Pár hét múlva:

-Mentem dolgozni - kiáltok a földszintről, miközben gyorsan a cipőmet veszem.

-Aha - nyöszörög Lauren a szobánkból.

-Nehogy elaludj megint, még kénytelen leszek kirúgni téged - mondom nevetve és kimegyek az ajtón.

-Szeretlek - kiáltja, mire elmosolyodtam és én is vissza kiáltottam neki.

Beszálltam a kocsimba majd a stúdióba mentem. Nagyon bele merültem a papír munkába. A sok szervezésbe, a számokba, a bevételi díjakba.

Észbe se kaptam, hogy már délután 3 van. Arra eszméltem fel, hogy az asztalon lévő céges telefon csörög, amit szinte rögtön felvettem.

-Szia Ash, Lauren szeretne menni hozzád. Felengedjem? - kérdi Rose.

-Nem is tudom Rose – gondolkodok el, mire egyszere nevetünk fel. - Igen, kérlek enged fel - mondom és közben a számra kenem a vörös rúzst csak, hogy passzoljon a ruhámhoz.

Egy vörös ruha volt rajtam, ami eléggé feszült, de kellően hosszú volt. Feltettem a lábaimat az asztalra és így vártam Laurent, aki nemsokára be is toppant. Kissé eltátja a száját, majd végig mér mosolyogva. Kissé megnyalja az ajkát, majd becsukja maga után az ajtót.

-Kereset Miss Jauregui? - kérdem komoly fejjel.

-Igen, ömmm Miss Benson - dadog össze vissza és fejét elönti a pír.

-Kérem foglaljon helyet - mondom és az asztalom előtti forgó székre néztem.

Lauren leült mire én felálltam és mögé sétáltam. Miközben elindultam láttam, hogy arcán megjelenik egy hatalmas mosoly.

-Baj van? Nagyon feszültnek tűnik Miss Jauregui. Segítsek ellazulni? - kérdem és elkezdem nyakát csókolgatni.

Lauran hangosabban veszi a levegőt, mire elmosolyodok. Magam felé fordítom majd az ölébe ülök. Kezeit szinte rögtön derekam köré csavarta, mire elmosolyodtam és fejemet a vállára döntöm.

-Miss Benson nagyon jól néz ki ma. Van valami különös oka? - kezd el ujjainkkal játszadozni.

-Természetesen Miss Jauregui. Tudja, 5 éve, hogy együtt vagyok a barátnőmmel. Voltak hullámok, de mindent megoldottunk – mosolygok rá, mire kezét a ruhám aljához tette.

-Ó, gratulálok főnök asszony. Biztos nagyon szerencsés lány az illető - mondja és keze egyre feljebb halad a szoknyám alatt.

-De még én milyen szerencsés vagyok. Maga szerint tetszeni fog neki ez a ruha? - kérdem szem forgatva és ajkamba harapok, mikor megéreztem ujját a bugyimnál.

-Szerintem este le fogja magáról tépni amiért nem is hibáztatnám őt - mondja és mélyen szemembe néz.

Oda hajoltam hozzá és lassan megcsókoltam. Ő is vissza csókolt, de nem gyorsította fel. Most csak élveztük ahogy az ajkaink kényeztették egymást.

-Őrületesen gyönyörű vagy Ash - mondja befejezve a mi kis játékunkat.

-Te is Lauren. Még mindig jól áll a fekete - szállok le róla és végig nézek rajta.

-Akkor mehetünk? - kérdi, mire felé nyújtom a kezem, amit elfogad.

Beszálltunk az autóba és már mentünk is abba az étterembe, ahol először ebédeltünk együtt.

-Milyen volt a napod? - kérdi miközben az étlapot nézi.

-Hála neked egy csomó papírmunkám van – mondom szem forgatva, mire felnevet, én pedig elmosolyodtam.

-Sajnálom. Fújhatok vissza vonulót - néz mélyen szemembe.

-Most, hogy teljesen a reflektor fénybe vagy?

-Ha ezt szeretnéd - annyira komolyan mondta ezt, hogy majdnem elhittem.

-Jól áll neked a szupersztár imidzs - simítom meg az asztalon lévő kezét.

-Sziasztok lányok - jön oda hirtelen Cody.

-Szia - köszönünk egyszerre.

-Hogy hogy még mindig pincérkedsz? Azt hittem Egyiptomba vagy valami ásatáson - mondja Lauren elgondolkodva.

-Ja de valami nyomi lenyúlta a csapatom elől az ásatást. Hamarabb megkapták az engedélyt azok a mocskok – forgatja meg a szemeit. - Szóval mit hozhatok lányok? Szokásosan töltött csirke mell, sült krumpli és kóla? - kérdi, mire bólintunk egy aprót mindketten.

-Várj Cody - kiált utána Lauren, mire a fiú visszafordul. - Ash szeretne elmenni majd egy kicsit túrázni és arra gondoltunk össze rázzuk a régi bandát. Benne vagy? - kérdi, mire Cody elmosolyodik és bár próbálta leplezni láttam, hogy milyen boldog lett.

-Igen, ez jól hangzik. Majd írjatok egy sms-t vagy valamit – ezzel el is tűnt.

Mikor kihozták az ételt elkezdtünk enni.

-Neked milyen volt a napod? - kérdem miközben felé nyújtom a szalvétám, mivel tiszta maszat volt az arca.

-Köszi - mondja nevetve és megtörli az arcát. - A menedzserem olyan kedves volt, hogy egy csomó dögös csajjal zárt össze egész napra - néz mélyen a szemembe.

-Ilyen rendes volt?

-A legrendesebb – nyom egy puszit az asztalon lévő kezemre. - Figyelj csak! Gondolkodtam és hát nem is tudom. Már olyan régóta vagy a jegyesem és hivatalossá kéne tenni – mondja, mire kissé elszomorodtam.

Mármint örültem, hogy ennyire szeretné, de szomorú voltam, mert tudtam, hogy soha nem fogok vele össze házasodni. Már nincs sok időm és ha össze házasodnánk, az csak fájdalmat okozna neki akkor, amikor elhagyom. Tudom, hogy így is pokolian fog neki fájni, de csak abban reménykedem, hogy egy nap megérti és elfogadja a döntésem.

-Ash – zökkent ki a gondolataimból, mire rá nézek. - Te nem szeretnéd?

-De, de csak...

-Akkor csináljuk. Akár most rögtön. Üljünk fel egy gépre, menjünk Miamiba, vagy Las Vegasba, vagy ahova akarsz és mondjuk ki az igent – mondja izgatottan, mire mosolyogva megrázom a fejem.

Kifújja a bent tartott levegőt és hátra dől a székébe.

-Megyek kifizetem a kaját - áll fel az asztaltól mérgesen.

Utána mentem, majd mikor fizetett rá néztem mosolyogva.

-Ki kell mennem a mosdóba!

-Kint megvárlak az autóba - mondja, mire megráztam mosolyogva a fejem és behúztam a wc-be.

Bezártam az ajtót, mire kérdően rám néz.

-Mit csinálsz?

-Felelevenítem az első itt történő randinak – nevetve próbáltam felültetni a márvány pultra, amit nem nagy hagyott. - Most mi az?

-Bárki bejöhet azon az ajtón - néz az ajtóra.

-Ahogy te mondtad akkor, pár perc alatt lerendezzük - suttogom ajkára, mire nevetve megcsókol.

-Őrült vagy - rázza a fejét és végre hagyja, sőt még segít is abba, hogy a pultra ültessem.

Kigomboltam a nadrágját és lehúztam azt róla, mire újra felnevet és csak az ajtót figyeli. Megragadtam az arcát, majd megcsókoltam. Körmöm lassan végig húztam combján, mire ajkamra harap, ami rögtön elkezd vérezni.

-Ne haragudj – suttogja és apró puszikat nyom az alsó ajkamra.

Félre toltam az utolsó anyagot, ami az utamba állt és elkezdtem lent kényeztetni, mire a puszik egyre hevesebb csókká alakult. Lauren hátra dönti a fejét és a pultot szorongatja, miközben én a nyakát csókolgatom.

Valaki elkezdi rángatni a kilincset, mire Lauren ellök magától.

-Gyerünk már mi lesz? Húsz perce várok - mondja egy kicsit sem kedves hang.

Lauren gyorsan megigazította magát, majd kimentünk az ajtón. Ahogy kiértünk az étteremből egyszerre tőrt ránk a nevetés.

-Őrült vagy – mondja nevetve és magához húz egy csókra.

-Csak szerelmes – mondom miközben kinyitom neki a kocsiajtót.

Beszálltunk és már indultunk is haza felé.

-Írjunk egy közös dalt – mondja hirtelen és már ki is kelt az ágyból.

-Most rögtön? - kérdem és felülök.

-Igen. Most ehhez van kedvem – hozza az ágyba a gitárját és a füzetét.

-Rendben, akkor kezdjük!