Állom a sarat. Annak ellenére, hogy belül majd' befosok.

"Mondtál valamit?" Kérdi Bőr Vezető.

"Én- uh, igen. Igen, mondtam" Válaszolom.

Jessy ránt egyet a pulóveremen, ezzel némán kérve, hogy hagyjam abba. A Bőr Fiúk többi tagja felhúzza a szemöldökét. A Kabátos Fiúk közül is néhányan meglepettnek tűnnek.

A Bőr Vezető gúnymosolya vigyorba vált, és végig néz rajtam. "Ha azt tervezed, hogy megint kinyitod a szádat, ki tudok találni megfelelő módszert arra, hogy elhallgattassalak." Mondja.

A torkom erre összeszűkül.

"Inkább a kurváidat fenyegesd, Bowmen" Morogja Kabátos Vezető.

"Neked vannak kurváid, Rhodes. És mégis mi óta érdekel téged, hogy kit fenyegetek?"

"Azóta, mióta Arany Lány itt túl szép egy olyan korcsnak, mint te."

Bőr Vezető és Kabátos vezető egy újabb heves vitába bonyolódnak, ami nem túl meglepően újra a területekhez tér vissza. Az embereik is vitáznak, így én megragadom az alkalmat. Jessy-hez fordulok, és látom, hogy az elájulás szélén van, ezért azt teszem, amit minden lány tenne, amikor hatalmas fiúk veszik körbe, kikúszok.

Jessy is követ, miután megrántom és végigsétálunk a folyosón, a sarkon túl és csak ekkor engedem meg magamnak, hogy fellélegezzek.

"Kik ezek a fiúk?" Követelem, amikor már biztos vagyok benne, hogy Bőr és Kabátos Vezető nem hall minket.

"MIT GONDOLTÁL?!"

"Azt gondoltam, hogy nem akarok késni az órámról és hogy nincs időm egoista srácokra." Magyarázom.

"Ők nem csak akármilyen srácok, Amber." Mondja Jessy. "Ők a srácok. A Nyugati és Keleti banda. Az idők kezdete óta riválisok!"

"Bandák? Hát, sajnálom, hogy félbe kellett szakítanom a szegény kis elveszett fiúkat és a gyerekes vitájukat" Nevetek. Ez röhejes. Bandák? A Banda nem dögös srácokból áll, akiknek ego túltengésük van. Igaz?

"Istenem, Amber. Ez nem gyerekjáték. Ezek a srácok ölni is képesek!"

Na ez megfogja a figyelmem.

"Ha tényleg ilyen komoly lenne a helyzet, már rég börtönben lennének, vagy még rosszabb, kicsapták volna őket!" Mutatok rá és nevetek a saját kocka viccemen. Nem mintha kocka lennék, természetesen.

"Akkor nem, hogyha zsarolod, vagy fenyegeted a fél várost. Tygerwell nem olyan város, mint amilyennek tűnik." Mondja Jessy.

Talán mégis rossz döntés volt visszabeszélni...

Jessy az idegtől gyakorlatilag zizeg, amikor így szól: "A srác, akinek visszabeszéltél, a sötét hajú, bőrdzsekis, ő a Nyugati banda vezetője. És nincs jó oldala. Csak a 'megöllek, ha visszabeszélsz' oldala létezik. Az, amin most már gondolom te is rajta vagy!

"És Owen, a dögös gazdag, akivel Blake veszekedett? Ő A Keleti-oldali banda vezetője. Egy két lábon járó szex isten, de úgy tűnik, a középsulis lányok nem érik el a szintjét. ÉS csak az, hogy tudja, hogy kell egy lányt megcsókolni, nem jelenti, hogy nem tudja meg is ölni. Mindketten veszélyesek, Amber!"

Zsong a fejem az információ áradattól, amit fel kell dolgoznom.

Bandák? Ölés? Veszélyes? Ez egy kicsit sem hasonlít az átlagos közép iskolámra az átlagos barátaimmal, és a kicsit átlagon felüli életemre. Ez... bármilyen hülyeség is bevallani, izgalmas.

"Oh ne.. Amber azt a fejet vágod" Mondja Jessy.

"Milyen fejet?"

"Az 'oh, milyen jó játék' fejet!"

Rá vigyorgok. "Ötletem sincs, miről beszélsz" Mondom.

"Ugye most csak szívatsz?"

Jessy és én gyorsan a regisztrációs óránkhoz érünk (A/N: ötletem sincs, hogy ez micsoda, ha valaki tudja, segítsen), ami szerencsére mindkettőnknek ugyanaz. Amikor helyet foglalunk, és a kövér, izzadós tanárunk megelégedik az indokunkkal, egymás felé fordulunk.

"Van még valami, amiről tudnom kéne a bandákkal kapcsolatban?" Kérdezem az unokatestvéremet.

Jessy az ajkába harap, mielőtt ezt mondaná: "Hát, a bűnözésben csak négy jó üzlet van. Drog, prostituáltak, hitel adás és fegyverek. És a rablás minddel jár."

"Ez mégis mit akarna jelenteni?" Kérdem.

"A Nyugat a droggal foglalkozik és Kelet a lányokkal. Ez sok pénzt jelent, Amber. Ők nem szórakoznak..." Magyarázza Jessy pánikolva.

Nem kérdezem meg, ki foglalkozik a hitelekkel és a fegyverekkel.

"Honnan tudsz ilyen sokat a bandák életéről?" Kérdezem. Rájövök, hogy kevésbé feltűnően kéne beszélnünk, ezért halkítok a hangomon és közelebb hajolok.

"Főleg pletykákból, de... oké, lehet, hogy jártam Blake egyik srácával a lázadó korszakomban." Vallja be.

Majdnem hangosan nevetek. Jessy, egy bandataggal járt! Zihálok. Teljesen kinézem a lázadó kori énjéből. Csak a magassarkú cipők és tapadós ruhák érdekelték.

"Ez" Mondom "csodás. Bárcsak többet láthattam volna a lázadó Jessy-ből" Kuncogom.

"Ez nem egy vicc, Amber! Majdnem meghaltam egy bandák közti lövöldözés alatt! A következő nap szakítottunk" Morogja Jessy.

Erre egy kicsit megfagyok.

Bandák közti lövöldözés...

Mellisa és Robert Marigold-ra halottan találtak rá a saját házukban. Melissán kettő, míg Roberten nyolc golyót találtak. Úgy tartják, egy rablásról lehet szó, ami rosszul sült el. A lányukra az agyuk alatt rejtőzve találtak rá.

"Amber?"

"Huh?"

"Már megint azt csináltad..." Suttogja.

Mielőtt bocsánatot kérhetnék, vagy bármit tehetnék, a csengő kicsenget életem első órájáról a Tygerwell-i Középiskolában.

Bandák, drogok és prostituáltak. A szüleim nem akarnák, hogy egy véletlenül történt visszabeszélésnél jobban belebonyolódjak. A rablók, akik megölték a szüleimet, akár bandatagok is lehettek, vagy valami...

Olyan mélyen elmerülök a bandák elkerüléséről szőtt terveimben, hogy észre sem veszem a falat, amibe belesétálok. Vagy pontosabban az alakot.

Az ütközés hatására hátraesek, de akkor a fickó megfogja a derekam, és mielőtt felfognám, hogy mi történik, a szoros fogásának csapdájába esek.

"Óvatosan azzal, hogy merre haladsz" Mondja.

Felnézek, és amilyen szerencsém van persze, hogy Kabátos Vezető, avagy Owen Rhodes karjai között találom magam.

"Miért nem inkább te óvatos, azzal kapcsolatban, hogy hova mész!" Válaszolom vissza aztán rájövök, hogy helytelen a mondatom, ezért így szólok: "Úgy- úgy értem, miért nem vagy te óvatos, azzal kapcsolatban, hogy hova mész... Miért nem... Neked kéne óvatosnak lenned!"

Akkora szerencsétlenség vagyok most.

Owen kuncog egyet, és az Isten rúgja meg, hogy tökéletesen mentolos a lehelete.

"Van ám szád, Arany" Mondja egy olyan mosollyal, ami bármelyik másik lányt elolvasztana.

"És neked pedig van ám egód" Válaszolom. 

Egyre mérgesebb vagyok. Minél többet gondolkodok rajta, annál inkább tűnik esélyesnek, hogy egy banda ölte meg a szüleimet.

"A lányok vagy elfutnak előlem, vagy megpróbálnak megcsókolni, ki a halál vagy te, Arany?" Nevet.

"Először is, csak egy egyszerű emberi lény vagyok. Másodjára pedig a nevem nem Arany" Mutatok rá.

"Akkor mi a neved?" Suttogja és közelebb hajol. A bronz hajának egy tincse elmozdul a helyéről és az orromat csiklandozza.

Vajon még nagyobb bajban lennék, ha ráhapciznék a banda vezetőre?

A még meglévő kis tér köztünk még inkább csökkenni látszik, és a védelmező tartása egy birtoklóba vált át.

Az egyik embere, egy barna hajú, mogorva arcú odajön Owenhez és ezt mondja: "Dolgunk van a Park utcán."

Ezt úgy értelmezem, itt a lehetőségem, hogy meglógjak. "Elnézést, de mennem kell" Mondom és mivel ez az alak sokkal magasabb, mint én, elég csak ha lebukok és kilövellek a következő órám felé, ahhoz, hogy markaiból kikerüljek.

Mielőtt Owen észrevenné, hogy mi történt, már angol órán ülök.

Mindig is szerettem az angolt, és a lányok vágyakozó tekinteteit elnézve, ők is szeretik.

A tanár, aki feltételezem a névtáblája alapján, hogy Mr Wessils, egy éles pillantást küld nekem, amikor kissé késve lépek be a terembe. Aztán az éles pillantás valami másba fordul át, amit nem ismerek fel.

Van pár kínos pillanat, amíg Mr Wessils engem bámul, nem csodáló bámulásról van szó, hanem valami többről. Szerencsére összeszedi magát.

"Hát, te biztosan Miss Marigold vagy?" Mondja/kérdi Mr Wessils.

"Ja, elnézést a késésért, Uram. Nem találtam meg, merre kell mennem." Hazudom, mert mégis hogy magyaráznám meg Owen Rhodes-t?

"Rendben van, Miss Marigold, kérem foglaljon helyet itt, a terem elején." Mondja és egy másik lányt hátraküld.

Helyet foglalok és néhány lány valósággal megbámul. Wow, ha a pillantás ölhetne.

De aztán rájövök. Mr Wessils mondhatni: dögös. Ő az az ember, aki egész életét tölthette volna modellkedéssel, de helyette inkább tanít. Hullámos, majdnem göndör vörösesbarna haja van, és egy gödröcskéje az arcán bármikor, amikor akár csak egy kicsit is elmosolyodik.

"Szóval, mint mondtam, ebben a szemeszterben A nagy Gatsby-ről fogunk beszélni." Folytatja Mr Wessils. "Bárki megtudja nekem mondani, miről szól A nagy Gatsby?" Kérdezi.

Majdnem minden lány felteszi a kezét, de előre tudom, hogy rosszat fognak mondani. Nem a festett haj és az akril körmök árulják el. Nem olvas az, akit ennyire érdekli a haja és a körme. Az a tény árulja el, hogy mindannyian ott bámulják Mr Wessils-t, ahol a kockás hasának lennie kéne. Egy üveges tekintet borítja a szemüket.

Úgy tűnik, Mr Wessils tisztában van a lányok olvasási készségével és a hasa iránti megszállottsággal, ezért inkább felém fordul. " Miss Marigold, maga olyannak néz ki, aki egy jó választ tudna nekem adni" Mondja egy elkápráztató mosollyal.

A lányok fele gyakorlatilag elájul.

"Hát" Kezdem "A nagy Gatsby egy férfi és egy nő közötti bonyolult szerelemről szól, pontosabban Gatsby és Daisy szerelméről. Az igazi témája azonban sokkal nagyobb, és kevésbé romantikus.

"Az egyik ilyen téma a felsőbb réteg üressége. A nagy Gatsby feltérképezi a vagyon szociológiáját. Pontosabban azt, hogy az újdonsült milliomosok és az ország leggazdagabb családjainak öregebb arisztokratái mennyire különböznek és hasonlítanak. A regényben a nyugatiak az újabban meggazdagodottakat, míg a keletiek az öreg arisztokratákat személyesítik meg." Magyarázom.

Mindezt csak azért tudom, mert a régi iskolámban már átvettük A nagy Gatsby-t. Minden fej felém fordul és azt kívánom, bárcsak elnyelne a föld, mert akkora könyvmolynak tűnök most. Hashtag megtöröm a hülye szőke klisét, akarom nekik mondani.

Mr Wessils-t őszintén lenyűgöztem és épp gratulálni akar, vagy valami ilyesmi, amikor az ajtó hirtelen kicsapódik és megjelenik a rossz hír.

Bőr Vezető, avagy Blake Bowmen.

Arra számítok, hogy Mr Wessils leszidja, vagy legalábbis azt mondja neki, hogy legközelebb ne késsen, de ehelyett Mr Wessils elhallgat és megmerevedik. Pont úgy, mint az egész osztály. Mindenki vagy lenéz, vagy becsukja a szemét, ezért az, hogy én nyíltan bámulom, biztos meglepetésként éri.

Ahelyett, hogy rám kiabálna, vagy megbámulna, Blake inkább elővarázsolja a kegyetlen vigyorát. Mellém ballag és a lány mellettem hirtelen feláll és egy másik székhez megy, Blake pedig leül mellém.

"Ez" Mondom "Lehetetlen, hogy bármilyen iskolai szabálynak megfeleljen."

Az egész osztály visszatartja a lélegzetét.

"Édesem, nem tartok be semmilyen szabályt" Válaszolja Blake.

"A nevem nem Édesem" morgom.

Elegem van ebből a két fiúból, és a neveikből, amit adnak nekem.

"Akkor mi a neved, Édesem?"

"Azt hiszem, inkább szeretném folytatni az órát, köszönöm" Mondom.

Mr Wessils mást sem csinál, csak bámul. Esetleg még ragyog...

"Szerintem nekünk el kéne mennünk kocsikázni" Mondja Blake egy olyan vigyorral, ami azt üzeni, tudja mit csinál. Sarokba szorított.

"Uhm, hadd gondolkozzak. Majd szólok, ha meghaltam." Válaszolom.

"Ez nem egy kérés volt, Édesem" Mondja és megragadja a karomat.

"Mi a-"

Blake gyakorlatilag kirángat az óráról és én könyörgően ránézek Mr Wessils-re "Nem engedheti meg neki, hogy ezt tegye!" Tiltakozok, de Mr Wessils csak még lentebb néz, engem pedig kirángatnak a teremből.

Mi a fene történik itt?! Hogy engedhetik, hogy ez megtörténjen?! Ez illegális!

Amikor Blake kihozott az óráról, megfordít és a szekrényeknek nyom. "Mondtam, hogy találok megfelelő módszert arra, hogy elhallgattassalak." Dorombolja.

Valami azt súgja nekem, hogy nagyobb bajba kerültem, mint amit én belátnék.

A/N: Sziasztok. Hogy tetszik eddig? Merem remélni, hogy tetszik, de érdekel a véleményetek.