-Ma nagyon elnyúlt a futásod. Csak nem feltartottak? - kérdi Clara nevetve, majd rám néz amolyan mindent láttam nézéssel.

-Nem szép dolog leskelődni Clara! - mondom mosolyogva.

-Egye a fene. Túl kíváncsi vagyok! - mondja és egy újabb palacsintát tesz át a tányérra.

Ránéztem a palacsintára és elmosolyodtam. Lauren is folyton palacsintát csinált, mert mást nem tudott. Kíváncsi vagyok ha egyedül maradna pár hétig mit enne. Tuti palacsintát és gyors kaját. 

Gyorsan észhez kaptam és már vissza is tértem az előző témánkhoz.

-Akár meg is kérdezhetnél engem! - mondom mire szeme felcsillant.

-Mikor mentek randizni? - kérdi izgatottan.

-Ma. Vagyis nem randi. Csak ebéd! Sean aranyos fiú, de nem hozzám valló. Mármint, ő túl jó és jobbat érdemel - magyarázom, de mielőtt a nő megszólalhatott volna, már folytattam is. - Felmegyek, lezuhanyozok, felöltözök és aztán jövök segíteni tálalni! - mondom és felmentem az emeletre.

Gyorsan lezuhanyoztam és mentem is segíteni Claranak. Apa még aludt, Lauren pedig hát nem tudom,de nem is nagyon érdekelt. Leültem az asztalhoz és elkezdtem palacsintát enni. 

Eszembe jutott, mikor Laurennel ketten voltunk otthon. Ő palacsintát sütött én pedig a pulton ültem és húztuk egymás agyát. Szinte majd fel faltuk egymást az asztal két végéből.

-Mi van bolond gombát ettél, hogy így vigyorogsz? - kérdi szem forgatva Lauren, aki hirtelen leül mellém.

-Csak nem rossz lábbal keltél? - kérdem és mikor leönti sziruppal a palacsintáját gyorsan lopni akartam az övéből.

Ahogy mondtam csak lopni akartam, de Lauren még időben megragadta a karom és a palacsintát a saját szájába tette az én karomat irányítva.

-Nem illik más ételébe túrni. Vagy ha bele túrsz előtte kérdezd meg! - suttogja a fülembe.

Arcom elvörösödik és szívem gyorsabban ver. Még mindig közel volt hozzám. Túl közel. Lenéz ajkamra, majd én is az övére. Annyira hívogatott az ajka. Közelebb hajolt és kissé eltátja a száját. Lehunytam a szemem és vártam a csókra.

-Jó reggelt! - köszön apu, mire elhúzódok Laurentól, aki elengedi végre a kezem.

-Jó reggelt - köszönünk egyszerre apának, majd kissé közelebb hajoltam Laurenhez. - Régen nem kellet megkérdeznem előtte. 

-Régebben az enyém voltál - fújja ki hangosan a levegőt.

Leültünk mind és mindenki elkezdett enni. Végig csak Laurenre gondoltam. Milyen jó volna, ha most a keze a combomon volna, mint régen. Ha az asztal alatt fogná a kezem, ha újra össze búja néznénk a béna filmeket. Érezni akarom az ajkait, érezni akarom a testét a testemen. Akarom őt.

 Mikor jól laktunk felálltunk. Elkezdtem mosogatni. Apa és Clara elmentek valahova, Lauren pedig a konyha pulton ült és nézett miközben mosogatok.

-Nem segítenél ahelyett, hogy bámulsz? - kérdem bunkón és elkezdek törölgetni.

-Anya mondta, hogy randizni mész Seannal - sóhajt fel.

-Nem randi.

-Nem? - kérdi és mintha szemei felragyogtak volna.

-Csak elmegyünk enni.

-Miért nem randi?

-Mert nekem nem ő kell - nézek mélyen szemébe, mire elmosolyodik.

-Hallottam, hogy nyögdécseltél a szobádba - mondja hirtelen, mire arcom kivörösödik, de nem néztem rá. Lehetetlen, hogy hallotta volna, hisz csendben volt. 

-Mit kerestél a szobámnál?

-Épp felkeltem egy elég extrém álomból és szóval csak aludni akartam nálad, mert ez megnyugtat, de mikor benyitottam volna meghallottalak - arcán egy hatalmas mosoly volt.

-Nem igaz - próbálom tagadni a tagadhatatlant. 

-De, igaz. Talán neked is extrém álmod volt. Egy vad álom amitől beindultál. Talán én is benne voltam abba az álomba - mondja beképzelten, mire megforgatom a szemeimet, de nem tagadom le. Felesleges lett volna. Pontosan tudja, hogy mikor hazudok.

Mikor kész voltam megakartam fordulni, de Lauren szorosan ott állt előttem. Megfogta a derekam és felültetett a pultra. Nem szóltam semmit csak néztem rá. A szemei szinte ragyogtak. Szorosan beállt két lábam közé és mélyen szemebe nézett.

-Mostanában nagyon rossz lány vagy! - mondja csillogó szemekkel.

Elkezdte combom simogatni. Megfogtam a kezét, mire elmosolyodik és finoman megpaskolja a combomat, majd a pultra teszi mindkettőt és így támasztja meg magát előttem.

 Lauren szemszöge:

-Mostanában nagyon rossz lány vagy! - suttogom és végig néztem testén.

Elkezdtem combját simogatni, mire megfogta a kezemet. Kissé megpaskoltam combjait, majd mindkettőt a pultra tettem a lábai mellé és csak néztem rá. Nagyon sok önuralom kellet ehhez. Legszívesebben itt és most kielégíteném, pont ahogy ő tette magával ma hajnalba. Mikor meghallottam azokat a halk nyögdécseléseket teljesen beindultam rá.

-Beszélnünk kell - suttogja és végre ő is rám néz.

-Rendben, beszéljünk - egyik kezemet vissza tettem combjaira, mire mosolyogva megrázza a fejeit. 

-Ma elmegyek Seannal - mintha magát próbálnál erről meggyőzni nem is engem.

-Tetszik neked? - kérdem kissé féltékenyen.

-Tudod én próbálkoztam. Annyira keményen próbálkoztam. Próbáltalak elfeledni, próbáltam valaki mással lenni, de nem ment. Csak te jártál, csak te jársz folyton az eszembe és nem tudom miért. Nem tudom, hogy miért szeretlek még mindig - annyira össze zavartnak nézett ki.

-Én tényleg sajnálok mindent - mondom és másik kezemet is combjára teszem.

Hangosan felsóhajt és ajkába harap.

-Utolsó - mondja, mire kérdően rá nézek.

-Utolsó mi?

-Utolsó esély. Megbocsájtok, de nem feledek és nem fogok benned megbízni, még nem. Azt ki kell érdemelni - mondja, mire elmosolyodtam.

-Várjunk, ez azt jelenti, hogy... - nem hagyta, hogy befejezzem a mondatom.

-Remélem nem bánom meg ezt a döntésemet Jauregui -  suttogja és lenéz az ajkaimra.

-Nem fogod, ígérem - mosolygok rá és szorosan megöleltem. Annyira örültem, végre annyi idő után, végre újra a karjaimba tudhattam. Majd ki ugrottam a bőrömből annyira örültem. Azt hittem soha nem fog eljönni ez a nap, azt hittem, hogy örökre elvesztettem, de szerencsére nem. Ezentúl soha többé nem lesz ilyen. Tisztelni és szeretni fogom és természetesen mindent megosztok vele, elmondom a legapróbb részleteket, bármit amit csak szeretne.

Kissé elbök magától, hogy szemembe tudjon nézni. Újra elkezdtem combjait cirógatni, mire lehunyta a szemét. A mellkasa gyorsabban emelkedik fel és le. Ajka résnyire nyitva és fejét kissé hátra dönti. Imádtam. Tudtam, hogy ő is pont annyira akar engem, amennyire én őt. Bár még nem adta át magát teljesen az élvezetnek, tudtam, hogy a felszínessége mögött ott van még az én Ashem. Finoman bele markoltam combjába, mire ajkára harap. Szemembe néz mélyen. Szinte ragyogott a szeme. Elmosolyodtam. Nem állított le, tehát ő is akar. Kezével a konyha pult szélét szorongatja annyira, hogy azok már elkezdtek fehéredni. Elkezdtem hasát simogatni. Nem mozdult csak nézett rám kivörösödött arccal. Szemeivel szinte felfalt. Már annyira hiányzott, hogy így néz rám.

-Tudod mi jár a rossz lányoknak? - kérdem fülébe suttogva, mire nemlegesen megrázza a fejét. Halkan felkuncogtam. Kezével derekam cirógatta. Kissé megharaptam a fülét, mire halkan felnyög. - Büntetés jár nekik - mondom játékosan és elkezdtem arcát csókolgatni. Mélyen szemébe néztem majd, mikor bólint egy aprót megcsókoltam. A csók közben bele markoltam mellébe, mire hangosan felnyög. Imádom ezt a hangot. Újra ajkába harap.

-Remélem nem bánom meg Jauregui! - mondja újra és kissé arrébb lök, majd leugrik a pultról.

-Nem fogod megbánni. Én leszek a világ legjobb barátnője! Királynőként fogok veled bánni és ígérem, hogy jó leszek - mondom vidáman és szó szerint futok utána, mint egy kis kutya.

-Én nem akarom, hogy jó legyél! - mondja kihívóan és az emelet felé megy.

-Imádom, mikor ezt csinálod - mondom és elakartam kapni, de mosolyogva arrébb ugrott, így ez nem sikerült.

-Mégis micsodát? - kérdi egy ártatlan mosollyal és hátra felé kezd sétálni, hogy láthassa a reakciómat.

Most gyorsabb voltam. Elkaptam a csípőjét és finoman a falnak támasztottam hátát és mélyen szemébe néztem.

-Remélem tudod, hogy amiket mondtam az nem volt hazugság. Tényleg hiányoztál! - suttogom ajkára.

-Te is hiányoztál! - mondja és megakart csókolni.

Mosolyogva arrébb húztam a fejem és megráztam azt. Nem értette, hogy mi van, hogy mit akarok.

-Szeretlek - nézek mosolyogva a szemébe. 

Nem szólt semmit, de ez miatt nem haragudhatok rá. Idő kell neki.

Újra meg akart csókolni, de ismét nem hagytam neki. Kezemet nyakára teszem, mire felkuncog és megnyalja alsó ajkát.

-Mint azt mondtam. Nagyon rossz lány voltál mostanában. Ezért büntetés jár! - mondom játékosan.

-És megfogsz büntetni? - megy bele rögtön a játékba.

-De még hogy.