(Azután a sok szomorú megjegyzés után nem bírtam estig várni szóval remélem tetszeni fog a lezárás.)

-Akkor te nem is szeretted a dédpapát? - kérdi Liza a dédunokám.

Nos igen. Az idő gyorsan eltelt. Észbe se kaptam és az Isten megáldott 6 gyönyörű gyermekkel. Elég vicces mert Ashleyyel épp ennyit akartunk örökbe fogadni. Aztán jöttek az unokák, végül pedig a dédunokák és most itt is lennénk. Pár hónapja volt a 101.születésnapom.

-Szerettem őt, de az semmi ahhoz képest, ahogy Ashley Bensont szerettem - mondom mosolyogva.

-Ez annyira bonyolult. Nem értem az egész sztorit. Egyáltalán miért fogadtál?

-Nem tudtam, hogy bele fogok szeretni. Nem terveztem előre. Azt hittem, hogy csak egy lesz a sorból - mondom mosolyogva.

-Szóval mikor Ash szakított veled azért tette, hogy neked jó legyen?

-Igen Liza, mert ilyen a szerelem. Sokszor áldozatot hozunk azért, hogy a másiknak jó legyen. De mond csak. Miért is érdekelt ez a történet?

-Nem tudom. Anya egyszer említette, hogy van egy nagyon aranyos Love storyd - mondja nevetve. - Na meg nagyon sokszor megemlíti a tanár Ashley Benson nevét. Viszont a neten nem találtam a könyvét és anya mondta, hogy neked megvan az eredeti.

Liza picit hasonlít Ashre. Mármint a családból az összes gyerekem, unokám és dédunokám rajta kívül énekel vagy pszihológiát tanult. Míg Liza kizárólag csak verseket, dalszövegeket ír és irodalmat tanul.

-Tudod Liza. Soha nem szabad hagyni, hogy mások mondják meg kik legyünk - mondom és a csuklójára nézek, amin sebhelyek voltak.

-De ha az emberek gonoszak és nem hagyják, hogy az legyek aki lenni akarok?

-Ne hadd soha, hogy elnyomjanak. Nincs olyan dolog ami miatt szégyellned kéne magad ezt jegyezd meg.

-Szerinted anya haragudna, ha elmondanám neki, hogy a lányok tetszenek? - kérdi félve és mintha csak a reakciómra várna.

Úgy tudtam. Valahogy megéreztem, hogy Liza a lányokat szereti. Mármint nagyon szép lány, 17 éves és még soha nem volt barátja. Sőt még egy fiú sem volt akiről beszélt volna. Viszont a lányokról már kiskora óta ábrándozik nekem vagy órákat.

-Szerintem büszke lenne rád, amiért ilyen bátor vagy, hogy elmondod neki. Na de menj haza. Már biztosan aggodnak érted - mondom mire szorosan megölel.

-Holnap visszajövök ígérem - mondja és mosolyogva kisétál az ajtón.

Ahogy kilépett az ajtón Liza elővettem Ash könyveit. Ő lett az egyik leghíresebb író. A könyvét, amiben rólunk ír kiadattam akár csak a verseit. Szerettem volna, ha mindenki megismeri a szerelmünket. Azt, hogy a veszekedés, a szomorúság az nem a szerelem vége, hanem még csak a kezdete.

Mosolyogva elkezdtem olvasni az egyik verses kötetét, de hirtelen elnyomott az álom.

...

Mikor felkeltem a régi szobámba voltam. Mi a fene? Lenéztem a kezemre. Olyan fiatalnak nézett ki. Felálltam az ágyról és a tükörbe néztem. Újra 17 voltam. Mi a...? Ez hogy lehet? Kinyitottam az ajtót. Elmosolyodtam az ismerős folyosó láttán. Elindultam a konyha felé. Ash ott ült a pulton és mosolygott.

-Na mi van Jauregui? Csak állsz ott vagy csinálsz is valamit? Remélem nem hiába vártam több mint 70 évet - mondja és leugrik a pultról majd elindul felém.

-Akkor én most meghaltam?

-Meghaltál, ujjászülettél. Nem mindegy? - kérdi és szorosan megáll előttem.

-Hiányoztál - mondom és sírva megölelem.

-Te is nekem Lauren - mondja és elkezdi hátam simogatni.

-El sem hiszem, hogy itt vagy - lökőm el magamtól, hogy végig tudjak rajta nézni.

-De hisz mindig vissza térünk egymáshoz. Vagy talán elfelejtetted?

-Dehogy felejtettem - ölelem meg újra. - Szeretlek - mondom és megcsókolom.

-Szeretlek. Örökké együtt - mondja és összekulcsolja ujjainkat.

-A sírig és utána...