"Este mindenki a szobájában ült és próbált nem a két nappal ezelőtti bulira gondolni. Mivel a buli anyíra eldurvult, hogy végül Rory, Zoli és Konekót letartóztatták. De mára már mindenki othon van. Ám hirtelen elmegy az áram."

Zoli: Oh, hogy rohadnál meg.

" Kiabálja Zoli a szobáól a gépe előt. Ép Fort Naitott fátszott."

Norbi: Emberek. Mindenki menjen le a napaliba. "Kiabálja Norbi a folyosón."

"Mindenki ott foglalt helyet ahol éppen talált. A szobát gyertyákkal voltak megvilágítva. Yuno számára ez olyan volt akár egy megvalósúlt álom. A halvány gyertyafények csak annyi fényt adnak, hogy lássák egymást, fejét Norbi vállára hejezi aki nem szól szemmit, haggya, hogy a lány a vállán pihentesse fejét. Behunyta a szemét és hallgatta a fiút. Majd hirtelen szúrósan nézett az ép röhögö Zolira. Csak a banda többi része ne lett volna, gondolta magában.

Norbi: És most mit csináljiunk.

Yuno: Váljuk be egymásnak legnagyobb félelmeinket. Ezzel megerősítve baráti kötelékünket.

"Mindenki hejeslöen bólogat."

Yuno: Kezdem. Én attól félek a legjobban hogy egy nap arra ébredtek, hogy Norbi nincs itt velem.

"Norbi akaratlanu is elvörösödik majd egy puszit nyom lány aracára. Kedvelte már egy ideje Yunot."

Norbi: Nekem az, hogy egy nap Zoli  miat csöndbe megyünk.

Zoli: Na persze. Oké én attól tartok, hogy egy nap elfogyok az összes alkohol a világon.

Lányok: Iszákos bolond.

Koneko: Hogy elveszítem Mr. Puffancsot.
"Közben a párduca fejét simogatja."

Louise: Hogy elveszítem a képességeim.

Mikase: Hogy Zoli egy nap meghal és én magamra maradok.

Rory: Ne aggódj e miat. Mi itt leszünk neked.

"Zoli kimegy a konyhába és hozz mindenkinek sört. Ám az iszogatás és beszélgetés közepette észer se vedték a körülötük gonojgo füstöt amitől mind kidöltek és elaludtak.