"Valaminek a közepén vagytok?" kérdi Matt, amikor bedübörög Seannal és az ikrekkel együtt.

Vérvörössé válik az arcom, mielőtt ágyékon rúgom Owent, és kikászálódok alóla.

"Esküszöm teljesen őrült vagy," sírja Owen, amikor átfordul.

"Éppen annak a közepén voltunk, hogy Owen veszítsen egy bunyóban egy lány ellen," mondom, hogy eltereljem a figyelmet arról, ami történt. Nem csókoltam volna meg Owent. Esküszöm, hogy a buliban történt csók csak egy baleset volt.

Csak azért vagyok itt, hogy kiderítsem, a Keleti banda felelős-e a családom haláláért. Amit azonban kiderítettem az sokkal inkább összezavar, mint bármi eddig. a Kelet nem támadta meg a Sterlinget, és csak azért ölték meg Blake apját és bátyját mert kaptak egy névtelen figyelmeztetést...

"Hát nagyon... forró a levegő idebent," jegyzi meg Matt.

"Menjünk el?" kérdi Sean.

"Nem akarunk elmenni," mondják az ikrek egyszerre.

"SENKINEK NEM KELL ELMENNIE! SEMMI SEM TÖRTÉNIK ITT," kiáltom, mert komolyan a halálomat fogja okozni ez a sok pirulás. Felhorkanok, amikor elképzelem a fejfámat.

Itt nyugszik Amber Marigold

Az első ember, aki a pirulásba halt bele.

Nyugodjon békében!

"Én azt nem mondanám, hogy semmi sem történik, gyakorlatilag megszereztem a második csókomat tőled, Arany," mondja Owen a földről. Hátrafordulok, és olyan pillantást vetek felé, amivel ölni lehetne. Az ő fejfája is világosan megjelenik a szemeim előtt.

Itt nyugszik Owen Rhodes

Halála szolgáljon például arra, hogy mikor kell befogni.

Nyugodjon békében Amber 13 centis magassarkújával a seggében!

"Ember, a legjobb részről maradtunk le!" nyavalyog Matt.

"A szexuális feszültségtől hányni fogok," nyavalyog Sean.

"NINCS ITT SEMMILYEN SZEXUÁLIS FESZÜLTSÉG,"

"Ne tagadd, Arany"

"FOGD BE"

Owen lábra áll, és egy olyan vigyorral néz rám, amit egy székkel akarok letörölni az arcáról. Egy nagy székkel, amin tüskék és méreg és szar van.

Elkezdek körülnézni egy megfelelő székért, miközben a belső kör végre besétál, és kényelembe helyezik magukat a modern kanapén, ami a kandalló előtt van. Matt megütögeti a mellette lévő helyet, és egy sóhajjal odavonszolom magam. Owen és az ikrek a másik kanapén ülnek, míg ezt Sean, Matt és én foglaljuk el.

"Biztonságos itt ülnöm? Történt bármi ezen a kanapén?" kérdi Matt. Hátrasimítja a szőke haját, hogy ne nevesse el magát, de a barna szemei gyakorlatilag zihálnak. Ha egyáltalán a szemek képesek zihálásra.

"Ha nem zavartatok volna meg, már nem lenne biztonságos," vallom be.

Owen rám vigyorog és így szól: "Oh, szóval belátod, hogy van valami köztünk?"

A legijesztőbb vigyoromat öltöm fel, "Az egyetlen dolog közöttünk az az a kés, amivel leszúrtalak volna. Ha Matt nem zavart volna meg, a kanapét a véred borítaná."

"Chh chh chh, mennyi erőszak, Arany," mondja Owen.

Megforgatom a szemem és bemutatok neki.

"Emlékszek, valamikor rég még képes voltam lépést tartani ezzel a heccharccal. De most már Ambernek olyan milliárd pontja lehet, míg Owen továbbra is nullán áll," sóhajt Matt.

"Az egy hete volt," javítják ki az ikrek.

"Egy hét egy pillangónak az egész életet jelenti," emeli ki Matt.

"Ember, egy pillangó vagy?" kérdi Sean.

"Az csodás lenne," mondja Matt.

"Ez a belső köröm... Két tökfilkó, Morgó és egy felnőtt férfi, aki pillangó akar lenni," sóhajt fel Owen, miközben a homlokát masszírozza.

"Igazán ijesztő egy banda vagytok," nevetek.

Ez nevetséges. Ezek a menő kabátos gazemberek valójában kenyérre kenhetőek. Ez egy aranyos módon szánalmas, és ha bármelyik másik banda ezt megtudná, a Keletet pillanatok alatt megsemmisítenék.

De ugyanakkor Blake sem Mr Irdatlan... Még akkor sem, ha nagyon szeretném ezt hinni...

Ez egy harc, ahol a sivár fiú a szürke trónján ülve harcol a bronz fiú ellen a vakító bokszringjében.

"Szóval van bármi híretek?" kérdi Owen a belső körét.

Az ikrek egymásra néznek, majd vissza Owenre. "Az Északiak továbbra is megtartják a báljukat szombat este," mondja Ryan.

"Xaviert úgy tűnik, nem igazán zavarja, hogy megöltük az embereit," teszi hozzá Bryan.

Owen horkant. "Persze, hogy megtartják a bált. Az Északiak egy rakás seggnyaló beszarik. Xavier sose tenne semmit a Kelet vagy Nyugat ellen. Túl erősek vagyunk," mondja Owen.

A vérem megfagy, amint visszaemlékszek arra, hogy mit mondott Xavier nekem szombaton.

Megszabadulok mind a keleti mind a nyugati oldaltól. És te, drága Amber Marigold, leszel a fegyverem.

Ez a bál... Bármiről is beszélnek az ikrek biztos, hogy köze van Xavier Blake-et és Owent megsemmisítő tervéhez... És még csak nem is tudják, hogy ez az egész egy csapda...

Figyelmeztetnem kéne őket? Érdekel ez egyáltalán?

"Egy bál?" kérdem a srácokat.

Matt felém fordul, "Ja, az Észak minden évben ilyenkor tart egy bált, ahol a területekről egyezünk meg, és megújítjuk az egyezményt," magyarázza, "Elég régi szokás már."

"Nagyon formális," mondják az ikrek.

"És jót tesz az üzletnek, amikor a lányaink közül néhányan elkísérik a férfiak egy részét," teszi hozzá Sean.

Prostituáltak. Ebben van a Kelet üzlete, emlékeztetem magam.

A telefonom rezeg, és gondolkodás nélkül megnyitom. Természetesen Titokzatos Baszakodó üzent.

Rögtön megragadja a figyelmemet. Titokzatos Baszakodó egyre mélyebbre húzott ebben a bandás dologban, és most hirtelen azt akarja, hogy ne menjek a bálra? Valami nagyon rossz dolog fog történni...

Úgy döntök, így válaszolok:

Mint ahogy arra számítottam, Titokzatos Baszakodó nem válaszol. Felnézek, és Sean épp elrakja a telefonját.

Várj, lehetséges lenne, hogy Sean Titokzatos Baszakodó?

A srácok arról beszélnek, hogy korán, vagy későn érkezzenek-e a bálra, és kihasználom az alkalmat, hogy végignézzem Seant. A sötétbarna hajával és folyamatos homlokráncolásával sose gondoltam volna, hogy ő lehet Titokzatos Baszakodó.

Ennek jobban utána kell majd járnom...

"Ki visz haza?" kérdem hirtelen a fiúktól.

"Ha egy körre van szükséged, csak kérned kell," mondja Matt egy kacér mosollyal.

"Eww, nem! Gyűlölöm a szőkéket, köszönöm," mondom Mattnek. A mosolya azonnal eltűnik.

"Épp kikosaraztak," nevet Owen.

"Mintha téged nem kosarazott volna ki az egész hét folyamán?" vág vissza Matt.

"Srácok, srácok, hazaviszem Ambert, amíg ti levívjátok ezt a kakasviadalt. Végül is én vagyok a csapat sofőrje," mondja Sean.

"Mi el tudjuk vinni," ajánlják az ikrek. A világos barna szemeikkel rám mosolyognak, és hirtelen át fut az agyamon, hogy Titokzatos Baszakodó lehet-e két ember.

"Én vagyok itt a vezér, szóval szerintem engem illet meg, hogy hazavigyem Ambert," mondja Owen.

Néhány morgás hallható az ellenkezés jeléül.

"Én is így gondoltam," vigyorog Owen, és visszafordul felém. A toronyra hajazó magasságával nem tudok mást tenni, mint követni őt ki a hotelből.

Gyűlölöm belátni, hogy a kabátja nélkül képzelem el, miközben követem. Eléggé meglepett ma este a bokszmeccsen. Tudtam, hogy Owen izmos, de... A széles vállával és kidolgozott hasizmaival, olyan mint egy szobrász munkája.

És abba még csak bele se menjünk, hogy mi történt, mielőtt Matt besétált. Még csak gondolni se akarok rá. Pont úgy, mint ahogy a hülye partin megtörtént csókunkat is el akarom felejteni.

"Szóval milyen ez a bál?" kérdezem Owent, amikor a Lamborghini megérkezik, és a srác aki vezette Owennek dobja a kulcsot.

"Olyasmi, mint amilyen én vagyok. Csodás és elbűvölő kinézetű, de ugyanakkor veszélyes is," mondja Owen egy hülye beképzelt vigyorral.

"Hát akkor annyira nem lehet veszélyes. Elvert egy lány ÉS fürdőköpenyben voltál ugyanazon az estén," nevetek.

"Figyelembe véve, hogy már kétszer megcsókoltál, és hogy elég durván a szőnyegre tapasztottalak, nem hinném, hogy elvertél volna. És amúgy is előnyöd volt, mert nem üthettelek valójában meg," emeli ki Owen.

"Mindegy," morgom, "Sose fogsz tőlem egy csókot szabad akaratomból."

"Közel jártam hozzá, mielőtt Matt megzavart minket," vigyorog Owen.

"Oh Istenem," veszek egy mély levegőt, amikor úgy érzem, hogy a halálra visz a vörös arcom. Ez az alak meg akar alázni! Ezt szórakoztatónak találja!

Az út hátralévő részét csöndben tesszük meg otthonig. Furcsa ezt az otthonomnak nevezni, hiszen egy teljesen másik államban van... Ez Jessy otthona...

Úgy döntök, elnyomom ezt az érzést. Sokszor tettem így mostanában. A szüleim halálát elnyomom, a sötét oldalamat elnyomom és még azt is csak elnyomni tudtam, hogy apám egy bandatag volt. Nem akarok arra gondolni, mi fog történni, amikor ez mind a felszínre kerül...

Az utcai lámpák megvilágítják az éjjeli eget, és házak és fák suhannak el mellettünk, ahogy továbbhajtunk. Elgurulunk néhány étterem mellett, ahol párok indulnak haza. Elképesztő, hogy ez a város mennyi mindent rejt el. Soha nem képzelné az ember, hogy ez valójában csak egy kapu az ország többi bandájának számára.

Amikor a házhoz érünk, Owen egy vigyorral felém fordul, kicsit letörtnek néz ki. "Sose találkoztam még olyan lánnyal, mint amilyen te vagy, Arany," mondja.

"Ez igaz rád is Owen. Téged meg se közelít a többi lány," vágok vissza elégedett mosollyal az arcomon.

Mindketten nevetünk ezen, majd Owen újra komolyra fordítja a szót.

"De tényleg, teljesen az őrületbe kergetsz. Egy kirakós vagy, amit egyszerűen nem tudok megoldani. Szerintem még te magad se tudod..." motyogja. "Ez nagyon bugyután fog hangzani, de... Szerintem szeretem azt, akivé válok, miközben próbállak téged megfejteni... A fenébe is, nagyjából egy hete ismerlek, és máris gyűlölök előítéletesnek lenni."

Valami bennem felmelegszik ennek hallatára. Istenem, ez a srác olyan jól színészkedik. Tudom, hogy ez mind csak a fogadás miatt van, ezért nem hagyom, hogy elérzékenyüljek.

De... ha nem figyelmeztetem Xavier tervére, hogy meg akarja ölni, akkor több, mint valószínű, hogy meg fog halni azon a bálon... Meg akarom én menteni azt az alakot, aki azt mondta, hogy könnyű lesz ágyba vinni engem? Az alakot, aki játszik az érzéseimmel csak, hogy megnyerjen egy fogadást? Vagy hagyom, hogy Xavier elpusztítsa a Keletet és Nyugatot? Két legyet egy csapásra...

Most kell döntened, mondja a logikus énem. Figyelmeztesd Xavierről, vagy hagyd, hogy belehulljon az Északi csapdába.

"Jó éjszakát, Owen," mondom, majd kiszállok az autóból.

A bűntudatommal együtt a házhoz totyogok, és kinyitom az ajtót. Besietek anélkül, hogy visszanéznék Owenre. Csak mikor már az ajtót becsuktam és bezártam, akkor hallom az autót elhajtani.

Nem vagyok hülye, mondom magamnak.

Owen csak tetteti, hogy jófej. Pont úgy, mint Blake...

A konyhába megyek, mert Jessy égve hagyta nekem a lámpát. Mielőtt azonban lekapcsolhatnám a lámpát, és elindulhatnék az ágyamba bújni, észreveszek egy díszes borítékot.

Egy kicsit idegesen ugyan, de úgy döntök, kinyitom.

Tisztelt Amber Marigold,

Ezúton szeretném meghívni  az Isabellában, az Északi bandaházban megrendezésre kerülő, évente tartott Északi bálra. A város fontos lakójának lévén a részvétele fontos számomra. Biztosíthatom, hogy egy emlékezetes este lesz.

Helyszín: Isabella. Dátum: Most szombat. Időpont: 19 óra. Viselet: hivatalos öltözék.

Sok szeretettel várom.

UI: Szeretném látni, kit választasz partnerednek. A háború elkezdődik, és el akarom kezdeni használni a fegyveremet.

-Xavier Jilten

Elképedve nézek fel. Engem... Engem komolyan meghívtak a bálra? És Xavier egyértelműen tervez valamit...

Valami lángra kap bennem.

Blake szomorú, szürke háza. Owen boldog szülei. Az, hogy Blake-et a ruhámon lévő festékfoltok a bátyjára emlékeztet, aki elveszített. Talán ezért tesz úgy, mintha semmi nem érdekelné... Az, hogy Owen valóban megváltozik, mert megmutattam neki, hogyan lássa meg a jót az emberekben...

És aztán eszembe jut, hogy az utolsó a gyanúsított listán, akik a szüleim halálát okozhatták az maga az Északi banda...

Lehet, hogy ezek a fiúk faszfejek, de ugyanolyan emberek, mint én... Xavier Jilten nem egy ember. Látom a szemeiben, és most már a tervében is.

Nem bújhatok el, miközben valakit megölnek... Ezt már megtettem a szüleimmel...

És ezért tudom, hogy el kell mennem a bálra.

Csak egy párt kell választanom...