Na szervusztok kicsikéim! Ezt az oneshotot Raven_Re részére készítettem 🦉❤

A következő támadást nem tudtad kivédeni, így a fegyvered kb 10 méterre repült, az ellenséges vámpír pedig a nyakadnál fogva felemelt, majd egyre szorosabban szorította a nyakad. Érezted, hogy itt a vég, pedig még olyan sok mindent akartál volna elérni...a kitűzött célok....visszaemlékeztél az iskoládra, a fegyvered megszerzésére, a barátaidra...De minden egyes képkockán szerepelt a te titkos szerelmed, Yuu. Az az idióta barom, aki valahányszor csak levegőt vesz, megdobogtatja a szíved. Ennél a gondolatnál egy könnycsepp csordult le az arcodon. Igen...az egyetlen célod az volt, hogy az első csókod Yuutól megszerezd. Senki mástól. A vámpír időközben elkezdte szívni a véred, te pedig egyre jobban érezted, hogy gyengülsz. Mikor már az ájulás határán voltál, valaki átszúrta a vampírt, aki elporladt. A vérveszteség miatt összeestél, de valaki megtartott téged. A megmentőd, akire ráemelted (Szemszín) íriszeidet, és szóhoz sem jutottál.

Mert Yuu kémlelte tekinteteidet zöld szemeivel.

-(Név), jól vagy?-kérdezte aggódóan, mire te elpirulva bólintottál. Yuu szorosan tartott téged karjaiban, mintha attól félne, hogy bármelyik pillanatban eltűnsz. Arcáról a megkönnyebbülést és az aggódált lehetett leolvasni. Miután alaposan megfigyelted, hogy nem sérült-e meg, Yuu az egyik kezével feljebb húzta az álladat, és egy csókot nyomott orrodra.
-Mindannyian aggódtunk, ugye tudod?-kérdezte lágyan, de a te szellemi erőd már máshol járt, valahol a mennyekben, egy egyszerű puszitól.
-(Név)......(Név)....-szólítgatott téged Yuuichirou, de még mindig nem reagáltál. Egy elgondolkodó (Név)-et látva Yuu elvigyorodott, és egy csókot nyomott ajkaidra, amire már végképp nem tudtál reagálni, csupán arcod pirossága árulta el zavarodat.
-Hallasz?-kérdezte még mindig fülig érő mosollyal Yuu.
-Ez...ezt....-Dadogtál össze-vissza.
-Nem figyeltél, és gondoltam ezzel visszarántalak a jelenbe.-adta az egyszerű választ még mindig mosolyogva. De ezt a mondatát hallva te inkább elszontyolodtál, mintsem mosolyogtál.
-Ó...értem...-válaszoltad lehajtott fejjel, miközben az "Idióta vadbarom" 1000 szinonímáját soroltad magadban, amikor is Azt vetted észre, hogy egy kéz az álladhoz nyúl, és finoman felemeli a fejed. Yuu abbahagyta a mosolygást, szomorú szemeid láttán, mert elszorult a szíve. Nem szerette, ha szomorú vagy, mert igazából ő is erős érzelmeket táplált irántad.
-(Név)...Valami rosszat mondtam?-kérdezte, de inkább saját maga okolásának hallatszott. Nem akartad elrontani a kedvét, így villámgyorsan válaszoltál
-Nem, dehogyis!
-Talán az zavar, hogy....az előbbit....-kérdezte immáron szomorúan, reményt vesztve.
-MI?! NEM!!! ÉN IGAZÁBÓL ÉLVEZTEM!!-Nem tudtad, mit mondasz ki a szádon, majd miután rájöttél mit mondtál, a fejed vetekedett egy paradicsoméval, és próbáltad menteni a menthetőt-VAGYIS....MI?? EZ IGAZÁBÓL...
-Szóval...Az nem tetszett, hogy azért csináltam, hogy visszahozzalak a jelenbe?-kérdezte immáron elgondolkodóan, majd egy Pimasz mosoly jelent meg az arcán, és hirtelen megcsókolt. Ez nem olyan csók volt, mint az előbbi, ez hosszú, és egy kicsi szenvedélyt vitt bele a fiú. Miután ajkaitok elváltak egymástól, Yuu egy puszit adott a homlokodra.
-Mi lenne, ha mindennap kapnál csókot?-Kérdezte, majd egy pír kíséretében hozzátette-Mert megérdemled...
Nos, nem kell mondanom, repestél az örömtől, egyenesen szálltál, legszívesebben beleugrottál volna a nyakába és halálra csókoltad volna, de csak ennyit tudtál mondani.
-I-Idióta-mondtad lángoló arccal, majd lehúztad Yuut még egy csókra.