Lauren szemszöge:

-Beszéljük meg! - mondom és arcomon lefolyik egy könnycsepp.

Mosolyogva lesimította arcomról a könnyet. Imádtam a puha kezét. Szerettem ha hozzám ér. Nem akarom elveszteni újra. Ajkába harap és megrázta a fejét. Ne. Csak ezt ne. Láttam, hogy szemébe könnyek szöknek.

-Nincs miről beszélni. Másodszor baszol át. Soha többet ne írj, ne hívj, ne beszélj hozzám. Vége van, de nincs több második esély! - mondja és elszalad.

Teljesen lefagytam. Térdre rogytam az udvar közepén és elkezdtem zokogni. Akkor barom vagyok. Miért baszok mindig el mindent? Pedig olyan jól alakultak vele a dolgok én még is elbasztam. Annyira szeretem. Nem akarom újra átélni a nyárt, nem akarok újra nélküle lenni.

Mire észbe kaptam már nem láttam sehol. Beszálltam a kocsimba és a környéken kezdtem furikázni. Vagy ezerszer hívtam és minden egyes közös ismerősünket is felhívtam. Kivéve kettő embert. Remegő kézzel nyomtam meg a hívás gombot.

-Haló - szól bele Holland.

-Lauren vagyok. Nem láttad Asht? - kérdem félve. Hangom annyira remegett, hogy bármelyik percben elsírhatom magam.

-Nem. Miért mi történt?

-Nem fontosok, de kicsit örülök, hogy nincs nálad. Katie otthon van?

-Az egyik bárjába ment, mert valami balhé volt - magyarázza.

-Köszi szia – ezzel le is teszem. Nagy levegőt vettem és sírva felhívtam az utolsó ember a névjegyeim közül.

-Katie... - mondom sírva.

-Mit csináltál megint? - kérdi és szinte biztos voltam benne, hogy szemét forgatja.

-Nálad volt? - kérdem előre is félve a választól.

-Itt van a báromba. Elég sokat ivott - mondja össze zavarodottan.

-Melyikbe? Oda megyek.

-Szerintem most ne. Figyelj, vigyázok rá és ígérem épségbe haza megy, bár szerintem majd Hollandhoz viszem ha neked így jó!

-Rendben köszi...

-Hey Lauren. Ne csinálj hülyeséget.

-Már késő! - mondom és leteszem a telefont majd Cody házába indultam.

Ahogy oda értem felkaptam egy üveget és lementem a pincébe. A többiek már ott voltak. Leültem és újra ittam.

-Ash? - kérdi Camila.

-Elbasztam. Megint elbasztam! - mondom és az üveget a falhoz vágom.

Camila oda jött és átkarolt. Bár ő mindig figyelmeztet mindenre, mégis, soha nem mondja azt, hogy ő megmondta. Pedig nagyon sokszor a fejemhez vághatná, de ő mégse teszi.

Igaz, nagyon sokszor leordítja a fejem, ha hülyeséget csinálok, de most nem tette. Most csak csendben támogatott és hagyta, hogy feldolgozzam a történteket.

-Jaj Lauren, igazán megférhetnél a bugyidba - mondja, mire még hangosabban kezdtem zokogni.

A többiek nem nagyon értették miről van szó, de nem is baj. Mikor befejeztem a sírást érzem, hogy a pia kezdi elérni a hatását. Felálltam és felmentem a konyhába. Megláttam egy számomra ismeretlen lányt. Tuti kis elsős még csak. Ittam még pár pohárral majd oda mentem hozzá. Éppen a zene ritmusára rázta magát. A háta mögé léptem és megfogtam csípőjét, mire lassít a tempón és hozzám dörgölődzik. Eltűrtem haját, majd apró csókokat nyomtam nyakára, mire a másik irányba dönti a fejét, hogy nagyobb hozzá férésem legyen. Végig csókoltam a nyakát, mikor felnézett rám megakartam csókolni, de elfordította fejét.

-Iszunk egyet? - kérdi és megfogja a kezem.

Visszahúzott a konyhába és ittunk pár pohárral. Ő a pultnál állt. Közelebb sétáltam hozzá és felültettem a pultra. Beálltam lábai közé és megsimítottam arcát mire lehunyta a szemét. Szőke haja volt és kék szeme, alacsony volt és hasonló testalkata, mint Ashnek.

-Megfogsz csókolni? - kérdi mosolyogva.

-Lehet nem kéne! - suttogom és érzem, hogy telefonom elkezd rezeg.

Lenézek rá. Katietől hívott, mire elléptem a lánytól és kimentem a házból, hogy halljam mit akar mondani.

-Jól van? - kérdem aggódva.

-Van egy kis gond. Én nem tudom mi történt. Csak egy másodpercre hagytam magára. Aztán jött az a lány...

-Milyen lány?

-Eskü úgy nézett ki, mintha téged és engem össze formáltak volna. Elég ijesztő volt.

-Katie a lényeget - kiáltok mérgesen.

-Elkezdtek táncolni. Próbáltam tőle elhúzni Asht, de Ash megragadta a lány kezét és egyszerűen kirohant vele. Utána mentem és mondtam neki, hogy elviszem Hollandhoz vagy ahova akarja, erre azt mondta, hogy hívjalak fel és mondjam meg neked, hogy – hallom a hangján, hogy nagyon gondolkodik azon, hogy el mondja-e.

-Mit mondott? - kérdem türelmetlenül.

-Hogy ma este olyan jót fog baszni, mint életébe még soha – ahogy ezt kimondta, mérgesen a földhöz csaptam a telefonom, mire azok, akik a teraszon álltak, mind oda nézett.

Visszamentem a házba, megfogtam az üveget és elkezdtem inni közben azt a lányt kerestem. Még mindig a pulton ült és a telefonját nyomkodta. Elé álltam, kivettem kezéből a telefont, mire mérgesen felnéz, majd mikor meglátta, hogy én vagyok az elmosolyodik és kinyújtja felém a kezét, ezzel jelezve, hogy adjam vissza a készülékét, amit meg is tettem.

-Van kedved megnézni egy pár szobát? - nyújtom felé a kezemet.

Halkan felnevet és bólint párat. Megfogta a kezem, mire az emelet felé kezdtem húztam. Behúztam egy szobába majd bezártam azt. Az ágyra ültem és újra ittam. A lány lassan elindult felém. Bele ült az ölembe és elkezdett rajtam táncolni. Fenekébe markoltam, mire felnyög. Ezt kihasználva nyelvemet szájába dugtam és durván csókoltam.

Felálltam vele és szó szerint az ágyba dobtam, mire felnevet és már el is kezd vetkőzni. Végig néztem meztelen testét. Nem is hasonlítható Ashhez, de egy estére megteszi.

...

Reggel nagyon csúnya fejfájásra ébredtem. Mikor kinyitottam a szemem egy ismeretlen szobába voltam. Felültem. Camila a fotelba ült és csalódottan nézett felém. Nem tudtam mi van, de ahogy jobbra fordultam megláttam a mellettem még alvó, meztelen lányt, aki nem Ash volt.

-Egy barom vagyok. Hol a telom? - kérdem idegesen és elkezdek felöltözni.

-Nem tudom, hogy működő képes-e még! - mondja és felém nyújtja az össze tőrt telefont.

Felhívtam Asht, de nem vette. Gyerünk már. Újra és újra hívtam. Már épp feladtam volna a próbálkozást, mikor végre felvette.

-Ash én...

-Megan vagyok. Ash még alszik! - szól bele egy számomra ismeretlen lány.

-Hol van? Érte megyek.

-Nem akarja, hogy érte gyere.

-Azt mondtad alszik akkor miből gondolod, hogy nem akarja? - kérdem szinte kiabálva.

-Tegnap este mindent elmondott. Aztán velem keresett vigaszt. Nem akar látni, nem akar tőled semmit. Azt mondta el játszottad az utolsó esélyed. Na szia! - mondja és kinyomja a hívást.

-A kurva életbe abba. A büdös kurva kibaszott életbe! - ordítom magamból kikelve és a telefont a falnak dobom, mire az most már darabokra tőrt.

-Mi történt? - kérdi a lány és hirtelen felült. Mikor meglátta, hogy Camz a fotelba ül gyorsan elkezdte ruháit keresni és fel is öltözött. - Szerintem én most megyek – ezzel ki is lépett az ajtón.

-Lefeküdt valakivel – kezdek el sírni.

-Te is – mondja Camz mérgesen és hátra dől a fotelba. - Az miből más ha ő fekszik le mással, mint az ha te?

-Mert ő az enyém. Én... én... ő... ő velem volt elsőnek - mondom teljesen össze zavarodva. - Ő még nem volt mással rajtam kívül.

-Baszd meg Lauren. Te csaltad meg őt, nem is egyszer. Mit vártál, hogy majd vacsorával fog otthon várni és megdicsér? - kel ki magából a lány. - Sajnálom, ez kicsit durva volt.

-De igazad van...