Jungkook érezte, hogy lassan az idegbetegség szélére kerül, miközben a nemrég vásárolt autója motorháztetője alatt kutatott. Reggel óta nem akart beindulni a kicsike, ami felettébb nem volt ínyére a fiatal srácnak, hiszen ez volt az első autója, amire saját maga spórolt össze különböző diákmunkákból és születésnapra, karácsonyra kapott pénzekből.

Azt érezte, hogy most már hivatalosan is felnőtt lett, saját autóval, saját keresettel – hiszen a nyár kezdete óta egy műszaki bolt eladója volt – és a hamarosan kezdődő egyetemmel. Mindemellett legjobb barátjával – aki egyébként egy lány volt és éppen a kocsija oldalát támasztva röhögött a fiún – tervezgették, hogy hamarosan kivesznek egy közös albérletet, hogy mihamarabb önállósodhassanak.

- Azt hittem minden pasi ért az autószereléshez. – jegyezte meg a vörös hajszínűre festett Chaeyoon, aki nem bírta leplezni mennyire élvezi Jungkook szenvedését. – Vagy csak a hetero pasik értenek az ilyesfajta dolgokhoz?

- Haha, nagyon vicces vagy. – emelkedett fel a kocsiból az emlegetett srác és, hogy szeretetét kifejezze barátnője iránt, felmutatta neki a középső ujját. – Mondtam már, hogy ne a sztereotípiák alapján ítélkezz a melegekről.

Chaeyoon a szemét forgatva lépett mellé, hogy ő maga is megszemrevételezhesse a rendszert, habár ő sem konyított hozzá jobban. Sőt, lehetségesen még azt se tudta volna megmondani, hogy melyik a motorja az autónak, annyira nem mozgatták meg a járművek. Így ezúttal Jungkookra esett a sor, hogy kinevesse a lányt, aki világoszöld nyári ruhában és egy vajszínű szandálban igyekezett megszakérteni valamit, amiről lövése sem volt. Im Chaeyoon a szó százszázalékos értelmében talpig nő volt és kizárólag úgymond „nőies" dolgokhoz konyított. Ezért is örült, annyira a középsuli első évében, amikor Jungkookal padtársak lettek és megtudta, hogy a srác a fiúkhoz vonzódik, hiszen a lány állítása szerint mindig is vágyott egy „meleg legjobb barira".

Csakhogy a vöröskével nagyjából öt év alatt sem lehetett megértetni, hogy Jungkook hiába a fiúkhoz vonzódik, attól még férfi és a férfias dolgok iránt rajong. Ennek ellenére hamar összebarátkoztak és az óta is elválaszthatatlanok.

- Szerintem el kéne vinned szerelőhöz. Ő biztosan jobban értene hozzá, mint te vagy én. – állapította meg diplomatikusan Chaeyoon. Jungkook felhorkantva fonta össze maga előtt a kezét és szemöldökét megemelve pislogott a lányra.

- Ugye tudod, hogy éppen, annak az okát keressük, hogy miért nem indul be? – tárta szét tehetetlenül a karját remélve, hogy ezzel a lánynak leesik, hogy nemhogy a szerelőhöz, de még a sarki közérthez sem tudnának elgurulni.

Chaeyoon megvilágosodva ütötte homlokához jobb tenyerét, ahogy leesett neki mit mondott és vihogva hátrált, hogy a garázs egyik műanyagszékére ülhessen. Ezzel egy időben Jungkook eszeveszett hangosan elordította magát, abban a reményben, hogy a házban tartózkodó bátyja meghallja őt. Chaeyoon kínosan a hajába túrva várta az idősebb Jeon felbukkanását, aki nem sokkal a hívószó után meg is jelent a garázs bejáratában, csupán egy fekete melegítőt viselve. Jeon Jungin laza fél mosollyal támaszkodott neki az ajtófélfának és üdvözlésképp a vörös hajú lány felé dobott egy kacsintást, amire egy időben érkezett öccse horkantása és Chaeyoon szemforgatása.

- Mi van? – tette fel a felettébb szépen megfogalmazott, férfias mondatot egyenesen Jungkooknak intézve szavait. – Lerobbant a tragacsod?

- Ez nem tragacs, te bunkó! – fújtatott Kook idegesen. Utálta, hogy a bátyja ennyire lenézte az autóját, annak ellenére, hogy az idősebb egyébként motorral közlekedett, hiszen állítsa szerint az jobban vonzza a „tyúkokat". Néha szerette Danny Zukonak képzelni magát a Grease című amerikai musicalből. – De ja. Nem akar beindulni. Tudsz segíteni?

Jungin elégedett mosollyal lépdelt le a lepcsőkről, hogy megnézze testvére autóját, és az istenért se vallotta volna be – főleg nem a lány előtt, akit immár négy éve nem tudott meghódítani – hogy, amúgy lövése sincs az autókról. A motorokhoz nagyjából konyított, de számára a szex és a videójátékok töltötték ki az életét.

- Szerintem kéne neki egy szerelő, mert ez már nem az én szakterületem. – hallatszott Jungin öntelt ömlengése, amitől Jungkook szemöldökei a plafonig szaladtak. Tudta, látta rajta, hogy játssza az eszét Chaeyoon miatt, és bár szívesen döngölte volna a földbe bátyját, mégis hallgatagon biccentett egyet neki. – Van egy haverom, aki egy autószerelő műhelyben dolgozik. Idehívjam esetleg?

- Leköteleznél. – villantotta meg kamu mosolyát Jungkook. Jungin előhalászta melegítőjéből a telefonját, pár percig telefonált, majd miután letett így szólt:

- Húsz perc és idejön.

- Komolyan? Akkor gondolom egy rakás pénzbe fog kerülni. – sóhatott gondterhelten Jungkook, ujjait kócos fekete fürtjei közé vezetve.

- Nyugi, baráti szívességként megnézi a kocsidat. Ha komolyabb a baja, akkor úgyis mondani fogja. – veregette meg öccse vállát Jungin, majd megelégelve ezt a beszélgetést a falnál ácsorgó vörös felé fordult. – Visszamegyek a házba, Chae nem akarsz velem jönni?

- Már miért akarnék? – mosolygott negédesen a lány, maga előtt keresztbe rakva karjait, hogy ezzel is jelezze, esze ágában sincs az idősebb Jeon alá feküdni.

- Gondoltam végre beadod a derekad és felülsz a Jeon expressz gyorsvonatára. – kacsintott Jungin magabiztosan, amitől Chaeyon szélesebben kezdett vigyorogni.

- Nem szeretem a gyorsvonatokat, azokkal sosem érek az állomásra. – mondta sunyin, amitől Jungin mosolya lehervadt arcáról. Végül csak megvonta a vállát és inkább szavak nélkül hagyta hátra a kettőt.

Jungkook elégedetten nézett barátnőjére, akinek valóban meg sem fordult a fejében, hogy valaha is lefeküdjön legjobb barátja bátyjával. Igen, tény, hogy a Jeon testvérek mindketten baromi helyesek voltak meg minden, de Jungin személyisége rettenetesen taszító volt az Im lány számára, így jobbnak látta megtartani vele a távolságot.

- Úgy érzem, ma már nem megyünk strandra. – jegyezte meg Chaeyoon, hogy feldobjon egy új témát. Jungkook lemondóan biccentett felé és inkább nem is mondott neki semmit.

Ahogyan azt Jungin ígérte, húsz percen belül megérkezett az autószerelő, akit Chaeyoon engedett be, hiszen ő volt közelebb a garázsajtóhoz. Jungkook az egyik polcrendszeren pakolászott, amikor hallotta, hogy záródik az ajtó és eggyel több személy jött be.

Lassan az érkezők irányába fordult és egy tizedmásodperc alatt érezte, hogy szíve megdobban, amivel egy időben izzadni kezdett a tenyere és a gyomra is görcsbe rándult.

Chaeyoon mögött egy viszonylag alacsony srác lépdelt. Hajszíne a szőke és szürke között cikázott, arca babákat megszégyenítően gyönyörű volt, aminek éke a cseresznyepiros duzzadt száj volt. A fiú egy egyszerű farmert és fehér pólót viselt, kezében pedig egy szerszámos ládát cipelt.

- Gondolom, akkor te vagy Jungin öccse, Jungkook, ha jól gondolom. – szólalt meg – ezek szerint az autószerelő – mire Jungkook egy pár bólintással tudott csak válaszolni, hiszen nem számított rá, hogy a srácnak ilyen angyali hangja van. – Örülök a találkozásnak, Park Jimin vagyok. Jöttem megnézni az autódat.

- Igen, az autóm. – bólintott Jungkook és még ő maga sem hitte el, hogy ez az első mondat, amit ennek a dögös pasinak képes volt kinyögni. – Illetve, igen. Reggel óta nem indul be, és mivel én nem nagyon értek hozzá, nem tudom, mi lehet vele a baj...

- Akkor vetnék is egy pillantást rá, ha nem haragszol. – mosolygott Jimin. Jungkook megesküdött volna rá, hogy a fiú pimaszkodik és reménykedett benne, hogy vakóban flörtölős hangsúlyt ütött meg.

Jimin ellépett Jungkook előtt, és ösztönösen hajolt be a motorházba, így tökéletesen megvillantva kerek, barackfenekét. Jungkook érezte, hogy a vére nagyon nem az arcába tódul így segítség kérően, nézett barátnőjére, aki úgy vigyorgott vissza rá, mint egy idióta.

- Nahát, pont most kaptam egy üzenetet anyától, hogy nekem kell a húgomért mennem ma az oviba. Mekkora pech! – csettintett a nyelvével Chaeyoon és a hatás kedvéért meg szomorú arcot is vágott. – Nagyon örültem Jimin, remélem Kook kocsija hamarosan rendbe jön és lehet majd vele... hát tudod, parkolni. – kacsintott játékosan és még azelőtt távozott a garázsból, hogy Jungkook elátkozhatta volna őt.

Jimin a szemöldökét ráncolva emelkedett fel eddigi helyéről és érdeklődve várta a magyarázatot.

- Parkolni? Miért? Eddig csak parkolásra használtad az autódat? – kuncogott aranyosan, és bár a magasabb srác éppen ideges volt, ő maga is elmosolyodott.

- Nem, dehogyis. Csak hülye és szeret meggondolatlan dolgokkal dobálózni. – legyintett, majd kezét inkább a hajába vezette, hogy elrejtse zavarát.

- Pedig parkolni jó dolog. – hajolt vissza Jimin a motorházba, hogy tovább keresse a működést megakadályozó tényt. – Én magam is szeretek parkolni.

Jungkook itt már biztos volt benne, hogy Jimin flörtöl vele. Akkor ő mire vár még? Hiszen jó pasi, akire normál körülmények között bármikor rámozdulna...

- Igazság szerint, most éppen parkol a kocsim. – jelentette ki játszi könnyedséggel, magát is meglepve magabiztosságával.

Jimin újból kimászott az autóból, de ezúttal meg is fordult, hogy szemtől szemben álljon Jungkookal. Csupán néhány centi állt közöttük, ha valamelyikük előrébb lépett volna, biztosan összeér valamelyik testrészük.

- Szóval most éppen parkol... - hümmögött a srác nyelvével végig szántva alsó ajkán, ezzel tudatosan vonzva a helyre az előtte álló figyelmét. – Sürgősen használni szeretnéd ma az autót, Jungkook?

- Tessék? – kerekedett ki az említett szeme.

- Ráér még, hogy utcára menj vele? – pimaszkodott tovább az idősebb srác, ezzel már teljesen a magasabb értésére adva szándékait.

Jungkook felszívta magát, összeszedte az összes bátorságát és sutba vágva a tényt, hogy alig tíz perce találkozott először a fiúval, megrázta a fejét és közelebb lépett hozzá.

- Rá. – mondta ki és meg sem várva a szőke válaszát, lejjebb hajtotta a fejét és megkóstolta az ajkakat, amikről meg volt győződve, hogy biztosan cseresznye ízűek-e.

Jimin nem bírta elrejteni a vigyorát, ahogy Jungkook csókolta őt. Ujjaival a fiú hajába túrt, míg a másik a kisebb derekán pihentett a kezeit és magához rántva indult hátrébb, hogy valóban kiélvezzék a parkoló kocsi előnyeit.

Az igazság az, hogy bár Jungkook nem tud róla, nem ez volt az első találkozásuk. Jimin már sokkal korábban felfigyelt egyik jó barátjának az öccsére. Helyesnek és aranyosnak találta és bár szívesen hívta volna randira, félt Jungin reakciójától. Azonban tökéletesen érzékelte, hogy Jungkook az első pillantás óta vonzódik hozzá, így úgy volt vele, ha csak egy alkalom is lesz vele, neki megéri.

A garázst lassacskán töltötte be cuppanások és apró sóhajok hangja, amik a nyitott kocsiajtón szűrődtek ki. Ruhák repültek ide-oda és a két ismerős ismeretlen úgy lelt egymásra, ahogy ezelőtt senkivel.

Eközben az emeleten levő szobában Jeon Jungin elégedetten forgatta ujjai között azt az aprócska autóalkatrészt, amivel elérte, hogy régóta epekedő barátja, ma végre kettesben maradhasson a testvérével...