Richárd persze több üzenetet is hagyott és nem egyszer hívott, de nem érdekelt.. Egyszerűen nem bírtam vele beszélni. Nem bírok vele beszélni mert szeretem. Ő pedig teljesen összetört.
----------------------

Reggel már nem éreztem magam olyan erősnek mint tegnap. Egész éjjel csak kattogott az agyam ezen az egészen és próbáltam bent tartani a vacsorát. Gyomorforgató amit csinált, a viselkedése. De lehet, hogy az még gyomorforgatóbb hogy elnézném neki..

Elkészültem a suliba és próbáltam olyan magabiztos lenni amennyire csak lehet de belülről úgy mart hogy minden lépésnél összeestem volna. James egyébként haza sem jött és üzenetet sem hagyott. Kiléptem az ajtón és kulcsra zártam amit bedobtam a táskámba és elindultam de az első lépésnél megakadtam. Ijedten néztem a velem szemben álló Richárdra aki ugyan úgy nézett vissza rám. A szívem már rég kiesett a helyéről és világgá ment. A fájdalmat gyorsan váltotta a gyűlölet amint a tegnap estére gondoltam. Dühösen mentem el Richárd mellett és indultam a buszmegálló felé. Richárd megfogta a karom és szembe fordított de én azzal a lendülettel adtam neki egy pofont és elengedett.

- Ne. Merj. hozzám érni. - sziszegtem.

- Sajnálom Rose. - fogta az arcát amin ott maradt a kezem nyoma.

- És ne szólíts így. - néztem le. - Gyűlöllek Richárd. Undorító vagy. - azzal megfordultam és ott hagytam. Nem jött utánam. Pont akkor értem oda mikor jött a busz és mielőtt felszálltam volna vissza néztem rá. Ugyan úgy állt ott. Könnyek szöktek a szemembe de tudtam hogy ez a helyes. Nem engedhetem többet közel magamhoz. Nem bánthat újra.

Mikor beértem a suliba leültem Nancy mellé aki egyből elújságolt mindent ami a bulin történt.. Miért nem tudok ettől szabadulni? Elmesélte hogy kivel volt együtt és hogy találkozott a szomszédokkal is ahol már figyelni kezdtem.

- Legtöbbet Ryannel beszéltem ő a legnagyobb a három testvér közül. Annyira titokzatos.

- Jah az. - mondtam unottan.

- Te honnan tudod? - kérdezte meglepődve.

- Voltam náluk. - fordultam felé és leesett a válaszomtól az álla. - Max haza vitt hozzájuk mert én bealudtam a bulin. Másnap szerencsém volt mindenkivel találkozni. - mondtam nem túl boldogan.

- Uuu. - ujjongott. - Legalább pucéran? - nézett rám nagy szemekkel.

- Hát.. Én nagyon úgy éreztem magam.. - nevettünk.

Nancynek nem volt több órája velem így a következő órákat egyedül töltöttem. Újra a fejembe másztak a buliról maradt szép emlékek. Teljesen belemerültem a gondolataimba amikor belebotlottam valaki mellkasába. Felnéztem és Ryannel néztem szemben. Amilyen gorombán nézett rám olyan gyorsan ugrottam el az útjából.

- Oda figyelhetnél. - nézett rám unottan. Utána fordultam és néztem ahogy végig megy a folyosón és bemegy az egyik terembe. Mit keres ez itt? Nem foglalkozva vele, megfordultam és egy újabb testbe ütköztem.. Francba Amy!

- Mit akarsz? - kérdeztem idegesen Richárdra.

- Te jöttél nekem. - mosolygott. Ott a pont..

- De láttad hogy nem figyelek mégis beálltál elém. - vitatkoztam.

- Igen ez így történt. - úgy felképelnélek.. - Nézd, beszéljük meg. - könyörgött de nem tűnt őszintének.

- Nincs miről beszélnünk. Fogd fel. - mondtam higgadtan. Mérges voltam rá mégis megnyugtatott az hogy itt van és beszélhetek vele. Az illatát érezve kezdtem elgyengülni és csak hozzá akartam bújni. Akárcsak fél percre.

- Nincs igazad. Pont hogy van miről beszélnünk. - az arcán mosoly volt de mégis mindent komolyan mondott.

- De én már nem akarok. - a hangom egyre jobban halkult el és lehajtottam a fejem - Már nem akarok tőled semmit. - néztem vissza a szemébe.

- Már? - kérdezte meglepetten.

- Igen. Elintézted. - kikerültem és elindultam de megfogta a kezemet és visszafordított magához.

- Én nem tudtam. - mondta teljesen lesokkolva. Hogy nem vette észre?..

- Nos. - kezdtem bele - Már nincs mit tudnod. - mosolyogtam rá majd elengedtem az ujjait az enyéim közül. Utoljára rá néztem és az arcán annyi érzés jelent meg mint még soha.

Tényleg nem tudtad? Tényleg nem vetted észre hogy szeretlek?

Könnyes szemekkel engedte el a kezemet és remegni kezdett az ajka. Az arcáról csak egy dolgot tudtál leolvasni: Ne menj el..

Három órám volt még a történtek után és én mindvégig csak ezen tudtam rágódni. Már nem voltam mérges. Minden amit éreztem az az volt hogy szeretem. És minden fájdalmat magamon éreztem. Elvesztettem a legjobb barátomat, a bátyámat. És bár sosem volt szó róla de a szerelmemet is elvesztettem. Csak fájdalmat éreztem és gyengeséget.

Mikor kimentem az iskola kapun ott állt a motorja mellett és beszélgetett a haverjaival. Jobban mondva keresztbe tett kézzel támasztotta a motorját és csak pásztázta a földet. Teljesen magába volt zuhanva és ellepték a gondolatai. Fájó szívvel néztem ahogy nem tud mit kezdeni a tényekkel. Rám nézett amitől mély lélegzetet kellett vennem hogy ne essek össze. Úgy nézett rám mintha én lennék a hibás. Mintha én szúrtam volna el mindent kettőnk között.

Egy újabb ismerős illat csapta meg az orrom. Ryan haladt el mellettem. Visszafordult hogy rám nézzen. Ijesztő egy nézése volt. Mikor visszafordultam Richárdra néztem aki teljesen más pozícióra váltott. Sokkal feszültebb lett és végig nézték egymást Ryannel. Itt mindenki ismer mindenkit? Mikor Ryan eltűnt a képből Richárd dühösen szált fel a motorra és elszáguldott. Nem értettem semmit az egészből.

Este 11 óra lehetett amikor csengettek. A bátyám végre hagyott egy üzenetet hogy majd egyszer valamikor képes lesz hazatolnia a seggét. Anyával pedig telefonon beszélgettem és mondta hogy rengeteg dolga van most. Szóval teljesen egyedül vagyok ebben az óriási házban. Mielőtt kinyitottam volna az ajtót kinéztem az ablakon és megláttam Richárd motorját.

Ajtót nyitottam neki de nem készültem fel arra amit most látok.

- Richárd! - kaptam sokkot a látványától. - Mi történt?! - húztam be a házba. Az arcát sebek borították amik annyira mélyek voltak hogy véreztek. Az ökle úgy nézett ki mintha szétverte volna a falat.

Bevonszoltam a fürdőszobába és leültettem a kád szélére ameddig kerestem egy törülközőt amivel megtörölhetem az arcát. Hideg víz alá tettem majd kicsavartam belőle a felesleges vizet. Letérdeltem mellé és óvatosan próbáltam letisztítani az arcát. Meg sem mozdult. Annyira sokkos állapotban volt hogy pislogni is alig láttam.

- Richárd? - próbáltam visszahozni.

- Sajnálom. - üvegessé vált a szeme majd rám nézett. A pislogás miatt végig folytak a könnyek az arcán. Sóhajtottam egyet mert nem akartam és nem is tudtam megbocsátani neki.

- Mi történt Richárd? - kérdeztem témát terelve.

- Semmi. - mondta unottan.

- Akkor nem így néznél ki. - néztem rá.

- Pont azért nézek ki így. Mert nem csináltam semmit és hagytam hogy szétverjenek. - mondta a földet bámulva.

- Tessék? Ki vert meg? - kérdeztem kiakadva.

- Nem tudom. Csak rossz környékre tévedtem. - mondta halkan. Sajnáltam őt. - Aztán belevertem a falba amiért faszfej voltam veled..

- Richárd ennek semmi értelme nem volt. - sóhajtottam. Bár belül megörültem annak hogy ennyire sajnálja a történteket és próbálkozik.

- Nem tudtam mit tegyek. - még több könny gyűlt a szemébe és szép sorban folytak végig az arcán amik a kézfejemre cseppentek.

- Gyere beviszlek a szobába. Megragadtam a karját és segítettem neki bemenni. Levettem a cipőjét a kabátját. A nadrágját ő vette le a pólójával együtt. Megágyaztam és elfoglalta a helyét az ágy egyik oldalán. Én is bebújtam mellé.

- Jó éjszakát Richárd. - mondtam majd leoltottam az ágyam melletti lámpát és megfordultam így háttal voltam Richárdnak. Nem akartam közel lenni hozzá.

- Jó éjszakát Rose. - mondta dünnyögve és meleg kezeit körém fonta. Melegség járta végig minden egyes porcikám de tudtam hogy ezt nem kellene hagynom. Viszont túlságosan jó érzés volt ahhoz hogy szóljak érte..

Boldog új évet kívánok mindenkinek! 😊💕
Remélem minden álmotok valóra válik majd és mindent elértek amit csak szeretnétek!
Soha ne adjátok fel ❤🎉💪