Sziasztok! Ezt az Oneshotot azért készítettem, mert drága barátnőim szerint olyan vagyok, mint Bokuto lányban. Ezért gondoltam, írok egy bohókás oneshotot! Mert mért ne! És bocsi, de a nevemmel helyettesítettem be a readert :3...ja... ez bagoly... akkor 🦉
*Reader szemsz.*
Bokuto egy életvidám ember, aki néha idegesítő, néha nem. Így vélekednek azok, akik nem ismerik őt. Ellenben velem, a Fukurodani fiúröplabda csapatának menedzserével, aki csak azért vállalta el ezt a posztot, mert Bokuto térdenállva könyörgött neki. Ez lennék én. Nagyon régóta ismerem Bokutot, segítek is neki mindig a háziban, meg korepetálom őt. A matek nem az erőssége... ellentétben velem... de mindegy is, a lényeg az, hogy jobban ismerem Bokutot, mint saját magamat, és többnek gondolom őt, mint barátot. De annyi lány van, aki szebb nálam, és rajong Bokutoért, amíg én szerencsétlent egyenesen megkínzom, egy ölelésért. Ha véletlenül megtudná, hogyan érzek iránta, valószínűleg elkerülne. Ezért is tartom titokban az érzéseim.
-YUMIKO!!! EL FOGSZ KÉSNI! TUDOD, HOGY MA VAN AZ EDZŐTÁBOR!!-üvölt anya a földszintről. Edzőtábor...edzőtábor... a fiúk edzőtábora...ÉS BOKUTOVAL SÉTÁLNÉK AZ ISKOLÁBA!!! Gyorsan Kiugrottam az ágyból, és olyan gyorsan öltöztem, mint még soha.3masával szedtem lefele a lépcsőfokokat, és mikor leértem, csak a kócoshajú öcsémet láttam.Hála az égnek, még nincs itt...leültem az öcsém mellé, és kentem egy Vajas kenyeret.
-Milyen edzőtábor?-Kérdi kíváncsiskodva Kazu.
-Röpi.-adom az egyszerű választ.
-Azt hittem, Kosár. Azt szeretem.
-De nem te mész, hanem én, Öcsisajt. És egyépként is, már 5 perce el kellett volna indulnod.
-BASSZUS!!! KÖSZI NEE-SAN JÓ RÖPIT!-pannant fel, majd rohant is suliba. Egek, néha az öcsém jobban szétszórt, mint én. Ez pedig NAGY teljesítmény. Rövid eszmecserémet a kapunál levő csöngő jelzése törte meg, és természetesen tudtam, ki vár rám a kapuban.

Az én legaranyosabb baglyom, Bokuto.

-Ohayoo Yumi-Chan~-füttyentette álmosan Bokuto, majd neki dőlt az oszlopnak.-Felkészültél?-Mikor már jóbarátok lettünk, kitalálta, hogy becézni fog.-De a Hai-Chant csak a VIP-sek használhatják-mondtam. Így kitalálta, Hogy Yumi-Channak becéz. Ami, az ő szájából cuki...Basszus miket képzelek?!
-Igen, de az a kérdés, hogy mennyit fogsz durcizni-Szekáltam őt, mire csak felfújta az arcát-Hidoiii Yumiko-chan!!
Az úton végig szivattuk egymást, egészen a buszig, ahol is csatlakozott hozzánk még Aakashi, aki, csak fizikailag volt jelen. Amint megérkeztünk, Bokuto rögtön rohant a pályához, majd bociszemekkel egyenesen rám nézett, és könyörgött.
-Légysziiii, Yumi-Chan, Adj fel nekeeem~
-Ott van Aakashi, majd ő felad.-Válaszoltam, de tudtam, hogy ennyivel nem úszom meg.
-Naaa, Drága Yumi-Chan! Tudod, hogy szeretleek~
-Bárcsak úgy szeretnél..-gondoltam, majd oda mentem Bokutohoz, kezembe vettem egy labdát, és feladtam neki. Ez a jelenet lejátszódott 16 és félszer, mert 1szer elrontotta. Majd miután Aakashi is visszatért, megkezdődött az edzőtábor.

Mikor már mindenki kikészült, lefeküdtünk, és mindenki aludt. Kivéve én. Valahogy nem tudtam elaludni, így kimentem a friss levegőre.
Nagyokat szippantottam az életadó oxigénből, majd lépéseket hallottam, és egy álomittas hangot, akinek felismertem a gazdáját.
-Hogyhogy nem alszol, Yumi-Chan?
Az én kis Álmos baglyom...haja most nincs felzselézve, szürke tincsei szeme elé omlanak, és azokon, a vidámsággal teli szemein keresztül kémleli a tekintetem.
-Nem tudtam...aludni...-kezdek zavarba lenni... ez egyáltalán nem jó...
-Ó...értem...-Mondta Bokuto, mintha ő is zavarban lenne.
-N-Nos, asszem most megyek...-Épp indultam volna, amikor egy kéz megfogta a csuklómat, és finoman visszahúzott.
-Ne menj....-Mondta Bokuto, majd folytatta- már régóta szeretnék elmondani neked valamit... valahogy mindig amikor meglátlak, elvarázsolsz, a szépséged, a mosolyod, a hangod, a nevetésed...mindenedet szeretem... ez..ez egy vallomás....akart volna lenni-Mondta Bokuto, majd szomorúan lehajtotta a fejét.-Én nem vagyok a nagy vallomáskirály, de minden tőlem tellető dolgot elmondtam, és megfogalmaztam.
És ha esetleg nem viszonzod, attól még maradjunk barátok...-itt egy kis pír szökött az arcába...pedig nekem kellene izgulnom...
-Bokuto-san...én...én már régóta éreztem irántad valamit, de nem mertem elmondani, mert féltem...-itt már elkezdtem vörösödni- Féltem, hiszen annyi szép lány van, akit választhatnál...mért pont rám esett a választás?-Bokuto nem válaszolt, csupán mosolygott, és átölelt. Ebbe az ölelésbe az össszes szeretete benne volt, majd a szemembe nézett, és megkérdezte:
-Yumi-Chan, leszel a barátnőm?
-igen....-a hangom hirtelen elcsuklott.
-Valami baj van?-kérdezte aggodalmasan Bokuto.-M-Megbántottalak valamivel?
-Mi? Nem, dehogyis! Csak... nekem még soha nem volt fiúm, és nem tudom, mit csinálnak ilyenkor....-voltam zavarba, és próbáltam kerülni Bokuto pillantását, de nem tudtam előle menekülni, mert megfogta az állam, maga felé fordított, és ajkait enyéimhez érintette. Lágy, hosszú csók volt, amit élveztem. Ez volt az első csókom, de Bokuto egy olyan élménnyben részesített, amiről csak álmodni lehet. Miután levegőhiány miatt elváltunk, kuncogva megkérdeztem:
-ezt te egy héten keresztül fogalmaztad, vagy megzsaroltad Aakashit?
-Nem mondom meg!-Cukkolt Bokuto-Dee~...
-Mi?-kérdőn néztem rá.
-megkapom a VIP-t?-kérdezte Bokuto.
-Meg.-mondtam, majd visszahúztam egy újabb csókba.

OYA OYA!!
Kazuto_Hatake, drága bolond öcsém, megemlítettelek. ÖRÜJJÉ!!
Lehet, hogy egy könyv lesz a drága Baglyomból. Szerintetek legyen?