"A fiuk a sok sör, tömény és pizza után kint fekszenek a földön és az eget nézik míg Erik még nem szólal."  

Rektor: Norbi van valami ami még mindig nem értek veled kapcsolatban.

Norbi: Éspedig?

Rektor A képességed rendes müködése.

Norbi: Ez sokkal inkáb átok mintsem képesség. Emlékszem minden egyes elözö életemre és minden megszerzett tapasztalatomra. Minden emberre aki miattam halt meg és akinek a vére a kezemen szárad.

Rektor: De mégis miket éltél át?

Norbi:"sóhajt majd belekezd"  Nos harcoltam a két világháborúban, ott részt vettem a forradalomban. A 100 éves háborúban is jelen voltam. Egy időben mikor a vámpírok még sokkal többen voltak vámpírvadászként működtem. Akkor találkoztam életemben előszőr Zolival.

Zoli: Várjunk akkor az a kaszás csávó, aval a furcsa aurával te voltál? "Kérdi hirtelen "

Norbi: Igen. Bár azt nem tudtam hogy halhatatlan vagy így könyen megőlteél.

Zoli: Kőnyen?! Te azt nevezed könnyűnek. Rohadtul lefárasztottál. És mostmár értem mért.

Norbi: Na mindegy. A lények sok tapasztalatom van kábé minden téren. Légyen szó kulturális, müűvészi, gasztronómiai, botanikus vagy harcművészeti, háborús, stratégiai teren.

Rektor: És nem tudod ezeket elfeledni?

Norbi: Nem. Bár akárhányszor éledék újra mindig éreztem hogy valamit elfelejtek, de nem tudtam mi az. Most már tudom, hogy egész végig Yuno volt az.

Zoli: Na elég eböl ideje készülödni.