"Áll az alku" Mondja Arany.

Fogalma sincs arról, hogy egyenesen belesétált a csapdámba.

"Kezdődjék hát a Viadal." Válaszolom rögtön egy mosollyal, mellyel mutatok egy kicsit a bennem lévő farkasból. Lefektetem ezt a lányt még az éjszaka vége előtt.

Megragadom a kezét - a folyosón keresztül a konyhába vezetem. Nem úgy tűnik, mintha tetszene neki a kézfogás, de próbálom mindennapinak tettetni, hogy ne engedje el a kezem. Első számú szabály egy lány lefektetéséhez: sok érintkezés.

"Kezdjük pár felessel." Ajánlom.

"Oké, a saját vesztedbe rohansz." Mondja, és követ a konyhába.

"Veszt? Mégis ki beszél így?" Nevetek.

"Ez egy teljesen normális szó, Owen." Mondja érzéketlenül. Az, ahogy az ajkát elhagyja a nevem, mosolygásra késztet. Elég jól hangzik, amikor ő mondja ki. 

Megfogom a vodkás üveget, és megtöltök hat feles poharat. Kezdjük egyszerűen. Nem akarom, hogy Arany még azelőtt rám hányjon, hogy 9 óra lenne. A feleseket a pultra teszem, és felé fordulok.

Istenem, nagyon szexi abban a fekete ceruzaszoknyában. És a virágmintás haspóló is nagyon jól áll neki. De az arany tekintetével ellentétes a kék szeme. Mintha mindez csak egy színészkedés lenne, és azok a tengerkék szemek az egyetlen módom arra, hogy kiderítsem, mennyire is végtelen ő.

"Készen állsz?" Kérdezem, és az egyik poharat az ajkamhoz emelem.

"Készülj fel a vesztésre." Mondja Arany, és felemeli az egyik poharát.

"A vesztésre, akkor." Mondom, és koccantunk, mielőtt lehúznánk a piát.

Az alkohol végigégeti a torkomat, mielőtt lenyugodna - felmelegíti a testem. Amikor megint felnézek, Arany mind a három poharát kiürítette, és úgy áll ott, mintha csak tejet kortyolt volna.

"Az utolsó cseppig." Siettet.

Hagyom, hogy a mosoly eltűnjön az arcomról. Ennek a lánynak még akár esélye is lehet leverni! Gyorsan leküldöm a maradék két pohár italt is, majd megragadom a karját és az étkezőbe húzom. Ha bukdácsolás nélkül akarok végezni, csalnom kell egy keveset.

"Játszunk sörpongot" Ajánlom.

"De innod kell minden alkalommal, amikor iszok?" Kérdi.

"Sörpongban nem. A sörpongnak megvannak a saját szabályai. Csak akkor kell innod, ha egy ping-pong labda landol a poharadban." Magyarázom.

Egy olyan hang hagyja el a száját, ami közli velem, tudja hogy más megoldáshoz kell folyamodnom, hogyha le akarom itatni.

Amikor belépünk az étkezőbe, a szörnyű zene közel maradandó halláskárosodást okoz. Ha nem foglalna most le Arany, kirúgatnám a DJ-t.

Néhány srác épp sörpongozik, de amikor meglátnak, gyorsan bocsánatot kérnek, és újratöltik a poharakat. Anélkül távoznak, hogy nekem egy szót kellene szólnom. A lányok azonban sokkal kevésbé hajlandóak arrébb állni. Gyakorlatilag csorgatják a nyálukat a látványomra, és gyilkos pillantásokkal méregetik Aranyt. Őt viszont nem érdekli, ezért vissza kell fognom magam, hogy ne viszonozzam a lányok pillantásait.

Csak azért, mert a ruhájuk jobban tapad rájuk, mint egy póló, nem azt jelenti, hogy kurvák, próbálok érvelni, mert ez az, amit Arany mondana nekem.

"ÉN KEZDEK!" Mondja Arany, amikor elfoglalja a helyét az asztal másik végében.

Azok a gyerekek, akik kezdik észrevenni, hogy épp sörpongban akarunk megmérkőzni, egy kisebb tömeget alkotnak körülöttünk.

"OKÉ!" Válaszolok.

Felemel egy ping-pong labdát, és becsukja az egyik szemét, hogy jobban lásson. Épp azon vagyok, hogy közöljem vele, hogy siessen, de ekkor a labda kirepül a kezéből, pattan egyet, majd az egyik hátsó poharamban landol.

Leesik az állam.

"IDD MEG, SZÉPFIÚ!" Nevet Arany.

Ez a lány. Ez a lány cseles, jegyzem meg magamban.

Lehajtom a pohárban lévő sört, mielőtt megragadnék egy labdát és a poharai felé hajítanám. A mosoly lehervadt az arcáról, amikor az én labdám is az ő egyik hátsó poharába esik.

"Faszomba" Motyogja. Nem hallom a dübörgő zenétől, de látom, hogy motyog valamit, és tudom, hogy ez olyan valami amit ő mondana.

"IDD MEG, CSINI LÁNY!" Vágok vissza.

Arany hátrahajtja a fejét, és lehúzza a pohárban lévő sört, majd visszanéz rám - az óceán kék szemei vaddá válnak.

Néhány meneten keresztül így folytatjuk. Mellé. Talált. Mellé. Mellé. Talált. Mellé. Talált. Mellé. Mellé. Mellé. Talált. Egészen addig, míg már csak az utolsó néhány pohár maradt. Aranynak és nekem is már csak egy-egy poharunk maradt.

A tervem, hogy többet igyon, mint én szörnyen megbukott, de ez most már sokkal többről szól, mint arról, hogy leitassam. A hatalmas tömeggel körülöttünk, ami azért gyűlt össze, hogy Aranynak drukkoljon, hogy ő nyerjen, ez most már a büszkeségemről szól.

"TE JÖSSZ" Nevet Arany.

Egy pingpong labdát veszek a kezembe. Már nagyon nehezen megy, hogy a fennmaradt poharára fókuszáljak. 3 rövid és 5 sör ezt teszi az emberrel. Őszinte leszek. Azt hittem, hogy ez az ártatlannak kinéző Arany már a harmadik ital után botladozni fog. De jaj, ez a lány józanabbnak tűnik, mint bárki a szobában.

Olyan pontosan próbálok célozni, amennyire csak emberileg lehetséges 5 sör után, majd eldobom a labdát.

Mellé megy, a fenébe is.

Arany elkapja a labdát, mielőtt az elrepülhetne mellette. Egy vigyor jelenik meg az ajkán, és most értem csak meg, hogy miért idegesíti az embereket, amikor én vigyorgok.

Óvatosan céloz, az egyik szemét becsukja, mint mindig, majd elengedi a labdát, ami egyenesen az utolsó poharamba repül.

A tömeg éljenzésben és nevetésben és ÉDES ISTENEM, A LÁNY NYERT-ben és ÉDES ISTENEM, Ő VESZTETT-ben tör ki. Így hát, az utolsó próbálkozásommal a büszkeségem megmentésére, lehajtom a poharat, majd eldobom a labdát.

Az utolsó poharában landol.

Eltűnik a mosolya, miközben a tömeg újabb fülsüketítő őrjöngést indít el.

"A VESZTÉSRE" Nevetem. Mivel mindketten vesztesek vagyunk. 

A szemét forgatja, és lehúzza az italt, mielőtt kimenekülnénk abból a kaotikus ebédlőből. Arany azt mondja, hogy gyorsan pisilnie kell, majd el is tűnik egy pillanat alatt. A konyha felé veszem az irányt, mert az az általános ivóhelyünk. Matt hencegve lép be a helyiségbe, és önt magának egy pohár Pepsi-s brandy-t.

"Soha nem találod ki, kit láttam" Mondja.

"Kit?"

"Blake Bowmen-t." Suttogja Matt - mintha egy bomba akarna felrobbanni. Ami érthető, mert lehet hogy ténylegesen felrobbanok.

"MI?!Ez a város keleti része! Ezt nem csinálhatja!" Kiáltom. Istenem, megkeresem ezt a rohadékot és megölöm. Meg fogom ölni. Ma este az én lehetőségem lett volna előnyt szerezni.

"Whoa! Nyugi, Owen! Nem szabd, hogy most Bowmen-nek ess neki! A fő célod most  Amber. Hagyd, hogy én és a srácok elintézzük a nyugati oldalt." Próbál érvelni Matt.

Igaza van. Nem vehetem le a szemem a főnyereményről.

Arany ugrálgatva jön a konyhába, és köszön Mattnek, mielőtt megkérdezné, hogy elég volt-e ennyi nekem az ivásból.

"Arany, esélytelen, hogy hagyjalak nyerni." Nevetek.

"Itt van egy pohár Pepsi-s brandy neked." Ajánlja fel Matt a poharat, amint az imént töltött meg.

"Uhhh... brandy? Nem, köszi." Mondja Arany.

Mivel ilyen jó ebben az ivós játékban, meglepődök, hogy nemet mond egy italra. Természetesen a figyelmem erre a szituációra terelődik.

"Miért nem kéred?" Kérdem, és öntök magamnak is egy pohár Pepsi-s brandy-t.

"Nem... nem ihatok brandy-t. Adj bármi mást." Mondja.

Oh, azt hiszem, fordult  a kocka.

Lehúzom a pohár brandy-met, majd a kezébe nyomom azt, amit Matt ajánlott fel neki. Tudja, hogy nem utasíthatja vissza a szabály miatt, és nagyon elkötelezettnek tűnik az ügyben, hogy visszaszerezze a telefonját. Vajon mi lehet azon a telefonon, ami ilyen különlegessé teszi?

"Utállak." Mondja Arany, majd elveszi a poharat és megissza a tartalmát.

"Nem sokára meg fog változni ez a kijelentés." Dorombolom.

Amikor Arany visszanéz rám, a brandy leülepedett, az óceán kék szemei pedig megvadultak. Egy nagyon... hívogató módon.

"Fenébe..." Leheli.

"Úgy tűnik, valakinek van egy gyenge pontja." Nevetek.

Ahelyett hogy, mint ahogyan számítanék rá, rám morogna, megragadja a kezem és kijelenti, hogy táncolnunk kell. Mattre kacsintok, majd hagyom, hogy a táncparkett felé vezessen.

A táncparkett kétség kívül a leghangosabb hely a házban. Ez egy hatalmas szoba, de még így is az itt lévők folyamatosan egymásnak ütköznek. Arany a parkett közepére vezet, majd felém fordul. A szoba sötét, és a villogó fények a hibátlan bőrén táncolnak.

Arra számítok, hogy el kezd vonaglani, vagy twerkelni, mint a többi lány a szobában, de ehelyett olyan mozdulatokat húz elő, amik egyértelműen nem a huszonegyedik századba tartoznak. Úgy forgatja a csípőjét, és úgy mozog, mitha Baby lenne a Dirty dancing-ből. (Az anyám imádja azt a filmet, ne itélj el.)

"MIT CSINÁLSZ?"Kérdezem túl kiabálva a a zenét, mert attól függetlenül, hogy nem rossz, amit csinál, nem tudom, hogy reagáljak rá.

"ÉLVEZEM A BULIT!" Nevet, és körbenéz, mintha keresne valakit.

Végre érzem, hogy a zene beleivódik a csontjaimba, és kezd megrészegíteni Arany szeme. Nincs annyi alkohol, ami olyan mámorossá tehetne, mint amilyen most vagyok. Elkezdek mozogni - olyan lépéseket igazítok hozzá, mint amilyeneket Patrick Swayze is tenne.

Úgy tűnik, Aranynak tetszik, ezért folytatom.

Az, hogy Arannyal táncolok hirtelen olyan érzést kelt bennem, mintha egy filmben lennék. Körbeforgatom, és egyszer még meg is döntöm. A döntésnél meg is lepődik, én pedig így tartom egy darabig.

Egymás szemébe nézünk, és minden körülöttünk elhomályosodik (valószínűleg ez a sok ital hatása is), de most úgy fogok tenni, mintha ez csak azért lenne, mert az óceán kék szemei az enyémeket keresik. Eszembe jut a Blake-kel kötött fogadásunk, és lehajolok, hogy megcsókoljam.

Az utolsó pillanatban valaki közénk ugrik.

Ugh!

"HÁT ITT VAGY!" Mondja Jessica Brow Aranynak.

"JA" Hangzik Arany válasza.

"SZEREZTEM BRANDY-T!" Mondja Jessica és Arany kezébe nyom egy piros poharat.

Nem úgy, mint az előző alkalommal, Arany most hezitálás nélkül megissza a pohár tartalmát és aztán megfogja Jessica poharát és a kezembe nyomja. Jessica néhány másodpercig ráncolja a homlokát, majd valamelyik srác arrébb húzza, hogy táncoljanak. Lehúzom a poharamat, és édes Istenem, tudom, hogy nem sokára nem fogok tudni megállni a lábamon.

Remélhetőleg inkább az ágyban leszek.

Addig fojtatjuk a táncolást, míg úgy nem érzem, hogy elkezdtem izzadni. Megragadom a karját, és visszavezetem a konyhába. Még mindig nagyon elkötelezett vagyok azzal kapcsolatban, hogy nyerjek, így adok neki még két pohár brandy-t, majd én is megiszok két pohárral. Ez a brandy dolog be fog válni, mondom magamnak.

Miután megitta az ő két poharát, Arany újra rám néz. "WHOOOHOO!" Kiáltja.

"Ez a beszéd" Nevetek.

"Pisilnem kell." Mondja megint, majd kimegy a szobából.

Mivel úgy érzem, hogy még egy ital a végemet jelentené, lassan követem Aranyt az emeletre. Mire végez, én már várni fogok rá. A fürdőhöz vezető utamon találok egy órát, és megpróbálom megmondani, mennyi az idő. Uhh... Wow, már majdnem tíz van... azt hiszem...

Amikor Arany kisétál a mosdóból, meglepődik, hogy ott várom. Egy kicsit kibillenve az egyensúlyomból, rávigyorgok és közelebb lépek. Nem lép hátra, mint ahogy azt általában tenni szokta, így most nagyon közel vagyunk. Mikor látom, milyen bizonytalanul áll, egy másodpercre elönt a bűntudat, mert kihasználom, hogy ilyen állapotban van.

De aztán eszembe jut, mi történne, ha elveszíteném a Bowmennel kötött fogadást.

Közelebb hajolok, majdnem félek attól, hogy visszautasít. Amikor összeérnek az ajkaink, le merném fogadni, hogy minden megállt. A zene abbamaradt, a folyosó már nem bűzlik a sörtől, a világ körülöttünk megszűnik létezni, és az idő maga csak egyszerűen megáll.

Egy pillanatig visszacsókol, majd elhúzódik.

És minden visszatér a régi kerékvágásba.

"Nem vagyok hülye..." Suttogja.

Hatalmas bűntudatot érzek, amikor eszembe jut, hogy van barátja. Az én szüleim olyan hűségesek. Az, hogy megcsókoltam Aranyt, csodálatos érzés, de... de öt éve ugyanazzal a sráccal jár. Hogy tehettem ezt vele?

Épp bocsánatot akarok kérni, közölni vele, hogy békén fogom hagyni, de ekkor egy hang mindent tönkretesz.

"Nos, ez megmagyarázza a kitalált barátot."

Megfordulok, és látom, hogy Bowmen bámul ránk a folyosó végéből. Amikor visszanézek Aranyra, olyan fejet vág, mint egy gyerek, akit sütilopáson kaptak.

Nincs... nincs is barátja?

Még egyszer visszanézek Bowmenre, és már tudom is, mire gondol. Mire gondolunk mindketten.

Most a vadászat hivatalosan is kezdetét veszi.