Benyomom Jessy-t a házba, és én is követem.

A legkevésbé sem szeretnék belfutni Blake-be vagy Owenbe ezen a bulin. Figyelembe véve, hogy ez egy elég nagy ház, lehet hogy szerencsém lesz. Ugh, kit akarok becsapni? A szerencse és én pont olyan közel vagyunk egymáshoz, mint a pizza és a tenger gyümölcsei. Egyszerűen csak nem passzolunk egymáshoz. 

Az első dolog, amit a házba belépve észreveszek az a szag. Igen persze, a zene fülsüketítően hangos, de a cigaretta és az alkohol szaga sokkal erősebb, mint amire számítottam.

Egyszerű Jane-nek van egy hatalmas előcsarnoka, ahol a tinik sikítoznak, hogy túlkiabálják a zenét. Jessy és én a nappalin keresztül megyünk - ami egy csókolózó szobaként funkcionál. Amikor az étkezőbe érünk, őrült emberek és pingpong labdák útjából kell elugranunk, mert nem is beszélhetünk egy igazi buliról sörpong nélkül.

Miközben próbálunk átfurakodni a szórakozóhelyiségbe/táncparkettre, az emberek néhány köszönést motyognak el.

"Hali Jessica!"

"Whoa, az az új lány!"

"Akarsz egy italt?"

"Bulizzunk!"

"Akarsz egy cigit?"

Jessy mindenkinek egy helóval válaszol, miközben próbálunk átjutni közöttük. a fejemben ezek a megjegyzések ütik fel fejüket: 'Valaki népszerű. Igen, én vagyok az új lány. Tőled nem. Kezd te. Szó sem lehet róla.'

A szórakozóhelyiségben mást sem csinálnak, mint vonaglanak, kiabálnak és az öklüket dobálják a levegőbe, miközben a DJ egy olyan számot játszik le, amire még csak meg sem próbálnék táncolni. Én inkább a '80-as évek zenéit szeretem.

"HERETNÉL VINNI GALAMIT?!" Próbálja Jessy túlkiabálni a zenét.

"MI?" Kiáltom vissza.

"VERETNÉL FENNI BALMIT?!"

"MIT MONDASZ?!"

"KERETNÉL SZINNI KALAMIT?"

"Keretnék szinni kalamit?"

"SZERETNÉL INNI VALAMIT?!" Üvölti nevetve.

"Ooooooh! IGEN, SZERETNÉK INNI VALAMIT!" Nevetek én is.

Őrült mennyiségű tini tolong a házban. Még ebben a hatalmas épületben is olyan érzést kelt, mintha konzerv szardíniák lennénk. És még a szag is olyan!

Szerencsére a konyhában (, amit végül megtalálunk) egy kicsit kevesebb ember van. A zene hangos, de nem kell teljes torokból üvöltenem ahhoz, hogy meghalljanak. Ha ez a telek nem lenne ilyen nagy, félnék a szomszédoktól!

További piros pohár tölti meg a hatalmas pultot. Ebben a konyhában van sör, vodka és brandy, és egy másik dolog, aminek nem tudom a nevét, és az egész helyet beteríti.

Ez egy alkoholista álma.

"Mit hozhatok?" Kérdi Jessy.

"Csak egy sört."

"Nem felesezünk?"

"Elég józannak kell lennem ahhoz, hogy bizonyos embereket elkerülhessek."

"Ohhhhh."

Pont ebben a pillanatban hirtelen minden egy kicsit elcsendesedik. A zene még mindig üvölt, de olyan, mintha mindenki kiabálna.

Barna Cam beront a konyhába. "Oh szükségünk lesz néhány italra enseguida!" Mondja.

"Miért, mi történt?" Kérdi Jessy.

+Oh, Blake Bowmen és a bandája itt van. Ha el akarjuk kerülni a verekedést, több alkoholra lesz szükségünk." Magyarázza és megfog négy üveg brandy-t, majd visszasiet a szórakozóhelyiségbe.

A konyhaajtó felé futok, anélkül, hogy megnézném, Jessy követ-e, és végigrohanok a folyosón. Amikor téynlegesen feltűnik, hogy Jessy nem követ, azt mondom magamnak, hogy nagy lány már, és hogy nem kell egész nap összenőve lennünk. Csak azért vagyok mérges, hogy a sört nem ragadtam meg.

A folyosón néhány pár csókolózik a falnak támaszkodva, de én figyelmen kívül hagyom őket, és egy kimondottan hívogató ajtó felé futok. Megtarthatják az STD-jüket maguknak!

Amikor a folyosó végére érek, kinyitom az ajtót, és belépek. Megkönnyebbülten veszem észre, hogy egy könyvtárba értem, de ez az érzés egy pillanat alatt elszáll.

Néhány méterrel arrébb, a társalgóban ül a Keleti-banda belsőköre.

A szemem találkozik Owenével.

"Baszd meg." Morgom, mert természetes, hogy a szerencsémnek köszönthetően arra a helyre bújok el, ahol azok az emberek vannak, akik elől rejtőznék.

"Általában azt ajánlanám, hogy először randizzunk, de ha ennyire ragaszkodsz hozzá, nagyjából tíz hálószoba van itt." Mondja Owen vontatottan, egy mosoly kíséretében.

"Fúúúúj, kösz nem." Mondom és kisietek a szobából.

Hallom, hogy Owen felpattan és követ, így hát becsapom az ajtót és a jobb kezemnél lévőt nyitom ki. Becsukom az ajtót, hagyom, hogy a szobában lévő sötétség körül öleljen, és reménykedek bármelyik istenhez, amelyik hallja, hogy Owen nem talál meg.

Aztán egy furcsa hang hallatára libabőrös leszek. Megfordulok, és hunyorítok - mert ez egy olyan dolog, amit akkor csinálok, amikor jobban akarok hallani. A falon átszűrődő zenébe beleelegyedik egy húsos, majdnem sikamlósnak ható hang. Mintha valaki mogyoróvajat enne, vagy szex előtt csókolózna.

"Ewwww, Istenem!" Kiáltom, amikor felfogom, hogy tényleg két ember csókolózik az ágyon a sötét szobában.

Kibotorkálok a szobából, berúgom az ajtót, és egyenesen Owen kezei közt találom magam.

"Valószínűleg elmentem volna a búvóhelyed mellett, ha nem támadsz gyakorlatilag le." Nevet Owen.

"Engedj el" Ellenkezek, mert a meleg, erős kezei nagyon szorosan fogják a derekam, és nem tetszik az az ötlet, hogy ilyen közel legyen hozzám.

"Oh Arany, miért akarsz ilyen elkötelezetten kizárni?"

"Mert nincs szükségem egy férfira az életemben. Főleg nem egy olyan arrogáns és egoista valakire, mint amilyen te vagy!" Köpöm.

"Mi van Alannel?"

"Kivel?"

"Alan Mósukkal. A barátoddal?"

Kifejezéstelenül bámulok rá, mielőtt eszembe jut, hogy mit mondtam. Hogy a fenébe fogok ebből jól kijönni?

"Uhh, nem hallak a zenétől!" Próbálkozom, kijátszom a süket kártyát, mert ez lehet ez egyetlen esélyem.

"Szerintem mindketten tudjuk, mit kérdeztem." Mondja Owen vigyorogva.

"Alan és én egy durva időszakon megyünk keresztül..." Próbálom magyarázni. Fenébe, fenébe, fenébe. Ha rájönnek, hogy nincs barátom, kő kövön nem marad. Soha az életben nem fognak békén hagyni!

"Nem tegnap volt az évfordulótok?" Hangzik Owen kérdése. Az a szörnyű érzésem támad, hogy Owen tudja, mikor hazudok.

"Pontosan" Próbálkozom megint. "Elfelejtette..."

"Mekkora egy fasz!" Mondja Owen.

Hál' Istennek! Bevette.

"Tudom, szerintem is!"

Owen közelebb hajol, amikor el akarok húzódni, a folyosó fala beszorít.

"Én soha nem fogom elfelejteni a mi évfordulónkat." Suttogja Owen a fülembe. A lélegzete végigbizsergeti a testem, és amikor rám néz, a tekintete sötétebb, mint amilyennek valaha láttam. Majdnem fekete - mintha minden szentségtelen dolog, amire gondol ténylegesen látszana.

Azt kell mondania, hogy 'Szeretlek'. Lefeküdni túl egyszerű lenne vele nekem.

"Túl józan vagyok ahhoz, hogy veled foglalkozzam." Sóhajtom.

"Igyunk valamit." Ajánlja Owen.

Épp azt akarom neki mondani, hogy majd ha piros hó esik, de a telefonom rezeg egyet, és már tudom is, hogy Titokzatos Baszakodó az. Ezért inkább kiszabadítom a kezem Owen szorításából, és előveszem a telómat.

Mire készül Titokzatos Baszakodó? Az kristály tisztán látszik, hogy azt akarja, hagyjam Owennek, hogy meghíjon egy italra, de vajon azért van-e így mert meg akarja kedveltetni velem a bandákat, vagy valami más miatt?

A megérzéseim azt sugallják, Titokzatos Baszakodónak egy nagy terve van. Hogy ezek a kis utasítások nem értelmetlenek, és valójában egy nagyobb cél érdekében adja őket. A kérdés csak az, hogy ez a nagy terv az előnyömre van-e, vagy ellenkezőleg?

Az egyetlen módja annak, hogy erre rájöjjek az, hogy kitalálom ki lehet Titokzatos Baszakodó.

"Most komolyan üzenetet küldesz?" Kérdi Owen hitetlenkedve.

"Csöndet." Válaszolom, mert nem tudok egyszerre többfelé is figyelni.

Ha rájövök, hogy itt van-e, le tudom csökkenteni a gyanúsítottjaim listáját, vagy legjobb esetben még meg is találhatom. Titokzatos Baszakodó nem az az ember, aki válaszolna a kérdésekre, ezért amikor visszaír eléggé meglepődöm.

Megragadom az alkalmat, hogy többet is kiderítsek róla.

Titokzatos Baszakodó azt akarja, hogy lerészegedjek? Találkozni fogok vele? Ez olyan, mintha csak a Hazug csajok társaságában történne, és ez megőrjít.

"Elég volt." Mondja Owen és kikapja a kezemből a telefont.

"Mit csinálsz?!"

"Elveszem a telódat." Mondja és elrakja a zsebébe. Az egy új telefon. Egy kibaszott új telefon!

"Nem lophatod el a telefonom!" Ellenkezem.

"Arany, annyival rosszabb dolgokat is tettem már mint egy telefonlopás." Nevet.

"És én pedig még annál is rosszabb dolgokat fogok veled tenni, ha nem adod vissza a telefonomat!"

"Nyugi, nyugi, kössünk alkut." Ajánlja.

Egy kicsit lenyugszom, mert mégis miért kéne Owennek a telóm? Vissza fogja adni, amikor elégedett. És talán nem a legbölcsebb döntés megfenyegetni egy bandavezért.

"Mi lenne, ha visszaadnám a telefonod, mondjuk... tizenhárom ital után?" Kérdi.

"Ez őrültség."

"Egyáltalán nem az."

"Legalább tízszer kell majd pisilnem ennyitől."

"Nos, akkor elég jó az, hogy sok mosdó van errefelé."

Megforgatom a szemem és a falnak dőlök, így próbálva több teret szerezni közém és Owen sötét szemei közé.

"Nem fogom megtenni." Mondom végül.

"Azért mondod, mert félsz, hogy nem bírod az alkoholt?"

"Sokkal jobban bírom az alkoholt, mint te, de attól, hogy szőke vagyok, nem leszek idióta is Owen. Részeg leszek, miközben te ezt kifogod használni, vagy ami még rosszabb, kinevetsz." Fejtem ki.

"Rendben, akkor kössünk egy másik alkut. Mindig, amikor az egyikőnk iszik, a másiknak is innia kell. Aki marad a végén állva, az tarthatja meg a telefont." Mondja Owen.

Összehúzom a szemöldökömet, mintha Owen valamiféle rejtvény lenne megfejtésre várva. Vagy egy festmény, amit ki kell elemeznem.

"Hogy fogok hazajutni?"

"Uber, Arany"

"Mi lesz a kocsimmal?"

"Egy bandavezér vagyok, aki üzletekkel és szállítással foglalkozik több millió dollár értékben. Biztos vagyok benne, hogy haza tudom juttatni a drága autódat még az előtt, hogy te hazaérnél." Mondja Owen. A szemében látszik, hogy jót szórakozik a helyzeten.

Nem hiszem el, hogy ténylegesen fontolóra veszem ezt. De három egyértelmű indokot sem lehet figyelmen kívül hagyni, ami miatt igent kéne mondani.

1) Vissza kell szereznem a telefonomat.

2) Titokzatos Baszakodó azt mondta, innom kell egy keveset, mielőtt megtalálhatnám.

3) Oké, lehetséges, hogy túl büszke vagyok arra, hogy elutasítsak egy kihívást.

"Áll az alku." Válaszolom.

"Kezdődjék hát a viadal." Mosolyog Owen.

Annyira meg fogom ezt az egészet bánni.