Rosalie mindig izgult az év végi vizsgák miatt. Most is, hiába írtunk még csak májust, javában tanulta már a legnehezebb bájitalok elkészítésének lépéseit. Ebben nagyon hasonlított rám, viszont pont emiatt rossz volt belegondolni, mennyire pánikba fog esni jövőre a RAVASZ vizsgák előtt. A tavalyi RBF-eket megelőző napon annyira izgult, hogy végigsírta az éjszakát. A vizsgán nem azért rimánkodtam, hogy engedjék át, mert a lányom igenis mindent tudott, hanem azért, hogy ne kapjon pánikrohamot, amint leteszik elé a feladatlapot.

- Lily is ennyire izgul? – kérdeztem, csak hogy végre felnézzen a könyvből. Ki is érdemeltem egy szúrós pillantást.

- Komolyan, anya, mióta is ismered a legjobb barátnőmet? Ja, persze, azóta, hogy keresztanyu terhes lett vele – ironizált Rosalie. – Mikor láttad tizenhat év alatt Lilyt idegesnek?

- Mondjuk amikor szakítottak Jayjel. Vagy amikor az apja őt is megbüntette azért, mert nem készítette el a beadandót bájitaltanra. Esetleg amikor...

- Úgy értem, év végi vizsga miatt – szakított félbe a lányom. – Mondjuk igaz, amióta Jay és ő szétmentek, nemcsak a fiú, hanem Bill és William is kiállhatatlanul viselkedik vele.

- Hiszen tudod, hogy Jay és Bill apjával, meg William anyjával én, apád és a keresztanyád enyhén szólva nem voltunk jóban. Én már attól padlót fogtam, amikor Lily közölte, hogy Jayjel randiznak.

Rosalie felnevetett.

- Keresztanyu feje mindent vitt.

- Nem mondanám, hogy meglepődtem rajta – mosolyodtam el én is. – Russel Anderson fia és az ő lánya... Érdekes páros voltak.

- Lehet jobb is, hogy vége – szúrta közbe Rosalie, mire kérdőn néztem rá. – Á, semmi, csak Jay időnként odaszólt dolgokat, amik nem estek jól Lilynek. Nem akarta megbántani, ebben biztos vagyok, csak kiszólt belőle az aranyvérű.

- És Bill Clark meg William Jones? Velük mi a helyzet?

- Mi lenne? – kérdezett vissza, és újra kézbe vette a könyvet. – Egyikük sem aranyvérű, szóval nem igazán tudnak helyeselni Jay beszólásaira. Az olyan lenne, mintha saját magukat szúrnák hátba. Van még valami, vagy tanulhatok végre?

- Túl sokat tanulsz – álltam fel a fotelből. – Le sem tagadhatnád, hogy az én lányom vagy – tettem még hozzá, de Rosalie már elhelyezkedett a kanapén, és újra elmerült a bájitalok világában.

Először szíven ütött, hogy Perselus tantárgyát jobban szereti, mint az enyémet vagy az apjáét, holott mindenből jó jegyei voltak. Vincent majdnem rosszul lett, amikor tavaly közölte, hogy leadja a mágiatörténetet, és a bájitaltan és a gyógynövénytan mellé a bűbájtant tartja meg az utolsó két évre. Akkoriban voltak az ötödévesek személyes konzultációi a házvezető tanárokkal, sejtettem, hogy ez állhat a háttérben. Vincentet el is rángattam Perselus irodájába, aki elmondta, hogy azt tanácsolta Rosalie-nak, foglalkozzon bájitalkészítéssel, mert lenne jövője a szakmában.

- Halley, ezt nézd meg! – Elém tolt egy üvegfiolát. Már a vízhez hasonló színéből és állagából ráismertem, veritaserum volt benne. Pontosabban: egy tökéletes veritaserum. – A legtöbben azt sem tudták, milyen hozzávalók kellenek a főzethez. Rosalie viszont az óra végén leadott egy kifogástalan igazságszérumot. Már csak érlelni kellett, a napokban járt le az erre való idő. Tökéletes, hibátlan, kifogástalan, ezt a vak is láthatja. Erre rajtad kívül még senki nem volt képes. Higgyetek nekem, nem a levegőbe beszélek! Rosalie jövője a bájitalkészítésben van. Felveszem kisegítőnek az üzletembe, hogy tapasztalatot gyűjtsön, és később akár konkurencia is válhat belőle.

- Na de... - tiltakozott Vincent.

- Én bízom benned, Perselus – szakítottam félbe a férjemet, és Perselusra mosolyogtam. – Nálad jobban senkiben sem bízom. Másra rá sem merném bízni Rosalie-t.

Perselus tizenhat éve, amikor ő és Mavis összeköltöztek a barátnőm londoni szülőházába, átalakította a Fonó sori otthonát, és nyitott egy bájital üzletet. Kész főzeteket és hozzávalókat kínált, többnyire csak a hétvégéken, hiszen hétköznap megállás nélkül tanított a Roxfortban. Kialakított a házban egy irodát is, ahol Mavis akár tudna is dolgozni, de mivel újságíró, jobban szeret kényelemben, a házukban kialakított irodában dolgozni. Perselusnak először nem tetszett a dolog, nem szeretett a szükségesnél tovább távol lenni a feleségétől, és amióta Lily megszületett, még komolyabban veszi a családfő szerepét.

Az üzlet hamar felvirágzott, egyre többen tértek be hozzá, a forgalom napról napra nőtt és nő is a mai napig. Sokszor javasoltam neki, hogy vegyen fel valakit kisegítőnek, hiszen telne rá a keresetből, de mindig azt szajkózta, hogy nem tudna olyan, idézem: „kétbalkezes, semmihez sem értő idiótával" együtt dolgozni, akit nem ismer. Mert hát valljuk be, hiába tudom és érzem, hogy Mavisen kívül bennem, Vincentben, Hermionéban és Harryben is feltétel nélkül megbízik, ismerem már annyira, hogy tudjam, nála a bizalom hosszú idő múltán alakul csak ki. Perselus a mai napig tartja a három lépés távolságot minden új embertől, és esélyt is csak nehezen ad bárkinek, hogy megismerje az igazi énjét.

Emlékszem, amikor tizenegy éve én és Vincent befejeztük a tanulmányainkat, és letudtuk a kötelező két éves gyakorlatot, és Minerva felvett minket tanárnak a Roxforba, abban az évben állandósodott újra a tanári kar. A Bones és Diaz árulása kapcsán kialakult csatában meghalt tanárok helyére ugyanis sokáig nem akadt állandó jelentkező, évente, de volt, hogy félévente új számmisztika, rúnaismeret, gyógynövénytan, mágiatörténet és repülés tanárt kellett keresni, plusz a könyvtárosi állás két-három évig üresen maradt.

Amikor az első tanári tanévem előtt három nappal megérkeztem ide, Ron (akit bár a végzős évemben állítólag csak addig akartak gondnokként alkalmazni, amíg nem találnak alkalmasabb embert a feladatra, az örökös tanárhiány miatt az igazgatónő nem tudott még azzal is foglalkozni, hogy a gondnokunkat újra cserélje) éppen kifüggesztette az ezentúl (remélhetőleg) állandó tanári kart és iskolai dolgozókat felsoroló jegyzéket.

Tanári kar:

Minerva McGalagony – igazgatónő, átváltoztatástan

Perselus Piton – bájitaltan, Mardekár házvezető

Harry Potter – sötét varázslatok kivédése, Griffendél házvezető

Ellie Cross – bűbájtan, Hollóhát házvezető

Sebastian Freeman – jóslástan, Hugrabug házvezető

Halley Hamilton – gyógynövénytan

Vincent Hamilton – mágiatörténet

Hermione Granger – mugliismeret

Rubeus Hagrid – legendás lények gondozása

Chelsea Brown – asztronómia

Kimberly Jagger – számmisztika

Priscilla Free – rúnaismeret

Travis Turner - repülés

Egyéb iskolai dolgozók:

Poppy Pomfrey – gyógyító

Ron Weasley – gondnok

Jenna Red – könyvtáros

- Üdvözlöm, Mrs. Hamilton! – Perselus Piton szinte a semmiből termett mellettem, féloldalas, halvány mosolyra húzta a száját. – Örülök, hogy megismerhetem az új gyógynövénytan tanárt. Remélem, annyira fogod szeretni ezt a helyet tanárként, mint diákként.

Az első év nem volt éppen zökkenőmentes, semmilyen tekintetben sem. A tanítás jóval többről szólt, mint képzeltem. Tanárnak lenni tényleg nem munka, hanem hivatás, és ha nincs Perselus, lehet, hogy feladtam volna az egészet.

Éppen ezért egy pillanatig sem gondolkodtam, amikor felajánlotta, hogy segít Rosalie-nak kiteljesedni.

Rosalie teljesen belelkesült, amikor Perselus elé állt az egyik bájitaltan óra után, és neki is elmondta, hogy látja benne a jövőbeni bájitalmestert, és ha szeretné, felveszi maga mellé az üzletbe, és ha komolyan ezzel szeretne foglalkozni, segít neki felkészülni a bájitalmesteri vizsgára. Attól kezdve a lányom kezében szinte csak bájitalokról szóló könyvet láttam, és mosolyogva konstatáltam, mennyire hasonlít a keresztanyjára minden alkalommal, amikor a folyosón megállította Perselust – igaz, ő nem minden lehetetlen semmiség miatt tette, de a bájitalokról mindig elég sok kérdése volt. A férfinak pedig hihetetlenül jólesett az ilyen mértékű érdeklődés, hiába is hozta a formáját. Rosalie úgyis túl jól ismerte, és szerette is annyira, mint én.