Nem tudom elhinni, amit Jack mondott.

Ő a legjobb hacker, akit ismerek, így amikor azt mondta, hogy nem talál semmit sem egy bizonyos Alan Mósukról, hinnem kellett neki. Az első gondolatom az volt, hogy biztos megváltoztatta a nevét, hogy a kilétét védje, de aztán Jack közölte, hogy a közösségi médián nincs semmi arról, hogy Ambernek bármikor is lett volna barátja. Amit még megemlített az az, hogy minden felhasználóját törölte, mielőtt Tygerwellbe költözött volna.

Ekkor jöttem rá, hogy Ambert nem szabad annyira alábecsülni, mint amennyire mindenki ezt teszi.

Amikor megérkeztem a bulira, mindenki csak bámult rám.

A területek határának semmibe vétele pont olyan, mintha kérnéd, hogy öljenek meg, de az egész úgyis az enyém lesz nem sokára.

A Keleti banda belső köre egy pillanat alatt feltűnt a színen. Természetesen Rhodes nem volt ott velük. Legrosszabb lehetőség: máris ágyba vitte Ambert. Legjobb lehetőség: meg tudom állítani őket azelőtt, hogy ez megtörténne.

Mindenütt kerestem őket, de csak most, a legfelső szint folyosóján látom meg őket.

És épp csókolóznak.

RHODES CSÓKOLTA MEG AMBERT ELŐSZÖR.

"Nos, ez megmagyarázza a kitalált barátot." Mondom, miután Amber elhúzódik. Nagyobb megkönnyebbülés önt el, mint amennyit szeretnék belátni.  Mindenki tudja, hogy az egész egy veszett ügy, miután Rhodes ágyba visz egy lányt. Nem véletlenül egy strici!

"Nem lehetsz itt. Ez a keleti oldal, Bowmen" Mondja Rhodes zavartan, miután felfogja, mi történik. Lassan beszél - valószínűleg, mert próbálja magát visszatartani attól, hogy megöljön. Vagy mert berúgott. Vagy a kettő egyszerre.

"Az egész az én oldalam lesz nem sokára." Mondom, majd odasétálok hozzájuk.

"Megint verekedni akarsz; nem igaz?"

"Tűnj. El. Amber. Közeléből."

"Nem parancsolhatsz Aranynak a város ezen felén." Mondja Owen, majd két lépést tesz felém és egy gyenge pofonnal köszönt. A srác nagyon jó boxoló, de valami azt súgja, túl sokat ivott már ma.

Kitérek az ütése elől, és én húzok neki egyet be, egyenesen az arcába. Rhodes tántorog egy kicsit, majd megragadom Ambert.

"Velem jössz, Kedvesem." Mondom és felkapom a vállamra. Ebből egy szokásos dolog lesz, ha nem figyelek oda, tűnődök magamban.

"TEGYÉL LE!" Kiáltja Amber és elkezd rúgdalózni.

"A kitalált barát dolog? Az okos húzás volt."

"Ti fiúk csak hülyék voltatok!" Vág vissza.

Istenem, imádom amikor ezt csinálja.

De az alkoholtól és izzadságtól bűzlik, és ha egy parfümöt készítenének ebből, úgy hívnák:'Le hasznàlj ki'.

"Owennél van a telefonom! Legalább a telefonomat hadd szerezzem vissza!" Könyörög, mert ő részeg, én pedig józan vagyok. Ami azt jelenti, hogy bármit tehetek amit csak akarok, ő pedig túl haszontalan, hogy ellenkezzen.

"Meg fogod ezt bánni!" Mondja Owen a padlóról. Ha a számításaim helyesek, épp próbál nem rókázni. Istenem, ezt le kéne fotóznom.

Amikor Liam sétál ide hozzánk, mondom neki, hogy vegye el Amber telefonját, és kövessen bennünket. Rhodes megpróbál néhány ütést bevinni Liamnek, de Liam a mi izmunk, Rhodes pedig alig áll a lábán. Nem tudom, hogy mit csinált ő és Amber, de a lány egyértelműen jobban bírja az ivást.

Amikor leérünk, látom, hogy Liam a vállam felett odaadja Ambernek a telefonját.

"Köszönöm" Mondja egy őszinte mosoly kíséretében, majd pofon vágja Liamet.

"Mi a fasz!?" Üvölti Liam és leguggol - az orra már vérzik.

Amber beleharap a vállamba, és én gyorsan elengedem, mivel pont ugyanoda harapott, mint az előző alkalommal. Megállom, hogy utána kiabáljam, hogy 'kurva', mert rá kell vennem ezt a lányt arra, hogy megkedveljen.

Lábszáron rúg, majd elfut és eltűnik a bulizók tömegében.

"Szájkosár kell neki." Nyafogja Liam.

"Teljesen egyetértek" Mondom, mielőtt elkezdenék futni a tömeg felé.

Nem fogom belátni, hogy azért sántítok egy kicsit, mert belém rúgott Amber, de a fenébe is, erős lába van ennek a lánynak! Soha életemben nem kellett még vadásznom egy lányra, csak azért, hogy megkedveltessem magam vele. Ezzel kapcsolatban minden nevetséges, és minél hamarabb szedem rá Ambert, hogy belém szeressen, annál hamarabb vethetek ennek az egésznek véget.

Észreveszem Amber aranyszínű haját a fejek tengerében, ami, mintha kenyérmorzsákat szórtak volna el, vezet el hozzá. Így hát követem az arany fejet a táncparkettre. Néhány másodpercenként látom, ahogy próbál eltűnni előlem. Mindenféle emberrel táncol, és próbálja elérni, hogy senki ne vegye észre, de balszerencséjére, elég nehéz nem észrevenni valakit, aki aranyból van.

"OH HÉ, BLAKEEEE" Hallom Camila köszöntését.

"Ne most" Mondom. Nem érdekel, ha nem hall a zenétől. Nem fogok kiabálni.

"OH, AKARSZ TÁNCOLNI?"

"Nem"

Vagy nem hallja a válszomat, vagy nem érdekli, mert Camila elkezd vonaglani mellettem. A rövid piros ruhája veszélyes területekig merészkedett fel, és egy pillanatig csak hagyni akarom, hogy kiengedjek egy kis gőzt, és élvezzem, milyen reménytelen Camila. Jó a teste. A sötét haja, és napbarnított bőre miatt egy felfalásra kész desszertnek néz ki.

De vajon aranyból van?

Próbálok érvelni magamnak, hogy pár perc Camilával nem okoz semmilyen problémát. A belső körömnek azt az utasítást adtam, hogy vigyék Ambert vissza a kocsikhoz, ha megtalálják. A kezemet Camila csípőjére teszem, és hagyom hogy ringassa magát a fogásomban. Olyan egyszerű lenne egy szobába vinni, és letépni róla azt a szép kis ruhát.

De miért nincs rajta festék?

Camila megfordul és csábítóan rám mosolyog. "Keressünk egy csendes helyet." Suttogja a fülembe. Amikor visszahúzódik a vágy táncol a mély barna szemében.

De nem látok semmit, ami az óceánra emlékeztetne...

Arrébb tolom Camilát, és folytatom az Amber utáni keresést.

Meg kell próbálnom megnyerni ezt a fogadást, mondom magamnak. Nem azért, mert Amber minden ruháján festék van, vagy mert az óceán fellelhető a szemében, vagy mert arany folyik az ereiben. Azért, mert meg kell szereznem azt az egész várost magamnak.

Miután rájövök, hogy Amber haja már sehol nincs a táncparketten, az étkezőbe megyek megkeresni. Néhány srác épp arról beszél, mennyire meglepődtek, hogy Amber megverte Owent sörpongban. Amikor nem találom az étkezőben, benézek a konyhába.

Természetesen ott áll - háttal nekem, és Jessicával beszélget. Jessica meglát, és kikerekedik a szeme, majd jelez Ambernek, hogy menjen el.

"Francba, menj!" Mondja Jessica Ambernek, és amikor követni akarom Ambert az ajtón keresztül, Jessica az utamba áll.

"Uhh... sz-szép az arcod." Mondja Jessica.

Lenézek rá. "Tűnj az utamból" Morgom.

"B-bármennyire is szeretném ezt tenni, várnom kell még n-néhány másodpercet." Dadogja.

Rábámulok. Mióta Amber azon az első napon visszabeszélt nekem, mindenki azt hiszi, keresztbe tehet nekem. Az emberek nyítlan bámulnak minket, Camila próbál táncolni velem, és Jessica még most sem tesz eleget kérésemnek. Csak azért, mert a srácommal, Liammel járt, nem okoz nekem megszabadulnom tőle, pont olyan egyszerűen, mint a következő embertől, aki az utamban van.

"Szóval Amber veled él." Mondom.

Azon az információn kívül, hogy Ambernek nincs barátja, Jack azt is megosztotta velem, hogy az unoketstvérével, Jessica Marigold Brownnal él. Ehhez más államba kellett költöznie, de az ok nem tiszta. Nincs semmi feljegyzés a szüleiről, azon kívül, hogy gazdagok voltak, és luxusban éltek.

Az, hogy most hol vannak sem található sehol.

"E-ezt honnan tudod?" Kérdi Jessica.

"Ne légy hülye, Jessica. Jártál Liammel. Még jó, hogy tudsz Jack hacker képességeiről." Mondom.

A szegény lány úgy néz ki, mint aki mindjárt elájul. Hiányzik a régi Jessica. Az, aki a barátommal járt, és aki bőrnadrágot hordott magassarkúval. Az a Jessica cigizett és kiállt magáért. De ó, egy bandák közti lövöldözés megváltoztatja az embert.

Én már csak tudom.

"Miért nem él a szüleivel?" Kérdezem.

"Ehhez semmi közöd!" Mondja Jessica - hagyja, hogy a régi énje felüsse a fejét egy pillanatra.

"Hát akkor gondolom magam kell megkérdeznem őt." Mondom, majd elmegyek Jessica mellett.

Átviharzok a konyhaajtón, de megállok, mert fel kell tennem magamnak a kérdést, hogy merre menne egy arany lány. Balra vagy jobbra? Vissza a káoszba, vagy az épület mélyébe?

A jobb mellett döntök, és követem a folyosót.

A végén balra fordulok, és felmegyek néhány lépcsőn, amikor egy pillanatra megpillantom az arany hajzuhatagot, amint egy szobába siet be. Megvagy. 

Megállok, amikor ahhoz az ajtóhoz érek, ahova épp belépett.

Itt kell okosnak lennem. Az, ha megint elrabolom, ezen a héten már másodjára, nem fog segíteni abban, hogy megnyerjem a fogadást. Sőt, lehet hogy ez okozná a vesztem.

Ahhoz, hogy megkedveljen egy lány, meg kell nyílnod, gondolom. Hogy megnyugtasd a benne lévő káoszt, de soha ne némítsd el a benne rejlő vihart.

Lassan kinyitom az ajtót, az arcomon gondterhelt kifejezéssel. Amber az ágyon ül, és az orra alatt káromkodik egyet, amikor meglát. Inog egy kicsit - gondolom az italok hatására. Így hát ahelyett, hogy a vállamra kapnám és elrabolnám, inkább lezuhanok az ágyra Amber mellé.

Nem próbálom meg elcsábítani, ehelyett úgy teszek, mintha teljesen legyűrt volna valami. Okosabbnak kell lennem mind Owennél, mind ennél a lánynál, ha meg akarom nyerni a fogadást.

"Mit csinálsz?" Kérdezi Amber.

"Szünetet tartok."

"Miből?"

"Az életből."

Amber egy 'nem hiszek neked' morgást hallat, majd egy kicsit eltávolodik tőlem.

"Szerencsés vagy, hogy normális vagy." Mondom. Azonban az a szó, hogy normális egyáltalán nem illik rá. "Megadatik neked, hogy egy normális életet élj, ahol nem kell attól tartanod, hogy azokat, akik fontosak neked, megölik. Csak szépnek kell lenned, és minden működni fog számodra." Fejezem be.

Ez hazugság. Nem törődök annyira az anyámmal, hogy érdekeljen, ha meglövik. A két ember, akikkel törődtem, már halottak. Most már csak a banda maradt nekem. De, igazából, a szívem túl fagyos ahhoz, hogy ne keverjem bele őket olyan dolgokba, amik esetlegesen a halálukat okozhatja.

"fogalmad sincs, hogy miről beszélsz." Mondja Amber. A szavak olyan puhán hagyják el a száját, hogy attól tartok, nem jól hallottam.

"Hogy érted?"

Kezdek egy kicsit türelmetlenné válni, mert ki akarom játszani a halott-báty-és-apa kártyát, és remélem, hogy ez meglágyítja felém. Nem is érdekel igazából, hogy mit akar ez a lány mondani. Igaz?

"Azt hiszed, hogy csak azért, mert szép vagyok, már normális is? Hogy nem kell a saját szarságaimmal foglalkoznom?" Kérdezi. A kék szemei jegessé válnak. Holdvilág mellett is látszik, hogy mennyire érzelgős lesz most.

Sosem tudom, mit kéne kezdeni az érzelgős lányokkal. Általában közlöm velük, hogy tűnjenek el, mert kiakasztanak. 

"Igen, így van." Válaszolom. Ő csak egy lány. És nagyon ki akarom már játszani a halott-báty-és-apa kártyát.

"Hát, tévedsz. Nekem is megvannak a saját démonjaim, Blake." Mondja.

Kezd nagyon zavarni ez a lány.

"Azt hiszed, hogy az, hogy az unokatestvéreddel élsz egyenlő azzal, hogy démonjaid vannak? Mi? Nem akar Anyuci és Apuci veled foglalkozni többé? Lefogyott a pénz a kártyádról az előző vásárlókörutadon? Az én apám halott. És a bátyám is. Már csak az anyám van számomra, úgyhogy nyisd már ki a szemed. Az élet sokkalta nehezebb, mint eldönteni, hogy mit vegyél fel a következő bulira, vagy mint egy letört köröm." Mondom.

Teljesen elrontom ezt az egészet. Arra kéne rávennem, hogy megkedveljen, de sosem voltam jó a megnyílásban. Akkor is, ha csak megjátszom.

Legalább a halott-báty-és-apa kártya kikerült az asztalra, mint anya ajánlotta.

Amber szemeibe könny gyűlik, de nem engedem meg magamnak, hogy sajnálatot érezzek iránta.

"Azért élek az unokatestvéremmel, mert a szüleimet megölték" Suttogja Amber.

Úgy érzem egy pillanatig, mintha nem hallottam volna jól, majd rájövök: Oh Istenem, ezt nagyon elszúrtam.

"Betörtek a házunkba, és amikor apa megpróbálta megállítani őket, meglőtték nyolcszor. Az anyámat kétszer lőtték meg, miközben én az ágya alatt bújtam el. A vér rám loccsant. Oka van, hogy nem festek pirossal. És az elmém néha csak elsötétedik, és úgy érzem, meg fogok fulladni.

"Úgyhogy meg ne próbáld bemagyarázni nekem, hogy nincsenek démonjaim. Te egy bandában vagy. Te vállalkoztál arra, hogy elveszíthetsz embereket. Én? Én nem vagyok benne semmilyen bandában. Tőlem azért vették el a szüleimet, mert ki akartak minket rabolni." Zárja le a témát, majd kiviharzik a szobából.

Nem megyek utána.

Itt maradok az ágyon, mert hosszú ideje először, újra érzem a szívemet. Érzem, hogy megszakad a szívem az arany lányért, aki a szeme mögött rejlő óceánban fuldoklik. 

De az egész csak egy pillanatig tart.