Ashley szemszöge:

-Mi a baj? - fogja meg Lauren a kezem a csók után.

-Csak adj időt, hogy gondolkodhassak – suttogom és felállok mellőle.

Elindultam az ajtó felé, kezemet a kilincsre tettem és picit vártam. Lauren nem szaladt utánam, mire elmosolyodtam egy picit. Ez azt jelenti, hogy most tényleg komolyan gondolja, hogy hagy nekem időt arra, hogy átgondolhassam a dolgokat.

Át mentem a szobámba és szinte rögtön bealudtam. Viszont valamikor hajnalba felriadtam és nem tudom miért, de szinte rögtön Lauren szobája felé mentem. Lassan benyitottam és csodálkozva néztem, hogy nincs ott. Visszamentem a szobámba és felnyitottam a laptopomat. Bele mentem a könyvembe és mosolyogva elkezdtem írni.

A lány nagyon sokat gondolkodott. Újra és újra sorolt fel érveket és ellen érveket, amikből sajnos több volt. Tudta, hogy Bell már sokadszor játssza el az esélyét, viszont nem tud ez ellen mit tenni. Amanda még midig ugyan úgy szerette Bellt, még ha az apró darabokra is törte őt. Ezért aztán Amanda elhatározta, hogy megpróbálkozik újra megbízni Bellben. Azt tervezte, hogy újra megbocs...

A telefonom hirtelen elkezdett csörögni. Ismeretlen szám volt. Az órámra néztem. Még csak 5 óra lesz. Ki a fene keres ilyen korán? Felvettem és bele szóltam.

-Haló?

-Clara Benson? - kérdi, mire kissé elgondolkodtam. Nem tudom mi ügybe keresik szóval gondoltam ha valami fontos ügy, akkor majd kijavítom magam.

-Igen, én vagyok.

-A lányát Lauren Jaureguit behozták rongálásért a rendőrségre. Óvadék esetén kihozhatja onnan.

Mit csinált már megint ez a lüke lány? Miért kerül mindig bajba? Egyáltalán miért ment el otthonról részegen? Azt hittem aludni fog. Ha ezt tudom a szobájába maradok vele. Néha esküszöm megtudnám fojtani mikor ilyeneket csinál.

Mérgesen kifújtam a levegőt és tovább játszottam Clara szerepét.

-Az a helyzet, hogy a férjemmel nem tartózkodunk most a közelben. Viszont a mostoha lányom, Ashley Benson bemehetne érte?

-Egy pillanat csak megnézzük az aktáját. Ashley Benson ugye?

-Igen, ő az.

-Rendben bejöhet érte.

-Köszönöm. Elmondaná, hogy melyik fogdába van bent és hogy mennyi pénzt kell vinni?

Miután a férfi tájékoztatott mindenről elmentem a bankba, kivettem a pénzt és már indultam is taxival az őrs felé, mivel Lauren autója ott volt.

-Jó reggelt - köszönök, mikor beérek.

-Jő reggelt - köszön vissza a férfi, aki a pult mögött ült. - Mibe segíthetek?

-Lauren Jauregui óvadékát szeretném kifizetni.

-Rendben, kérem foglaljon helyet amíg elvégzem a papír munkát - mutat a székekre, ahol helyett is foglaltam.

Egy jó pár óra után a férfi int, hogy menjek oda.

-Rendben, akkor a pénzt kérhetném? - kérdi, mire felé nyújtom a borítékba tett pénzt. A férfi át számolta és elém csúsztat egy papírt, illetve tollat. - Ez a papír arról szól, hogy kifizette az óvadékot - magyarázza, mire gyorsan átfutom a szememmel és már alá is írtam.

Pár perc után megláttam Laurent. Elég rosszul nézett ki. Sápadt volt, szeme karikás, ajkai pedig teljesen ki voltak száradva. Mikor meglátott szégyenkezve lehajtotta a fejét és a pulthoz ment, ahol visszakapta a személyes tárgyait. Mikor mellém ért nem szólt semmit csak szorosan megölelt.

-Sajnálom!

-Tudom - sóhajtok egy nagyot és elveszem a kocsi kulcsot a kezéből. - Viszlát - köszönök el és már ki is léptem az ajtón.

-Mérges vagy rám? - kérdi miközben beszálltunk az autóba.

-Igen Lauren, kurvára mérges vagyok rád. Miért nem tudsz normális lenni? - kérdem idegesen.

-Sajnálom, de ilyen vagyok. Én próbálok változni, szenvedek Ash – suttogja lehajtott fejjel.

-Te szenved? Akkor gondold magad az én helyzetembe. Tudod te hányszor szenvedtem miattad? - szinte kiabáltam.

-Sajnálom oké?

-Nem Lauren semmi nem oké.

-Visszafizetem a pénzt - suttogja és felém fordul.

Mérgesen felnevetek és megnyalom alsó ajkam.

-Akkora hülye vagy. Nem érdekel a pénz - indítom el az autót.

Valamit elkezd keresni a kesztyűtartóba, én pedig elindultam haza felé. A hátsó ülésre néz majd valamit elvesz onnan.

-Tessék - nyújt felém egy füzetet.

Szinte rögtön felismertem. Ez az egyetlen dolga, amihez soha engedte, hogy hozzá érjek. Folyton azt mondta, hogy nem tartozik rám mi van benne.

-Ez mi?

-A vadászatom eredményei - mondja szomorúan, mire felnevetek és kiütöm azt a kezéből. - Kérlek olvasd el – veszi fel a padlóról és újra felém nyújtja. - Könyörgök Ash, csak olvasd el és ha ezek után se akarod újra kezdeni esküszöm az anyukámra, hogy békén hagylak!

Még soha nem láttam ilyen komolynak és még soha nem esküdött meg semmire, főleg nem Clarara. Sóhajtottam egy nagyot és elvettem tőle a füzetet. Minden oldalon más lány volt, az összesről volt egy kép és pár sor szöveg, mire mérgesen felnevetek és közben próbálom az utat is nézni.

Az egyik oldalon megláttam magam. Egy teljes alakos kép volt a füzetbe ragasztva és alá a következők voltak írva.

Ashley Benson - szűz, okos, stréberke, unalmas, kedves, jó mell, feszes segg, szép kék szemek. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet az ágyba.

-Lauren én ezt nem olvasom tovább - mondom mérgesen.

-Kérlek... - mondja, mire lapoztam egyet és felnéztem az útra, mivel egy útkereszteződéshez értünk.

Pár lap után megint én következtem, mire megforgattam a szemeimet. Itt egy sima arcos kép volt rajtam.

Ash Benson - Félre ismertem. Nagyon tüzes és aranyos lány. Hatalmas a lelke és bármit feláldozna bárkiért, aki fontos neki. Imádom azt a szenvedélyt a szemébe, mikor valami olyant csinál amit szeret csinálni. Nagyon csinos lány és ez mellett okos is. Csupán ha bele gondolok, hogy lefekszik velem teljesen beindulok.

Lara Brush olvasom a következő áldozat nevét.

Lara – semmi extra és az ágyba is béna volt, végig csak Ashre gondoltam, a testére. Annyira szép lány.

Felnéztem az útra, hogy megbizonyosodjak, hogy nincs semmi előttünk, majd tovább lapoztam. Újra rólam volt ott egy kép, amin minden bizonnyal meztelen voltam, de legalább Lauren betakart, milyen rendes.

Ash – Te jóságos ég. Egyszerűen fantasztikus volt. Nem bírok betelni vele. Akarom őt újra és újra. Soha életembe nem volt még ekkora orgazmusom, pedig elég ügyetlenke volt még, de nem csodálom. Én voltam neki az első. Annyi gyönyörű volt, miközben alattam nyögdécselt.

-Ez beteges – mondom idegesen.

-Várj innen kezdődik miután szakítottunk - forgatja át a füzetet, én pedig az útra figyelek. - Olvasd tovább.

Tiff - szőke haj, kék szem, hasonló testalkat, mint Ashé. 

Forgattam. 

Betth – annyira hasonlít Ashre, de nem is fogható hozzá. 

Caren – annyira hiányzik Ash. 

Lola – vissza akarom szerezni Asht, nélküle semmi nem a régi.

A következő oldalon újra én voltam a képen. Egy puszit nyomtam a lány arcára, miközben Lauren csukott szemmel vigyorog.

Életem szerelme - Annyira szeretem őt és olyan boldog vagyok, hogy végre itt fekszik a karajim között. Nem is tudom, csak úgy megnyugtató ez az érzés. Szeretem ha a közelembe van, ilyenkor próbálok kedvesebb lenni másokkal, próbálok a kedvére tenni. Egyszerűen ha a jövőre gondolok, akkor folyton az ő arca jelenik meg előttem. Teljesen bele szerettem és azt akarom, hogy ő legyen a családom. El akarom venni feleségül, el akarok vele költözni egy házba, gyerekeket akarok neki adni. Tudom, hogy ő életem értelme, nélküle én egy senki vagyok. Azt is tudom, hogy ő az igazi. Ő az egyetlen ember, aki türelmes velem, aki próbál segíteni megszabadulni a rossz szokásaimtól, az egyetlen aki támogat, akire támaszkodhatok. Annyira szeretem őt. 

Lauren szemszöge:

Látom, hogy elért arra az oldalra, amire vártam, ahol arról írok, hogy mennyire szeretem őt, hogy mennyire függővé váltam a szerelméért.

-Az ujjadon az a gyűrű a bizonyítéka annak, hogy mennyire komolyan gondolom a dolgokat – mondom szinte sírva.

-Baszd meg – mondja és sírva hozzám dobja a füzetet.

-Ash kérlek. Ha egy utolsó esélyt adsz...

-Akárhányszor meg akarok neked bocsájtani, te mindig csinálsz valami hülyeséget - törli meg a szemét, hogy jól láthasson.

-Szeretlek és tudom, hogy te is szeretsz engem.

-Még jó, hogy szeretlek te idióta - mondja ordítva elkezdi halántékát dörzsölni.

-Ash vigyázz - kiáltom és elkapom a kormányt, mikor megláttam, hogy oldalról egy kamion száguld felénk.

Késő volt. Telibe neki hajtott a kocsink oldalának, mi pedig az árokba sodródtunk és mindent elsötétedett.

Lassan kinyitom a szemem. Nagyon fáj mindenem. Az autó fejjel lefelé volt. Látom, hogy próbálják Asht kivágni az autóból. Csurom vér volt a lány.

Kicsatoltam a biztonsági övemet és leestem. Nagy nehezen kimásztam az autóból. Annyira szédülök. Nehezen felálltam és elindultam az autó másik feléhez.

-Hölgyem maradjon nyugton. Lehet, hogy belső vérzése van - kiált rám az egyik mentős.

Látom, hogy Ash kihúzzák az autóból.

-Nem lélegzik, elkezdem a szívmasszázst - kiált az egyik orvos és már meg is kezdi.

Nehezkessen oda sétáltam és mellé rogytam.

-Ash – mondom sírva és elkezdem arcát simogatni. - Ash szólalj meg. Kérlek Ash - kiáltok teljesen kikelve magamból. 

-Vigyék innen, nem tudom végezni a dolgom – mondja a férfi, aki épp most fúj be Ash szájába. - Gyerünk már, mi lesz kislány? - kérdi és újra kezdi a szívmasszázst. - Ez így nem megy. Kérem a defibrillátort most - kiált a férfi idegesen.

-Nem halhatsz meg. Nem hagyhatsz el. Ash, hallod? Szeretlek – mondom és sírva össze támasztom a homlokunkat.

Hirtelen újra elsötétült minden.