Amikor az angolórának vége, köszönetet küldök az égbe, hogy Blake nem tett többet az óra hátralévő részében, mint bámult maga elé, mint egy szobor, pillantásokat vetett felém (amiről nyilván azt hitte, túl buta vagyok, hogy észrevegyem).

Idióta.

Az életem-egy-szívás második menete van, és lehetőségem van beülni a második órára, és a harmadikra is!

Már előre tudom, hogy a harmadik óra lesz a kedvencem, mert az Rajz és vizuális kultúra.

Amikor rájövök, hogy a tanár egy idős hölgy, fellélegzek, mert elegem van már abból, hogy itt mindenki dögös.

"Ahh, Amber Marigold, hallottam, hogy volt egy kis dolga tegnap" Mondja Miss Sauvage.

"Ja, ez a suli nem legális." Morogom. "Tényleg nem tudom, hogy a TEK csapatai miért nem özönlötték még el a várost." Hogy képesek arra az emberek, hogy tudják, mi folyik itt, mégsem tesznek semmit ellene?

"Mmm-h, látom, nagyszájú vagy" Jegyzi meg Miss Sauvage.

Ránézek Miss Sauvage-ra és elmosolyodom. Csak a stílus, amivel mondta, megkedvelteti magát velem.

"Ha van egy kis szerencséd, a halálba kergetheted a száddal a bandákat." Teszi hozzá.

Oh, igen. Imádom őt.

Amikor mindenki megérkezik az órára, nagy asztalokhoz ülünk.

Miss Sauvage arról beszél, mit fog elvárni tőlünk ebben a szemeszterben, de én inkább a többi tanulót figyelem. Mindenki lány, kivéve ezt a két fiút. Az egyik a jövő Picassója, a másik feketébe és bőr cuccokba öltözött... Nem, nem Blake az, de kétség kívül az egyik idiótája...

Azonban az idióta nem jó megfelelő jelző erre a gyerekre. Legalább 2-3 évvel fiatalabbnak tűnik, mint én, barna haja van és nagy szemei.

"Nincs pucér festmény, igen, neked mondom, Mister Lynch." Mondja Miss Sauvage.

Majdnem nem kapok levegőt. Biztos, hogy fiatal a srác, de attól függetlenül még egy banda tag.

"Még a kedvenc tanáromról sem?" Kérdezi a fiú egy ostoba mosollyal.

"Azt kívánom, bárcsak kölcsönös lenne az érzés, de az életem alatt megtanultam a úriembereket értékelni, nem kisfiúkat, akiknek egy lyuk van a nadrágjukban." Mondja Miss Sauvage.

Úgy érzem, mintha a vezetéknevének Kegyetlennek kéne lennie.

Mister Lynch csak nevet Miss Sauvage-on, majd összeszedi a művészeti kellékeit, és egy festőállványhoz sétál.Úgy döntök, a mellette lévő állványt foglalom el, mert jó lenne, ha többet tudnék Blake-ről, és arról, hogy mégis mibe kevertem magam. Ismerned kell őket, ha le akarod őket győzni.

Megfogok egy kis vásznat, és elkezdem körvonalazni a virágok alakját, amik mögül szemek lesnek ki. Azok a kék szemek...

"Mit festesz?" Kérdezi Lynch, én pedig felé kapom a fejem.

"Uhh... csak pár virágot és egy szempárt, és te?" Kérdezem.

"Miss Sauvage-ot festem, akit csak gyümölcsök takarnak ott, ahol muszáj." Ismeri be, és Istenem ezért jár egy ötös neki. Ez a kölyök elég menő.

"Hány éves vagy?" Kérdezem, mert még mindig nem bírom elhinni, hogy egy évfolyamra járunk.

"Oh, tizenöt vagyok.Nagyon okos voltam, amikor fiatalabb voltam, úgymond egy csoda voltam, ezért elég hamar fentebb lévő osztályba kerültem." Vallja be.

"Aha," Válaszolom. "Mi a neved?"

"Humphrey Wardell Baldwin Lynch, de komolyan, hívj csak Lynch-nek" Mondja.

"Hello Lynch, Amber vagyok." Köszöntöm, majd megrázom a kezét.

"Whoa, Amber, mint az a' Amber a fog-" Megállítja magát, mert azt hiszi, nem tudok a fogadásról. Lynch füle elvörösödik, mielőtt így szólna: " Úgy értem Amber, aki visszabeszélt Blake-nek?"

"Az egy és egyetlen." Válaszolom. "Ismered?"

"Ismerem? Ismerem? Vele élek! Nem vagyunk rokonok, csak nagyon jó barátok." Magyarázza Lynch.

"Akkor tagja vagy a Nyugati bandának?" Kérdezem. El kell érnem ezzel a beszélgetéssel valahová, ahol értékes információt tudok kiszedni belőle.

"Ja. Én vagyok a másodparancsnoka." Mondja. Egy olyan nézéssel díjazom, ami azt közli, hogy ez lehetetlen, és leengedi a vállát, mielőtt hozzátenné: "A másodparancsnokának a másodparancsnokának a másodparancsnokának a másodparancsnokának a másodparancsnoka vagyok." Magyarázza szégyen nélkül.

"Akkor az az ötödik?"

"Ja."

"Hányan vagytok a belső körben?"

"Öten."

Rámosolygok a fiúra. Ötlete sincs, hogy milyen alacsony a rangja. Persze, benne van a beslő körben,de valószínűleg csak azért, mert Blake-kel lakik.

"Szép vagy!" Közli hirtelen, és én pedig olyan vörös vagyok, mint a rák.

"Te pedig aranyos vagy!" Válaszolom.

Rájövök, pon itt, amikor Miss Sauvage-t festi, akit csak gyümölcsök takarnak, hogy szeretem Lynch-et (olyan oh-milyen-aranyos-és-ő-lehetne-a-nem-létező-kis-öcsém módon). Belső ember, vagy sem, ez a kölyök a barátom lesz.

Amikor vége a harmadik órának, megszólal a csengő, és az ebédlő felé veszem az irányt.

Ma pizza nap van, úgyhogy veszek hat szelet pizzát és vizet, majd a távolabbi sarokban lévő asztalhoz ülök. Jessy azt mondta, hogy majd itt találkozunk, de még biztos úton van...

"Helló, Arany!" Hallom valaki hangját mögülem.

Lassan Owen felé fordulok.

"Helóóóóó!" Köszöntöm, mert fent kell tartanom a boldog színészkedést.

"Nos, örülök, hogy valaki boldog, hogy láthat." Mondja, és leül szembe velem.

El akarom mondni Owennek, hogy üljön valahova máshova a díszes kabátjával és Rolex órájával együtt, de Sean, Matt és az ikrek is csatlakoznak, és most mindannyian szeretetteljes pillantásokat küldenek felém.

Hamis kurvák.

Visszatartom magam attól, hogy visszabámuljak rájuk. Mindegy, milyen viccesek tudnak lenni, Owen tegnap este, azt mondta, könnyű lenne ágyba vinni engem. Figyelembe véve, hogy még mindig szűz vagyok, nem is tévedhetne nagyobbat ennél. Apum ragaszkodott hozzá, hogy megtartsam az erényemet, mert hát a gazdag családok lányaiknak más gazdag családba kell beházasodniuk. Rendben voltam ezzel, mert nem tettem volna soha keresztbe a szüleimnek.

"Szóval, miért vagy ilyen jó hangulatban, Kicsim?" Kérdi Matt, amivel eléri, hogy egy kis ideig, de észrevehetően rábámuljon Owen.

Matt egyértelműen nem illik bele a díszes kabát kinézetbe. A szőke hajához és ragadós mosolyához egy farmer és egy vicces póló illik. Sean az állandóan ráncos homlokával tökéletes a kabátos kinézethez. És az ikrek... Nem néznek ki rosszul benne, de nem is igazán a maffia típusúak.Azonban Owen... úgy néz ki, mintha ebben a díszes kabátban született volna.

"Jó a hangulatom, mert a mai egy csodálatos nap. Nem bírom kivárni, hogy hazaérjek, és megünnepeljem ezt a pazar napot!" Csipogom.

Oh, az orruknál fogva vezetem őket.

"Mit ünnepelünk, Arany?" Kérdi Owen.

"Ma van az ötödik évfordulóm a barátommal!" Jelentem be, ugyan azt a sztorit mondom el nekik is, mint Blake-nek.

Azonnal lefagy a mosoly a tekintetükről.

"A barátoddal?" Kérdi Owen.

"Ja."

"Mi a neve?" Kérdi az egyik iker. Azt hiszem, Bryan.

Fenébe.

Végigfutok az agyamban a filmszereplők nevén, de az egyedüli dolog, ami eszembe jut, az az Alan és még a Mókusok is.

"Alan Mósuk" Válaszolom.

Az ikrek gyanakvóan méregetnek, de Matt, Sean és Owen mind megrémültek.

"Hol van a barátod?" Kérdi a másik iker. Azt hiszem, ő Ryan... Mindketten ugyanúgy néznek ki a barna hajukkal és barna szemükkel, és még ugyanolyan világos barna kabátban is vannak, de Ryannek van egy kisebb sebhelye az állán, míg Bryannek nincs.

Azt hiszem.

"Ott van, ahol hagytam. Én másik államban vagyok, de minden este Skype-olunk, és csak ezen az éven kell túl lennem, mielőtt összeköltözhetnék vele." Magyarázom.

Már az ikrek is elkomorodtak, így hát közelebb hajolok, és kilövöm a halálos golyót. "Szerintem ő az igaz szerelmem." Suttogom.

Az összes erőmet felemészti, hogy ne röhögjek az arcukon, de amikor kapok egy üzenetet Titokzatos Baszakodótól, az én arcom is komorrá válik.

Fenébe. Titokzatos Baszakodó hall minket... Az ebédlőben van!