Heves csókcsatánkat az ajtó kinyitódása, majd becsapódása zavarta meg, amitől összerezzentem. Gyorsan mindketten felálltunk a WC tetejére és imádkoztam, hogy ne szakadjon le alattunk. Richárddal szembe voltunk egymással így egész végig őt néztem ijedten, ő pedig próbált megnyugtatni.

- Néz be mindenhova. Nem akarom, hogy bárki meghallja és szaladjanak, hogy szétkürtöljék a suliban. - csámcsogta Richárd barátnője, Lili. Azt a hangot bárki bármikor felismeri. Már a hangjától is ideges lettem. Szerencsére szöszke barátnője nem nyitogatott ajtót, csak benézet az ajtók alatt.

- Tiszta. Nincs itt senki. - mondta és halkan kifújtam a levegőt.

- Szerencsére. Nem tudom mit csináljak Richárddal. Annyira aranyos meg minden, de hiányzik belőle valami amit megtaláltam másnál. - kuncogtak a barátnőjével.

- Mégis mi az? - kérdezte kíváncsian a csatlósa.

- Nos Erikkel már pár napja forr a levegő közöttünk, és ő is esélyes arra, hogy mellette legyek pár éjszakát. - vette gondolkodóra az a ribanc - De utána találkoztam Peterrel és te jó Isten.. Ha tudnád mekkora van neki. Isteni az ágyban már teszteltem egy párszor. - újabb kacagásba kezdtek én pedig éreztem, hogy Richárd teste teljesen megfeszül mellettem. Sajnáltam őt, mert így kibeszélték, és hogy az a kis csitri így bánik vele és minden percben más ágyában fekszik. Tudom, hogy Richárd sem tökéletes, de megsajnáltam. Ő mindig tudatja az adott nőjével, hogy ez csak szexről szól semmi másról. De lemerem fogadni, hogy itt nem csak ennyiről volt szó, ha így reagál rá.

- Természetesen mindjárt itt a szülinapom, úgyhogy megvárom és meglátom mit kapok tőle. Kinéztem egy bazi drága táskát és ha nem azt kapom meg akkor már van egy okom, hogy lapátra tegyem azt a szerencsétlen lúzert. - nevettek, Richárd pedig hírtelen kitörte az ajtót a helyéről és elviharzott. Úgy becsapta a kinti ajtót, hogy majdnem leestem a WC tetejéről.

- Úristen! Te hülye liba azt mondtad nincs itt senki. - sipítozott Lili majd mindketten hangosan kitrappoltak a mosdóból. Még vártam egy kicsit a fülkében, mert kissé sokkos állapotban voltam. Meg kellett találnom Richárdot. Kifutottam a suli elé, mert tudtam, hogy a motorjához ment, hogy elhúzzon innen. Mikor kiértem megláttam Lilit, ahogy tépi Richárd kabátját és magyarázkodik, míg barátnője a szája elé tartott kézzel ugrál és sír. Jézusom könyörgöm..

Richárd nem tűrte tovább és egy akkora taslit kapott Lili az arcára, hogy már én is a szám elé kaptam a kezem. Utoljára rám nézett majd felszállt a motorjára és elhajtott. Mikor meghallottam, hogy becsengettek, rögtön rohantam a táskámért vissza a terembe, aztán pedig elindultam hogy megkeressem Richárdot. Hajrá Amy, okos vagy..

Csak az erdőre tudtam gondolni, ahova egyszer felvitt magával mert mérges volt.

Ahogy sejtettem, Richárd ott ült a padon és csak merengett előre idegesen. Ledobtam a cuccomat a pad mellé és leültem a padra. Nem szóltam semmit csak csináltam azt, amit ő. Kezdtem érezni, ahogyan megnyugszik egy kicsit. A kezem a kezére tettem és rádőltem a vállára. Behunytam a szemem és élveztem a nap gyenge sugarait az arcomon.

- Én mindig itt leszek neked Richárd. - suttogtam csukott szemekkel.

- Tudom Amy. - suttogta vissza, majd megszorította a kezemet. Olyan jó érzés volt újra vele lenni. Újra érezni, hogy velem van. Hogy itt ül mellettem, hogy beszélhetek hozzá. Olyan erős kötelék köt össze vele, és ha a dolgok rosszra fordulnak megbetegszem tőle.

- Tudom, hogy én sem vagyok jobb. - szorította össze a fogát, amikor rá néztem - Nem kellett volna megütnöm. - rázta a fejét és a másik kezébe temette az arcát. Elengedtem a kezét és mindkét kezembe fogtam az arcát, hogy rám nézzen.

- Richárd. - nevettem fel halványan - Mit vártál tőle? - szomorodtam el.

- Igazából fogalmam sincs. - nézett a földre - Nem éreztem semmit iránta, csak szükségem volt valakire, aki mellettem van. Ő pedig egy levakarhatatlan ribanc volt, szóval azt gondoltam miért ne. - vont vállat.

- Tudod miért vagy jobb nála? - kérdeztem és végig simítottam az arcán - Mert ha neked valaki csak egy kaland, akkor megbeszéled vele és kijelented, hogy ne gondoljon a dologba sok mindent, mert neked ez nem jelent semmit. Nem akarod, hogy más rosszul érezze magát miattad. Nem vagy együtt egyszerre több nővel.. Általában.. - néztem rá mérgesen mert vissza gondoltam arra, hogy mit csinált  bulin - De ha egyszer eggyel vagy, akár csak 3 napig, akkor sem fekszel össze másokkal és nem beszéled ki őket. - csöndben hallgatta amit mondok és az arca meglepetté vált. Megnyalta az ajkait majd ő is az egyik kezébe fogta az arcom. Közelebb hajolt, és tétovázni kezdett.

- Sajnálom. - mondta majd felállt és a motorjához indult.

- Ne merj megint így itt hagyni! - álltam fel és ordítottam.

- Mit vársz tőlem Amy? - kiáltott vissza és közelebb lépett de még így is egy óceán volt közöttünk.

- Mondjuk, hogy megcsókolj? - néztem rá érthetetlenül széttárt kezekkel.

- Nem tudnék melletted lenni. - mondta lemondóan és higgadtan. - Nem tudok megállapodni és így csak bántanálak. Szerinted miért akarlak minél távolabb tartani magamtól? - emelte fel a hangját. Belém fagyott a levegő is és a szó is. Annyira dühös voltam, hogy a könnyeim szabad útra tértek és végig folytak az arcomon. Egyre idegesebb lettem ami azt eredményezte, hogy elindultam Richárd felé és elkezdtem teljes erőmből püfölni és lökdösni.

- Mi lesz üss vissza! - üvöltöttem neki torkom szakattából - Üss már vissza! Üss meg gyerünk! - csak ütöttem és lökdöstem egész végig ő pedig szó nélkül hagyta. Nem emelt rám kezet egyszer sem.

- Fejezd be Amy. - fogta meg a kezem és elsöpört egy hajszálat ami az arcomhoz tapadt. - Fejezd be. - suttogta és mélyen a szemembe nézett. Próbáltam mély levegőket venni és megnyugodni de teljesen kifulladtam. Richárd elengedett és felült a motorjára.

- Most itt hagysz? - kiáltottam rá. Csoda lesz ha holnapra marad hangom..

- Viszlát Amy. - mondta ő is a könnyeivel küszködve.

- Tessék? - fulladoztam a könnyeimben.

- Nem találkozunk most egy ideig. El kell mennem. Nem találkozhatunk többet. - mondta majd mielőtt felvette volna a sisakját hezitálni kezdett, hogy kimondja- e. - Szeretlek. - nézett rám majd gyorsan felvette a sisakját és elhajtott.

- Richárd!! - kiáltottam utána torkom szakadtából és összeesve sírtam a földön. Tomboltam a dühtől. Úgy néztem ki mint egy nyolc éves gyerek aki nem kapja meg az új barbie babáját. Bár manapság már az IPhone 6 - ért tombolnak ennyire, de ez most lényegtelen. Nem bírtam levegőt venni, szorított a mellkasom és csak üvölteni akartam egyet. Úgy kapkodtam a levegőt, mintha most futottam volna le a maratont. Szörnyen éreztem magam, aggódtam és magányos voltam.

Már nem is emlékszem, hogy jutottam haza, csak azt tudom, hogy valaki eljött értem és elvitettet taxival, majd a bátyám felvitt a szobámba. Simán elaludtam volna ott a földön annyira kimerült voltam. A szemeim úgy beduzzadtak, mintha méhek hada támadt volna rám. Biztos szörnyen néztem ki, de szerencsére senki nem kérdezte mi történt velem és mi ennek az egésznek az oka.

James bent aludt velem és egész végig körülöttem tartotta a karjait és úgy vigyázott rám.

James szemszöge:

Tudtam, hogy Amy Richárd miatt esett így össze. Tudtam, mert ő kért meg, hogy vigyem haza. Richárd tudta, hogy Amy nem fog haza indulni, mert minden ereje odaveszett egy vesztes csatában. Bár teljes szívemből gyűlöltem Richárdot, most megköszöntem neki az üzenetét. Amy miatt hagyta el a várost egy időre. Szereti őt, de tudja, hogy nem lehet vele, mert ő az enyém és ő csak a veszélyt jelentené Amy számára.

A karjaimban altattam tovább és egész éjjel az ő szuszogását hallgattam.