Heyho!

Itt is van az új rész. Jó olvasást kívánok hozzá, és várom a véleményeket! ^^

- Mégis mit csináltatok bent ennyi ideig? – támadt le Jungkook, amint kiléptem az öltözőből.

- Csak a haját igazítottam meg. Tudtommal, ezt nem tiltja a munkaleírásom. – forgattam meg szemeim, s elsétáltam mellette.

- Bezzeg azt tiltja, hogy velem légy. – indult meg utánam.

- Miért veszekedtek már megint? – lépett közénk Suga.

- Már kezdem unni, hogy ti szinte csak veszekedni tudtok. – szidott meg minket Jin. – Fejezzétek be!

- Gyertek! Mennünk kell! – szólt oda Hobi, s már el is foglalta a helyét. Mind felmentek a színpadra, ezt követően pedig egy nagyszerű koncertet adtak le.

Ezek után az after party sem maradhatott el. A fellépő bandák mind összegyűltek, és jókedvűen iszogattak, illetve beszélgettek. Sajnos az EXO hamar lelépett, így nem volt alkalmam beszélgetni Chanyeollal.

Kicsivel éjfél után mi is haza indultunk. Már a fiúk is fáradtak voltak, így jobbnak tűnt lelépni.

~ Másnap reggel ~

- Jó reggelt! – köszöntem az asztaltól az épp akkor kiérkező Taehyungnak.

- Már ilyen korán fent vagy? – nézett rám kómásan.

- Igen. Be kell fejeznem még a délelőtt folyamán. – néztem az előttem heverő papírokra. – A többiek?

- Jungkook még alszik az biztos. Nam Joon és Jin ébren vannak, mert beszélgetnek, Jiminről, Hobiról és Yoongiról pedig semmit sem tudok. – magyarázkodott.

- Megyek, felkeltem őket. Valamit meg szeretnék beszélni veletek. – álltam fel az asztaltól, majd sorra bekopogtam az ajtókon. Kisebb morgolódás után, mindenki kiült a nappali kanapéjára, így belekezdtem mondandómba. – Ne haragudjatok, hogy felkeltettelek titeket, de úgy gondoltam ezt mindannyitokkal meg kell beszélnem.

- Miről lenne szó? – érdeklődött Jimin.

- Chanyeol elhívott vacsorázni, én pedig igen mondtam. Csak hát... - hadartam.

- Mi ezen a csak hát? Ez nagyszerű. – lelkendezett Jin.

- Titeket nem zavarna, ha elmennék? – pillantottam le a földre.

- Még szép hogy nem, hisz nem mész! – vágta rá ingerülten Jungkook. – Nem szeretném, hogy vele vacsorázz! Itthon maradsz!

- Jungkook! Megint durván beszélsz! – szólt a fiatalabbra Hobi.

- Emellett nincs jogod megtiltani neki. – szólt közbe Tae is. – Remélem jól alakul az estétek. – fordult felém mosolyogva.

- Mi az, hogy nincs jogom? Valamilyen szinten a főnöke vagyok. – háborgott.

- Nem! Ő miattunk dolgozik, nem pedig nekünk. Ezt ne felejtsd el! Emellett neki is van élete, amibe nem szólhatunk bele. Azzal randizik, akivel csak akar. – kelt védelmemre Nam Joon is.

- Nem mehet el és kész! – emelte meg a hangját. – Nem fogom engedni!

- Ebbe nem szólhatsz bele! – csóválta fejét Yoongi.

A fiú erre semmit nem válaszolt, csak visszatrappolt szobájába. A többiek persze nem bánták a dolgot, így visszaültem befejezni a papírmunkát.

Már estefelé járt. A munkám befejeztem. Elkezdtem készülődni az estére. Megfürdöttem, megmostam a hajam, majd kiválasztottam a megfelelő ruhát. Egy comb középig érő fehér, felül passzos, alul pedig lenge darabot.

A hajamat megszárítottam, s hagytam eredeti hullámos állapotában. Tettem fel egy halvány sminket, illetve egy kis parfümöt is.

Felvettem egy fehér topánkát, és az ahhoz tartozó táskát. Raktam el még zsepit, szájfényt, illetve a telefonom. Sosem lehet tudni, nem-e lesz rá szükség.

- Gyönyörű vagy. – állt meg az ajtómban Jungkook. Tekintetét pedig végigfuttatta rajtam.

- Köszönöm. – válaszoltam, közben épp a fülbevalómat berakva.

- Hát tényleg elmész vele? – hangja gyermekien csengett, tele szomorúsággal és csalódottsággal.

- Ezt már megbeszéltük. Jogom van eldönteni, hogy kivel és hová megyek munkaidőmön kívül.

- Tudom. De, én akkor sem akarom, hogy elmenj! Maradj velem! – lépett egészen közel, majd egy finom mozdulattal maga felé fordított. Ekkor kopogtak az ajtón.

- Sajnálom. Most mennem kell! – hagytam magára. Elköszöntem a fiúktól, majd elindultunk.

JUNGKOOK SZEMSZÖGE

Egész este, egy szemhunyásnyit nem aludtam. Nem tudtam másra gondolni, mint Roséra és arra, hogy mégis mit csinálhattak kettesben az öltözőben. Ettől csak elöntött a düh. Féltékeny voltam. Ez az érzés új volt számomra. Eddig még egy lány sem érdekelt különösebben Lia óta. Mindtől csak azt akartam, hogy az ágyamba kerüljön, aztán ennyi. Egyik sem érdekelt tovább. De Rosé más. Ő valahogy más érzéseket is kelt bennem.

Addig gondolkodtam, míg végül reggel lett. Rosé benyitott, majd a nappaliba hívott minket. Kicsit meglepett a dolog, de amivel előállt már kevésbé. Közölte velünk, hogy ma este randira megy Chanyeollal, a többiek pedig támogatták. Nem tudtam mit csinálni. Egész nap a szobámban vergődtem az ágyon, azon gondolkodva, hogyan akadályozhatnám meg, hogy elmenjen. De semmi sem jutott az eszembe. Végül beugrott, amit reggel mondtak a srácok. A szép szó.

Bementem a szobájába. Gyönyörű volt. Az a ruha csodásan kiemelte szépségét. Meg kell hagyni, nehezen tudtam fékezni fantáziám, de most komoly volt a dolog. Mindenképp itthon akartam tartani.

Sajnos nem jött be. Megérkezett Chanyeol, Ő pedig azonnal itt hagyott. Nagyon mérges voltam. Legszívesebben helyre tettem volna, de Rosé miatt visszafogtam magam. Visszavonultam a szobámba, és a telefonomon kezdtem ügyködni.

- Zavarhatok? – nyitott be az ajtón legjobb barátom.

- Ha nemet mondok is bejössz. – válaszoltam tovább telefonozva.

- Mi van veled? Annyira más vagy? – ült le Tae ágyára, s felém fordult.

- Mi lenne? Minden a megszokott. – rántottam meg a vállam.

- Ez nem igaz. Te nem ilyen vagy. Roséval eddig úgy bántál, mint egy kutyával. – közölte a tényt.

- Hisz az alkalmazottunk. Hogy kéne vele bánnom? – sóhajtottam.

- Lia is az alkalmazottunk volt. Vele mégsem voltál ilyen. – csóválta fejét. Tudtam jól, hogy igaza van. De mégis mit mondhattam volna? Azt, hogy beleszerettem Roséba, de ő ezt nem viszonozza, és ezért vagyok ilyen? Azt már nem!

- Hát van ilyen. Idősebb lettem. – ültem fel az ágyon. – De mégis miért zaklatsz most ezzel?

- Mert aggódom érted. És nem értelek. Egyszer agyon szekálod szegény lányt, máskor pedig a tenyereden hordozod.

- Igazad van. Már magamat sem értem. – túrtam idegesen hajamba. – Eleinte tényleg nem kedveltem. Lia olyan sokáig volt velünk, hogy megszerettem. Aztán jött Rosé. Olyan volt, mintha át akarná venni Lia helyét. Gondoltam, ha pokollá teszem az életét, akkor majd elmegy, de nem így lett. Ő kitartó volt. Bármennyire is gonosz voltam vele, ő mindig kedves és aranyos volt. Aztán kezdtem megkedvelni. Tetszettek a vitáink, és hogy nem adja egy könnyen magát. Végül...

- Beleszerettél? – ült át az én ágyamra.

- Nem tudom. – emeltem rá tekintetem. – Fogalmam sincs, mit érzek. Ez más, mint az eddigi lányoknál. Féltem, és azt akarom, hogy mindig mellettem legyen.

- Ezt hívják szerelemnek. – tette kezét vállamra. Igaza van. Beleszerettem...