Egy frissítő nyári zápor után újra éledezni kezdtek a tengerparti város utcái. A zuhogó eső miatt bezárt boltok újra felhúzták a redőnyeiket, hogy ékesebbnél-ékesebb portékáikkal kényeztessék a turisták szemeit. Az árusok pedig bíztak abban, hogy az andalgó és nézelődő emberek majd zsebükbe nyúlva kinyitják a pénztárcáikat és vevőkké válnak. A halászok levették ponyváikat a letakart asztalokról, míg az asszonyok a gyorsan összekapkodott halakat rendezték katonás sorrendbe a megfelelő árucímkével ellátva.
Umikana utcái megteltek élettel.
A turisták előbújtak szállásaikról és néhányan egymást túlkiabálva alkudozni kezdtek a drága portékákra, míg mások épp a tengerpartra siettek fürödni. Néhány halász viszont vitorlát bontott, hogy a következő napi betevőért dolgozzon.
Egy vörös shinobi öltözéket viselő hölgy viszont kitűnt a turisták közül, nemcsak a rózsaszín hajkoronája miatt , hanem az ismerős fejpántot megpillantva mindenki felfigyelt rá és tiszteletteljes tekintettel kísérték az útját. Jól ismerték a fiatal nőt, híre még a legkisebb falvakba is eljutott. Ő Haruno Sakura volt, ki társaival együtt megmentették az egész világot Uchiha Madara ideáitól és Ootsutsuki Kaguya félelmetes hatalmától egyaránt. Nemcsak a háborúban szerzett érdemeiről volt nevezetes Sakura, hanem gyógyítóerejéről is. Már rég túlszárnyalta mesterét és sokan azt rebesgetik, hogy sokkal nagyobb dolgokra hivatott még életében. Ifjú kora ellenére már most rengeteg érdemet szerzett a kórházak modernizációjával, a háborús árváknak létrehozott intézmény megalapításával és ritka betegségek gyógyírjének feltalálásával.
Az élő legenda pedig itt sétál Umikana ütött-kopott utcáin és sokan feltették magukban a kérdést, hogy küldetés vagy pihenés céljából érkezett a szemrevaló teremtés a városukba.
Egy pár fiatalember fejében még az is megfordult, hogy biztos férjet keres magának, hisz úgy hírlik Sakuráról, hogy még hajadon.
Egy páran vették a bátorságot és megszólították őt. A nő kedvesen fogadta a bókokat, majd illemtudóan elköszönt a férfiaktól.
Ahogy belépett a kicsiny városba, úgy lépett ki a túlsó végén onnan. Mintha keresett volna valakit, de az illetőt nem találta meg a forgalmas utcán, sem a főtéren. Zsebéből egy gyűrött cetlit halászott elő, melyen csak egy koordináta és egy időpont szerepelt. Az üzenetet markáns karakterekkel írták, Sakura pedig száz közül is felismerte volna a jellegzetes kézírást.
Uchiha Sasuke találkozni akar vele, ezen a helyen pontosan négy órával később. Túlságosan is izgatott volt, ezért ért ide már órákkal a találkozó előtt, illetve a félúton kitörő vihar kapkodásra késztette őt. Nem akart elázni, ezért villámléptekkel szelte a megmaradt mérföldeket és pont egy fogadó ajtaján esett be, mielőtt elkapta volna őt a nyári zuhatag. Amilyen gyorsan kitört a vihar, oly hamar csendesült záporrá, de arra még volt ideje Sakurának, hogy késői ebédjét elfogyassza kettő órakor.
Jelenleg épp a harmadik harangszót ütötték el, így a nő úgy döntött, hogy lemegy a partra sétálni egyet. A homokos tengerpart jelen állapotában hasonlított inkább iszaptengerre, mintsem a turisták által oly keresett helyre. Sakurát viszont nem zavarta, levette a szandálját és a vizes homokban sétált tovább. Talpa besüppedt a laza talajba, lábnyomát pedig a tenger hullámai megtöltötték vízzel. A levegő itt sokkal hűvösebb volt, mint a városban, viszont ez a nőt nem zavarta. Élvezte a friss szellőt és próbálta a testében dúló érzelmek viharát lecsendesíteni.
Uchiha Sasuke pontosan olyan volt, mint az időjárás.
Egyszerűen kiszámíthatatlan.
Nem tudta a fiatal nő, hogy mégis mit akar tőle és miért akar ilyen hirtelen találkozni vele. Sakura már száz és egy indokot kitalált és többségük elég kilátástalan helyzettel végződtek. Még nem is találkozott a férfivel, de már biztosra vette, hogy nem örömkönnyek között fog innen majd távozni. A találkozás legészszerűbb verziója szerint Sasuke közli vele, hogy ne várjon rá feleslegesen, hisz ő már családot alapított Konohától jó messze...
Ahogy ebbe jobban belegondolt, úgy érezte egyre valóságosabbá válni a helyzetet.
Amikor először olvasta el az üzenetet, akkor boldogság öntötte el a vénáit és madarat lehetett volna fogatni vele, hisz úgy gondolta, hogy ezúttal majd Sasuke betartja az ígéretét. Sakura a közös küldetésük alatt szeretett volna a szeretett férfihez közelebb kerülni, megismerni a gondolatait, elfogadni a démonait és biztosítani őt az élete végéig tartó támogatásáról.
A vágya, hogy a férfi mellett lehessen egyre távolabbivá válik minden egyes kínzó másodperccel. A gyerekkora óta dédelgetett álmai úgy fognak darabokra törni, mint a szíve azon a végzetes éjszakán. Egész testében reszketett, gyomra összeszűkölt az idegességtől. Smaragdjai a távolba meredtek és egy pad sziluettje rajzolódott ki néhány száz méterrel feljebb. Remegő lábai odavitték őt, majd kényelmesen helyet foglalt a padon.
Nagy levegőt vett, tüdejét betöltötte a tenger sós illata, majd kifújta azt. Kezét mellkasára helyezte, tenyere alatt érezte szíve vad és dübörgő ritmusát. Muszáj lesz nyugalmat erőltetnie magára, ezért tovább folytatta a légzési gyakorlatot, egészen addig míg szíve normális tempót nem diktált. Ahogy megnyugodott, már nem számított neki, hogy a jövő milyen bizonytalanságot tartogat számára. Most csak a pillanatnak élt.
Ragyogó szemeit a tenger hullámain pihentette, fülét a sirályok éles rikkantásokkal töltötték meg. Az egész hely varázslatos és relaxáló volt, Sakurának kiváló alkalma nyílt a nosztalgiára.
Elmélyedt a hetes csapattal való közös emlékeiben, így az órák óhatatlanul elrepültek.

Megérezte az ismerős chakrát közeledni, de nem fordult azonnal felé. Megvárta, míg ő szólítja meg.

- Sakura - szólt kissé karcos hangon a férfi, ki három évvel ezelőtt egy ígérettel Konohában hagyta őt.

- Sasuke - ejtette ki rebegve a nevét. Sakura gyorsan reagált, nem gyengülhetett most el a férfi jelenlétében. A három év alatt elég sokat fejlődött nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is. Egy tinédzserlányt hagyott a háta mögött, mára viszont fiatal nővé érett már. Bármi is fog ma történni köztük, ő nem fog gyerekesen megfutamodni, helyén fogja kezelni a helyzetet. - Találkozni akartál. Miről lenne szó? - tért rögtön a tárgyra. A férfit meglepte a kimért hangnem, de szoborszerű arca erről semmit nem árulkodott.

- Fontos elhatározásra jutottam - Sakura felnézett Sasuke arcára. Vonásai markánsabbak lettek, megnőtt haja eltakarta a Rinneganját és ereje is még elképesztőbb lett. Viszont nemcsak ő elemezte ki rövid idő alatt a másikat, hanem Sasuke is szemügyre vette csapattársát. Finom, nőies vonások, hosszú rózsaszín tincsei lágyan omlottak a hátára, míg a smaragdjai valósággal rabul ejtettek minden dobogó férfi szívet.

Ez alól Sasukéé sem volt kivétel.
Éveken keresztül maga előtt látta a fájdalomtól megtört tekintetet, mely álmaiban kísértette őt közvetlenül Konoha elhagyása után. Elárulta a lányt és megpróbálta őt megölni a legnagyobb őrületében, melyet Narutonak köszönhetően nem sikerült végrehajtania. Nem mondott még elégszer némán köszönetet e tettének. Kigúnyolta a lány vallomásait, mert akkoriban nem tudta, mit jelent szerelemből szeretni, csak akadályként látta e felesleges érzelmet. Az utazása alatt rengeteg emberrel és sorssal találkozott, most már így felnőtt fejjel sikerült belátnia, hogy a szerelem az olyan érzés, ami arra késztet, hogy mindenáron megvédje ki a legfontosabb számára.
Sasuke pedig pont magától akarta megvédeni Sakurát. Ő csak fájdalmat tudott okozni a lánynak, azonban a fájdalommal teli szempár nem kísértette őt tovább álmaiban. Az utazás megkezdésekor egy reménnyel teli tekintetet hagyott a háta mögött, mely nem hagyta őt szabadulni. Már nemcsak álmaiban, hanem nappal is maga előtt látta a ragyogó smaragdokat, melyek visszavárták őt. Menekült, küzdött ellene, de hiába volt minden erőfeszítés.
A smaragdok csak ragyogtak tovább és végigkísérték az útját. 

Sasuke pedig most itt állt készen arra, hogy végzetét Sakuráéval egybekösse. A nő türelmesen várt, fürkésző tekintete a férfi arcán pihent.

- Az évek alatt reménykedtem benne, hogy elfelejtesz vagy találsz magadnak egy tényleg hozzád méltó embert, aki képes lenne téged boldoggá tenni - Sakura szemei a döbbenettől hatalmasra kerekedtek, szíve rögtön a torkába ugrott. Az igazsághoz az is hozzátartozott, hogy Sasuke sem tudta elfelejteni a nőt. A tekintete nem hagyta ezt. - Azonban te kitartó hűséggel vártál a visszatérésemre. Miért? - kérdezte halkan, habár jól tudta már rá a választ.

Sakura vonásai ellágyultak és megpaskolta maga mellett a helyet. Sasuke engedett és leült mellé, ónixával a nő vonásait vizsgálta. Sakura enyhén elpirult arccal a naplementét csodálta mielőtt megválaszolta volna a kérdést.

- Mert szeretlek - jött az ajkaira egyszerűen a vallomás. Most, hogy jelen volt Sasuke, már nem tartott a jövőtől. Hihetetlen nyugalom szállta meg, ezért tudta ily könnyedén kimondani. Lassan a férfi felé pillantott.

Sasukénak az utazás alatt rengeteg ideje volt az elmélkedésre, de ahogy a lányra gondolt, csak a múlt hibái sejlettek fel előtte.
Miért akart volna egy olyan férfit, ki csak bántani tudta őt? - tette fel magában nem egyszer a kérdést.
Sokszor hallotta már azt a mondást, hogy a szerelem vakká teszi az embert, de Sakura nem volt elvakult. Ő a hibái ellenére is tovább szerette és bízott benne, akkor is mikor nem érdemelte meg. Csak egy tiszta és őszinte szív képes megbocsátani a megbocsáthatatlant.
Eljátszott párszor a gondolattal, hogy ők ketten mit is jelenthetnének egymásnak, de túl sok bűn terhelte a férfi szívét és vállát.
Sakurának azt mondta, hogy a bűneihez semmi köze és most mégis meg fogja osztani vele ezt a terhet.

Már nem visszakozhatott, hisz meghozta a végérvényes döntését.

- Biztos, hogy ezt akarod? - kérdezte utoljára Sasuke. Egy része azt szerette volna, hogyha Sakura hirtelen kiábrándulna és találna magának egy férfit, ki meg tudná őt védeni és biztosítani a boldogságát. Azonban racionális énje tudta, hogy ez soha nem fog megtörténni - A küldetésem még nem ért véget, bármikor meghalhatok. Az Uchiha név átkozott, üldöznek és valószínűleg te is célponttá fogsz válni. Még így is akarod? - kérdezte nagyot nyelve a férfi. 

Hetek óta készült erre a vallomásra, de mégis oly nehezére esett minden egyes szót kiejtenie a torkán.

- Akarom - suttogta könnybe lábadt szemekkel Sakura, arcára szelíd mosoly ült ki - Nem vagy többé egyedül, nem kell egyedül tovább cipelned a terheidet. Együtt át fogjuk vészelni - a szívében táncoló boldogság leírhatatlan volt. Ő is sokszor elképzelte magát Sasuke oldalán és pontosan tudta mivel fog együtt járni a boldogító igen kimondása.

Nem szokványos házasélet lesz az övék, viszont erre Sakura lélekben felkészült.

Sasuke tekintete a könnytől csillogó smaragdok fogságába esett és azon gondolkozott, hogy mit rontott már el megint. A könnyek és a mosoly számára összeférhetetlen volt.

- Örömkönnyek - törölte le a szeme sarkából Sakura a sós cseppeket.

- Hamarosan hazamegyek, hogy beváltsam az ígéretemet - állt fel Sasuke és kezét nyújtotta a nőnek, aki elfogadta, majd hagyta, hogy a férfi felhúzza magához. Túl közel került hozzá, lába gyökeret eresztett a homokba. Ha akart volna sem tudott volna megmoccanni.

Sasuke is érezte, hogy a levegő valósággal felizzott körülöttük. Döbbenten meredtek egymás szemébe, de nem kerülte el figyelmét, hogy Sakura egy pillanatra az ajkaira nézett. A nő elpirult, végül zavarában lehunyta a szemét. Sasuke szíve hevesebben dobogott a mellkasában, mint bármelyik csatában, végül az ösztöneire hagyatkozott. A csatában sosem hagyták cserben ösztönei, ezúttal sem fognak csődöt mondani.
A megmaradt tenyerét a nő arcára helyezte, Rinneganja fényesen villant egyet, ahogy a nő ajkaira tekintett. Egyre közelebb hajolt hozzá, de egy vészharang a fejében megszólalt.
Helytelen lenne őt most megcsókolnia, ezért gyorsan irányt váltott és homlokon csókolta Sakurát.

A nő meglepődött a gesztuson, de egyáltalán nem volt csalódott.

- Arigatou - suttogta a férfi, majd eltávolodott a nőtől - Mennem kell - Sakura megértőn bólintott egyet, Sasuke pedig portált nyitott. Az alakját hamar elnyelte az örvény.

- Várni fogok rád - lehelte halkan Sakura, és hatalmas boldogsággal a szívében hazafelé vette az irányt. A találkozó nem tartott tovább két és fél percnél, de ez a két és fél perc volt élete meghatározóbb élménye.

Sasuke újult erővel vágott neki a küldetésnek, úgy érezte, hogy hatalmas teher szabadult fel vállairól. Már nem kísértette egy fájdalomtól meggyötört szempár, sem egy reménytől csillogó.
A szerelmes smaragd tekintet a szívére égett és erőt adott neki a legreménytelenebb tűnő helyzetekben is.
Ő Uchiha Sasuke nem halhat meg, hisz van aki hazavárja őt.

Hisz még van egy beteljesítetlen ígérete...