Hírtelen eszembe jutott minden. Minden, amit Richárd tett és csak menekülni akartam. Menekülni akartam az ajkaitól, amik az ajkaimon pihentek. menekülni akartam az ölelésétől, mert tudtam, hogy csak ellökne magától. És menekültem a szerelmétől, mert féltem, hogy nem fog sokáig tartani.

- Én erre képtelen vagyok. - dadogtam és zavartan hátrálni kezdtem.

- Mégis mire? - jött utánam lassan és még mindig a kezeimet fogta.

- Tudom, hogy neked ez úgysem jelentene semmit. Hogy csak.. Egy újabb trófea lennék a kis vitrinedbe. - néztem félelemmel a szemeibe, mire megrázta a fejét.

- Ez nem így van Amy, és ezt te is tudod. - fogta tenyerébe az arcom, de én elhúzódtam előle.

- Richárd. - nevettem fel halkan - Te is tudod, hogy képtelen vagy egy lánynál megállapodni. Én pedig nem leszek a második, vagy a hatodik, aki beszáll a kis légy ottjaitokba. - mondtam.

- Tudom, hogy azt gondolod ez lesz majd, de nem akarom többé ezt. Azt akarom, hogy mellettem legyél. - suttogta.

- És mégis meddig? Miért változott meg hírtelen? Mert félsz, hogy egy nap már nem leszek egyedül és valaki mellettem lesz? - akadtam ki.

- Igen lehet! - akadt ki ő is.

- Szuper! - ezzel be is állt közénk a kínos és fájdalmas csend - Én most megyek. - mondtam dühösen, megfordultam és elindultam a lépcső felé. Richárd egy mozdulattal magával szembe, a karjaiba fordított és ajkait az enyémekre tapasztotta. Arcomat az egyik kezébe fogta, a másikkal pedig szorosan húzott magához. Azt hiszem ez a medence nem látott még ennyi szenvedélyt egy helyen.. A csókunk jobb volt, mint bármi, amit eltudtam volna képzelni. Azt éreztem, hogy ez a csók igazi, de valahol belül mégis féltem, hogy ez csak a látszat..

Richárd óvatosan elvált az ajkaimtól és mélyen a szemembe nézett.

- Sajnálom, oké? Mindent sajnálok amit veled tettem. - suttogta, én pedig levettem róla a tekintetemet. Megfogta az állam és megemelte, hogy a szemébe nézzek. A számra nézett és megnyalta a sajátját, majd újra megcsókolt, de most sokkal lassabban és finomabban.

- És mégis honnan tudjam hogy igaz -e amit mondasz? - kérdeztem miután ketté váltunk.

- Ez nem volt elég őszinte? - jelent meg egy kis mosoly az arcán.

- Egy kalandért az emberek nagyot tudnak hazudni akár évekig is. - mondtam komolyan, majd a szemébe néztem. Mosolya eltűnt az arcáról és gondolkozóba esett.

- Bebizonyítom. - szinte könyörögve mondta.

- Nem tudom, hogy képes leszek elhinni neked bármit is. - mondtam szomorúan.

- Nem is kell majd elhinned, Amy. Érezni fogod abból, ahogyan bánni fogok veled.

- Tudod.. Sokszor éreztem már így és valahogy mindig más ágyában találtalak meg, mindig más lánnyal. - tettem keresztbe a kezem.

- Ha mégis úgy döntesz, hogy nem hiszel nekem és nem engedsz be, rendben van. Meg fogom érteni. - tette fel védekezően mindkét kezét - De legalább add meg az esélyét, hogy bebizonyítsam, hogy megváltoztam. - fogta meg a karom.

- Jól van. - mondtam neki semlegesen. Az én döntésem lesz, hogy elfogadom -e. De félek, hogy semmit sem változott..

Később felmentünk a szobánkba. Richárd is a sajátjába és én is. Pont rányitottam Victoriáékra, akik fehérneműben társasoztak.

- Oh ömm.. - szégyelltem el magam és zavarba jöttem - Ne haragudjatok pár perc és itt sem vagyok. - nevettem fel kínosan.

- Maradj nyugodtan. - mondták egyszerre.

- Nem, én.. Amúgy is beszélnem kell Richárddal szóval.. - mutattam az ajtóra. Felpakoltam a zuhanyzáshoz és az alváshoz szükséges cuccokat és magukra hagytam a lányokat. Ciki.

Bekopogtam Richárd ajtaján és benyitottam. A francia ágy egyik oldalán ült, és a telefonját nyomkodta. A baj csak az volt, hogy egy száll törülköző takarta el a micsodáját.

- Bocsi, bejöhetek? - kérdeztem kínosan.

- Már bent vagy, nem de? - tette le a telefonját az ágyra, és összekulcsolta az ujjait maga előtt.

- Igaz. Elmehetek fürödni? - kérdeztem.

- Csak nyugodtan. - intett a fürdőszoba felé én pedig bementem. Nem tudom miért, de valamiért nagyon flegmán viselkedett.. Gyorsan lezuhanyoztam. Lemostam magamról a klórt, a fájdalmat és a vágyakozást, amit Richárd után éreztem. Még több tusfürővel mostam le magamról azt a gondolatot, hogy bebújjak mellé az ágyba, megcsókoljam és vele aludjak el. De sajnos erre még nem találtak ki tusfürdőt, ami ezeket az érzéseket eltüntetné..

Miután megtörölköztem és fogat mostam, átvettem a rövid alvós nadrágomat és a felsőjét, egy rövid ujjú fehér pólót. Aranyosnak éreztem magam és lököttnek ebben a szerelésben, de egyszer ki kell jönnöm ebből a szobából, úgyhogy most vagy soha. Kiléptem a fürdőből és becsuktam magam mögött az ajtót. A kezemben fogtam a cuccaimat és Richárd felé fordultam, aki még mindig ugyan ott ült, viszont már a takaró takarta el fél testét. Engem nézett és várta, hogy megszólaljak, de fogalmam sem volt, hogyan kérdezhetném meg, hogy itt maradhatok -e éjszakára. Talán beszélgetésbe kellene kezdenem vele és tök véletlenül bealudni az ágyában?

- Mit szeretnél? - kérdezte végül. Gondolom megunta a csendet.

- Nem tudom.. - zavarban voltam, mit is mondhatnék?

- Gondolom maradni, mert még mindig az ágyam előtt álldogálsz és vársz valamire. - szinte olvasott a gondolataim között, bár ezt szerintem bárki kitalálta volna.

- Vicék éppen egész jól megvannak nélkülem is sőt.. Azt hiszem örülnek is annak, hogy nem vagyok ott. Szóval nem tudom, hogy hová mehetnék. - mondtam.

- Igen, azt elég jól hallom innen is. - mondta Vicékre gondolva, akiknek a nevetésük és ujjongásuk áthallatszott - Akkor ezt most vegyem egy kérdésnek? - nézett rám és összehúzta a szemöldökét.

- Azt hiszem igen. - bólintottam.

- Nem félsz, hogy valami olyat tennék az éjszaka amit nem akarnál? - kérdezte.

- Nem. Hiszen azt kell mutatnod, hogy nem azért csókoltál meg, hogy az ágyadba vigyél. - feküdtem be mellé az ágyba.

- Jössz te magadtól is. - nevetett fel és rájöttem, hogy igaza van. Próbáltam nem mosolyogni, de nagyon nem ment - Tudod, hogy értettem. - nevettem.

- Gyere ide. - húzott magához és a karjaiban tartott. Az egyik kezével lekapcsolta az éjjeli szekrényen lévő lámpát, majd újra rám helyezte a kezét.

- Richárd? - kérdeztem.

- Igen, Amy?

- Ugye van rajtad alsó nadrág? - tettem fel a nagy kérdést.

- Igen van. Talán azt szeretnéd, hogy ne legyen? - kérdezte pimaszul, mire engedtem magamnak egy mosolyt, mert elég sötét volt ahhoz, hogy ő ezt ne lássa.

- Hagyd csak magadon. Úgysem tudnál vele mit kezdeni. - nevettem fel halkan.

- Azt mondod?

 - Igen azt. Aludj Richárd. És próbáld meg Őt is a nadrágodban tartani az éjszaka. - fordultam el tőle és elaludtam..

Nagyon szépen köszönöm nektek a visszajelzéseket, hihetetlenül jól esik azt látni, hogy tetszik nektek. 😇 Imádlak titeket, legyen szép hétvégétek. Jó éjszakát! 💕