Lefeküdtem a saját testvéremmel.. Védelmemre szóljon.. Akkor még semmit. Az ég világon semmit nem tudtunk a másikról csak azt, hogy valahol messze létezik.. Valahol messzi és mégis nála kötöttem ki
-

------------

Hétfő reggel van és James ma délután költözik  át. Igazából nem tudom az okát miért táborozik le nálunk. Talán már nem is érdekel.. Oh Amy ne legyél ennyire ostoba persze hogy érdekel..

Elvégeztem minden reggeli teendőmet. Megcsináltam a hajam, belefejeltem a sminkes táskámba felvettem egy farmert egy fehér pólóval és a derekamra kötöttem egy piros kockás inget. Tudom hogy ebből mindenkinek teli van a ..mindene, de nekem tetszett és ez a lényeg nem? Ha azért veszed fel mert tetszik oké.. Ha azért mert divat.. Hagyjuk.

Lekocogtam a konyhába és észrevettem anyát a kanapén. Odamentem hozzá és megfogtam a vállát.

- Anya? - keltegettem. Csak hümmögött. - Anya kelj fel, elaludtál a kanapén.

Lassan kinyitotta Kék szemét. Ráébredtem kitől örökölhette James azokat a szemeket. Ettől a gondolattól elmosolyodtam.

Anya felkelt és együtt csináltunk valami reggelit majd a kapuban elköszöntünk, mert ahányan vagyunk annyi irányba indultunk. Lesétáltam a buszmegállóba és vártam a buszt. Két perc múlva meg is jött a modern buszom és leghátul foglaltam helyet mint a rossz gyerekek. Remélem mindenki emlékszik azokra a bizonyos osztály kirándulásokra.

Imádtam ezt a buszt mert a hátsó sor meg volt emelve így beláthattam az egész teret és biztonságban érezhettem magam. Ne kérdezzétek miért. Bedugtam a fülesem és a fél órás busz úton végig hallgattam a zenéimet. Ha valaki belenézne a zenetáramba, csak depis számokat találna benne. Mivel tegnap viszonylag sokkoló napom volt, (nem kell elmesélnem mért) ezért kerestem valami lassú és szomorú számot. Szerintem sokan vagytok így vele. Amikor szomorú vagy és te szomorú zenéket kezdesz el hallgatni csak azért, hogy még szomorúbb legyél, sírj és összetörj. Észlények vagyunk nincs mit tenni.

Miközben utaztam igyekeztem nem utat engedni a könnyeimnek ami nagyjából sikerült is. A buszmegállóban várt rám Nancy és Richárd. Nancy azonnal a nyakamba ugrott amit vigyorogva fogadtam. Richárd szerintem féltékenységi rohamot kapott mert azonnal odajött hozzánk lerángatva rólam Nancyt és egy csókot nyomott az arcomra.

Mikor beértünk a suliba Richárd valahogy levált tőlünk így kettesben maradhattam a barátnőmmel. Leültünk a leghátsó padba és beszélgetni kezdtünk.

- Mit csináltál hétvégén? - kérdezte szokásosan.

Nem tudtam hogy elmondjam e neki, hogy az exem bejelentette hogy a bátyám ami egyenlő azzal hogy lefeküdtem vele.. Halál ciki lenne kimondani ezért arra jutottam, hogy inkább más körülmények között avatom bele ebbe a borzalomba.

- Semmit és te? - mosolyogtam rá

- Én sem. - sóhajtott. - Teen wolf maratont tartottam és úristen.. - tudtam hogy megakar halni az izgalomtól - A mi életünk miért nem lehet ennyire különleges és más? - akadt ki

- Hidd el Nanc. Az. Néha már túlságosan. - fordultam a táskám felé hogy kipakoljak.

- Miért te láttál már vérfarkast? - ujjongott. Mindenki minket nézett.

- Nem - nevettem fel.

- Akkor kanimát? -egyre jobban örült.

- Nancy az ilyenek nem léteznek. - világosítottam fel a barátnőmet mire lebiggyesztette a száját. - Ne akarj ilyenekbe belekeveredni. Ne akarj bonyodalmat magad köré.

- Ahj de annyira unalmas az éleeet. - nyüszített.

Nem tudtam rá mit mondani és nem is akartam mert bejött a világ legszigorúbb tanára. De tényleg. Egy jó tanács hozzá: Ne létezz.

Kiosztotta a dolgozatokat aminek mindenki neki is állt. Egyébként töriről van szó. Én nem kaptam lapot de hamarosan meg is értetem hogy miért.

- Amy kérlek fáradjon ki a teremből. - mondta a jegyzeteit bámulva. Érthetetlenül néztem rá de isten ments hogy tiltakozzak. Kifáradtam a teremből majd pár perc múlva ő is utánam jött.

- Most elhozunk pár dolgot a szertárból. - mondta és azzal ment is szertár irányába. Túl fogom én ezt élni?

- Miért engem tetszett megkérni rá? - próbáltam minél aranyosabban és finomabban kérdezni, nehogy előrántsa a pisztolyát és kinyírjon vele.

- Beszédem van magával. - mondta komoran - Illetve lehet hogy az ön szája jobban fog járni mint az enyém. - Ijedten néztem magam elé de nem tudtam mit csinálhatnék így hát követtem.

Kinyitotta a szertárnak az ajtaját majd betessékelt. Lassan mentem be a sötét szertárba majd éreztem ahogyan a fenekembe markol és beljebb tol.

- Még ma ha lehet kisasszony. - mordult rám. - Nem szeretem azokat akik lassan csinálják a dolgukat. - felkapcsolt egy kis lámpát és próbáltam nem ijedten nézni rá.

Odament egy szekrényhez és kivett egy dobozt amit a kezembe adott. Kezdtem megnyugodni.

Mindenfélét beledobált majd rám nézett és elmosolyodott. Kivett a dobozból valamit ami eltakarta a dekoltázsom. Ezzel a mozdulattal megsimította a mellem. Mivel a dobozt csak úgy tudtam tartani hogy az megemelje a mellem kicsit túl sokat mutatott. Neki ez tetszett. Rajta nyugtázta a tekintetét.

- Kedvelem az olyan lányokat mint te Amy Rose. - közelebb hajolt és beleszimatolt a hajamba. Összerezzentem és behunytam a szemem. - Isteni vanília illatod van. - simogatta a hajam. - Mindenhol ilyen? - kérdezte mire majdnem elejtettem a dobozokat.A lábam nem bírta sokáig ezért hálát adtam az égnek hogy kifele indultunk vissza a terembe.

Soha. De soha ne menj be egy férfival a szertárba.

Mikor visszaértem a terembe lerogytam a padra és vártam a csengő hangját. nem túlzok ha azt mondom jobban mint valaha.

Mikor kicsengettek úgy rohantam a mosdóba, hogy levakarjam magamról a töri tanár erős parfüm szagát, mikor belebotlottam Richárdba. Édesen nézett le rám majd mikor meglátta hogy remegek és zavart vagyok rögtön komolyra váltott.

- Mi történt Amy? - kérdezte és megfogta a karom mert látta hogy mindjárt a földre zuhanok. Több sem kellett elkezdtem öklendezni és odahánytam a folyosó közepére. Richárd megugrott mert rá is ment bőven.. Ezt utólag átgondolva meg is érdemelte. Ne aggódjatok csajok. Kapott belőle eleget. Összefogta a hajam hogy ne hányjam össze azt is amiért viszont köszönet.

A következő emlék képem az az hogy egy kocsi hátsó ülésén vagyok és remélem hogy hazafelé visz de nem tudom meg mert ismét elnyom az álom.

Nem tudom mi ütött ki ennyire. Talán túl sok stressz ért a napokban vagy csak undorodottság váltotta ki belőlem ezt az érzést nem tudom.

Mikor újra visszatértem az álomból meghallottam Richárd hangját.

- Annyira szeretlek Richárd. És sajnálom. - mondtam majd újra elkezdtem hányni a vadi új kocsijába.

🤗