Heyho! ❤️
Hoztam egy újabb részt. Jó olvasást hozzá! ❤️

- Annyira édes vagy! – simogatta meg az arcom. Tekintete számra vándorolt. Tudtam jól mit akart. Meg akart csókolni. Mégsem tette.

- Miért nem csókolsz meg? – emeltem rá tekintetem, miközben ajkaimra egy pimasz mosoly kúszott.

- Nem szeretnék semmit sem elkapkodni. – díjazta merészségemet egy mosollyal. – Emellett nem szeretném, ha úgy éreznéd muszáj. Én ki tudom várni, amíg készen állsz rá.

- És ha én már most készen állok? – húztam az agyát.

- Akkor megvárom, míg kezdeményezel. – kócolta össze hajam. – Na, gyere törpe, ezt majd az ágyban folytatjuk.

- Tessék? – nevettem el magam.

- Feküdjünk le! – jelentette ki a szoba felé húzva. - Vagyis, én... Én úgy értettem, hogy menjünk aludni, csak rosszul fogalmaztam. Nincsenek ilyen perverz gondolataim feléd. Vagyis vannak. Bármint, ez most ne úgy értsd! Nem vagyok egy rossz perverz, aki egyből csak a szexre megy. – mentegetőzött, arca pedig pirosban pompázott.

- Édes vagy, amikor ennyire zavarba jössz. – nyomtam egy aprócska puszit ajkára.

- Te most...? – nézett rám lesokkolva előbbi tettem miatt.

- Valahogy el kellett hallgattatnom. – rántottam meg játékosan a vállam. – És bevált. Na, mehetünk?

A szobába érve egy francia ágyba botlottam. Kissé meglepett, hisz azt mondta 4 fős szobák vannak.

- Hát ez? – mutattam az ágyra.

- Nos... - vakarta meg a tarkóját. – Ez a szoba a fiatalabbaké volt, még mikor debütáltunk. Nem volt annyi hely hogy több ágyat betegyünk, így franciaágyat kaptak.

- Értem. – bólogattam szorgosan.

- Ugye nem rémít meg a dolog, hogy közös ágyba kell aludnod velem? – tette fel a kérdést, tekintetén pedig látszott mennyire zavarban van.

- Nem zavar, hisz előbb tisztáztuk, hogy nem fogsz megrontani. – nevettem. – Ugyan már, csak viccelek. – löktem bele az ágyba, én pedig mellé feküdtem. – Bízok benned.

- Tényleg megütöttem a főnyereményt veled. – nyomott egy puszit a hajamba.

- Ahogy én is. – bújtam hozzá. Fejem a mellkasára hajtottam, s beszívtam kellemes illatát. – Annyira édes vagy.

- Ha én édes vagyok, akkor te? – ölelt magához. – Te még édesebb vagy nálam. – csókolt meg. Ez nem afféle szájra puszi volt. Rendes csók.

- Azta! Ezzel most megleptél. – néztem rá elpirultan.

- De hisz az előbb te is lekaptál. – mentegetőzött.

- Az csak egy szájra puszi volt. – haraptam be alsó ajkam.

- Sa..Sajnálom. Én eskü nem akartam. Azt hittem, hogy...

- Csak ugratlak. – csókoltam meg ezúttal én. – Szeretlek.

- Én is szeretlek. – ölelt magához. Fejemet visszahajtottam mellkasára, majd elnyomott az álom.

***

Másnap, a telefonom csörgésére keltem. Álmosan kutattam utána, hogy mielőbb elhallgattassam, és ne keltsem fel Chanyeolt, de már késő volt. Ő is felébred rá, és kómásan bámult rám.

- Szia Tae! Mi az? – vettem fel a telefont. – Mi? Várj nem értelek! Beszélj, kicsit lassabban kérlek! Hogy hová? Sietek! – csaptam le a telefont.

- Minden rendben? – nézett rám hatalmas szemekkel a mellettem fekvő fiú.

- Ne haragudj, most le kell lépnem! – kezdtem el szedelőzködni.

- Máris? Nem akarom, hogy elmenj! – nézett rám kiskutyaszemekkel.

- Be kell érnem a céghez. Most szóltak, hogy a főnökség koncertet szervezett. Se a ruhájuk, se a sminkük, de még a hajuk sincs kész. – magyarázkodtam.

- Ebben az esetben én is öltözök. Oda viszlek. – kelt ki az ágyból. Felöltöztünk és már indultunk is. A cég előtt kiszálltam, egy csókot nyomtam ajkára, majd futottam, ahogy a lábam bírta.

- Megjöttem. – szuszogtam. – Mit csináljak? – néztem körbe a fiúkon.

- Már megoldódott. – mosolygott rám a széken ülve Jimin.

- Lia mindent megcsinált. – tette hozzá J Hope.

- Valóban? – néztem meglepetten a lányra. – Ez esetben köszönöm.

- Irány fel a színpadra! Kápráztassátok el a rajongókat! – biztatta őket a lány. Mindegyikük arcán egy mosoly jelent meg, s felmentek a színpadra.

- Köszönöm szépen, amit értük tettél. – hálálkodtam.

- Van is mit. – vetette oda flegmán. – Ha én nem vagyok a fiúk nem állnak színpadra. Haszontalan vagy. Próbálsz pótolni, de csak egy ócska elrontott másolat vagy.

- Tessék? – sokkoltam le teljesen. Eddig én azt hittem, ő egy kedves és aranyos lány. Ellenben most.

- Jól hallottad. Szállj le a fiúkról! Nincs szükségük rád! – folytatta az előbbi hangon. – És ami még fontosabb. Hagyd békén Jungkookot! – lépett közelebb. Mélyen a szemembe nézett, amiben nem láttam mást, csak szín tiszta gyűlöletet. – Okos kislány. – paskolta meg a fejem, majd tovább állt.

Sokkosan bámultam magam elé. Nem tudtam hová tenni ezt. Hogy lehet, hogy múltkor annyira kedves volt, most meg? És mi ez az egész Jungkookos dolog? Hisz nekem itt van Chanyeol.

***Koncert után***

- Azta srácok! Még mindig taroltok a színpadon. Eszméletlenek vagytok. – istenítette őket Lia.

- Valóban jók voltunk? – kérdezte mosolyogva Kookie. Most ő is más volt. Mintha teljesen kicserélték volna. Kedves volt, és nem piszkált. Még csak utalásokat sem tett. Nem mintha hiányozna, de akkor is.

- Indulhatunk haza? – vetettem fel a kérdést.

- Haza? – húzta fel szemöldökét Jin.

- Arról szó sem lehet. – tiltakozott Yoongi.

- Hogy nem? – nyíltak nagyra szemeim.

- Koncert után ünneplünk. Vagy elfelejtetted? – karolt át Jimin.

- Nem felejtettem el, de otthon szoktunk ünnepelni. – magyarázkodtam.

- Ne haragudj! Az én ötletem volt, hogy máshol bulizzunk. – nézett rám álszenten Lia. – De ha ez téged ennyire zavar, fújjuk le!

- Oh, ne már! – sóhajtott csalódottan Taehyung.

- Nem, nem kell lefújnotok. Menjetek csak nyugodtan! – erőltettem egy mosolyt az arcomra.

- Te nem jössz? – vetette oda a kérdést a maknae.

- Szerintem nélkülem is remekül meglesztek. – szorult össze a szívem. Kirekesztve éreztem magam. Mintha a családomtól fosztottak volna meg. De hát ezt is tették. – Még van egy csomó munkám, amit be kell fejeznem. Érezzétek jól magatokat!

- Biztos nem jössz? – karolt át ezúttal Nam Joon. Válaszul csak megráztam a fejem.

- Otthon találkozunk! – köszöntem el tőlük, majd hazaindultam a sötét utcán. A szívemben hatalmas üresség tombolt. Másra sem vágytam, minthogy a fiúkkal lehessek, vagy hogy Jungkook zaklasson. Furcsa, nem? Az ember akkor tanulja meg értékelni azt, amije van, amikor már elveszítette.

Hazaértem, lerúgtam a cipőm, majd vettem egy hosszú forró fürdőt. Ahogy ott elmélkedtem, egyedül a nagy csendben, csak még jobban hiányoztak a srácok. Megtöröltem a kezem, s a telefonomon bekapcsoltam az új számukat, a Fake Love-ot. Valahogy most azonosulni tudtam a szöveggel. Bennem is hasonló érzések kavarogtak.

Kimásztam a vízből és megtörölköztem. Felvettem a pizsamám, megmostam a fogam, majd a szobámba mentem folytatni előző tevékenységem. A zenehallgatást.

- Nem volt elég a koncert, még ilyenkor is minket hallgatsz? – pillantottam meg egy ismerős arcot az ajtómban.