Ez a lány kibaszott feszültté tesz.

Még most is, amikor tudom, hogy meg fogom nyerni a következő meccsemet, egy hang a fejemben azt mondja, hogy hülyét fogok csinálni magamból az arany lány előtt.

"Nos, akkor fel kéne készülnöm a bunyóra," mondom Aranynak.

Csak vállat von, mintha azt mondaná, hogy nyugodtan használjam ki az időmet, hisz úgyis veszíteni fogok. Megengedem a szemeimnek, hogy Arany testén elkalandozzanak valószínűleg már milliomodjára. Nem egy magas lány, de az a kis fekete ruha, ami rajta van, csodákat művel a kidolgozott lábaival.

Egy utolsó vigyorral elmegyek.

A meccs előtti bemelegítés pont ugyanolyan, mint máskor is. Ugráló kötelezek és betekerem a bütykeimet, majd felveszem az új King bokszkesztyűmet. A fekete bőr illik a fekete és zöld boksznadrágomhoz.

Amikor már majdnem eljött a kezdés ideje, felsorolom az indítékaimat, mint mindig.

Harcolok a szüleimért és a szeretetükért. Harcolok apám lába miatt. Harcolok a Bowmen iránti gyűlöletem miatt. Harcolok a bandámért. A barátaim miatt. És az aranyért... Pontosabban, hogy megcsókolhassam az aranyat.

  Szólítanak a harcomra, mint midig. Ez már egy rutin. A fények. A hő. A nevem hörgése. A zene. A lányok szűk ruhákban. Az egyetlen különbség a óceán kék színű szempár, amit megbámulok a közönségben.

Ambernek egy elégedett mosoly pihen a száján, és Anyám mond neki valamit, míg Apa egy kacsintást küld felém. Tudom, hogy a szüleim azt mondták, hogy különösen kedvesen fognak viselkedni Amberrel, hogy biztosítsák a fogadást, de eddig még nem színészkedtek. Mindketten úgy néz ki, hogy őszintén szeretik őt, és gyűlölöm belátni, hogy ez a tudat mennyire megnyugtat...

Ez csak egy fogadás... Ez is csak a fogadásért van...

"És a mostani bajnok kihívója a mai nap Texasi Kínfűrész!" üvölti a bemondó.

Majdnem hangosan felnevetek. Valahogy a szemeimmel rögtön megkeresem Aranyt, és ő is csak röhög. Úgy néz ki, az Anyám is csatlakozik hozzá.

Visszanézek az ellenfelemre. Texasi Kínfűrész egy hatalmas és testes ember, aki elég feltűnően izzad. Ez egy kicsit felfordítja a gyomrom, mert csak elképzelni tudom, hogy mennyit fog ténylegesen izzadni, ha már elkezdjük a harcot. Ewwww...

Nem érdekel most a szórakoztatás. Ezt az alakot azelőtt kiütöm, hogy egyáltalán átfuthatna az agyán, hogy az izzadságát rám kenje.

Megszólal a gong.

Balra ugrok. Jobbra ugrok. Döfök balra. És ütök jobbra.

De a testes izzadságcsomó egész gyors a méreteihez képest. Kitér jobbra. Kitér balra. Jobbra elhajol, majd blokkol balról.

 Most már ingerülten, mert az izzadsága a karomra került, több energiát adok az egészbe. Így elhajolok a következő ütése elől, és a lábait próbálom kirúgni alóla. Megbotlik ugyan, de nem esik el, és ütések záporát zúdítja rám. Az izzadság kikészít, de hagyom, hogy üsse a blokkoló kezeimet egészen addig, míg az erőlködés jeleit vélem felfedezni. 

Amikor megtörténik az a szünet, amire vártam, gyorsan arcon csapom. Ennek következtében egy kicsit jobban kibillen az egyensúlyából, és úgy döntök, ezt ki is használom. Nem hagyom abba az ütések rohamát, de ahelyett, hogy a kezein próbálnék meg áttörni, amiket védekezve tart fent, inkább az oldalát célzom, majd egy jobb horgot küldök az állára, amikor a szemem elé kerül.

Texasi Kínfűrész a földre kerül, de nem ájul el, így egy kicsit még püfölöm, mielőtt érzem, hogy elernyed. Amikor meglátom, hogy kiütöttem, egy mosoly jelenik meg az arcomon, és Aranyra nézek.

Ő NEM néz ki túl boldognak.

Oh, megszereztem azt a csókot.

Miután a limó kirakta a szüleimet a villájuknál, engem és Aranyt az én lakásomhoz visz.

"Már alig várom azt a második csókot," mondom, ezzel megragadva Arany figyelmét.

"Nem konkretizáltad, hogy a fogadás a szánalmas Texasi Kínfűrész elleni harcról szólt, Mr. Vagány Fürdőköntös. Kifelejtetted azt a részletet, hogy melyik bunyóról beszélünk," vág vissza Arany.

"Várj, mi? Ezt nem csinálhatod! Mindegy melyik harcról beszélünk, mindet megnyerem!" nevetek.

Arany felém fordul a legönteltebb vigyorral, amit valaha láttam. "Tudok valakit, aki valószínűleg elverne téged," mondja.

A limó behúzódik a hotelhez. A Will az egyik legjobb, legexkluzívabb hotel az országban. És az én bandám tulajdonában áll. A bevételeink fele a Will hotelből, és az ott dolgozó lányokból származik.

"Szóval szerinted ki tudna ténylegesen legyőzni engem?" tűnődök el Arany kijelentésén.

Kiszállunk az autóból, és Tony elhajt pont akkor, amikor a londiner jön köszönteni minket. "Üdv újra itt, Mr Rhodes! Van bármi, amit tehetek önért?" kérdi.

"Helló," mondom és elsétálok mellette.

Arany azonban megáll. "Helló, biztos vagyok benne, hogy ez a faszfej jól van. Épp most fog elveszíteni egy meccset, ezért egy kicsit mogorva," kér elnézést Arany, mielőtt követne.

Leesik az állam. Ha bármelyik másik lányról lenne szó, most azonnal kirúgnám. De... talán egy kicsit tényleg udvariatlan voltam a sráccal... Nem igazán szoktam megköszönni, hogy cipeli a táskáimat...

"Menjünk," mondom, és a liftekhez vezetem Aranyt. Csak akkor szállunk ki onnan, amikor a legfelső szintre értünk.

"Egész okés," mondja Goldy, miután szemügyre vette a lakást.

Több, mint egészen okés. A Will legfelső szintje nekem és a bandámnak van lefoglalva. Az országban minden hotelemnek a legfelső emelete csak az én használatomra van. És a dizájnja a költségvetésünk jó darabjába került.

"Nem tetszik?" kérdem tőle.

"Túl modern," jegyzi meg.

Horkantok egyet, mielőtt levenném a kabátomat és lehuppannék a hatalmas modern kanapéra.

"A srácok is bármelyik pillanatban megérkezhetnek," mondom - a belső körömre utalok, akik minden este itt nyávognak, mint valami kóbor macskák.

"Azt szeretnéd, hogy lássák, ahogy elveszítesz egy meccset?" kuncog Arany.

"Mégis kivel lenne ez a meccs? Igazán szeretném megismerni a személyt, akiből csak egy kupac vért fogok hátrahagyni," nevetek.

Arany a kanapéhoz sétál, és összefonja maga előtt a karjait, amikor már előttem áll.

"Velem," mondja.

Egy pillanatig rábámulok, majd hangosan felnevetek. Amikor sikerül lecsillapítanom a lélegzetemet, Arany nagyon is komolyan néz rám. "Nem gondolhatod komolyan," lihegem.

"Pedig nagyon is," mondja.

"Nem verekszek lányokkal," közlöm, amikor rájövök, hogy milyen komolyan gondolja a harcot Arany. Nem is az a helyzet, hogy nem verekszek lányokkal, sokkal inkább az, hogy Arannyal nem fogok. Jó pár embert megöltem már. Köztük lányokat is.

"Akkor már be is biztosítottad a vereségedet," vigyorog Arany.

"A vereség nincs a szótáramban,"

"Hát akkor nagyon hamar bele fog kerülni,"

"Nagyon makacs vagy,"

"Te pedig meg vagy ijedve," nevet vissza Arany.

"Megijedve? Én? Te megőrültél!" mondom. Komolyan azt hiszi Arany, hogy nyerni tud. Persze, láttam néhány mozdulatát múlt vasárnap. Sose hittem volna, hogy ki tudja magát harcolni Isabellából, az Északi bandaházból, de... De én egy boksz- és kickboxbajnok vagyok. Szegény lányt még a végén félbetöröm.

"Te igenis megijedtél," erősködik Arany.

"Mondtam már, nem vagyok megijedve. Csak nem verekszek lányokkal," hazudom.

"Nem az én megverésem lesz a legnagyobb problémád Owen, hanem amikor visszaütök," mondja egy önelégült mosollyal.

Oh, ez a lány... Ez a lány jó...

"Esélytelen," mondom, "Szabályosan nyertem, most pedig követelem a második csókot."

"Én pedig a három kérdésemet,"  hárít Arany.

Ez a lány valószínűleg teljesen dilis. Egy dilis lánnyal beszélgetek.

"Rendben," mondom hirtelen. Talán Aranynak szüksége van egy leckére arról, hogy mikor kéne befognia a száját. Hosszútávon sok fájdalomtól fogja ez megkímélni.

De ahhoz, hogy a fogadást megnyerjem nem kell megütnöm. Elég ha csak megfékezem...

Az első ütés hamarabb jön, minthogy fel tudnék állni a kanapéról.

"Mi a fene?" kiáltom és felugrok.

Arany sípcsonton rúg, és a fájdalomtól a földre kerülök. A tenyere a torkommal találkozok, és fuldokolva ellenkezek, mielőtt egy pörgőrúgással küldi meg a fejemet.

"Mi vagy te? Egy kibaszott titkos nindzsa?" kiáltom, amikor már kapok levegőt.

"Első kérdés: magadnak akarod Tygerwellt?" kérdi, és a következő rúgása a hasamat találja el.

Próbálom visszaszerezni az egyensúlyomat, hogy amikor a következő ütés érkezik, ki tudjam védeni. Most Arany ütéssekkel rohamoz, és én elkeseredetten próbálom kivédeni az összeset.

"Még nem nyertél," ellenkezek, és összerándulok, amikor egy nagyon erős ütés éri a karomat.

Ha túl akarom ezt élni, el kell kezdenem visszaütni!

"Csak válaszolj a kérdésre!" lihegi Arany.

A következő rúgását előre látom, és gyorsan leguggolok, majd rátámadok. Hangos puffanással esünk a vastag szőnyegre, ami a modern kandalló előtt van. Látom, hogy kinyomom Aranyból a szuszt is, amikor ráesek. Vergődni kezd alattam, és kihasználom az alkalmat, hogy a fülébe suttogjak.

"Persze, hogy magamnak akarom Tygerwellt," dorombolom, mielőtt egy puszit nyomok az ajkaira.

Aranyban megakad a lélegzet, majd lerúg, és átfordít minket. Most ő ül rajtam, és néhány meglepően erős ütést éri a kezemet, amit az arcom előtt tartok. Ha nem lennének az ütések ténylegesen fájdalmasak, egész szexinek tartanám ezt. Izgatónak.

"Második kérdés: Blake apjának és bátyjának meggyilkolása is része volt annak tervnek, amivel át akartad venni Tygerwell felett a hatalmat?" kérdi ütések között.

"Miért érdekel?" kérdem, mielőtt lerúgom magamról, és felkelek.

Arany is a lábára kel, majd egy lenyűgöző harcállásba áll. Hogy lehet ez a lány ilyen jó a bunyózásban? Nem kéne vagánynak lennie! Nem erre vállalkoztam! Festék van a koktélruháján az isten szerelmére!

"Válaszolj a kérdésre," morogja Arany, mielőtt támadásba lendül. Rúgások sorozatát küldi felém, és a karjaim már égnek a kivédésüktől. Hátrább állok, amíg ő előrébb lép.

"Nem, nem azért támadtuk őket meg, hogy átvegyük Tygerwell felett a hatalmat," válaszolom őszintén.

Arany meglepettnek tűnik a válaszom hallatán, és ezt kihasználom, hogy megragadjam a karját, átfordítsam magunkat, és a drága fehér falhoz szorítsam. A testünk közelsége szemmel láthatóan hatással van rá.

Vagy lehet azért van, mert még nem zuhanyoztam...

"Nem értem..." vallja be, "Miért támadtátok meg őket, ha nem azért, hogy megszabaduljatok a konkurenciától Tygerwellben?" kérdi, miközben megpróbál kiszabadulni a szorításomból.

Erősen egy helyben tartom.

"Kaptunk egy figyelmeztetést, hogy meg akarták ölni a húgomat, Kelly-t," válaszolom, "Ezt nem kockáztathattuk meg."

Arany a hasamba térdel, nem az ágyékomba - ami még így is fájdalmas, de csak a szuszt szorítja ki belőlem, ahelyett hogy halálos sebet ejtene. A szorításom gyengül, és Arany kihasználja az alkalmat, hogy erősen a mellkasomba rúgjon. Visszaesek a szőnyegre, a tüdőmből elfogy a levegő.

"A faszba..." próbálok levegőt venni.

Arany rám ugrik, a térdét erősen a mellkasomon tartva, hogy ne tudjak elmenekülni, és megpróbál arcon csapni.

"Annyira erőszakos vagy!" kiáltom, és ő pedig megpofoz.

"Annyira gyenge vagy," vág vissza. "Kitől kaptátok a figyelmeztetést?" kérdi.

"Nem tudom. Egy ismeretlen szám volt," vallom be, mielőtt helyet cserélnék vele. A hátán fekszik alattam, és a kezeit a feje felett fogom meg. A kicsi fekete ruhája veszélyes helyekre húzódik fel, és nem tudom megállítani a vigyort, ami kiül az arcomra.

Egy olyan kifejezés jelenik meg Arany arcán, amit nem igazán tudok értelmezni. A keveréke egy felfedezésnek és valami szomorúbbnak.

Abbahagyja az erőlködést addig, hogy feltegye a következő kérdését. "Harmadik kérdés: A Keleti banda felelős volt-e Trebor és a Sterling banda további tagjainak meggyilkolásáért?" kérdi.

"Hogy tudsz te a Sterlingről...?"

"Válaszolj!" kiált fel Arany, és megpróbál kibújni a kezeim alól megint. Ennek következtében a ruhája még magasabbra húzódik fel, miközben a szőnyegen fészkelődik. Az egyre rövidebb szoknya alól előtűnik a kidolgozott lába olyan magasságban, ami teljesen megőrjít.

"Nem. Azok alapján, amit mi tudunk, az Északi banda volt az," válaszolom.

Arany szemei kidüllednek.

"Xavier..." suttogja.

A gyomrom felfordul a név hallatára. "Igen, Xavier híres arról, hogy meggyilkol embereket, majd eltűnik. Az egész biznisze azon alapul, hogy kölcsönöket nyújt, majd meggyilkolja azokat, akik túl sokáig tartoznak neki," magyarázom.

Őszinte gyűlölet ( amit teljesen megértek ) forrósodik fel Arany óceánra emlékeztető szemeiben.

"Meg fogom ölni," lihegi.

"Segítek benne," ajánlom.

A szemei újra rám néznek. Miközben az arany haja teljesen körül veszi, és a festék borította ruhája egyre fentebb csúszik, nem tudom megakadályozni, hogy hipnotizálva érezzem magam.

Közelebb hajolok, hogy megcsókoljam, és nem úgy néz ki, hogy elutasítaná. A világ beszűkül egy pillanatra. Hirtelen olyan nagy a csend, mégis olyan zajos minden. És gyűlölöm belátni, hogy teljesen megfeledkeztem a fogadásról.

Azonban mielőtt az ajkaink összeérnének, az ajtó kicsapódik, és négy nyávogó idióta ront be.

"Valaminek a közepén vagytok?" kérdi Matt döbbent szemekkel.