Visszamentem a bátyámékhoz, de Jamest és Bettyt egy kisebb veszekedésen kaptam. Az ajtóból leskelődve hallgatóztam, hogy mi a vita tárgya. Suttogva kiabáltak egymással ami elég viccesnek tűnt mindaddig míg meg nem tudtam, hogy mi a vita tárgya..

- Amy nem tudhatja meg ki az a Dominik! - mondta James idegesen és fenyegetően mutogatott Betty felé.

- Tudnia kell! Már rég el kellett volna mondanod neki James! - üvöltözött vele a lány.

- Mégis mikor? - tárta szét idegesen a karjait James - Mikor megláttam rögtön ennek kellett volna lennie az első mondatomnak? Akkor derült ki hogy vele kell élnem akivel együtt voltam. El kellett játszanom hogy a húgom! Tudod milyen nehéz volt?! Ráadásul ha apám megtudja újra élhettem volna a pincében. Ebbe nem gondolsz bele Betty?!. - idegeskedett én pedig majdnem összeestem. Mi van?!

- Igen! Le kellett volna ülnöd vele hogy elmond és talán szóba is áll veled azok utána de ha most mondod el már nem sok esélyt látok rá.. - mondta lemondóan Betty.

Mindketten csendben maradtak és saját magukba folytatták az őrjöngést. Leginkább James hiszen Bettynek nem sok köze van az egészhez, de szeretné hogy James elmondjon nekem egy bazi nagy titkot. Fogalmam sincs mit is gondolhatnék erről az egészről. Kicserepesedett számról rágtam a bőrt idegességemben és próbáltam összerakni a képet.

Van ez a Dominik akiről eddig semmi nem derült ki, csak az hogy nem szabad róla tudnom.
Viszont az kiderült, hogy James nem a bátyám - állítólag.
És ha James ezt elmondja nekem, akkor az apja újra a pincébe zárja és ott kell élnie.

Sokkos állapotban álltam az ajtó küszöbén és még mindig próbáltam értelmezni a hallottakat amikor Betty megszólalt.

- James. - mondta nyugodtan és odament hozzá. Megfogta mindét karját és folytatta - Fontos neked Amy nem? - kérdezte mire James szomorúan bólintott egyet.  - Akkor mond el neki. Ne hagyd, hogy magától jöjjön rá vagy valaki elmondja. Richárddal tölti majdnem minden idejét. Nem tudhatod mikor kattan be újra és tálal ki Amynek mindent.. - nézett mélyen a szemébe. Richárd? Hogy jön ide Richárd? James még mélyebbre esett a gondolatok világába és a bejárati ajtó csapódására tért vissza a való világba. Anya végre hazatalált.. Nem is tudom mikor láttam őt utoljára, de jó hosszú ideje nincs itthon. James bemutatta anyának Bettyt és amikor ez megtörtént késznek nyilvánítottam magamat arra, hogy odamenjek hozzájuk.

- Szia anya! - mentem oda hozzá egy nagy ölelésre és úgy csináltam mintha semmit nem hallottam volna a bátyámék veszekedéséből.

- Mióta vagy lent? - kérdezte James idegesen. Az egész teste megfeszült.

- Néhány másodperce. - nevettem fel - Hallottam, hogy anya kocsija leparkol és lejöttem. - mondtam lazán.

- Lejöhettél volna előbb is Amy. - mosolyogott rám Betty. Oh nyugalom.. Itt voltam én. Visszamosolyogtam rá majd kimentem a konyhába egy pohár narancsléért mert kiszáradt a torkom ettől a hazugságokkal teli háztól.

Anya egy órával később újra fel akart szívódni de most Jamessel együtt aminek viszont már örültem mert így kettesben lehettem Bettyvel. Mikor már elmentek Jamesék, az új barátnőmmel kitaláltuk hogy süssünk valamit utána pedig megnézhetnénk valami jó filmet. A sütés közben teljesen kiment a fejemből minden ami a nap folyamán történt és úgy éreztem, hogy van egy nővérem. Olyan volt, mintha valami illegális dolgot tettünk volna a sütikbe - bár lehet Betty tényleg tett bele valamit amikor nem figyeltem - mert mindenen nevettünk és estünk keltünk a padlón.

Végül rendbe tettük a konyhát és magunkat is persze, majd leültünk a tévé elé egy hordó popcornal a kezünkbe és megnéztünk egy romantikus filmet, amit végig bőgtünk. Érdekes, hogy mindez egy nap történt, mert kívülről úgy nézhetett ki mintha óvoda óta legjobb barátnők lennénk.

- Betty? - kérdeztem félve, mert nem akartam, hogy rájöjjön hogy mindent hallottam a kis vitájukból. - Min veszekedtetek Jamessel? - kérdeztem szomorúan.

- Oh ömm.. - Betty nem készült fel erre a kérdésre és nem tudta hogy elmondhatná- e vagy sem. Végül az összes levegőjét kieresztette ami a tüdőjébe szorult. - Azt hiszem ezt nem tőlem kell megkérdezned. - mondta szomorúan. - Én nem mondhatom el mert ez a bátyád feladata. - bólogatott. - Kérdezd meg tőle, hátha elmondja. - mondta megnyugtatóan de látszott rajta hogy nagyon ideges és feszült.

- James nem mondana el nekem semmit. - mondtam szomorúan és a padlót kezdtem el fürkészni. - Azt sem mondta el hogy hova megy. Nem mondta, hogy elmegy hozzád csak eltűnt, minden üzenet nélkül eltűnt. - könnyek szöktek a szemembe bár félig az igazságtól, de félig csak színjáték volt hogy Betty megsajnáljon és elmondjon nekem legalább egy kis igazságot is a hazugságaik közül. Látszott rajta hogy a nyelve hegyén van az a sok titok amit elakar mondani és én alig vártam hogy kinyissa a száját és kizúduljon belőle minden amit tudnom kell és amit tudni akarok.

- Nézd Amy.. - kezdte el és a kezét az enyémre tette - Ez túl nagy téma, hogy én mondjam el érted? Szeretném és azért is vagyok itt hogy mindent megtudj és tisztán láss végre, de ez nem ilyen egyszerű mert nem az én dolgom, hanem Jamessé. Nagyon nagy bajok lehetnek abból ha én most kinyitom a szám és elárulok mindent. Egyszerűen nincs jogom hozzá. Kérlek értsd meg. - mondta szomorúan és az igazság az, hogy nagyon szerettem volna tudni mi az a nagyon nagy dolog de nem akartam hogy ő rosszul érezze magát ezért csak megértően bólogattam. A karjaiba vont és a vállamon éreztem meleg könnyeit ahogy átáztatták a pólómat.

- Betty.. - kezdtem - Az az igazság, hogy.. - az ajtó csapódása zavarta meg a mondókámat. Anyáék visszatértek.

- Hát itt meg mi történt? - kérdezte széttárt karokkal James miközben odajött hozzánk a kanapéhoz. Inkább vigyorgott mintsem hogy aggódott volna azért, hogy Betty elmondott nekem valamit. Talán tudja hogy akkor már rég nem itt ülnék hanem elhúztam volna itthonról..

- Csak beszélgettünk. - mondtam gyorsan mivel mindkettőnk hezitált. - Betty nagyjából elmesélte hogy mi történt a barátjával és kicsit elérzékenyültünk. - mosolyogtam Bettyre aki egy néma köszönömre formálta ajkait. Csak bólintottam egyet és még mielőtt megbánnám gyorsan felálltam és elhagytam a házat. Friss levegőre volt szükségem és egy nagy sétára. Csak gondolkozni akartam, hogy összerakhassak néhány képet a fejemben amikor eszembe jutott valami. Bettyék belevonták Richárdot is a vitába, azaz ő tud valamit.. Gyorsan tárcsáztam a számát és vártam hogy felvegye. Bár nem vagyunk beszélő viszonyban sőt, úgy kerüljük egymást hogy az már szánalmas és nevetséges de ez most nagyon fontos volt és csak reménykedtem hogy felveszi.

- Haló? - szólt bele mély hangja amitől elgyengültem. Olyan rég hallottam a hangját. Hiányzott nagyon.

- Szia Richárd.. Kérdezhetnék valamit? - kérdeztem hülyén.

- Ha már felhívtál. - nevetett fel amitől teljesen zavarba jöttem. Magam előtt láttam kis gödröcskéit a mosolya körül. - James veszekedett az egyik barátjával és valami Dominikról beszélt.. Te tudod ki az? - kérdeztem.

- Már honnan tudnám? - gyanús volt mert két percig néma maradt majd idegesen ezt válaszolta. - Miért honnan kéne tudnom? - kérdezte unottan.

- Jamesék mondták, hogy te tudod ki az. - mondtam amolyan ‘most lebuktál’ hangon.

- Nézd Amy. Fogalmam sincs ki ez a srác és őszintén szólva nem is nagyon érdekel a kis családi vitátok. - fél perc csönd ült körülöttünk - Most lépek. Szia. - azzal bontotta a vonalat. Nagyon gyanús volt Richárd de mit tehettem volna.. Úgysem mondaná el hiszen Jamestől már kapott egyszer és valószínüleg nem az volt az utolsó.

Össze vissza sétáltam miközben  telefonom szélét rágcsáltam az idegességtől. Valahogyan meg kellett tudnom de az az igazság, hogy már csak Jamest kérdezhetem ki erről a témáról de félek hogy elutasítana.

Talán ha elmondanám hogy mindent hallottam a beszélgetésükből akkor végre elmondják mi folyik itt és mi ez a sok hazudozás.