6.rész
Heyho! ❤️ Meghoztam a kövi részt. Jó olvasást. Várom a véleményeket! ❤️
ROSÉ SZEMSZÖGE
- Egy asztalfoglalásom van, Park Chanyeol néven. – lépett oda a nőhöz, Ő pedig az asztalunkhoz kísért. A teremben nem volt senki rajtunk kívül. – Megkértem, hogy ma ne engedjenek be ide senkit. Kettesben akartam maradni veled. – húzta ki nekem a széket.
- Köszönöm. Ez nagyon rendes tőled. – mosolyodtam el. Már rég voltam randin, főleg egy ennyire kedves, és figyelmes fiúval, mint ő.
- Elképesztően hálás vagyok neked. – nyúlt át az asztalon, s megfogta a kezem.
- Nincs miért hálásnak lenned. Ez a munkám. – néztem rá bíborvörös arccal.
- Édes vagy, de nem csak azért vagyok hálás. Hanem azért, hogy igent mondtál. Egy ilyen gyönyörű lány, rám pazarolja az eleve kevés szabadidejét. – húzta újabb mosolyra száját. Arcán megjelentek édes mosolygödrei.
Teljesen zavarban voltam. Elvesztem gyönyörű szemeiben. Végül kihozták a vacsoránkat, és jóízűen el is fogyasztottuk azt.
- Valamivel szeretnélek meglepni. – állt fel az asztaltól, és kisétált. Meglepetten figyeltem minden egyes lépéstét. Amikor visszatért egy gitár volt a kezében. A széket arrébb húzta az asztaltól, majd rám nézett. – Ezt a dalt, neked küldöm. Köszönetképp ezért a csodás estéért.
Csak még jobban elpirultam. Arcomon akaratlanul is megjelent egy mosoly, ő pedig belekezdett. Mély hangja és a lágy gitár zenéje tökéletes kombinációt eredményeztek. Csak ültem ott, és csodáltam.
- Ez gyönyörű volt. – néztem rá elérzékenyülten. – Még soha senki nem lepett meg így.
- Örülök, hogy tetszett. – tette le hangszerét, majd közelebb lépett. – Szeretném ezt az alkalmat megismételni. Persze, ha nincs ellenvetésed. – nevetett.
- Nincs. – vágtam rá egyből. – Akarom mondani, remek lenne. – szépítettem.
- Akkor jó. Cseréljünk számot, és majd egyeztetünk. – nyújtotta át a telefonját.
Még beszélgettünk egy darabig, aztán hazavitt. Boldogan léptem be a lakásba, ahol sötétség honolt. Feloltottam a nappaliban lévő villanyt és megállt a szívem.
- Jin? Mégis mit csinálsz te itt? – kaptam mellkasomhoz. A szívrohamot hozta rám azzal, hogy sötétben a kanapén ücsörgött.
- Téged vártalak. De nem csak én. Srácok! Megjött! – mondta kissé hangosabban, mint az előzőt. Erre a kijelentésére Taehyung, Hoseok és Jimin jelentek meg, egyenesen a konyhából egy tál popcornnal a kezükbe.
- Sokáig odavoltál. – huppant le mellém Taehyung.
- Mesélj el minden részletet! – helyezte magát kényelembe Jimin.
- Ti komolyan fent maradtatok ezért? – nevettem.
- Persze. A mi kis Rosénk nem mindennap megy randizni. – jegyezte meg J Hope.
- Ami azt illeti... - haraptam be a szám, hogy ne mosolyodjak el.
- Mi?? Újabb randira hívott? – fulladt bele majdnem a popcornjába Jin.
- Remélem igent mondtál! – lelkesedett Tae. – Ez annyira izgalmas!
- Igen, igent mondtam. – engedtem szabadjára boldogságom majd mesélni kezdtem.
***
Már 2 hónap telt el a randink óta. Azóta több különböző helyen is voltunk együtt, és szinte minden szabadidőnkben találkoztunk. Hamar közel kerültünk egymáshoz, így megkért, hogy legyek a barátnője.
Épp a nappaliban beszélgettem a fiúkkal, várva Chanyeol hívását, hogy mikor is jön értem, amikor kopogtak az ajtón.
- Várunk valakit? – nézett rám Yoongi, arra utalva, hogy talán Chanyeol jött.
- Nem tudok róla. – válaszoltam meglepetten.
- Majd én kinyitom. – állt fel Hoseok. Az ajtóhoz lépett, s mikor kinyitotta az ajtót, egy fekete, copfba kötött hajú lány állt ott. Térden szaggatott fekete nadrágot viselt, illetve egy fehér has pólót, ami alól kilátszott köldökpiercingje.
- Lia? – nyíltak hatalmasra Jimin szemei.
- Tényleg te vagy az? – szaladt oda hozzá Taehyung is. Kissé kirekesztve éreztem magam, hisz rajtam kívül mindenki ismerte őt.
- Rosé, ő itt Lia. Az elődöd. – mutatta be a lányt RM.
- Örülök, hogy megismerhetem az utódom. – ölelt át. Nem csak gyönyörű, de még az illata is csodás volt.
- Részemről a megtiszteltetés. – viszonoztam gesztusát.
- Jungkook? Ő merre van? – nézett körbe a szobán.
- Mindjárt idehívom. – rongyolt el Jimin.
- Hogy kerülsz ide? Nem Amerikában kéne lenned? – kérdezte meglepetten Suga.
- Szabadságom van. Tudjátok, alaposan beindult a biznisz. Jelen pillanatban egy filmstúdió sminkese vagyok. – mesélte. A hallottak alapján csodás élete van. Remek külső, remek munka, és még kedves is. Megértem, hogy a fiúk ennyire szimpatizálnak vele.
- Lia! – toppant be a szobába Jungkook.
- Édesem! – ugrott egyből nyakába a lány. Az állam a földet verte meglepettségemben. Mégis mi lehet kettőjük közt?
- Annyira örülök, hogy itt vagy! – ölelte át szorosan a lányt.
A szívem kissé összeszorult. Nem tudom megmagyarázni, de mintha féltékeny lettem volna. Furcsa érzés volt. Telefonom rezgése mentett meg.
Üzenet:
Chanyeol ❤️: Itt vagyok!
- Örülök, hogy találkoztunk, most viszont mennem kell. – álltam fel a kanapéról.
- Hová mész? – fordult utánam Taehyung.
- Csak Chanyeollal találkozom. Majd jövök. – válaszoltam. Felvettem a cipőm és már mentem is. Beszálltam a kocsiba, s egy arcra puszival köszöntöttem.
- Minden rendben? Gondterheltnek tűnsz? – hajolt közelebb.
- Persze. Minden rendben. – erőltettem arcomra egy mosolyt. – Mit terveztél mára?
- Mit szólnál hozzá, ha hazamennénk a dormunkba és bemutatnálak a bandatársaimnak? – vetette fel az ötletet.
- Szuper lenne. Már régóta szeretném megismerni őket. – lelkendeztem.
El is indultunk. Egy nagy épülethez érve leparkolt, majd kinyitotta nekem az ajtót. Felvezetett a lépcsőn, az ajtón pedig maga előtt engedett be.
- Srácok! Vendéget hoztam! – kiáltotta el magát az ajtóban. – Előre szólok, kissé kupi van. Nem annyira könnyű, ha 9 fiú együtt él. – mentegetőzött.
- Ne aggódj! Meg tudom érteni. – nevettem. Megfogta a kezem, s bevezetett a nappalijukba.
- Hé! Chanyeol végre hazahozta a barátnőjét! – kiáltott fel Baekhyun.
- Szia, Suho vagyok. Eme neveletlen fiúk leadere. – mutatkozott be. Bár névről ismertem mindenkit, még sosem beszéltem velük.
- Sehun vagyok. Chanyeol legjobb barátja. – hajtott fejet a legfiatalabb is. – Ők ott pedig Chen és D.O. Épp karaoke párbajt tartanak. – sóhajtott.
- Huh, erős kezdés. – vakarta meg a tarkóját zavarában Chanyeol. – Inkább körbevezetlek. – fogta meg a kezem. – Erre vannak a szobáink. Van 2 négyfős szobánk, illetve egy üres, ami a régi tagoké volt. – hajtotta le a fejét. Végül vett egy nagy levegőt és továbbhaladt. – A folyosó végén van a fürdőnk, erre pedig az edzőtermünk. – nyitott be az ajtón.
- He... Hello. – szuszogta Kai, aki a fekve nyomó padon szenvedett.
- Gyerünk, még 20 –at. – biztatta őt Xiumin.
- Nos, igen. Őket se kell szerintem bemutatnom. – mosolyodott el. – Aztán ott van még Lay. Ő sajnos nincs itthon. Kínában van, valamilyen forgatáson.
- Remélem őt is lesz alkalmam megismerni. – néztem körbe. – Nagyszerű ez a ház, és a fiúk is nagyon édesek.
- Ha van kedved, maradj itt estére. Csinálunk valamiközös programot. – vetette fel az ötletet, kissé belepirosodva.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro