A szünetnek már réges régen vége van, az iskola már két hete elkezdődött. Még mindig utálom ezt az iskolát, az összes tanárral és diákkal együtt.. Gondolkoztam suli váltáson is, de félek nem érné meg. Otthon sincs minden rendben, sőt helyesbítek. Semmi nincs rendben. Sosem bírtam ki a sulit, mert mindig voltak problémáim, ami miatt otthon maradtam, mert lebetegedtem. Ebben az évben azt hiszem, ez a hatszorosára nőtt. Esti sulin is gondolkodtam, ami azt jelenti, hogy egy héten kétszer járnék be. Suli mellett elmehetnék dolgozni, ha bírom, és külön tanárhoz is járhatnék, hogy letehessem a nyelvvizsgám.

Az egyik vasárnapi vacsoránknál felhoztam ezt az ötletet. Anya támogatta, John annyira nem, de aztán gondolom rájött, hogy akkor nagyrészt itthon lennék. Ami neki természetesen csak jót jelent.. James egész végig úgy tett, mintha hidegen hagyná az egész. Pedig tudtam, hogy érdekli. A közös időtöltéseknél mindig rengeteget meséltem magamról, hogy mi történt, hogy mit érzek, csak azért, hogy tudjon rólam. Ő azonban teljesen kizárt mindenkit, és nem beszélt senkivel. Magáról sem mondott soha semmit. Anya szokott néha bemenni hozzá és hallom, ahogy próbálkozik, de James meg sem szólal.

Richárd csodák csodájára maradt a városban, de azóta egyszer sem keresett. A folyosón csak villant egy csábos mosolyt és már el is tűnt a szemem elől egész napra. Egy teljesen új társasággal találta meg a boldogságot. Annyira másnak tűnik most. A húga persze még mindig utál és ez kölcsönös. Ugyan úgy utálom. Hogyan lehet a legjobb barátnődből ellenség? Az elején azt hittem megmenthetjük. De szerintem már sosem fogjuk. Talán már nem is akarjuk megmenteni, csak nézzük, ahogy elnyeli a föld azt a sok évnyi barátságot.

Amikor hazaértem fáradtan rúgtam le magamról már minden felesleges dolgot és ledőltem a kanapéra. Csak feküdtem rajta és vártam, hogy ellepjen az álom takarója. Így is történt, de mikor felébredtem, hallottam, hogy nem vagyok egyedül. John beszélgetett egy másik férfival a munkáról, és hogy valamivel rengeteg pénzt tudnak keresni. Mivel egyikőjükkel sem szerettem volna beszélni, ezért csöndbe maradtam és csak vártam, hogy elmenjenek aztán felhúzhassak a szobámba.

- Menjünk be, nem szeretném felébreszteni a lányomat. - mondta kedvesen a másik férfinak.

- Az ön lánya? - csodálkozott el az idegen.

- Ugye milyen gyönyörű munkát végeztünk a nejemmel? - hányinger..

- Hát, el kell ismernem tényleg gyönyörűre sikerült. - a férfi hangjából kilehetett venni az ámulatot és a perverzséget. Tuti, hogy a nadrágjába sem fér el. Mivel az arcomat nem láthatta, nem is arra mondta. A baj csak az, hogy az apám sem..

Miután hallottam, hogy bezáródik a dolgozó szoba ajtaja, azonnal fogtam magam és a táskám és felrohantam az emeletre. Estére mindennel készen lettem. Mikor elkezdtem elpakolni a tankönyveimet a táskámba, John jelent meg az ajtóban.

- Szia! Bejöhetek? - kérdezte kedvesen.

- Persze. - mondtam mosolyogva és miután eltettem az utolsó könyvemet, felnéztem rá.

- Szerettem volna elmenni a hétvégén egy kicsit kikapcsolódni az anyáddal, de nem akartalak titeket itthon hagyni. Szóval arra gondoltam, hogy péntek délután indulnánk el mind a négyen, aztán szombaton intézek nektek vissza utat. Ez így megfelelne neked? Jamest még nem kérdeztem meg erről. - meglepett a hangsúly amivel beszélt velem. Kedves volt és félénk, mintha kényszerítették volna, de nincs a házban rajtunk kívül senki.

- Rendben, persze. Ez.. nagyon jó ötlet. - mosolyogtam rá erőtlenül.

- Tudod. - ült le velem szembe az ágyra, de nem fordult felém - Sajnálom, hogy elakartalak választani a bátyádtól a múltkor. - hihetőnek tűnt. Mintha tényleg bűntudata lenne és emiatt nem tudtam, hogy elhihetem- e.

- Értem. - mondtam nem épp úgy, mintha elnézném neki.

- Megyek is, nem zavarlak téged. - állt fel az ágyról, de mielőtt elindult volna, odajött hozzám és a hajamra adott egy csókot, majd kiment. Furcsán néztem utána. Nem értettem. De talán ebben a szent pillanatban nem is nagyon tudott érdekelni, mert túl fáradt voltam hozzá. Behunytam a szemem és bebújtam az ágyba. Magamra húztam a takarót és megpróbálkoztam az alvással.

Péntek van és két órám van összecsomagolni a cuccaimat a sport táskámba. Mivel nem igazán kaptunk információt arról, hogy hová is megyünk, ezért minden szart beledobáltam a táskámba. Igazából, ha pontosan tudtam volna, hogy hová megyünk és mit csinálunk, akkor is minden szart beledobáltam volna. Tudtam viszont, hogy fürdéshez való cuccot kell vinnem, szóval beledobtam a fürdőruhámat is. Beledobáltam lengébb és elegánsabb ruhákat is. Én felkészülök minden eshetőségre.

- Gyertek, lassan indulnunk kell! - üvöltött fel anya, én pedig kivonszoltam a táskát a szobámból. Mikor kiértem James is pont akkor hurcibálta ki a táskáját. Egymásra meredtünk, mintha öt keservesen hosszú éve nem láttuk volna egymást. Aztán észbe kapott és szó nélkül levitte a cuccomat.

- Köszönöm. - mondtam, mikor leértünk a lépcső aljára és lerakta. Innentől John vitte tovább a kocsiba.

Az út csendesen telt. Anyáék beszélgettek, míg mi Jamessel zenét hallgattunk hátul. Lassú és szomorú zenéket hallgattam, míg James pont az ellenkezőjét. Látszik, hogy pasi. Ők akkor is ilyen zenéket hallgatnak, ha össze vannak törve, csak azért, hogy mások meg ne tudják, hogy fáj nekik valami.. Anyáék boldognak tűntek egymás mellett. Nevettek és anya percenként dőlt rá John vállára és tette a kezét a combjára. Egy idő után ebből a látványból sem kértem többet, így elfordultam az ablak felé és nézelődtem.A fejemet nekitámasztottam az ablaknak és néztem az eső cseppeket legördülni az ablakról. Igen, idő közben még az eső is eleredt ebben a szomorú hangulatban. Persze csak nálunk Jamessel.

Boldognak kellene lennem azért, mert elmegyünk otthonról és John már nem bánja ha beszélek Jamessel. De valahogy már mindegy. Nem hinném, hogy tudnék vele beszélgetni. Már nincs miről. Azt hiszi, már nem érzek iránta semmit, ami persze nem igaz. Ha hírtelen elkezdenék beszélgetni vele, a végén kiderülne, hogy minden mögött John állt. Szóval nincs kiút.

Hosszú órák után végre megérkeztünk egy szállodába. John direkt úgy kérte a szobákat, hogy én és James külön legyünk, de egymás mellett. Anya és John természetesen együtt, de ők a folyosó másik végében kaptak szobát. Megbeszéltük, hogy fél óra múlva találkozunk lent és hogy mindenképpen zárjuk be magunk után az ajtókat kulcsra. A szálloda kertjében rengeteg fürdő van, sőt, még bent is van egy, ha semmiképpen sem szeretnél kint megfagyni. Persze a földszinten tudtál étkezni is és volt egy söröző része is, de csak ha halk vagy és nem zargatod az ide vágyó pihenni kívánó embereket. Volt biliárd és csócsó asztal is és szaunázni is lehetett. Mennyország ez a hely.

Gyorsan átvettem a fekete fürdőruhámat, magam köré csavartam a fehér törölközőt, amit a szálloda biztosít és elindultam kifelé.Mikor megérkeztem a kinti medencéhez, senki nem volt benne, csak anya és John. Ledobtam a törülközőmet az övéjükhöz és rá a kulcsomat, aztán felfogtam a hajamat kontyba. Persze, nem tartott sokáig az első pár tincsemnek.

- Gyere be drágám, isteni a víz! - mondta anya vidáman és öröm volt nézni, ahogy pancsikolt a vízben. John szorosan magához húzta és megcsókolta anya homlokát. Mi történik ezzel az emberrel?

Hírtelen egy nagy csobbanásra riadt fel mindenki. James ugrott seggest a vízbe, nem messze anyáéktól. Mikor feljött a víz felszínére, megtörölte szemeit és megrázta a fejét, hogy helyre álljon a haja.

- Fiam, ez nem játszó tér, modoráld magad! - mondta John kicsit ingerülten, de James nem nagyon foglalkozott vele.

- Sajnálom, apám. - nevetett tovább, mit sem érdekelve mit mondott.

- Engedd el, szívem. Hadd szórakozzanak egy kicsit. - simogatta meg anya John arcát. John elengedett egy kis mosolyt.

- Mi lenne ha elmennénk egyet szaunázni? - csípett bele John anya csípőjébe, mire anya megugrott.

- Mit művelsz? - kérdeztem Jamest, miután elmentek anyáék.

- Mit művelnék? - kérdezte nevetve, mintha hülyének nézne.

- Tudod miről beszélek. - néztem rá letörten.

- Csak élvezem az életet, Amy. - dőlt hátra a vízen, és elkezdett hátra fele úszni - Veled, vagy nélküled baby.