milyen érzés amikor ezer meg ezer titok vesz körül és te minden áron ki akarod deríteni őket. Majd kideríted és azt kívánod bár sosem lettél volna annyira ostoba, hogy kiderítsd. Az emberek azért nem mondanak el dolgokat mert megakarnak védeni téged. Vagy saját magukat. - mondta nyugodtan.

- És mégis hogyan bízzak meg bennetek? A saját családomban? - néztem rá reményveszetten.

- Amy, ez nem azt jelenti, hogy nem állunk melletted. John az, akivel vigyáznod kell és tudod is, hogy miért. Anyukád semmi rosszat nem tett. Egyszerűen csak... Mindegy.

- Inkább most megyek. - felálltam és kimentem James szobájából. Nem mondott semmit, nem állított meg.

Úgy este tíz óra körül lehetett, amikor lementem a konyhába egy pohár vízért, amikor megláttam Johnt a kanapén újságot olvasni.

- Te még fent vagy? - kérdeztem tőle és belekortyoltam a vizembe.

- Muszáj. Mindenről tudnom kell, hogy mi történik a nagy világban. - mosolygott rám.

- Mit is dolgozol pontosabban? - kérdeztem, mert ezt sosem tudtam megérteni igazán.

- Nem kell tudnod róla Amy. Ez túl nagy adag. - mondta nehézkesen miközben megpróbálta felemelni a hátsóját a fotelből.

- Hát persze. - meresztettem a szemem a plafonra és leraktam a poharat az asztalra.

- Menj szépen aludni. - adott egy puszit a fejem búbjára majd bement anyához.

Ez az egész annyira átlátszónak tűnt. Miért ilyen kedves velem? Miben sántikálsz John?..

Egy órával később is képtelen voltam felvonszolni magam a szobámba, ezért még mindig a konyhában ácsorogtam és nézegettem, hogy mi folyik a nagyvilágban. Ameddig meg nem zavartak..

A bejárati ajtó hírtelen kinyílt és anya lépett be rajta. Bár kint már igazi tavaszi időjárás van, anyán mégis egy hosszú fekete téli kabát virított. Gyorsan levette magáról és sokkot kaptam.. Anyán egy fekete mini ruha volt ami csak úgy csillogott villogott a testén.

Anya az a fajta nő, akinek nincs mit szégyellnie a negyvenes éveiben és valószínüleg egy darabig még nem is lesz. Hosszú lábak, feszes fenék, keskeny csípő és szép dekoltázs. De ebben a szerelésben egy olcsó nőnek tűnt, aki a testét árulja egy lepukkant csöves lakta utcán.. Mégis mi történik vele? És John mit tud ebből?

- Szia anya! - néztem rá és a tekintetemmel szinte kérdőre vontam.

- Szia kicsim! - hallatszott a hangján, hogy meglepődött - Hogy hogy még fent vagy? Holnap iskola és már..

- Tisztában vagyok azzal,hogy mennyi az idő, de attól tartok te nem. - szakítottam félbe.

- Jaj kicsim.. - nevetett ki - Csak a lányokkal voltam koccintani egyet. - legyintett.

- Áh, értem. - tettem keresztbe a kezem - Ők is kirakták mindenüket egy koccintásra? - vontam fel a szemöldököm.

- Amy! - szidott le.

- Anya.. Nem én állok itt necc harisnyában és csili-vili maga mutató ruhában.

- Fejezzük be ezt a beszélgetést rendben? Holnap beszélünk. - azzal fogta magát és elvonult a fürdőszobába.

- Kösz.. Anya.. - suttogtam magamban.

Csiga lassúsággal másztam meg a lépcsőt és úgy éreztem, hogy mindjárt megfulladok annyit lépcsőztem. Aztán kiderült, hogy még csak a hatodik foknál tartok. Egy világ dőlt össze bennem..