Pár hét elteltével:

-Képzeld megjöttek a levelek a suliból. Ide teszem neked az asztalra, hogy majd kitudd bontani, ha felébredsz - teszem a borítékot az ágya melletti szekrényre. - És ezt néz mit hoztam neked? - veszem ki a zsebemből a gyűrűjét. - Sokat gondolkodtam, hogy vajon szeretnéd-e vissza kapni vagy nem, de arra jutottam, hogy viselted amikor... - hangosan kifújtam a levegőt és letöröltem az arcomon végig folyó könnyeket - szóval most visszahúzom az ujjadra – mondom és gyűrűs ujjára húztam, azt mire esküdni mertem volna rá, hogy megmozdította a kezét.

Vissza ültem a székre és Ashre néztem. Mozdulatlanul feküdt. Csak a képzeletem játszik velem. Annyira el akarom hinni, hogy felébred, hogy hallucinálok már.

-Nem fogod kitalálni mi történt. Valami hülye, idióta újságíró lehozta a balesetünket az újságba. Kaptam egy csomó üzenetet arról, hogy alig várják, hogy meggyógyulj. Nagyon rendesek voltak - mesélem el.

Még több héttel később:

-Tudod utána jártam és azt olvastam, hogy az emberek ugyan úgy hallanak minket ha kómába vannak ezért arra gondoltam, hogy kinyitom a leveleinket a sulitól. Mit szólsz hozzá? Te is izgulsz? - kérdem és közben leveszem a két borítékot az asztalról. - Amúgy Lucyt és Camzet felvették szóval te is tuti bekerültél, de bármi is áll a levélen, te vagy a legjobb – mosolygok rá és felnyitom azt. - Kedves Ashley Benson! Örömmel értesítjük, hogy... Ash felvettek – mondom és egy puszit lehelek a homlokára. - Akkor most nézzük az enyémet - bontom ki a sajátomat. - Egy suliba járhatunk, mind a négyen. Ahogy elterveztük. Hallod Ash? - kérdem és szemembe könnyek szöktek.

Jópár hónappal később:

-Jó reggelt. Megint én vagyok. Már biztos unod a fejemet. Nézd, hoztam neked virágot. Ez a kedvenced orchidea és ezt nézd. Itt a kedvenc könyved is. Már biztos hiányzott szóval olvasok fel neked – mondom és leülök a szokásos helyemre. - Szóval kezdjük az elején - nyitom ki a könyvet, de ekkor valaki belépett az ajtón, mire oda fordultam.

-Lauren ebből elég volt – mondja Katie és mérgesen elindul felém, mögötte pedig Camz.

-Miből? - kérdem mosolyogva.

-Hat hónapja itt ülsz ebbe a kurva székbe. Hat hónapja csak zuhanyozni mész haza. Az elején még tűrtem és megértettem, de elég volt. Eddig tartott, elfogyott a türelmem.

-Itt akarok lenni mikor felkel.

-Ez már beteges Lauren. Szóval most két választásod van. Vagy önkét velünk jössz vagy erőszakot alkalmazok – mondja mosolyogva.

-Camz szólj rá. Te is tudod, hogy milyen fontos nekem az, hogy én legyek az első akit lát ha felkell - kérlelem a lányt.

-Sajnálom Lauren, de Katienek igaza van. Hat hónapja itt gubbasztasz és nem csinálsz semmi mást.

-Ti ezt nem értitek. Menjetek ki és hagyjatok békén - mondom, de hirtelen Katie felrángatott a székből.

Próbáltam ellenkezni, de hirtelen a hátára kapott és már el is indult velem kifelé. Sikoltoztam, kapálództam, de semmi nem hatotta meg őt. Szinte mindenki megbámult minket.

-Segítség el akarnak rabolni. Valaki segítsen - kiabálok, mire Katie hirtelen megállt.

Próbáltam előre nézni és megláttam, hogy két elég nagy darab orvos állta el Katie útját.

-Tegye le a hölgyet!

-Nézze ez elég rossznak tűnik, de meg tudom magyarázni. A lánynak friss levegő kell. Az anyukája tud róla. Tudja ő Lauren Jauregui és ha rá keres az interneten akkor azt is tudni fogja, hogy mellettem ez a hölgy Camila Cabello és őt ketten énekes társak. Mi a fenéért akarná elrabolni a saját társát? - kérdi Katie.

-Igaz - súgja az egyik doki, mire megforgatom a szemeimet és már tovább is mentünk.

Mikor kiértünk Katie letett és tovább rángatott.

-Kérlek Katie, könyörgök. Engedj vissza. Szükségem van rá - mondom sírva, mire hirtelen felém fordul és lekever egy kisebb pofont.

-Neked most egy kis időre van szükséged. Bulikra van szükséged és lányokra - mondja, mire sírva megrázom a fejem.

-Nekem csak Ash kell!

-Na jó, ehhez nincs türelmem - mondja és betuszkol a kocsiba és mellém ül, hogy még véletlenül se tudjak kiszállni.

Camz szomorúan hátra néz a volán mögül és azt mondja.

-Sajnálom, de a te érdekeidet tartjuk szem előtt!

-Ez nem az én érdekem. Mi van ha épp most kell fel? Egyedül lesz ott – mondom aggódva.

-Lauren nem akarlak még jobban elszomorítani, de ha eddig nem kelt fel akkor...

-Katie - kiált rá Camz mérgesen.

-Felfog kelni, muszáj felkelnie – kezdek el hangosan zokogni, mire Katie gyorsan magához húz és elkezdi hátam simogatni.

-Sajnálom. Nem úgy értettem. Ez nekünk is nehéz. Szerintem aki egyszer találkozott Ashhel az a szívébe zárta mert nagyon jó fej lány - suttogja és érzem, hogy egy könnycsepp görbül le a vállamon.

Katie sír? Még soha életembe nem láttam őt sírni, pedig már lassan tíz éve ismerem.

Igaza volt. Aki egyszer beszélt Ashhel, az újra és újra akart vele találkozni, mert ő egy igazi földön járó angyal.

Mikor megálltunk felnéztem. Katie egyik bárja előtt álltunk meg. Kiszálltunk és bementünk. Egy csomóan voltak ott, mire kissé elmosolyodtam és érzem, hogy szemem megtelik könnyekkel. Ott volt Lucy, Cody, Daniel, Dylen, Shawn, Ally, Sasha, Holland, WW és Sean is. Mind oda rohantak és egyszerre öleltek át.

-Hogy sikerült ide rángatni? - kérdi Holland és Katiere néz.

-A B tervvel - válaszol Katie, mire mind felnevetek.

Leültünk az egyik kör asztalhoz és elkezdtünk inni. Csak ittunk és ittunk. Azt sem tudtam már, hogy mennyi az idő, de a hangulat kezdett megjönni. Katie elindított valami zenéket, így páran már táncolgattak. Én a pultnál ültem és fejemet támasztottam.

-Jöhetek? - kérdi Lucy, mire bólintottam egy aprót.

-Hogy vagy? - töltök neki egy pohár tequilat.

-Voltam már jobban is. Egészség - koccintsa össze a poharainkat, majd felhajtottuk. - Viszont te kurva szarul nézel ki!

-Nem nagyon tudok nélküle aludni csak altatókkal!

-Nem tudom, hogy ez mennyire vigasztal, de te vagy élete szerelme. Az első és az utolsó.

-Honnan tudod ezt?

-Mióta megszülettem ismerem. Azt hiszem ez kielégítő válasz.

-Köszi - mondom, mire bólint egy aprót és már fel is állt mellőlem.

Elég sokat ittam. Már kezdett minden szédülni mikor Katie leült mellém és még öntött párat.

-Gyere van egy ajándékom - biccent a fejével, mire követtem.

A bár egyik ajtaja felé mentünk, ami soha nincs nyitva viszont pontosan tudtam, hogy mi van mögötte. Egy szoba ággyal. Halkan felnevetek, mire Katie is felnevet.

-A tied egész estére, azt csinálsz amit akarsz – nyissa ki az ajtót.

Egy lány ült az ágyon, akinek kezei össze voltak bilincselve. Mivel már elég homályosan láttam csak annyit láttam, hogy barna haja van és szép teste.

-Katie én nem...

-De – ezzel becsukta a szobaajtót és ott hagyott.

-Szia – mondom és leülök a lány mellé.

-Szia. Mit szeretnél, hogy hívjalak? - fogja meg a kezem, mire felnézek rá.

-Hol a kulcs? - kérdem és felállok mellőle.

Az éjjeli szekrény felé biccent. Felvettem azt és letérdeltem a lány elé. Próbáltam a kulcsot a zárba illeszteni, ami csak öt perc után sikerült csak. Levettem a lányról a bilincset és vissza ültem az ágyra. Ő felállt majd bele ült az ölembe.

-Lehetne, hogy csak átölelek miközben alszunk? - kérdem, mire a lány össze zavarodva rám néz.

-Katie azt mondta, hogy...

-Nem érdekel mit mondott. Tudod mit? Megtennéd, hogy elmész? - kérdem, mire bólint egy aprót.

Felkapja a kabátját, ami a combja közepéig ért és kiment az ajtón. Bedőltem az ágyba és szinte rögtön elkapott az álom.