A kikötő az a hely, ahol az utóbbi fél órát töltöttem.

10:50 van, és már nagyon ideges vagyok. Biztonsági elővigyázatból, és azért, mert az ismeretlen szám azt mondta, hogy 'na kapjanak el', néhány láda mögött bújok meg, amik sajnos bűzlenek a haltól.

Nem vagyok egy nagy halbarát.

A fekete nadrágom és a fekete pulóverem van rajtam, mert úgy gondolom, minden lány megérdemli, hogy életében legalább egyszer kémnek érezze magát. Ne felejtsük ki a fekete bakancsot sem. Szerencsére amikor megkérdeztem Jessy-t, hogy elvihetem-e a Fordját, hogy késő estére egy pitét vegyek magamnak, azt mondta, hogy igen, és hogy aludjak, amikor visszaérek. Nem kérdezett rá, miért vagyok tetőtől-talpig feketében.

Amikor meghallom a motorját egy közelgő menő autónak, bebújok a ládák mögé, és a búvóhelyemről lesek ki.

Egy ezüstszínű Veneno Lamborghini az, és ezt csak azért tudom, mert apának is volt egy ilyenje. Egyébként úgy írtam volna le, mint valami a Halálos iram 100-ból.

Néhány másik drágának tűnő autó követi a Lamborghinit, és a kikötő keleti oldalán parkolnak le.

Már majdnem kibújok a búvóhelyemről, és vitázni kezdek azokkal, akik a kocsikban ülnek, de egy még menőbb autó hangja rávesz, hogy maradjak ott, ahol vagyok.

Egy ismerős fekete Bugatti iszkol el a ládák mellett, és szerencsére megállom, hogy kiáltsak egyet. További menő autók követik a Bugattit és a kikötő nyugati oldalán foglalják el helyüket.

Nos, ez nagyjából meg is magyaráz mindent.

De ki üzente, hogy jöjjek ide?

Owen Rhodes kiszáll a Lamborghinijéből, épp akkor, amikor Blake Bowmen a Bugattijából.

A többi autó utasai követik a példájukat. Felismerem Mattet, Seant és az ikreket Owen oldaláról, de arról fogalmam sincs, hogy kik Blake emberei. Végülis ez az első napom a Tygerwell-i gimiben!

"Egyszer és mindenkorra el akarom ezt rendezni, Rhodes" Morogja Blake.

"Akkor tűnj el a városból, Bowmen" Kiált vissza Owen.

"Vívjunk élet-halál harcot?" Ajánlja Blake.

"Oh kérlek, amikor legutóbb ökölharcba keveredtünk, a kórházban végezted" Mondja vontatottan Owen.

"El ne felejtsd, hogy neked is két törött kezed és belső vérzésed volt." Mondja Blake rögtön.

Whoa micsoda? Milyen verekedésekbe kerülnek ezek a fiúk?

"Ott a pont" Válaszolja Owen. "Szóval, akkor hogy oldjuk ezt meg?"

"Mivel te voltál az, aki összehívta ezt a megbeszélést, nem neked kellene előállnod mindenféle csodás ötlettel?" Kérdi Blake.

Owen a kabátjához nyúl valamiért, de Blake emberei is mind ezt teszik, ezért Owen ezzel felad. Inkább a kabátja zsebébe teszi a kezét.

"Úgy gondolom, egy kihívás jó ötlet lenne. Olyasmi, ami nem túl egyszerű számomra." Mondja Owen.

"Mint például? Olyasvalakivel lefeküdni aki nem egy kurva?"

"Nem keveredik nálam a munka és az élvezet" Közli Owen egy olyan pillantással, amitől összeszarnám magam.

Áthelyezem a testsúlyom, mert az, hogy ezek mögött a ládák mögött guggolok, elállítja a vérkeringés a lábamban. Egy néma imában megköszönöm, hogy a balszerencsém segítségével nem lököm fel a ládákat, vagy valami ilyesmi.

"De" Teszi hozzá Owen "tetszik az alapötlet..."

Hunyorítok a szememmel, mintha az segítene a hallásban, mert a fenébe, ezeknek a srácoknak egy külön műsört kéne kapniuk!

"Hallgatom" Mondja Blake.

Még Owen emberei is jobban figyelnek.

"Emlékszel arra a lányra reggelről?" Kérdezi Owen.

Blake nem is pislant. "Milyen lány?" Kérdez vissza.

Milyen lány? MILYEN LÁNY? Például az, amelyiket elraboltad? Majdnem rákiáltok a fiúkra.

Ami elég vicces lett volna. Majdnem tényleg megcsinálom, csak hogy lássam, mit reagálnának.

Szerencsére az okosabb énem uralkodik felettem, ezért elbújva maradok.

"Az, amelyik visszabeszélt reggel. Arany hajú, festékkel borított ruhája van?" Mondja Owen, mintha tudna valamit. "Oh, és úgy hallottam, hogy pofon vágott." Egészíti ki magát nevetve.

Tényleg észrevették a festéket?

"Amberre gondolsz?" Mondja komoly fejjel Blake.

Oh, mérges. Honnan tudja egyáltalán Owen, hogy pofon vágtam Blake-et?

"Igen, Amber" Mondja Owen önelégült mosollyal, ami még engem is felhúzna.

"Úgy hallottam, téged is visszautasított" Mondja hirtelen Blake.

Most Owennek az arcára fagy a mosoly.

"Hát akkor így az igazságos. Téged elutasított, engem elutasított. Mi lenne, ha az a banda maradhatna, amelyik megszerzi a lányt." Teszi meg az ajánlatot Owen.

Teljesen lefagyok.

Tisztán hallom Jessy mérges szavait: 'Mondtam, hogy lapulj meg. ENNEK KÖZE SINCS HOZZÁ, AMBER. Ez olyan, mintha csörgőkkel a kezedben fel-leugrálnál, közben azt kiáltozva az egész világnak, 'Itt vagyok!'

Gondolatban homlokon csapom magam. Ez hogy lenne az én hibám?

"Ez egész jól hangzik. Örömmel fogadnék az arany lányra." Egyezik bele Blake.

Fenébefenébefenébefenébefenébe.

"De" Teszi hozzá Owen. "Ki kell mondani, hogy 'Szeretlek'. Lefeküdni vele túl könnyű lenne nekem."

Mit képzel az a csirkefogó! Esély sincs arra, hogy annak a perverznek a közelébe megyek!

"Ez megfelelő" Egyezik bele Blake.

Aztán kezet ráznak rá.

Tökéletes, most már hivatalosan is menthetetlen vagyok.

További szó nélkül a két banda visszaszáll az autóikba, és elhajtanak.

Egy óráig nem jöttem még elő a búvóhelyemről.

Talán Tessa néni és Anton bácsi megengedik, hogy egy másik suliba járjak. Olyanba, ami egy másik kontinensen van.

'Ne légy hülye' Mondja a ésszerű énem.

"Ne légy goromba" Válaszolom, és tudom, hogy kezdek megőrülni.

Túl lassan felkelek a búvóhelyemről, és visszasétálok a Fordhoz, amit 3 háztömbbel arrébb parkoltam le.

Még mindig nem tudom, ki lehet az ismeretlen szám... Valaki volt azok közül, akik itt voltak ma este, vagy valaki teljesen más lehetett? És velem vannak, vagy sem? Amikor beszállok a Forba, még mindig nem kerültem közelebb a válaszokhoz. Beülök, és elindítom a motort.

Egy dolog amit viszont igenis tudok az az, hogy nem fogok szerelembe esni egyik perverzzel sem.

Hármon áll a vásár.