Yumiko épp a városban setálgatott, és csak 10 perce ment, máris megunta életét. Ugyanis -bar mégcsak 13.-a van- minden tele volt párokkal, akik vagy kézenfogva mentek vidáman, vagy pedig enymás torkán nyomták le nyelvüket. Ilyenkor mindig megforgatta szemét. Sosem értette, hogyha valaki szingli, arra miért nem gondolnak? Jó, ez pont nem érdekel senkit.
Elképesztően kezdte idegesíteni, hogy körülötte majdnem mindenki boldog a holnappal kapcsolatban. Fogait összekocogtatta idegességében, úgy haladt az úton.
-"Csak ne törődj azzal, hogy ilyenek léteznek.."-ismételgette magában, és befordult egy sarkon, ám akkor megtorpant.

Ugyanis ott épp egy Valentin-napi kisebb rendezvény állt, melyet a szerelmesek körülálltak.
-Hát ilyen nincs. -nézett unottan az ott állókra, majd úgy döntött, inkább megy továbbra is egyenesen.

Kicsit rosszul érezte magát, amiért nincs kivel "ünnepelnie". Mármint, csak egy baráti összejövetel is megfelelt volna neki. Azonban mindenki elfoglalt a "párjával".

Hirtelen eszébe jutott egy ötlet.

Bal kézfején lévő ujjait enyhén behajlította, és oly fejlett fantáziáját bekapcsolta. Elképzelte, hogy a röpicsapat ászával sétál épp az utcán. "Ránéz", Bokuto pedig angyalian mosolyog vissza rá. Ajkai akaratlanul is felfele görbültek, és kedve egy fokkal jobb lett.

Így ballagott egészen hazáig.

Másnap szokásosan, azaz kedvtelenül kelt fel, és összekeszülése utan elindult a Fukurodani suli felé.
Amint beért, megcsapta orrát az irritáló "Ragógumis és hentai" szag. És igen. Mindenhol párok. Király.
-Bocs. -vágott kereszül az épp az út közepén levő szerelmeseken, és próbálta az összes embert elkerülni, amíg hátulról valaki rá nem vetette magát.
-HEY-HEY-HEEEY YUMI-CHAAAN~~~- lelkendezett ittlétén a bagolyfiú.- Tudod ma milyen nap van~?
-A nap, amikor meghalok parfümmérgezésben?- sóhajtott, utalva a levegőben terjengő illatokra, a fiú pedig felnevetett.
-Valentin-Nap!!- mondta csillogó szemekkel.
-Aham. Biztos kaptál valami agyonsminkelt csajtól levelet. -állapította meg boldogságából kiindulva, a sárga szemű azonban megrázta fejét.
-Nem~
-Hanem? -fordította fejét (amennyire tudta) a mögötte levő felé, akinek karjai a lany nyakát fontak körbe.
-Az titok! -helyezte mutatóujját szája elé.
-Oké. Biztos. -intett az ép odaerő Aakashinak, aki kezét Bokuto vállára helyezte.
-Bokuto-san, szerintem engedd el, mert biztos nem kap levegőt.
-Oya? Miért Aakashi? Kapsz levegőt, ugye? -hajolt oda érdeklődve a barna hajú füléhez, aki alig láthatóan, de elpirult.
-Ami azt illeti, kezdesz megfojtani.
-...Hidoiii!!-Fújta fel durcisan arcát, mivel tudta, hogy a lány eleve kapott levegőt, és elengedte őt. Yumiko sóhajtott egyet, majd lábujjhegyre állva összeborzolta -amennyire csak lehetett- felzselézett haját.
-Majd legközelebb~ -mosolygott rá, és nekik hátat fordítva ment be termébe, ahol az asztalán egy kis fecni várta.
-Mi a...-tette le taskáját, és kezeibe vette cetlijét, és kihajtogatta azt, egy gyönyörű íras fogadta:

"Én csak egy szerencse nélküli harcos vagyok,
És kérdésekkel tele vagyok.
Azonban megismerve téged,
Rájöttem, az életem nem teljes nélküled."

Elolvasta magában az üzenetet, majd körbenézett. "Aki ismeri, és szépen ír. Emellett talán folyik benne költői vér." Gondolkodott, majd eszébe jutott egy név, azonban elhessegette a gondolatot, és inkább az épp beérkező tanárra koncentrált.

Az ezt követő szünetekben senkivel sem találkozott, azonban ugyanilyen kisebb versikéket talált mindig. Egészen a nagy ebédszünetig, ahol is az ablakban ülve az összes levelet kezében tartva kezdte nézegetni.
-Hívtál Yumiko-san?- allt elé Aakashi, a lány pedig megmutatta neki a leveleket.
-Ezeket te írtad. Te tudsz szépen írni. -mondta tippjét neki, ő pedig halványan elmosolyodott.
-És, ha valaki lefizetett, hogy a nevében írjak neked..?
-Ki lenne annyira nyomorék?-nevetett, az ablak felől pedig ágreccsenést hallott, így odafordult, és smaragd szemei kikerekedtek. Ugyanis a bagolyfiú a fának egy vastag ágán ült, egy piros-szíves lufival kezében, és egy csomaggal.
-ÉN FIZETTEM LE AAKASHIT!-ordította, és majdnem leesett a fáról.
-ez le fog esni..-suttogta a lány ijedten, és kinyitotta az ablakot, majd kiordított- HOGY KERÜLTÉL ODA FEL?!
-KIMÁSZTAM HOZZÁD!! SZÓVAL!!-tert a lenyegre, és ordított, nem foglalkozva azzal, hogy mindenki őt bámulja
-Egy egész órán keresztül ordított a fülembe, hogy segítsek neki. -mondta fájdalmas hangsúllyal, a lany pedig küldött felé egy "Részvetem" pillantást, majd ismét a fehéres hajúra emelte tekintetét.
-NEM TUDOK VERSET ÍRNI!! SE SZÉPEN!!! Se helyesen, de az most mindegy... AZONBAN EGY DOLOG HELYES! ...Vagy inkább több..-zavarodott bele mondandójába, Yumiko pedig kicsit ingerült lett a fiú motyogasától.
-MONDD MÁR!!
-SZ-SZERETLEK!!!-ordította ki érzelmeit, a lány pedig lesokkolt. Nem gondolta volna, hogy pont őt szereti a bagolysrác, aki az iskola egyik leghelyesebb ifja. Bokuto lehajtotta fejét, azt hitte, a hallgatás egy "nem"-et jelent, amikor a barna hajú alig hallhatóan, de megszólalt.
-H-Ha lejössz, viszonzom...-A kapitany nem tétovázott, elrugaszkodott a fáról, és egy nagy reccsenés kiséretében megérkezett a párkányra. Emberek sikolya lepte el a folyosót, még Aakashi is elkezdett a nyugtatója után kutatni.
-TE IDIÓTA HÁT NEM VAGY NORMÁLIS?! NA ELMESZ A JÓ BÜDÖ- káromkodott ijedtében a barna hajú lány, amikor Kotarou boldogan rátapadt ajkaira, és csókolni kezdte, amit a lány viszonzott.
-Hey-hey-heeey!!! Igent mondott!!-lelkendezett, Yumiko pedig elmosolyodott.

-Boldog Valentin-napot Bagolyfiúm..

HAPPY VALENTINE MINDENKINEK!!!!
Remélem mindenkivel fog történni egy ilyesmi ⬆️ ^^ <3