Ryan hülyén nézett rám és talán jogosan. Végül is mit keresek én az erdőbe ilyen későn egyedül, kisírt szemekkel. Őzike szemekkel néztem rá mert semmit nem tudtam volna mondani neki. Fáradt voltam összezavart és összetört.

- Mit keresel te itt? - kérdezte miközben megragadta az egyik karomat.

- Én csak.. Haza felé tartok - mondtam ijedten.

- Hol voltál? - kérdezi komoran.

- Az iskolai bulin. Csak rövidebb úton szerettem volna jönni és ezt választottam. - mondtam magyarázkodva.

- Szar lehetett a buli..

- Miért? - lepődtem meg.

- Mert szörnyen nézel ki. És nem a piától hanem a szomorúságtól. - fürkészte még egy ideig az arcom, majd elindult a kitaposott úton és csak akkor vettem észre hogy egy íj van a kezében. Ajjaj.. Követni kezdtem mert féltem és őszintén szólva nem gondoltam azt hogy esetleg az egyik nyíl a testemben végzi.

- Haza kísérlek. Túl veszélyes a város éjszaka. Főleg ha az erdőt választod.. - mondta de csak ment előre.

- Köszönöm. -suttogtam. Fogalmam sem volt hogy mit mondhatnék, főleg hogy ezt nem néztem volna ki belőle azok után ahogy eddig viselkedett velem és átnézett rajtam. Bár most nagyon örültem ennek az énjének mert tényleg féltem és az sem kizárt hogy sosem értem volna haza annyira szét vagyok esve.

- Te mit keresel az erdőben? - kérdeztem mert egész úton csak ezen járt az agyam. Még mindig mögötte jöttem mert nem mertem mellé lépni.

- Szerintem semmi közöd nincs hozzá. Jól tudom? - tette fel a kérdést olyan hangnemben hogy csak egy válasz lehet.

- Igen, jól tudod.. - motyogtam.

- Egyébként csak vadásztam. - mondta unottan. Nem értettem miért nem monda el rögtön a kérdésem után de mint mindenki tudja, ez a pasi csakis földönkívüli lehet.

- Mégis mire? Ez csak egy kisebb erdős rész. Nem találsz ott az ég világon semmit. - fél óra nem beszélés után úgy folytak ki a szavak a számon mint víz a csapból.

- Látom felébredtél. Túl sok a beszéd. - bár nem láthattam az arcát a hangjában lehetett hallani egy kis mosolyt.

- Különben is.. Nálad íj van én pedig pisztoly lövést hallottam. - tettem keresztbe a karom és megálltam.

- Ez már tényleg nem a te dolgod szépségem. - fordult meg és átvette a fenyegetős szerepét. Gyors váltás volt. - Különben is, azt mondtam haza kísérlek nem azt hogy beszélgethetünk is. Főleg nem azt, hogy még ki is vallatsz mit keresek az erdőben és mit csinálok ott. Értve vagyok? - hangja egyre fenyegetőbb lett ezért inkább csak bólintottam. Ryan megfordult és ment tovább. Az egyetlen dolog amit nem értettem az volt, hogy vajon merre megy. Hisz nem tudhatja hol lakom mégis olyan magabiztosan lépdel a házam felé és pont előtte meg is áll.

- Honnan tudod hogy itt lakom? - mutattam a házunkra.

- Maxtől. - zárta rövidre a témát és jobbnak láttam nem belebonyolódni..

Szombat reggel a csengő idegesítő hangjára ébredek. Nagy nehezen és hulla fáradtan kocogok le a lépcsőn de még túlságosan is reggel van, ezért lefele jövet vagy háromszor mellé léptem és seggre ültem. Kinyitottam az ajtót és egyből felébredtem. Egy csinos szőkés barna hajú lány állt előttem meggyötört mosollyal az arcán. Kérdőn néztem rá hogy ki a fene és mi a szart keres itt hajnalok hajnalán.

- Szia! Elnézést hogy ilyen korán zavarok de nem gondoltam volna hogy ilyen hamar ideérek. - nevetett fel aranyosan, nem úgy ahogyan általában én szoktam.

- Ez aranyos meg minden, de ki vagy? - kérdőn néztem rá.

- Oh ne haragudj. Betty vagyok és igazából Jameshez jöttem. Bizonyára te vagy a húga, Amy. - mosolya egy percre sem hagyta el az arcát amitől valamiért kínosan kezdtem érezni magam amiért flegma voltam vele.

- Értem. James még alszik de nyugodtan gyere be. - próbáltam egy mosolyt erőltetni magamra de nagyon nem ment úgyhogy inkább hagytam. - Kérsz egy kávét? - kérdeztem és egyből a konyhába vettem az irányt.

- Igen, köszönöm. - mondta tökéletes női hangon. Nem tudom hogy szokták- e így mondani, de olyan hangja volt hogy ha egy pasi meghallja vigyázzba áll tőle.

Levettem két bögrét és elkezdtem csinálni a kávét. Ez az idő csendben telt. Betty csak ült a kanapén és a kezével babrált míg én a kávéval amit magamra öntöttem..

- Tessék. - adtam oda neki és leültem vele szemben a kanapéra. Mindketten csak a kávénkat kortyolgattuk. Azt hiszem ez egyfajta nyugalmat adott kettőnknek. A fél bögre tartalmát már megittuk mire mindketten éreztük a nyugalmat magunk körül és azt éreztem most már akár a mosolygás sem nagy akadály.

- Miért jöttél? - kérdeztem kíváncsiskodva ami talán pofátlanul hangzott mert Betty felkuncogott.

- James nálam töltött pár napot mert egyedül voltam egy nagy házban. A barátom életét vesztette egy motorbalesetben. - mondta komolyan és éreztem, hogy ez egy nehéz téma lesz még nekem is.

- Sajnálom. - mondtam szomorúan. Csak egy megnyugtató mosolyt nyújtott nekem.

- Tudod, kicsit muszáj volt kimozdulnom otthonról és a városból is. - nézett rám. - Remélem nem fogok zavarni. - nevetett fel. - Nem maradnék sokáig. - próbált megnyugtatni úgy mintha zavarna az itt léte pedig ez nem így volt. Egy aranyos lánynak tűnik akinek friss levegőre van szüksége egy tragédia után.

- Nem hinném hogy bárkit zavarnál. - mondtam mosolyogva és ő is jobb kedvre derült. Ezt az idilli hangulatot a bátyám meglepődöttsége zavarta meg.

- Betty! - lepődött meg James és felkapta Bettyt majd szorosan magához ölelte. Eleinte mosolyogtam de az ölelésük annyira szoros köteléket mutatott kettőjük között hogy elkezdtem feleslegesnek érezni magam. Láttam ahogy James mély levegőt vesz, ezáltal Betty dús hajába szimatol. Elszomorodtam a látványtól és igazából nem is értem miért. Mikor elengedték egymást James a tenyerébe fogta a lány arcát és adott neki egy homlok puszit amitől megállt a levegő a tüdőmben mert azt hittem megcsókolja.

Mikor leültek velem szembe próbáltam egy mű vigyort varázsolni a pofimra de inkább vicsorogtam.. Bettyék olyanok voltak mint a szerelmes párok. Szerencsémre a nagy rózsaszín felhőket a telefonom csengése zavarta meg így felállhattam és ott hagyhattam őket had csináljanak amit akarnak.

- Mit akarsz? - kérdeztem unottan miközben magamra zártam a fürdőszoba ajtót.

- Tudom mit gondolsz, de hadd magyarázzam meg. - könyörgött a túloldalon Nancy.

- Nincs mit megmagyarázz. Láttam mi történt és nincs kedvem újra átélni. - undorodtam el a gondolattól. Hánynom kellett Nancytől. Én inkább hatszor megbuknék és még a 10-ről is leugranék csak ne legyen közöm hozzá.

- Én megkedveltem. Kedves volt hozzám és segített megérteni az anyagot.. - magyarázkodásán csak röhögni tudtam.

- Te jó ég Nanc! Te ezt beveszed? - nevettem ki szánalmasan. - Szerinted mostanában azért írsz ötösöket mert megértetted? Tényleg ennyire hülye vagy? - fogtam a fejem és csak álltam egy helyben. Pár perc néma csend után csalódottan megszólalok. - Nézd. Nem tudom mi ütött beléd.. De ez undorító és nem leszel előrébb semmivel. Lefogadom, hogy amikor átmész hozzá hogy korrepetáljon teljesen mást fogsz tanulni. Merthogy történelmet nem az is biztos. És talán még nem is ez a leggázabb része. - nevettem fel. - Hanem az, hogy pont vele.. - könnyek szöktek a szemembe mert tudtam, hogy Nancy az ellenség ágyában alszik. Szó szerint értendő sajnos.

Fájt, hogy a barátnőm képes volt odaadnia magát ennek a féreg lénynek. Tudtam hogy már sok férfi ágyában megfordult egy párszor és nem is szóltam bele mert tudtam miért teszi és mi az oka. De az, hogy pont a töri tanárral szűri a levet aki nem egyszer fenyegetett meg és bántalmazott lelkileg és testileg. Egyszerűen nem tudom elfogadni és úgy gondolom, hogy nem is kell.

- Megyek Nanc. - mondtam lemondóan amikor megszólalt.

- Tudod Amy, zseniális vagy. - mondta idegesen - Engem oktatsz ki amikor te az exeddel hancúrozol az ágyban miközben anyukád nincs otthon? Ohh tényleg. - mondta olyan hangon hogy legszívesebben felpofoztam volna. - Ő egyben a bátyád is nemde? - kérdezte és éreztem a hangjában hogy mosolyog - Vigyázz a szádra Amy. - azzal bontotta a vonalat én pedig megfagyva álltam a hideg fürdőszobai kövön. Honnan tudja hogy James a bátyám és miből gondolja hogy kavarunk? Elkezdtem gondolkozni mégis honnan tudja ezeket az információkat mert én direkt vigyáztam a számra hogy ezek ki ne szaladjanak de úgy látszik más szájából úgy folyt a hazugság mint csapból a víz..