Tudom, hogy valaki követ. Vagy a hatodik érzékem jelez, vagy csak azért, mert lépéseket hallok mögülem, de biztos vagyok benne.

A sulinak mára vége, és mindenki hazafelé tart. Jessy és én messze parkoltunk onnan, ahová a többi diák parkol, szóval az, hogy lépéseket hallok gyanússá tesz.

"Ki követ minket?" Kérdem Jessy-t, amikor a Fordjához érünk.

Épp meg fordulna, de megfogom a karját. "Ne, ne nézd meg!" Sziszegem.

"Akkor mégis honnan kéne kitalálnom, hogy ki követ minket Amber? Nem tudom kiszagolni őket!" Suttogja vissza hangosan.

Pislantok. "Hát ebben mondjuk van valami." Látom be. Jessy a szemét forgatja - ez egy olyan dolog, amit szerintem az apjától tanult.

"Oké, feléd fogok fordulni, és úgy teszek, mintha beszélgetnénk." Magyarázom.

"Mert most nem azt tesszük?" Kérdi.

"Hallgass, fiatal barátom." Mondom, és felé fordulok. Oké, lehet, hogy ő az idősebb. Én még mindig nem töltöttem be a 18-at.

"Hahahaha, igen. Hahahaha, arra emlékszem Jessy. Hahaha, nem. Hahaha, ez olyan vicces-"

"Amber, mit csinálsz?" Szól közbe Jessy.

Úgy beszélek hozzá, mint valami mesebeli karakter, hogy úgy tűnjön, mintha beszélgetnénk, de talán a színészi készségeimre ráférne még a gyakorlás.

"Csak ténylegesen beszélj hozzám. Látsz bárkit?" Kérdi.

Nevetek, mintha csak egy viccet mesélt volna. "Hahahaha, ja! Valaki minket bámul ebben a  pillanatban is." Mondom, miközben egy hatalmas mosoly fagy az arcomra.

"Ki az?" Hangzik az újabb kérdés.

"Hahahaha, ez annyira igaz! Nem ismerem őket, de bőrdzsekit viselnek." Magyarázom.

Jessy arca komolyra vált. "Írd le nekem őket..." Lihegi.

"Hahahaha, nem, Jessy! Hát az egyiküknek katonai stílusú rövidre nyírt haja van és hatalmas karja és-"

"Az Liam." Mondja Jessy és kifut a vér az arcából.

"Hahahaha, az exed?"

"Most már abba hagyhatod a hamis röhögést."

"Ez egy valódi volt..."

Jessy sóhajt egyet. "Igen, ő az exem."

Liam és a másik srác még mindig minket bámul, ezért élénken beszélgetek még egy kicsit Jessy-vel - túlzott kézmozdulatokkal.

"Hahahaha, teljes mértékben! Tehát, a másiknak fehér haja van, de egy kicsit napbarnított is - ami elég fura egy fehér hajú embernél. Gyakorlatilag az emberi megfelelője Jack Frostnak, amikor épp egy Hawaii-i nyaraláson van-"

"Az Jack." Vág közbe Jessy.

"Hahahaha! Tökéletes, Jessy! Jah, én is pont ezt mondtam. Jack Frost." Mondom egy kicsit idegesen. Hát nem hallotta, amikor mondtam, hogy az a srác pont úgy néz ki, mint Jack Frost?

"Nem, Jack Palmer. Jack Palmernek hívják." Magyarázza Jessy.

"Hahahahaha! Ohhhhh oké, szóval Jack úgy néz ki, mint Jack?"

 "Alapvetően."

"Hahaha! Ez olyan fura, Jessy! Még mindig bámulnak... Szerintem mennünk kéne." Ajánlom.

"Jó ötlet." Mondja Jessy és beugrunk a kocsiba.

Észreveszem, hogy Liam és Jack is beszállnak az autójukba. És utána rajz óráról Lynch jön ugrándozva az autóhoz - egy sötétszürke Lexus-hoz.

Lynch bemászik a kocsiba, és a másik kettő láthatóan bosszúsnak tűnnek, és mondanak neki valamit, amit én nyilvánvalóan nem hallok. Lynch nevet, mielőtt beleütne a vállukba.

"Lynch is ott van." Mondom Jessy-nek.

Egy mosoly jelenik meg Jessy arcán. "Ő egy kedves gyerek." Mondja indulás előtt.

Mivel Jessy járt Liammel, valószínűleg jobban ismeri a bandákat, mint a többség.

Liam ül a volán mögött, és amikor kihajtunk az iskola kapun, követ minket. Fenébe.

Ha azt tervezik, hogy követnek, tudni fogják, hogy Jessy-vel lakok. Két hatalmas probléma jut erre a gondolatra eszembe. Egy: ezzel jobban belebonyolódna a dolgokba Jessy, mint amennyire megérdemelné. Nem szeretném, hogy bármi is történjen az unokatesómmal. És kettő: nem akarom, hogy rájöjjenek, hogy nem élek a szüleimmel.

Nem állok készen, hogy megválaszoljam az ezzel kapcsolatos kérdéseket.

"Le kell ráznunk a farkunkat!" Mondom - Liamre, Jack-re és Lynch-re utalva, akik követnek az iskolai parkolótól.

Jessy visszanéz rám. "Nem egy NASCAR pilóta vagyok, Amber!"

"Csak vezess gyorsabban, és tégy pár plusz fordulót." Ötletelek.

Az apai oldali nagybátyám, Taminn nagybácsi tanított meg vezetni. Egy szörnyű ember sznob viselkedéssel. De az apám megtanított nyomás alatt vezetni. Néha még a sofőrt is megkérte arra, hogy kövessen, és megnézte, hogy le tudom-e rázni. Figyelemebe véve, hogy a sofőrünk A szállítóban lévő pasas, szerintem egész jól teljesítettem.

De az, hogy egy olyan kocsiban ülök, ami gyorsan hajt, és nem én vezetem, idegessé tesz. Úgy értem, a saját képességeimben megbízok, de a másokéban mindig kételkedem.

Amikor Jessy még mindig nem jutott sokra, és Liam még mindig a nyomunkban van, így szólok: "Hajts gyorsabban, és driftelj amikor beveszed azt a kanyart!"

"Ez nem a Tokiói hajsza, nem tudom, hogy azt hogy kell!"

"Egyszerű. Csak vészfék, kuplung, gáz, megtévesztés, leváltás és máris driftelsz." Próbálom elmagyarázni. Egyre közelebb érünk a kanyarhoz, úgyhogy meg kell ezt csinálnia Jessy-nek, ha le akarjuk rázni a Lexus-t.

"Amber, ez egy Ford! Egy ezerkilencszázkilencvenhetes Ford."

"Ott a pont." Látom be. Valószínűleg a kocsi felét elhagyjuk, ha megpróbálunk driftelni.

"Ha látják, hogy próbáljuk lerázni őket, valószínűleg azt fogják hinni, hogy együtt élünk. Gondolom ezt akarod eltitkolni, igaz? Azt, ahol élsz?"

"Akkor mit kéne tennünk?" Kérdezem, mert nem adhatom csak úgy fel. Az nem én lennék.

"Csak egy dolgot tehetünk..." Mondja lassan, miközben közelítünk a házához.

Van egy olyan érzésem, hogy már tudom, mire gondol Jessy, de még így is megkérdem: "Mit?"

Jessy ráhajt a felhajtóra. Liam, Jack és Lynch néhány házzal lentebb áll meg.

"Be kell szállnod a BMW-dbe, és el kell menned. Tudom, hogy értesz hozzá, úgyhogy ha leráztad őket, akkor gyere vissza." Ajánlja.

Nem tetszik az az ötlet, hogy a BMW-mben vezessek.

"Uhhh... nem lehetne, hogy inkább elfutok?"

"Elfutsz egy Lexus elől?" Jessy nevet. "Csajszi, az egyetlen módja annak, hogy lerázd őket az, hogy bepattansz a BMW-dbe." Mondja, és az Isten szerelmére, tudom, hogy igaza van.

Nem magad miatt teszed. Hanem Jessy-ért, emlékeztetem magam.

"Oké, csináljuk." Mondom és kiszállok a Fordból.

"Ez a beszéd." Mondja Jessy, és kinyitja a garázsajtót.

Mereven a garázshoz megyek, és olyan kevés kecsességgel, amennyire az emberileg lehetséges (mivel rólam van szó), megfogom és leveszem a fehér lepelt, ami az autót fedi. A csillogó, sötétkék BMW Nazca M12-es büszkén várakozik. Leveszem a kulcsot az ajtó melletti akasztóról, és megnyomom azt a gombot, ami kinyitja a kocsit. Kinyílnak az ajtajai maguktól, és a lambo ajtókkal úgy néz ki, mintha szárnyai lennének.

Becsusszanok, mert ebbe az autóba nem lehet csak úgy bemászni.

Heló Kék Szajkó, köszöntöm a kocsimat. A kék színével és a szárnyra hasonlító ajtókkal szerintem érthető, hogy miért egy menő kék madár után neveztem el a kocsit.

Amikor beindítom a motort, az autó élettelin felbőg - ő is köszönt engem.

"Mutassuk meg annak a három fiúnak, hogy mégis kivel van dolguk!" Mondom, mielőtt lenyomom a pedált, és kitolatok onnan. Hagyom, hogy megforduljon az autó, így amikor kiérek, már versenyre kész állapotban vagyok.

"Szia Jessy!" Köszönök - próbálok meggyőző alakítást mutatni, hogy én nem itt élek.

Nem várom meg a válaszát, máris elhajtok.

A szegény Lexus hirtelen felébred, és próbál követni. A visszapillantótükörből látom, hogy a srácoknak leesik az álluk, és szó szerint nyáladzanak. Igen, csak három BMW NAZCA M12-es létezik a világon, és Kék Szajkó az egyik.

Egy kicsit több nyomást helyezek a pedálra, amikor látom, hogy nagyon eltökéltek azzal kapcsolatban, hogy engem kövessenek. Autók mellett hajtunk el, sorra vesszük a kanyarokat, de mindegy, hogy milyen nagyon próbálkozom, nem tudom lerázni őket.

"Nagyon jók." Mondom Kék Szajkónak. Egy újabb éles kanyart veszünk be, és amikor belepillantok a visszapillantótükörbe, látom, hogy a Lexus is épp akkor fordul be. "Csak természetes, hogy a bandák jók a versenyekben." Motyogom.

Átszlalomozok a tömegen, gyors kanyarokat veszek be, majdnem a megengedett sebesség kétszeresével hajtok, és a srácok még mindig annyira a seggemben vannak, mint a legyek a szaron.

Amikor a lámpákhoz közelítünk, még erősebben nyomom a pedált.

A lámpa sárgára vált.

Ne ijedj meg! Ne ijedj meg! Ne ijedj meg!

Pirosra vált.

Ne ijedj meg! Ne ijedj meg! 

A másik kocsisor elindul...

Ne ijedj meg!

Átzúgok a piroson, és diadalittasan felkiáltok. "IGEN! IGEN! IGEN! MEGCSINÁLTUK!" Kiáltom Kék Szajkónak. Még arra is vetemedem, hogy lehajolok, és megpuszilom Kék Szajkó kormányát. "Nagyon ügyes voltál!" Dicsérem az autómat. Az autómat. 

Aztán a Lexus is áthajt dudák áradata közepette.

"NE! NE! NE!" Kiabálom tiltakozva. "EZEK A SRÁCOK SOSEM ADJÁK FEL!"

Mérgesen egy másik taktika mellett döntök.

"Nézzük, hogy elég bátrak-e!" Motyogom, és egy behajtok egy sikátorba.

A másik oldalon lévő hatalmas téglafal felé száguldunk - a Lexus követ minket, de nem hajt a zsákutca vége féle, mint én. Amikor már úgy néz ki, hogy beleütközök a falba, benyomom a kuplungot, és Kék Szajkó driftelve fordul meg. Csúszik egy kicsit, mielőtt még megállna.

A Lexus felé nézünk, de van egy kevés távolság közöttünk.

Rükvercbe állítom a motort.

Ha elállják az utamat, csak át kell hajtanom rajtuk.

Liam is, aki a volánnál ül, azonnal rükvercbe állítja a motorját, és a többi srác a kocsiban csak vigyorog rám. Oh, azt hiszik, hogy megfutamodom igaz? Ezek a bandák semmit nem tudnak rólam. Lehet, hogy én vagyok az a szőke lány, akinek szép virágmintás ruhái vannak, és mindenén festékfolt van, de van egy olyan felem, amitől még én sem tudom, mit lehet elvárni.

Én vagyok Amber Marigold. Egy milliomos lánya. Arra képeztek ki, hogy le tudjam rázni azokat a gazfickókat, akik követnek. Egész életemben, minden vasárnap önvédelmi órákat vettem. A szüleimet megölték.

Nem félek.

Padlógázt adok, és a Lexus felé száguldom.

Az előttem lévő srácok is felgyorsítanak, és ha valamelyikőnk nem tér ki a következő néhány másodpercben, biztosan ütközni fogunk, és valószínűleg meg is halunk.

A vigyor eltűnik az arcukról, amikor meglátják a vad tekintetet az én arcomon. Az izgalom abban, hogy akár itt is meghalhatunk. Meghalni. Meggyilkolva. A szüleimet meggyilkolták. Láttam már halált. Rám fröccsent az anyám vére, miközben az ágy alatt húztam meg magam. Nem rettegek a haláltól. Én nem félek.

A Lexus még azelőtt kifordul az utamból, hogy beleütközhetnék.

"Who-hooo!" Kiáltom, és kirobogok onnan.

Hallom, hogy a telefonom egy rezgéssel jelzi egy új üzenet érkezését.

Oké, be kell vallanom, hogy a vad tekintet és az adrenalin alatt a logikusan gondolkodó énem az egész idő alatt be volt fosva. Te nagyon idióta, nyafogja.

Ezzel nem tudok vitába szállni, de nem akarok még egy esélyt adni Liamnek arra, hogy kövessen. Így hát visszaszáguldok Jessy-hez, miközben az adrenalin még mindig áramlik a véremben.

Amikor a felhajtóhoz érek, és leparkolom az autót, megnyitom azt az üzenetet, amit kaptam. Titokzatos Baszakodótól jött, és a felismerés megborzongat.

KI A FENE EZ AZ EMBER? Nem is tudhatna a versenyről, sem az apámról, aki megtanított vezetni! Akkor lenne értelme, ha Titokzatos Baszakodó egyike azoknak a fiúknak, akik ma követtek, de ők meg nem tudhatnának az Apámról... Ezt válaszolom:

Mint mindig, Titokzatos Baszakodó most is azonnal válaszol.

Már teljesen elegem van abból, hogy ez az ember folyamatosan utasítgat.

Van egy rövidebb szünet. Egy normális emberhez képest még így is gyors, de tudom, hogy Titokzatos Baszakodó biztosan hezitált, mert általában rögtön megérkezik a válasza.

Édesistenemédesistenemédesistenemédesistenem!

Próbálok az emlékeim között kutatni egy olyan ember után, aki valami ilyesmire képes lenne. A gyanúsítottak listája mindössze nagyjából kétszáz fővel ugrott meg. Nem tudna Titokzatos Baszakodó egy olyan választ adni, amivel, tudod, nem nehezíti meg a dolgomat abban, hogy kitaláljam, hogy kicsoda is ő?

A következő válasz megint azonnal érkezik, és robbanások áradatát indítja el a fejemben, mert ha bármikor is rájövök, hogy ki is ez, meg fogom őlni az agyam megölése miatt.

A 'Mondj többet' nevű dal megy a fejemben a Grease-ből. Csodás!

Amikor Titokzatos Baszakodó egy perc múlva sem válaszol, tudom, hogy egyáltalán nem is fog választ adni. Mérgesen, frusztráltan és nagyon bosszúsan belenyomom a telefonomat erőszakosan a kabátzsebembe, majd kiszállok Kék Szajkóból.

"Visszajöttél!" Mondja Jessy, amikor belépek a konyhába.

Anton bácsi a mikró működésére akar rájönni, így megragadom Jessy karját, és felhúzom az emeltre.

"Ki kell találnunk, hogy mit fogunk felvenni a holnap esti buliba!" Mondom.

"Tényleg megyünk? Camila tartja. Hidd el nekem, amikor azt mondom neked, hogy nagyon vad lesz." Figyelmeztet Jessy.

"Oh, készen állok rá!" Hangzik válaszom.

Egy rejtélyt kell megoldanom.