Az, hogy Aranynak van egy barátja, nem olyan dolog, amire számítottam volna.

Sajnos az ikrek közel sem olyan jó hackerek, mint Bowmené, Jack, ezért nehéz lesz rájönni, hogy valójában ki is a barátja.

A nap hátralévő része gyorsan eltelik, mert a fejemben folyamatosan ez jár: 'Hogy csábíthatnék valakit el, aki már öt éve ugyanazzal a személlyel jár?'

Az utolsó órát, a tesit el is lógom, ami az egyetlen órám lenne Arannyal, de nem tudom tettetni, hogy nem zavar, hogy van barátja.

Azt kell mondanom, azt egész jól kezeltem, amikor elújságolta. A legjobb mosolyommal néztem felé, és annyit mondtam, hogy : 'amiről nem tud, az nem fáj neki'. De nekem fájni fog. Az hogy prostituáltakkal dolgozok, megtanította, hogy értékeljem és tiszteljem a kapcsolatokat. Elég ironikus, hogy én lennék az utolsó ember, aki kurvává változtatna valakit. Főleg akkor, ha aranyból és festékből van.

Amikor hazaérek, a hangulatom rosszabb lesz egy kicsivel.

A hírek gyorsan terjednek a bandák között, így kétség sem fér ahhoz, hogy a szüleim tudni fognak arról a fogadásról, ami adott esetben tönkre is tehet minket.

Van egy saját házam, de apa és én egy bokszmeccsre vagyunk hivatalosak, ezért előbb ide jövök. A bandám belsőkörének azt a feladatot adom, hogy derítsenek ki annyit, amennyit tudnak Aranyról és az idegesítő barátjáról.

Istenem, nem is meglepő, hogy engem és Bowment is visszautasította! Tudnom kellett volna, hogy van egy barátja!

"Owen, te vagy az?" Hallom apám hangját, amikor a komornyik kinyitja nekem az ajtót.

"Ja, én vagyok az Apa!" Válaszolom.

A tolókocsi kerekének fájdalmas hangjait hallom, amikor Apát idetolják. Anya az, aki a tolókocsi végén áll, mert nem engedi meg, hogy a cselédek tegyék meg ezt.

Betegségben és egészségben, mondogatja mindig.

"Készen állsz a meccsre? Minden pénzemet rád teszem fel!" Mondja Apa.

"Lesz bevételed belőle." Válaszolom.

Sosem voltam egy sportos ember az iskolában, de a bokszolás a vallásom. Ez egy másik indok, amiért utálom Bowment, mert nagyon jó ő is benne. Csak sosem játszik a ringben. Vagy szabályokkal.

Apa megkéri anyát, hogy hozza ide az 'ajándékomat', aki utána el is megy egy meleg mosoly és Apa felé egy 'Szeretlek' kíséretében. Apa egy 'Szeretlek'-kel válaszol, mert ebben egyeztek meg akkor, amikor Apa elveszítette a járás képességét. A bandában való élet nem napsütés és szivárvány. Veszélyes, és Anya tudja, hogy bármelyik közös pillanatuk az utolsó lehet.

Valamikor majd én is egy ilyen kapcsolatot szeretnék.

Apa arca azonban hirtelen komollyá válik.

"Hallottam a fogadásról..."

"Tudom, hogy valószínűleg egy hülye döntés volt." Sóhajtok.

"Nem azt mondanám, hogy hülye, sok problémánkat meg fogja oldani. Csak jobban szerettem volna, ha előbb megkérdezel engem. Nőkkel dolgozunk Owen, biztos vagyok benne, hogy nyerni fogsz! Csak azt is tartsd az eszedben , hogy mi fog történni velünk, ha veszítünk." Próbálja apa megmagyarázni.

Biztosan elbizonytalanodtam, mert Apa ezután ezt kérdi: "Nyerni fogunk, igaz?"

"Ő nem egy mindennapi lány, Apa. Ő... másmilyen. És... úgy tűnik, van egy barátja..."

"A baráttal el lehet bánni-"

"Öt éve együtt vannak."

"Akkor mégis az összes lány közül miért döntettek úgy, hogy épp rajta, a legnehezebben fogadtatok? Ez mi a területünk Owen! Ki kellett volna ezt használnod!"

Sóhajtok egyet, és Anya pont ekkor hoz be egy ébenfa dobozt. A kezembe helyezi, mielőtt visszatérne apa mellé. "Nyisd ki!" Biztat. A barátságos szeme és világos barna haja mosolygásra késztet.

Amikor kinyitom a dobozt, két fekete bokszkesztyűt pillantok. "Oh édes Istenem, ezek King bokszkesztyűk." Mondom. Ezek konkrétan a lehető legjobb bokszkesztyűk, amiket venni lehet!

"Hát, a nyertes harcosnak megéri megvenni." Mondja Apa.

Visszamosolygok a szüleimre.

"Tony visszahozta már Kelly-t?" Kérdezem. Hamarabb el akarok indulni, mint ahogy a kishúgom meglát, mert akkor könyörögne, hogy jöhessen ő is, márpedig a bokszring nem egy nyolc évesnek való hely.

"Nem, egy barátnőjénél alszik ma. Az embereink figyelik a házat." Magyarázza Anya.

"Rendben." Válaszolom.

Készülődünk az estére, mint mindig. Minden csütörtökön ugyan az a lemez, és mivel ma van a hónap első csütörtökje, ez egy elég nagy esemény lesz. Elég jól kell harcolnom ahhoz, hogy nyerjünk, de nem túl jól, mert akkor a következő győzelmemkor nem nyerünk sokat.

Emlékszem arra az egy harcra, ami Bowmen és köztem zajlott.

Annak nem lett túl jó vége. Főleg azért, mert az az Isten verte kölyök csalt.

Anya is csatlakozik hozzánk a limóban, amikor végre eljön az ideje az indulásnak a meccsre. Nincs arra esély sem, hogy ne legyen apával, kivéve, ha nagyon muszáj neki. Tényleg erős a kapcsolatuk. Elég ironikus egy olyan embernél, aki prostituáltakkal és egzotikus táncosokkal dolgozik az, hogy a lehető leghűségesebb kapcsolatban éljen.

Elég hosszú az út, de időben a bokszklubba érünk. Mint mindig, most is a szokásos fekete selyemnadrágomban vagyok, amin zöld csíkok vannak, és a méregzöld köntösömben. Be kell vallanom, a zöld szín nagyon élővé varázsolja a bronz hajamat.

Pont, mikor kilépünk a limóból, néhány fotós elsüt pár fotót. Az, hogy hivatalosan is a legtehetősebb ember vagyok a városban, ezzel jár. Az nap este, amikor apa már nem tudott járni, történt ez meg.

Amikor beérünk, anya felém fordul, és lelapítja a lázadó bronz hajam.

"Anyaaaa!" Ellenkezek.

"Cssssss, Owen, nem vagy túl idős ahhoz, hogy az anyád ne kényeztethessen el." Mondja.

"Bandavezér vagyok!"

"ÉS most épp bokszolni fogsz. Lehet, hogy elveszíted ezt a csodás kis arcodat, és akkor venni fogok egy papírzacskót, hogy el tudd takarni. Hadd élvezzem ki a Rhodes hajadat addig, amíg tudom."

Ezen kuncogok.

Ja, a Rhodes-ok ismertek a bronzszínű hajukról és sötét szemükről. És nem szabad megfeledkezni a mindig egyenes hátunkról sem, mert nagyon büszke egy bagázs vagyunk. Még Rhodes dédnagymama háta is egyenes, pedig már vagy 90 éves.

"Fiam, meg fogod nyerni azt a meccset." Mondja apa, amikor néhány fickó hátravezet.

Egy meccsre mindig ugyanúgy készülök fel. Először nyújtok, és nagyjából 400 ugrálok ugrókötéllel. Majd bekötöm az öklömet, majd felveszem a kesztyűt. Azt utolsó és végső lépés az az, hogy arra gondolom, miért harcolok.

A szüleimért és a szeretetükért harcolok. Apa lábaiért harcolok. Az Bowmen iránti utálatom miatt harcolok. A bandámért harcolok. A barátaimért.

És mielőtt kihívnának az arénába, arra gondolok, hogy az aranyért harcolok. Nem azért, amelyiket a föld mélyéből lehet előásni. Azért, amelyek a földfelszínén sétálnak, mintha a napsütés elő másai lennének.

Amikor belépek az arénába az olyan, mintha egy nagyon világos, nagyon forró reflektorfénybe léptem volna.

Mindenütt fotókat készítenek, és a tömeg a nevemet skandálja. Owen, Owen, Owen. Olyan nők, akik túl rövid ruhában, és bundakabátban vannak, sóvárgó pillantásokat vetnek felém, amikor leveszem a köntösömet - ezzel megmutatva a nehezen elért kockahasam. Visszatartom magam attól, hogy kurváknak nevezzem őket, mert mindig az jut eszembe, amikor Arany azt mondta, ne tegyem.

Én lépek először a ringbe, mert én vagyok a klub bajnoka éppen.

Az emberek morajlása fülsüketítő, és a fények fentről rám sütnek le. Valahonnan a bemondó ismerős hangját hallom, amint még mindig sorolja a titulusaimat. Amikor végre készen van, behívja az ellenfelemet.

"És a kihívó: Kiütés!"

Ezen elvigyorodom. Ja, én jól ki fogom ütni.

Amikor Kiütés, egy ijesztően nagy és kopasz ember, akinek a nyakán lévő erei látszanak, belép a ringbe, újra elkezdek összpontosítani.

Szülők, szeretet, lábak, utálat, banda, barátok, arany...

A gong megszólal, és én már azelőtt ütök, hogy Kiütés felfogná, mi történik. Elég magasnak hiszem magam, magasabb vagyok, mint Bowmen (valószínűleg az állandóan egyenes hátam miatt), de ez a Kiütés még így is magasabb nálam. És a zömök teste sem épp segít abban, hogy elérjem a fejét.

De idézem, minél nagyobbak, annál nagyobbat esnek.

Az oldalába vágom az öklöm, ami miatt lentebb hajol, majd egy jobb horoggal tökéletesen eltalálom az állát.

Elkezdek a bukáson gondolkodni, miközben játszadozom ezzel az óriással.

Bowmenék régebben gazdagabbak voltak, mint mi. Ők voltak a hülye gazemberek, akik mindig pezsgőt kortyolgattak, valamint mindenkit Édesemnek vagy Jó Uramnak hívtak. De azután a szörnyű nap után, mikor Apa már nem tudta használni a lábait, mi vettük át a helyüket... Néha már majdnem sajnálom azt, ami történt velük, de aztán eszembe jut az, hogy Apa elvesztette a lábait, és hogy valaki azt az infót küldte nekem, hogy meg akarták ölni a kishúgomat is.

Most már az az Isten verte Bowmen csak a bőrkabátokkal és cigikkel foglalkozik.

Kicsit erősebben ütöm meg Kiütést.

Nyugi, Owen, nem szabad túl könnyűnek tűnnie.

Megint körbeugrálok, hogy ezzel kifárasszam Kiütést.

Ez a fogadás nehezebb, mint amire számítottam. Hogyan flörtölhetnék valakivel, akinek van barátja, amikor a szüleim olyan hűségesek egymás felé?

De mégis, ha elveszítem ezt a fogadást, mindent elveszítek. Mi vagyunk a legnagyobb banda a városban, de mint mondtam: minél nagyobbak, annál nagyobbat esnek.

Fogadni mernék, hogy Amber nem is tudja, milyen sok függ tőle. Hogy a döntése nem csak az egész várost, hanem az egész államot, vagy akár az egész országot megváltoztatja. Tygerwell az egyedüli hely, ahonnan a többi várossal tudunk kommunikálni. Mindig máshogy mutatjuk, de ha ezt a kaput elveszítjük, az az egész királyság bukását jelentené.

Mivel sajnálom Kiütést, úgy döntök, véget vetek a játszadozásnak. A szegény pára gyakorlatilag csak esik-kel. Így hát felugrok, és hagyom hogy az öklöm erősen eltalálja a fejét.

Egy kiütés. 

A közönség moraja hangosabbá válik, és a csapattársaim idejönnek hozzám gratulálni, és a bemondó bemondja az újabb címemet, és a bíró felemeli a kezemet, de én nem tudok, csak az aranyra gondolni.

Azt hiszem, előnyből fogok indulni holnap.

Camila bulit tart Jane hazában, ami a város keleti oldalán fekszik, mint ahogy arra kértem. Esély sincs arra, hogy Bowmen olyan hülye legyen, hogy eljöjjön.

Akár van barátja, akár nincs, Arany az enyém. Holnap este megteszem az első valódi lépésemet.