Ő csak egy mindennapi lány. Pont olyan, mint bárki más. Próbálom meggyőzni magam. De egy pillantásba kerül a hajában lévő sárga festékre, és újra megkérdőjelezem önmagam. A fenébe is.

"Menjünk" Mondom és magam után húzom, ahogy gyorsan átsétálok az iskolai parkolóba. Általában jobban szeretek motorozni, de most volt... egy kis dolgom reggel. Miután azt lerendeztem, rájöttem, hogy az a kibaszott Rhodes az embereivel az én területeimet használják. Minden erőfeszítésembe került, hogy ne kövessek el gyilkosságot reggel.

Aztán Arany Lány itt meg úgy döntött, hogy nem fogja be a száját, mint mindenki más.

"Ez illegális! Hívhatom a rendőröket!" Ellenkezik az egész idő alatt, míg a parkolóhoz érünk.

Utunk alatt találkozunk Pritchard igazgatóval. Amint meglát minket, a másik irányba fordul.

"Ne... Ez nem igazságos!" Folytatja a lány az ellenkezést.

Csak még nagyobb önelégült vigyor jelenik meg az arcomon.

Amikor a fekete Bugattimhoz érünk, megengedem magamnak, hogy egy pillanatig Arany Lány csodálkozó arckifejezését nézzem, mielőtt arra utasítom, hogy szálljon be. Egy gyilkos pillantást küld felém, majd az iskola felé fut.

"Idióta" Mormogom és sóhajtok, majd utána futok. A hosszú lépteimmel még azelőtt elérem, hogy elérné az iskola épületét. Jó látványt nyújthatunk a kifelé bámészkodó gyerekek számára.

"Engedj. El!" Ellenkezik.

"Ez, igazából, a saját hibádból történt" Világítok rá, mielőtt a vállamra venném, és úgy vinném az autóhoz, mint egy zsák krumplit. Istenem, szinte semmit nem nyom!

"MEGERŐSZAKOLNAK! MEGERŐŐŐŐŐŐŐSZAKOLNAK!" Kiabálja.

"Édesem, a megerőszakolás lenne az utolsó dolog, amit veled tennék" Nevetem.

Az, hogy megnézzem, hogy ő egy mindennapi lány-e, nem a megerőszakolásról szól. Sokkal inkább az elcsábításról. Ki tud ellenállni egy bőrdzsekis srácnak?

Arany Lány megharap, így én majdnem elejtem.

"Kurva!" Kiáltok fel, amikor fájdalom nyilall a vállamba.

"Engedj el!" Ragaszkodik hozzá, de én csak egy fújtatással válaszolok.

Amikor visszaérünk a Bugattihoz, bedobod a rugdalózó testét az anyósülésre, majd bezárom az ajtót és beszállok a vezetőülésbe. Elkezdi ütögetni az ajtót és össze kell szorítanom a fogam, ha nem akarok valami olyat tenni, amit később megbánhatok. Amikor rájön, hogy a próbálkozásai reménytelenek, felém fordul a szemeivel, amelyekben egy óceán veszett el.

"Ez emberrablás! EZ ILLEGÁLIS!"

"Csak az, hogy lélegzek, az is illegális a számomra"  Mondom és elveszek egy cigit a műszerfalról, berakom a számba és meggyújtom az öngyújtómmal. A legtöbb lány ezt szexinek tartja. 

"Fúj" Mondja Arany Lány.

"Van valami problémád?" Kérdezem, miután egy kis füstöt kifújtam.

"Cigizel" Mondja.

Kuncogok a lány ellenszenvén a rossz szokásommal kapcsolatban. Olyan, mintha nála a cigizés nagyobb bűn lenne, mint az emberrablás.

"Mondd meg nekem a neved" Mondom, miközben kihajtok a parkolóból.

"Nem."

"nem kérdés volt."

"Nem."

"Ki volt az akivel voltál? Jessy? Emlékszem Jessy-re. Az egyik emberemmel, Liam-mel járt-"

"Amber, a nevem Amber" Mondja.

Önelégülten vigyorgok. Ez mindig beválik. Eddig mindennapi.

"Amber" Mondom próbálgatva a szótagokat. "Szép. Illik hozzád." Jegyzem meg. "Most pedig Amber, bármelyik isten szerelmére, amelyiknek imádkozol, mégis miért beszélnél vissza valaki olyannak, mint én? Főleg akkor, amikor a fő ellenségemmel valaminek a kellős közepén vagyunk?" Kérdem.

Amber elkezd játszani a válltáskájának a csatjával. Ami, természetesen, szintén festék foltokkal van tele.

"Én- én nem félek a jelentéktelen kis vitátoktól. Új vagyok, szóval lehet, hogy emiatt hülye vagyok, de egy dolgot biztosan tudok: nem vagyok hajlandó félni. Főleg nem egy csapatnyi egoistától, akik azt hiszik, jobbak, mint bárki más." Mondja mérgesen.

Oké, nem mindennapi.

"Igazad van" Mondom. "Igenis hülye vagy." Mert a lehető legrosszabb amit tehetsz az az, hogy nem félsz. Ez az élet nem egy vicc, és ha Amber ezt nem így látja, meg kell vele értetnem. Ha engedem, hogy ezt megússza, az emberek azt hinnék, hogy megpuhultam. Egy banda vezér márpedig nem lehet puhány.

Főleg, ha az előző vezető a testvéred volt. És megölték.

Végighajtok a városon és látom, hogy Amber mozgolódik az ülésen. Semmi kétségem afelől, hogy nincs hozzászokva ahhoz, hogy egy gyorshajtó autóban üljön. Vagy talán a kinézetem miatt érzi magát kényelmetlenül.

Nem gyakran szoktam teszt elé állítani a lányokat. De ez itt rászorul. A szemem sarkából rápillantok. Festék van a pulóverén. A kibaszott pulóverén!

"Miért borít festék?" Kérdezem, mert nagyon zavar.

"Miért számít?"

"Válaszolj"

"Miért nem kérdezed meg szépen?" Válaszolja.

Megint összeszorítom a fogam. Emiatt a lány miatt ölni fogok. Nem tanították meg neki a szülei, hogy néha jobb, ha nem beszél?!

A kikötőnél félrehúzódok, de az ajtókat zárva hagyom. Lustán felé fordulok a legjobb vigyorom kíséretében. Ő csak egy mindennapi lány, emlékeztetem magam.

A fenébe a festékkel a szoknyáján!

"Legyünk őszinték" Mondom. "Ma reggel csak azért szólaltál meg, mert fel akartad magadra hívni a figyelmünket..."

"Mi?"

Az ujjamat az ajka elé teszem. "Te... vonzónak találsz? Több akarsz lenni, mint egy szép, szőke lány, igaz? Az én szép, szőke lányom akarsz lenni?"

Olyan lesokkoltan néz rám, ahogy az egy embertől csak telik, de ezt úgy veszem, hogy rajtakaptam. Mindennapi. Teljesen átlagos, emlékeztetem magam. Még akkor is, ha a szeme vadabb, mint egy viharos tenger; ha olyan az illata, mint egy virágnak és mint annak az istenverte festéknek.

Nem hajolok közelebb egy csókért, inkább csak hagyom, hogy a kezem a festékkel borított szoknyája felé mozduljon.

Még mindig nem mozdul meg és a vigyorom egyre nő.

"Én is így gondoltam" Dorombolom.

Aztán magához tér, és megpofoz.

"MI A FENE?" Kiabálom és az arcom jobb oldala elkezd égni.

"Tartsd meg a mocskos kezed magadnak, perverz!" Kiáltja, mielőtt megnyomná a kormányon azt a gombot, ami kinyitja az ajtókat és kiviharzik. Esküdni mernék, hogy valódi villámok követik.

Ő egy arany vihar.

"Nem tudsz visszasétálni!" ordítom utána.

"Majd meglátjuk!" Mondja és még jobban magához szorítja a táskáját miközben sétafutásban halad.

És mivel önfejű vagyok, elindítom a motort és elhajtok, ezzel ott hagyva őt a felhős időben, ami kétség kívül esőt jelez.

Hülye liba, gondolom magamban.

De a legelső és legveszélyesebb gondolatom az, hogy megbukott a teszten. Ő nem olyan, mint bármelyik lány.

És ez sok gondot fog nekem okozni.