Elhelyezkedtél helyeden, ahonnan tökéletes rálátást nyertél célpontodra. Elővetted fegyvered, és felkészültés a támadásra. Ez az első egyszemélyes bevetésed, mivel a csapatod egy másik küldetésen van, és téged találtak a legalkalmasabbnak erre a feladatra. Szíved a torkodban dobogott, de amint a látókörödbe került ismét a nemes, meghúztad a ravaszt. A golyó iszonyatos sebességgel szállt, de nem találta el, mert a lövés hibás volt. Hirtelen lefagytál. Nem tudtad elhinni, hogy hibáztál, de gyorsan kellett cselekedned, mert rájött, hol rejtőzöl. Felkaptad fegyveredet, és szökni akartál az épületről, de a vámpír gyorsabb volt. Kilökte kezedből fegyvered, és a nyakadatkezdte szorítani. Ijedten tekintettél célpontodra, aki fogait belemélyesztette nyakadba. Tekinteted elhomályosult ahirtelen vérveszteségtől. Már feladtad volna a küzdelmet, amikor valaki egy "boom"-ot mondott, majd egy fénysugár jelent meg, és két kék tigris támadta meg a vámpírt, aki ledobott téged, és harcba szállt a tigrisekkel, de vesztett. Te már eszméletlenül feküdtél a földön. Megmentőd földön heverő tested felé ment, és megnézte a pulzusodat, majd óvatosan felemelt.
-"(név)-san, már biztonságban vagy"-hallottad még utoljára ezt a mondatot.

Pár nappal később magadhoz tértél a kórházban. Megmentődre nem emlékeztél, és hiába kérdezgetted az orvosokat, ők sem tudták, ki hozott be.

Haladtatok új küldetésetekre csapatoddal Kagoshimába, mert egy vámpírosztag ott állomásozik. Guren alezredes mindenképp ragaszkodott hozzá, hogy erősítésképp egy emberét odaküldhesse, amibe beleegyeztetek.
Mióta az idegen megmentett, azóta nyomozol kiléte után, de nem kerülsz közelebb hozzá. Észre sem vetted, de egyre többet foglalkoztál vele, és már minden nap gondoltál rá.
Időközben megérkeztetek állomásotokra, téged pedig felküldtek a legmagasabb toronyba lövészfegyvered tökéletesítéséhez.
Lassan, és bizonytalanul lépkedtél őrhelyedre, ahova amikor felértél láttad, hogy egy szürke hajú fiú ül neked háttal. Lépteidre megfordult, és amikor meglátott, eleresztett egy mosolyt.
-Szia! Hiiragi Shinya vagyok, lövész. Engem küldött Guren alezredes, mint támogatás.-mutatkozott be, majd megpaskolta a mellette levő üres helyet.- Ülj le, (Név)-san.
Engedelmeskedtél, és helyet foglaltál mellette.
-A vámpírok nem sokára itt fognak őrjáratot tenni. Állítsd be a fegyvered hatótávolságát. Ha szeretnéd, segítek.-fordult fegyvere felé, majd elhallgatott, válaszodat várva.
-Köszönöm, de egyedül is boldogulok.-próbáltad magabiztosan mondani, de az izgatottság és idegesség érezhető volt. Elővetted fegyered, és remegő kezekkel próbáltad beállítani. Látszott rajtad, hogy félsz, és ezt Shinya észre is vehette, mert megfogta kezedet, mire  zavartan ránéztél.
-(Név)-san, fordítva tartod a fegyvered.
-T-Tudtam én! Cs-csak tesztellek!-kezdtél el dadogni, mire a fiú felnevetett.
-Ilyenkor olyan cuki vagy, (Név)-san.
Sajnos nem tudtatok sokáig beszélni, mert a vámpírok megjelentek. Csakhogy nem odalent, hanem körülöttetek.
-Nézd, Krus, Jószágok!-mondta az egyik.
-Hm, Innen érzem a vérük illatát.
-(Név)-san, állj mögém!-utasított Shinya, aki felkapta fegyverét.
-Azt hiszed, azzal a szarral legyőzhetsz?-menőzött a másik, de nem sokáig.
-Boom!-mondta shinya, majd 4 tigris kezdte el kaszabolni a vámpírokat.
-Ez....-kezdtél szavakat keresni.
-Ismerős?-mosolygott rád a fiú.-Ha ennek vége, elmehetünk valahová. Mit szólsz?

Jeeeej!!! Kiraktaaaaam!!!! Nos, a végét már ti gondoljátok tovább!

És 18 perc alatt dobtam össze ezt a részt. Nemtom. Szerintem szar lett :(