- Amy, gyere le készen van a reggeli! - kiáltotta fel anya. Morcosan kikeltem az ágyból és kicsit megigazítottam a hajam és arcot mostam, mielőtt lementem volna.

Már mindenki az asztalnál ült és engem vártak.

- Hogy van az arcod aranyom? - kérdezte anya, mire felvontam a szemöldököm. Hogy hogy most érdekli? Szemforgatva szúrtam fel a villámra az amerikai palacsintát, majd beleforgattam a karamellöntetbe és megettem. James remegő szemmel és szájjal nézte ezt a műveletet.

- Mi van? - kérdeztem teli szájjal, mire John az asztalra csapott.

- Az asztalnál nem beszélünk teli szájjal! - nézett rám komoran és lassan lenyeltem a palacsintát.

- Elment az étvágyam. - néztem mélyen John szemébe és elindultam a lépcső felé.

- Amy! - szólt rám John és megfordultam. - A vacsorát kérlek töltsd velünk. - mondta lágyan - Bejelenteni valónk van az anyáddal.

Miután minden tanulni valómat befejeztem lementem a földszintre, hogy vacsorázhassunk. Miközben mindent lelegeltünk az asztalról, John felállt, megigazította az öltönyét és kinyitotta száját.

- Úgy gondoltuk az anyátokkal, hogy ideje újra összekötni az életünket, így elveszem feleségül. - mosolygott anyára és magához húzta. A szám teli volt tésztával amik kiestek miközben tátott szájjal bámultam rájuk. James épp ivott, így ő csak megfulladt és arcon köpött. Micsoda kombináció..

Ezek után se nekem se Jamesnek nem volt kedve otthon maradni. Ő volt az első, aki egy asztal felborítás után kisétált az ajtón. Én a második, aki előbb a szobájába menekült és az ablakot választotta menekülési útvonalnak. Fogalmam sincs merre van James, mert nem válaszolt sem a hívásaimra, sem az üzeneteimre. Mivel holnap iskola ezért a táskámban benne van minden, ami kelleni fog a börtönbe.

Nancy nyitott nekem ajtót és mivel számítottam arra, hogy mostanra már itthon lesz, elhoztam neki a borítékot. Mielőtt idejöttem volna, írtam neki egy üzenetet, hogy aludhatnék -e náluk, mert nálunk már nagyban megy a ceremónia. Aranyos volt, mert semmit nem kérdezett a történtekről és ezért nagyon hálás voltam.

- Nancy, hoztam neked valamit. - nyújtottam át neki a borítékot, miközben a földön ültünk egymással szembe.

- Mi ez? - vonta fel szemöldökét - Ide akarsz költözni?! - akadt ki mikor meglátta a boríték tartalmát.

- Nem Nancy. - mosolyogtam a barátnőmre - Ez a pénz csakis a tiéd. Jövőhéten elmegyünk vásárolni és elköltjük. - nevettem fel és könnyek szöktek a szemébe.

- De én ezt nem érdemlem meg. - suttogta - Olyan undorítóan viselkedtem. Veled. Miért segítesz. - mondta alig hallhatóan.

- Ilyenek a barátok. - vontam vállat, mire a nyakamba ugrott.

- Köszönöm. - súgta a fülembe - De ezt meg kell osztanom Richárddal. - nyúlt a borítékba, mire rátettem a kezem.

- Ő is kapott egyet. - mosolyogtam halványan.

- De Amy, nem kellett volna..

- Nancy. - vágtam a szavába - Ez nem olyan sok pénz. Persze ha ilyen helyzetben vagytok az. De nekem nem, hogy odaadjam. Most szórakozásra van szükségetek. Ezért vannak ezek a borítékok.

- De ezeket nem fogjuk tudni vissza adni. - nézett rám boci szemekkel.

- Nem fog hiányozni. - simítottam végig az arcán letörölve ezzel egy könnycseppet. John milliomos. Nem lesz baj. - mosolyogtam rá és felnevetett.

Nem tudtam valami jól aludni, ezért lementem a földszintre egy kicsit mászkálni, hátha ez majd segít. Persze, hogy nem voltam egyedül.

- Mit csinálsz te itt? - kérdeztem a kanapén ülő Richárdtól.

- Nem tudok aludni. - szorongatott a kezébe egy boros poharat.

- Ezért inkább fejbe vágod magad? - mutattam a két üvegre a földön.

- Ha máshogy nem megy. - mondta lelassulva.

- Richárd ez nem megoldás. - guggoltam le hozzá és kivettem a kezéből az üveget.

- Nem tudod mit érzek. - mondta dühöngve.

- Igazad van, nem tudom. De attól még tudom, hogy a pia nem old meg semmit..

- Gyere ki velem cigizni. - vágott a szavamba.

- Mi? - lepődtem meg.

- Gyere ki velem. - állt fel a fotelből és felém nyújtotta a kezét. Megfogtam és segített felállni. Kimentünk a teraszukra és leültünk az egyik hintaágyra, majd rágyújtott amit nekem adott és meggyújtott egy másikat is. Kérdőn néztem rá.

- Így muszáj elszívnod. - mosolygott ravaszul és elmosolyodtam. Beleszívtam a cigarettába, majd kifújtam és néztem, hogyan válik köddé az éjszakában.

Csak csendben ültünk egymás mellett és mindketten elvesztünk a saját kis világunkban. Én olyannyira, hogy észre sem vettem, hogy a cigim már teljesen leégett és az ujjaimat égeti. Felszisszentem és eldobtam a csikket. Richárd azonnal felugrott és letérdelt elém, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Minden rendben? - kérdezte aggódva, miközben a kezemet szorongatta.

- Persze, csak elbambultam és nem figyeltem, hogy már rég leégett a cigim. - nevettem fel halkan, hogy megnyugtassam.

- Mi az ott az arcodon? - kérdezte és az arckifejezése valami egészen másra változott.

- Oh, semmiség, csak megkarmoltam magam. - mosolyogtam rá, de tudtam, hogy nem fogja elhinni. Teljesen elfeledkeztem a kis karcolásról az arcomon. Szinte már nem is látszik, hogyan vehette észre?

- Amy! - szólt rám.

- Jól vagyok! - mondtam mérgesebben és felálltam. Bementem a házba és hallottam, ahogy Richárd sebesen trappol utánam. Valamit gyorsan ki kellett találnom.

- Megtennéd, hogy nem koslatsz utánam? - fordultam meg idegesen.

- Itt lakom. - vágta rá fa pofával és erre nem tudtam mit mondhatnék.

- Kutya bajom. Nem történt semmi. Véletlen volt. - hadartam végig.

- Amy, nem érdekel, hogy véletlen volt, engem az érdekel ki bántott! - dühöngött. Kis idő után leemeltem róla a tekintetem és megszólaltam.

- John gyűrűje karcolta végig az arcom. - sóhajtottam.

- Hogyan? - jött közelebb és a szemébe néztem.

- Nem mindegy az neked? - kérdeztem vissza idegesen.

- Senki nem bánthat, megértetted? - lépett még közelebb - Senki, szóval ki vele.

- Megütött. - mivel tudtam, hogy az egész történetet tudni akarja, ezért nem vártam meg a többi kérdést, hanem elkezdtem - Amikor hazamentem a motorozásból kérdőre vont, majd eltiltott tőled mondván, hogy veszélyes vagy. Én pedig elmondtam a saját véleményemet és ez volt rá a válasz. - néztem a mellkasáról a szemébe, amikben félelem ült.

A mélyen beszívott levegőt olyan lassan szívta be, mint ki. Eltávolodott tőlem, és leült a kanapéra. Utána mentem és leültem mellé. Felhúztam a lábaimat törökülésbe és vártam, hogy mondjon valamit.

- Ők sem jó emberek, Amy. - mondta halkan és őszintén.

- Tudom. - hajtottam le a fejem.

- Nem tudod. - nevetett fel halkan - Csak azt tudod John milyen. De nem tudod milyen James. A gonoszság ugyan úgy ráragadt. Lehet nem rajtad fogja kitölteni mindazt, ami felgyülemlett benne, de egyszer kifogja engedni a démonjait. És akkor menekülnöd kell Amy. Nagyon messzire. - nézett a szemembe ijedten, de szerintem semmiség volt az enyémhez képest.

- Miről beszélsz? - kérdeztem alig hallhatóan.

- Dominik nem véletlenül fulladt a folyóba azon az este..