Ha jellemeznem kéne jelen pillanatban az anyámat akkor tökéletes lenne Christina Perri Human száma.
Évek óta szerepek játszik, azért, hogy engem és az ikertestvéremet, Thomast megvédjen, a kattant apánk elől.
Az elmúlt években, pontosabban az elmúlt 5 évben, bírt és csak bírt.
Itt gugolok a könyvtár szóba egyik jól eldugott részén és a padló alatti tároló doboz tartalmát tanulmányozom. Kezembe akad egy ezüst tőr és egy bekeretezett kép.

A képen három alak van, középen egy ismeretlen nő álldogál, és Őt karolja át két másik férfi egy magasabb hosszú hajú, viszont a másikat, az alacsonyabb férfit nem először látom.
1 éve fel-fel bukkan az álmaimban.
Gondolatmenetemből a felém tartó testvérem mondandója zökkent ki.
- Tessék? - néztem rá kikerekedett szemekkel. - Ha anya kórházban van akkor....
- Akkor mennünk kell oda ahová írta, egy postafiókhoz, de gyorsan. Szedjük, össze a legszükségesebb dolgokat és induljunk, mielőtt...
- Igen, mielőtt... - erősítettem meg, hogy értem mire gondol.

A padló alatti tört és képet vissza tettem a ládába majd azzal együtt mentem fel az emeletre, hogy mindent összepakoljak.
Fél órával később már a közös kocsi anyósülésén voltam, és készültem elhagyni a gyerekkorom, házát, amihez csak anya jelentette a kötődést és a jót.