Az idő nagyon gyorsan telt. Egy hónap, két hónap, három, négy, egy év, másfél. Szinte csak úgy elröppent és mi észbe se kaptunk.

Lauren és én úgy döntöttünk, hogy nem végezzük el az egyetemet, inkább a karrierünket építjük, ami sikerült is. Lauren rengeteg új zenét adott ki és a rajongói tábora csak nőt és nőt, viszont ez nem szállt a fejébe.

A balesetem után tényleg rengetegen változott. Már nem olyan volt, mint az elején. Értett a nemből, nem erőltetett rám semmit, nem dumált rá olyanra, amit ne akartam volna. Bár egy rossz tulajdonsága megmaradt. Az pedig az, hogy nem bírja levenni a szemeit a lányokról, ami nem gond, amig csak nézi őket.

Camila és Lucy az egyetemi tanulmányaikat végzik. Lucy szeretne kosárlabda edző lenni, még Camz ének tanár. Nagyon sokat tanulnak és ők is teljesen megváltoztak. Már nem jártak annyit bulizni, nem drogoztak, sőt Lucy még a cigiről is leszokott, amin mindenki csodálkozott.

A legtöbb fiú is fősulira ment vagy egyeteme. Például Sean építésznek tanul, Cody művészet-történelmet, Shawn belső építésznek tanul, Daniel pedig foci edző szeretne lenni.

Azt hiszem végül is minden jól alakult az életünkbe. Senki között nincs harag, mindenki kijött mindenkivel és amikor az időnk engedte, akkor folyton együtt lógott a banda.

Ami engem és Laurent illeti, azt hiszem, hogy a mi szerelmünk sírig fog tartani és még azon is túl. Igaz még mindig rengeteget veszekszünk, mindenféle apró dolgon összekapunk, de folyton kibékülünk és beismerjük, hogy tévedtünk. Azt hiszem a mi szerelmünk már szinte egy szappanoperás tv műsorba is megállná a helyét.

Lauren rá vett egy olyanra, amit soha nem gondoltam volna, hogy meg merek tenni. Kiadattam egy csomó versemet és pár könyvemet is. Vagyis mindet, kivéve azt amelyikben kettőnkről írok Laurenról. Ugyan is annak a könyvnek még nincs vége és még hosszú, hosszú ideig nem is lesz vége.

...

-Ash elfogunk késni - kiált türelmetlenül Lauren.

-Nem fogunk baby, a gép csak öt óra múlva indul - húzom le a bőröndöm az emeletről.

Lauren gyorsan oda siet és segít, amit egy puszival hálálok meg. Apa és Clara egymást átkarolva várna minket a bejárati ajtó előtt.

-Egy évig nem lesztek otthon – mondja apa és szemébe könnyek gyűlnek.

-Hamar eltelik az az egy év - ölelem meg szorosan.

-Vigyázzatok magatokra és legalább hetente 3x hívjatok - mondja Clara, mire Lauren megöleli őt.

-Úgy is szinte minden nap látni fogjátok a tv-be – karolom át Lauren derekát, mire elmosolyodik.

Gyors csináltunk egy családi ölelést és Laurennel már szaladtunk is a taxi felé, ami türelmetlenül dudált újra.

-Készen állsz az egész világ meghódítására? - kérdem, mire lassan felém fordult.

-Veled az oldalamon bármire készen állok!

...

Egy év alatt körbe utaztuk az egész világot. Európa, Ázsia, Ausztrália, Afrika. Bár Afrikába csak jótékony koncerteket adtunk. A pénzt, amit összeszedtünk máshol, a felét oda adományoztuk a szegényebb városoknak. Sőt még az építkezésbe is besegítettünk és pár hétig tanítottuk a gyerekeket olvasni és írni is.

Minden egyes országot, minden egyes helyszínt nagyon élveztünk és próbáltunk az időnkbe bele zsugorítani egy kis kirándulást is, ami többé kevésbé sikerült is. Rengeteg képek csináltunk. Pl az Eiffel toronynál, ahogy Velencébe egy gondolába ülünk, a hegyekbe, Görögországba. Szerintem mindkettőnk nevébe beszélek, mikor azt mondom, hogy Görögország egyszerűen gyönyörű volt.

És most több, mint fél év után elérkeztünk az utolsó kontinens meghódításához. Visszaértünk Amerikába. Koncert koncert után, míg egyre közelebb nem értünk a saját környékünkre.

...

Most egy New Yorki hotelba vagyunk. Lauren fáradtan az ágyra dől mellém, mire elmosolyodtam.

-Nagyon ügyes voltál ma is – nyomok egy puszit a homlokára.

-Te pedig nagyon sexy vagy ma is – fordul felém, mire felnevetek. - Figyelj csak. Camznek és Lucynak épp nincs semmi dolga és mivel itt vagyunk gondoltam megihatnánk valamit egy bárba - kezdi el hasam cirógatni, mire elmosolyodtam.

-Még le kell rendeznem az utolsó koncert, de te menj és érezd jól magad –fordulok én is felé.

-Akkor nem megyek én se - csókol meg.

-De, menj. Megérdemled, hogy a barátainkkal legyél - mosolygok rá.

-Akkor nem baj?

-Dehogy baj. Lucy úgy is leadja a forró drótot, ha valami rosszat csinálsz - mondom, mire egyszerre nevetünk fel.

-Szeretlek, majd jövök - nyom egy búcsúcsókot az ajkaimra.

-Szeretlek - kiáltok utána, bár már nem hiszem, hogy meghallotta.

Mostanában olyan rosszul vagyok. Folyton fáj a fejem, fáradékony vagyok, hányingerem van, szédülök, sokszor nem bírok koncentrálni, sőt a múltkor hánytam is. Lehet elkaptam valami nyavaját vagy ki tudja.

A mobilom elkezd remegni. Laurentól, jött egy üzenet, hogy ha meggondolnám magam, akkor melyik bárba találom őket. Elmosolyodtam.

Igazból nem tagadom, még mindig nagyon féltékeny maradtam és Lauren pedig még mindig nagy nő csábász volt. Mármint már nem csalt meg, vagyis én nem tudok róla, de valahogy még is bennem maradt egy tüske, amit ki akartam írtani ezért gondoltam kicsit próbára teszem és rögtön beütöttem a telefonomba egy bizonyos számot.

-Szia kislány - szól bele Magen.

-Szia Mag, emlékszel még rám?

-Te vagy az első, aki nemet mondott nekem, még jó, hogy emlékszem. Végre szabad a pálya? - kérdi nevetve.

-Nem, nem. Igazából egy szíveséget szeretnék kérni.

-Na mond, most úgy is rá érek.

-New Yorkba vagy?

-Igen.

-És ismersz egy bizonyos JP Bart?

-Természetesen, az az egyik legjobb itt.

-Figyelj csak. Tudod van Lauren és szeretném ha rá másznál - mondom félve, mire felnevet.

-Jól hallottam? Ennek mi értelme?

-Csak kíváncsi vagyok, hogy visszautasítana-e.

-Mit kell tennem? - megy bele a játékba.

-Játszd el, hogy az egyik rajongója vagy. Minden bizonnyal fel fog ismerni, mert ismeri a filmjeidet. Legyél szelíd, vissza fogott és ha bókol játszd el, hogy zavarba jössz. Azt imádja.

-Szóval legyek te? - kérdi nevetve.

-Pontosan.

-Rendben és meddig menjek el ha bele megy?

-Mondjuk, amíg leveszi a pólód? - gondolkodom el.

-Szóval csók mehet?

-Azt hiszem – mondom kissé félve.

-Miért fárasztod magad ilyenekkel?

-Csak kíváncsi vagyok rá. Boldog vagyok mellette, szeretem, de ez az egy dolog nem hagy nyugodni.

-Rendben Ash, akkor hívlak majd, hogy hogyan alakult – ezzel le is teszi a telefont.

Az asztalhoz ültem és elkezdtem szervezni az utolsó koncertet. Mikor kész voltam vele, fáradtan az ágyba dőltem és szinte másodpercenként néztem a telefonomra, hogy nem csörög-e.

Már éjfél van, már fél egy, egy... mi lesz már? Ekkor hirtelen elkezdett csörögni a telefonom, amit rögtön felvettem, ahogy megláttam Magen nevét felvillanni.

-Szia mi történt?

-Átment. Bár elég részeg, sokat itattam. Mikor már megvolt a pohár szám, meg a hangulat megcsókoltam. Ő meg ellökött magától és azt mondta "Van barátnőm és bár nagyon nagy rajongód vagyok és szép is vagy, de a barátnőm szebb és szeretem" ezzel felállt és ott hagyott.

-Köszönöm Magen. Majd még hívlak, valamikor megihatnánk valamit.

-Már alig várom. Jó legyél szia!

-Szia!

Úgy kb negyedóra az út gyalog szóval Lauren bármelyik percben itt lehet. Levettem a felsőmet és a nadrágomat és fehérneműben az ágyra feküdtem. Az ajtó lassan elkezdett kinyitódni. Mikor meglátott szeme felcsillant, majd halkan felnevet.

-Szia – suttogja és újra végig néz rajtam. - Ezt mivel érdemeltem ki? - indul az ágy felé, majd fölém kerekedik.

-Valamit el kell mondanom – suttogom miközben nyakam kezdi csókolgatni. - Az a lány a bárba...

-Bárki bármit mondott hazudott. Ő csókolt meg és én rögtön felálltam és haza jöttem - kezd el rögtön magyarázkodni, mire megsimítom az arcát.

-Tudom. Én küldtem oda – mondom, mire halkan felnevet.

-Honnan a fenéből ismered te Magen Foxot? - nevet fel, miközben arcomat csókolgatja.

-Emlékszel arra az egy hétre amit külön töltöttünk?

-Őt Laurenezted le? - kezd el hangosan nevetni.

-Ne nevess ki - fordítom magam alá, amit hagy is.

-Szóval ez egy teszt volt? - kezdi el oldalam cirógatni.

-Átmentél Lauren – veszem le a felsőjét és rögtön felsőtestének támadtam ajkaimmal.