Szombat:

-Ash kész vagy már? - kopog be Lauren az ajtómon.

-Nem tudom, hogy mit vegyek fel – nyitom ki az ajtót fehérneműbe.

-Így semmiképp nem jöhetsz - rázza meg a fejét nevetve.

Bejön az ajtón és becsukja azt maga mögött.

-Nagyon jól nézel ki - dicsérem meg az outfitjét, meg őt magát is.

-Köszi. Na gyere, keressünk neked valami sexyt – indul meg a szekrényem felé.

...

-Mit szólsz ehhez? - vesz elő egy fehér egybe ruhát.

-Ez elég szép - mondom és leveszem a rajtam lévő ruhákat.

Lauren segít bele bújni, majd a hátam mögé sétál és felhúzza a cipzárt. Elém sétál és mosolyogva végig néz rajtam.

-Ez nagyon jól áll és már nincs időn átöltözni szóval ez marad – mondja nevetve és a telefonjára néz.

...

Szinte egész úton nem szóltunk egymáshoz viszont végig éreztem azt a kémiát ami köztünk volt. Elég lett volna egy szikra ahhoz, hogy újra tűz legyen, de még egyikőnk se állt rá készen.

Most biztos hülyének néztek. Tudom, hogy elkéne neki mondanom, hogy mindenre emlékszem, de mi értelme volna? Szeretem őt és ezért úgy gondolom, hogy megérdemlünk egy utolsó esélyt. Egy utolsó esélyt arra, hogy tiszta lappal induljunk, hogy újra megismerjük egymást.

Katie egyik bárja előtt álltunk meg. Kiszálltunk a kocsiból és a bejárat felé indultunk.

-Készen állsz? - kérdi és kezét a kilincsre teszi. Nem szóltam csak bólintottam egy aprót, mire kinyitotta az ajtót. Az egész bagázs ott volt. Lucy, Daniel, Katie, Holland, Camz, Shawn, Cody és Sasha. Csak Allyt és Dylent nem láttam, ami nem is volt nagy baj, mert velük nem nagyon jöttem ki.

-Üdv újra itt - kiáltják egyszerre, majd Lucy oda rohant és szorosan megölelt, amit viszonoztam.

-Emlékszel rám? - lök el kicsit magától

-Te emlékszel a pelenkás kori barátodra? - kérdem vissza, mire újra megölelt.

Leültünk az egyik kör aszalthoz. A zene hangosan szólt és a pia gyorsan fogyott. Kissé oda hajoltam Laurenhez, aki mellettem ült. Már eléggé be voltam csípve.

-Figyelj csak. Ő a barátnőm? - kérdem és Holland felé néztem.

Ha ez sem fogja kiborítani, akkor semmi. Akkor nincs több ötletem, hogy hogyan vehetném rá, hogy végre úgy figyeljen rám mint régen.

Lehet már tovább lépet? Lehet már nem akar engem? Vagy csak tisztelettel van az állapotomra és azért nem próbálkozik?

-Ő Katievel jár - magyarázza.

-De csókolóztam vele - nézek mélyen szemébe.

-Ki kell mennem a mosdóba - áll fel.

-Várj én is megyek – indulok utána, amit mindin bizonnyal észre se vett.

Bement a wc-be, ahová követtem. Idegesen járkált fel alá, de mikor meglátta, hogy utána mentem elmosolyodik.

-Veled is csókolóztam - támasztom a hátam az ajtónak.

-Csak gyakoroltál - javít ki.

-Mire gyakoroltam? - kíváncsiskodok és kissé felnevetek.

-Azt én nem tudhatom - dől neki a csempének.

-Csókolj meg - nézek mélyen a szemébe.

-Mi? Nem – nevet fel és ellöki magát a csempétől és újra elkezd körbe járkálni.

Elindultam felé és megfogtam a kezét, mire rám néz.

-Talán nem találsz vonzónak?

-De, nagyon is annak talállak - suttogja és végig néz rajtam.

-Akkor – hátrébb léptem pár lépést, hogy hátam a falnak tudjam támasztani - miért nem csókolsz meg?

-Mert a mostoha testvéred vagyok, a nővéred - mondja és kínosan felnevet.

A füléhez hajoltam és eltűrtem onnan a haját. Érzem, hogy teste kissé megremegett, mire elmosolyodtam.

-Az ágyba csókolóztunk és alig volt rajtunk ruha!

-Ez... ez csak álom volt - látom, hogy egyre nehezebben tartsa vissza magát.

Hangosan kifújtam a levegőt és vissza dőltem a falnak. Elmondom neki. Elmondom neki és kiderítem, hogy még mindig szeret-e.

-Emlékszem mindenre.

-Mi mindenre? - játssza még mindig a hülyét.

-A találkozásunkra, a fogadásra, a balesetre, az eljegyzésre - mutatok az ujjamra, mire szemébe könnyek gyűlnek és ellép tőlem.

-Mióta?

-Azután a pizsi party után megtaláltam a füzetjeimet és a könyvemet.

-Az már három napja volt. Miért nem mondtad el? - akad ki teljesen.

-És te? - kiáltok rá.

-Az orvos azt mondta, hogy ne mondjunk el semmi olyant, ami rossz emlék számodra.

-És szerinted a szerelmünk rossz emlék? - kelek ki magamból és megtaszítom a vállát, mire hátra lép pár lépést.

-Sokat szenvedtél és úgy érzem, hogy számodra több a rossz emlék, mint a jó - mondja és arcán végig folyik pár könnycsepp.

Elé sétáltam. Letöröltem a könnyeit és egy puszit nyomtam arcára, majd még egyet és még egyet. Az utolsó puszi már érintette az ajkát, mire elmosolyodik. Mélyen szemébe néztem, akárcsak ő az enyémbe. A zöld és a kék szempár újra találkozik, újra összeolvad tekintetünk.

-Kérlek csókolj meg – suttogom újra, mire bólint egy aprót.

Kezeit derekamra teszi, én pedig a tarkójára. Lassan közeledett. Mikor az orrunk összeért elmosolyodtam.

-Annyira hiányoztál - suttogja és lágyan megcsókol, amit viszonzok is.

Most először nem gyorsított be, nem változtatott a csókunk tempóján.
Sós ízt érzek, mire kinyitom a szemem és kissé eltávolodok tőle. Látom, hogy sír.

-Cst, semmi baj. Már itt vagyok és itt is maradok - ölelem meg.

-Annyira örültem neked és... és az első perctől elakartam mondani neked! Viszont nem értem te miért titkoltad el, hogy emlékszel.

-Tiszta lappal akartam kezdeni, de úgy tűnik, hogy elfelejtettem, hogy kell csajozni.

-Soha nem tudtál csajozni – nevet fel és egy puszit nyom a homlokomra.

-De most valamennyire még is sikerült. Először Camzre voltál féltékeny aztán pedig Hollandra.

-Ezzel nem vitatkozom – nevet fel.

-Menjünk haza – suttogom a fülébe.

-Nem szép dolog lelépni a saját bulidról - mondja és összekulcsolja ujjainkat, mire elmosolyodtam.

Olyan jó volt végre érezni a keze melegségét, azt hogy ott áll mellettem, azt hogy szeret.

El sem tudom képzelni, hogy mennyit szenvedett egy évig. Hisz minden nap ott ült mellettem, szinte nem is volt otthon és egyetemen is halasztott egy évet miattam.

Mikor a többiek meglátták, hogy kézen fogva sétáltunk vissza, össze zavarodva néztek ránk.

-Nem úgy volt, hogy nem lehet neki elmondani? - gondolkodik Katie.

-Mit? - kérdem, mire mindenki össze néz majd Laurennel egyszerre nevetünk fel.

-Kiderült, hogy már három napja emlékszik - magyarázza Lu.

Még ittunk "egy párat", azaz elég csúnyán spiccesek voltunk, mikor is hívtunk egy taxit, ami haza vitt minket.
Próbáltunk csendbe feljutni az emeletre, de ez nem nagyon jött össze, mivel az egész szoba forgott velem, pár dolognak neki is mentem.

-Nincs kedved nálam aludni? - kérdi Lauren csábosan és neki dől az ajtónak.

Oda sétáltam és kinyitottam azt, mire Lauren hátra esik, le a földre. Hangosan felnevetek és letérdelek mellé nagy nehezen.

-Annyira szép vagy - simít végig az arcomon.

-Gyere, állj fel - próbálom felrángatni, ami kisebb nagyobb sikerrel sikerült is.

Mindketten részegek voltunk, de mivel Lauren sokkal többet ivott nálam, ez most meg is látszódik.

Az ágyba döntöttem és levettem róla a cipőjét majd, elkezdtem róla lerángatni a nadrágját. Mikor ez is kész volt magamról is levettem. Befeküdtem mellé és betakartam magunkat.

-Jó éjt Lauren – suttogom és egy puszit nyomok a homlokára.

-Jó éjt? Még nem alszunk – nevet fel és már fel is ült derekamra, mire felnevettem.

-Nagyon részeg vagy – mondom és halkan felnyögők, mikor elkezdte nyakam csókolgatni.

-Te szeretnéd? - néz mélyen a szemembe, mire bólintok egy aprót.

-Nagyon szeretnélek - suttogom, mire megcsókol.

-Szeretlek!

-Szeretlek!